Szénáztunk

 

Az idei szénázással kapcsolatos kálváriánkat ott hagytam abba, hogy még július közepén sikerült összeraknunk három szénaboglyát, a kasza viszont ismét szerelésre várt. A legelő nagy része továbbra is kaszálatlan volt. 

Augusztus elején egy hétfői napon sikerült a kaszát ismét üzemképes állapotba hozni és még aznap kaszált is vele egy jó adagot. Másnap szerettük volna folytatni, erre reggel mindjárt jól megázott a cucc és csütörtökre mondták az újabb kiadós esőt. 

Na ekkor mondtam, hogy ezt a kaszálást akkor engedjük el. Ami már le van, azt megpróbáljuk összeszedni az újabb eső előtt, a maradék területet, pedig szártépőzzük le, hogy legalább jövőre legyen szép legelőnk, meg hát büntetést szem szerettünk volna kockáztatni a gondozatlan legelő miatt. De leginkább a lelkünknek tett jót a tudat, hogy szép rendezett területünk lesz hamarosan.

Emberem gyorsan átszerelte a kistraktor és már indult is a "fűnyírás", ez a szerkezet ugyanis több helyen elvágja, gyakorlatilag mulcsolja a füvet, így összegyűjtésre nem alkalmas. Viszont tápanyagot juttatunk vissza a talajba.

A  pipibirodalom körüli terület már így nézett ki. A derékmagasságig érő fű gyakorlatilag lábon száradt. 

Szerencsére szerdára megszáradt a hétfőn lekaszált széna, így neki láthattunk az összegyűjtésnek. A munkamegosztás hasonló volt a  múltkorihoz. Én voltam a rendsodró, emberem meg hordta és építette a kazlakat. 

Mivel a traktoron még rajta volt a szártépő, amit majd folytatni akartunk, így ezúttal a személyautó és az utánfutó vett részt a projektben. 

Első körben a júliusban megépített és közben megrokkant kazlakat pótolta ki, hogy megint kazal formájuk legyen.  

Majd neki álltunk az újabb kazlak építésének is, amiből végül még kettőt sikerült összeraknunk. Azóta persze már ezek is megrokkantak, de legalább megvannak. Takarás nélkül sem hordta szét a szél. 

Az időjárás előrejelzések megfelelően csütörtökön tényleg megérkezett a kiadós eső, így valóban nem lett volna értelme tovább kaszálni, mert csak tönkre ázott volna. Így tovább folytattuk a legelő rendbe tételét. 

A pipi birodalom már kezd alakulni. 

Közben persze ezernyi más feladat is lett volna, köztük a legsürgetőbb a csemetés megápolása, ahol május vége óta szabadon burjánzik az aljnövényzet. Ezért jött az ötletem, hogy mi lenne, ha én ülnék a traktorra, mivel a lengő kasza "lengetését" azért nem merném bevállalni. 

És így is lett. Igaz, hogy csak egyes fokozatban tudtam pöfögni vele, így is volt néha olyan érzésem, hogy borulni fogok (annyira hepe-hupás a terület). 

Így végül augusztus közepére ötszöri nekifutásra (minden alkalommal pár óra) sikerült "lenyírnom" az egész területet. A gazda megcsinálta kb. az 1/3-át, a maradék 2/3 pedig nekem jutott. 

Azért így egészen másként fest a birtok. Komolyan mondom már rosszul voltam a látványtól. Rendkívül lehangoló volt, hogy augusztusban még lábon állt vagy dülöngélt  a fű. 

Ezt a területet még a gazda csinálta. 

Innentől viszont már az én művem egészen az utca frontig. 

Meg ezt is én csináltam. Igaz, hogy Cecília hőség riadót rendelt el azokban a napokban, de az 50 faktoros krém meg egy baseball sapka segítségével túl éltem.

Utolsó nap már csak az istálló és az utcafront közötti terület maradt vissza, ezt három órányi tekergéssel sikerült ... 

... ilyen szépre varázsolnom. 

Végeredményben tehát a legelő ismét szép lett. Ezenkívül van 5 darab szépen összerakott szénaboglyánk és még 5 db nagy körbálánk tavalyról. Reméljük ezzel átvészeljük a telet, viszont amíg lehet, addig is annyit járnak ki a kecskék legelni, amennyit csak tudnak, hogy minél jobban felkészüljenek a télre. 

Összességében azonban legalább 8 munkanapot elvett ez a kis szénázós hadművelet más munkáktól, úgyhogy az idei tervünkkel jócskán el vagyunk maradva. De azért haladtunk más fronton is, de erről majd legközelebb.