Talán csak egyszer valamikor lesz egy istállónk

 

Amíg én a szártépőzéssel küzdöttem a legnagyobb kánikulában, sikerült az istálló épületében némi előrelépést tennünk. Ez persze Barna barátunk nélkül nem jöhetett volna létre, mivel ez nem egyemberes feladat volt. 

A helyzet az volt, hogy Barna bejelentkezett hozzánk augusztus közepére egy kis rekreációs pihenésre. Mivel szellemi munkát végez, gondoltuk, hogy egy kis fizikai munka segíti a feltöltődését és beszerveztük egy kis asztalos munkára.

A feladat az volt, hogy az istálló épületének 7 oszlopközébe kereteket kellett készíteni és berögzíteni, amikhez majd a deszkákat szögelni tudjuk. Ehhez 10x10-es 4-5 méteres gerendákat kellett mozgatni a daraboláshoz és a gyaluláshoz. Majd az összeépített kereteket a helyükre rögzíteni. Én pedig nagyon örültem, hogy nem nekem kellett a gerendák másik végét fognom.

Szóval augusztus közepén egy hosszú hétvégén a fiúk neki álltak a nemes feladatnak. Amíg én a traktorral keringtem a legelőn, addig ők  első nap kigyalulták a szükséges anyagokat, majd második nap neki álltak a keretek összeszerelésének és beépítésének.

Itt már elkészült az első és épp a falhoz rögzítésén munkálkodik a mester.

Mivel én közben kaszáltam a dokumentálás kissé hiányos lett ezúttal. De azért sikerült megörökítenem a páratlan párost, amint épp összeszerelnek egyet a hét keretből. A háttérben már látszik, hogy időközben már több is a helyére került. 

Nem teljesen egyforma minden keret, mert egyes közökben lesz ablak másokban meg nem. Ez épp egy ablakos verzió. Középen felül majd üveg kerül a nyílásba deszka helyett.

Itt szintén egy ablakos verzió rögzítése történik éppen. 

Nyugati oldalon helyén a négy darab keret. Az elsőn látszik az eltérés, ebbe nem kerül ablak. Ezt kissé egyszerűbb volt összerakni. 

Keleti oldalra csak három keret készült, mivel ott a negyedik az ajtónyílás. De az egy kissé bonyolultabb feladat lesz. 

Eredetileg úgy tervezték, hogy két nap alatt elkészülnek a feladattal, végül vasárnap még három órát rá kellett húzniuk, de végül csak sikerült. Azért jutott idő a pihenésre, meg egy kis kemencében sütögetésre is. Nagyon finom kecskesült készült ezúttal. 

Zárásként néhány szivárványos kép. Augusztusban ugyanis a természet két csodálatos alkalommal is megajándékozott minket ezzel a látvánnyal.

Az első csak egy fél szivárvány volt. 

Másodjára viszont egy teljesben gyönyörködhettünk. Sajnos az objektívbe nem fért bele egyszerre, panoráma képet meg nem volt hajlandó készíteni a gép. 

Így csak két részletben tudom megmutatni. Persze nyilván ez közel sem adja vissza a valódi szépségét, de azért megosztom veletek. 

Egyik fele, ...

... másik fele. 

Legközelebb már szeptemberben jelentkezem újabb beszámolóval. Addig is élvezzétek ki a nyár két utolsó napját. Bár a hétvége ősziesre sikeredett, ma csodaszép felhő mentes napra virradtunk, ami azóta is kitart.