Fejlemények az istálló épületében

 

Ahogy azt már a legutóbbi beszámolómban beharangoztam a múlt héten mindjárt két korábban megkezdett projektet is folytatni tudtunk. Az egyik az általában istállóként emlegetett épület, ami tulajdonképpen  egy multifunkcionális létesítmény lesz, ha majd egyszer elkészül. Lesz ugye benne 

- hely az állatoknak, tehát istálló,

- hely a takarmánynak, tehát takarmánytároló,

- hely az ember asztalos kegyszereinek, tehát asztalos műhely

- és talán jut hely a gépeknek is, tehát géptároló is lesz egyben.

Na már most az épület váza 2018. év őszén, tehát lassan 2,5 éve elkészült. Tavaly sikerült a villanyszerelési munkálatokat elvégeztetni. Most pedig eljött az ideje, hogy végre minden funkcióját betölthesse, ezért rákoncentrálunk erre a projektre és szeretnénk minél hamarabb készre csinálni.

Időközben beszereztünk egy ipari gyalugépet, amit minél előbb szeretnénk a végső helyére állítani. A gépnek viszont vízszintes,  stabil aljzat kell, ezért újból várt ránk egy nemszeretem munka, méghozzá egy egy napos betonozás. A gyalugépre pedig a további munkálatok folytatása miatt szükség lesz, ezért minél előbb a végső helyére kell kerülnie. 

Mivel a betonozást a múlt hét végére terveztük be, már kedden levonultunk a tett helyszínére, hogy előkészítésük a terepet.

Ez volt a kiinduló állapot.

Jött egy gyors elpakolás, meg a behullott avar eltávolítása. 

Útban volt még néhány tuskó, de ezen a láncfűrész gyorsan segített.

Majd készítettünk egy zsalut, ami megfogja a betont (természetesen a másik felére is került zsalu).

Mindezt azért kellett minél előbb megcsinálni, hogy ki tudjuk számolni, mennyi anyagra lesz szükségünk. Persze alapesetben egy gyors térfogat számítással ezt meg lehetett volna állapítani, hiszen, ha az ember tudja, hogy mekkora alapterületet akar lebetonozni, már csak a betonréteg vastagságával kell felszorozni az értéket, és mindjárt megvan, hány köbméter anyagra van szükség.

Csakhogy ez egy régi épület padlója, ami egykoron téglával volt leburkolva, ami néhol megvan, néhol meg nincs. Viszont a gép alá egy minimum betonvastagságra szükség van.  Végül osztottunk-szoroztunk, és kijött, hogy nekünk 4 m3 betonra van szükségünk.

Ezután jöhetett az anyagrendelés. Na, itt dobtunk egy hátast, miután megkaptuk a számlát. Ehhez a mennyiséghez szükség volt tehát 4 m3 sóderre, ehhez 12 mázsa cementet ír a recept, plusz a 25 m2-nyi alapterülethez vashálókat is kellett rendelni, hogy a beton ne repedezzen meg.

Ez a három tétel pedig pár forint híján 170.000 Ft-ot tett ki, amihez még hozzájött a fuvardíj a maga 36.000 Ft-jával. Tehát nem csalás, nem ámítás 25 m2 lebetonozása átlag kb. 15 cm vastagságban 2021 áprilisában bizony több mint 200.000 Ft-ot kóstál. Csak most áldom a szerencsénket, hogy a nagyja építkezéseken túl vagyunk, mert ahogy néztem az öt évvel ezelőtti számláinkat a cement ára például kb. 65 %-kal emelkedett ezen időszak alatt. 

Megérkezett a szállítmány.

A cementet mindjárt a kistraktorunkra daruzta a sofőr, hogy a raklapról le tudjunk pakolni, úgyhogy a gazda mindjárt elrobogott, hogy a 48 zsákot (csupán 1,2 tonna) lepakolja az istállóban.

Csúszik a sóder a sárrázóra. Mivel a sok csapadék miatt nem mertük megkockáztatni, hogy egészen az istállóig vigye. Így viszont maradt a dupla lapátolás: először a kis traktor pótkocsijára és onnan a betonkeverőbe. 

Szerencsére ezen a hétvégén megint akadt segítőnk Barna személyében, aki a városi őrületből való kiszakadás miatt már két hónapja bejelentkezett egy hosszú hétvégére. Ezúttal neki jutott a betonkeverő etetése, amit előző este már elhoztak a szomszéd birtokról. Itt nálunk szerencsére nagyon működik ez a szerszám, gép megosztás.

A betonkeverőn kívül idekészültek még egy adagnyi sóderrel és két hordónyi vízzel is, hogy másnap mindjárt be lehessen pördíteni a gépet.

Az emberemnek jutott  a talicska tologatása és ... 

... a kész anyag elterítése.

Aznap én voltam az élelmiszer ellátó. Mivel a fiúk már fél hét körül elvonultak, hogy megkezdjék a hadműveletet. Én pedig az állatok ellátása után összeállítottam egy kis reggeli pakkot és lebattyogtam vele az istállóhoz. Addigra már jó pár adag keverésén túl voltak, így jól esett nekik egy kis energia utánpótlás.

Legközelebb az ebédet szállítmányoztam le, ami ugyan a sparherden főtt, de legalább bográcsban és nem volt más mint egy szalonnával és jó sok kolbásszal felturbózott paprikás krumpli házi savanyúsággal. Hármasban szépen elfogyasztottuk az ebédet, majd a fiúk neki ugrottak a délutáni műszaknak. 

Délidőben már itt tartottak.

Reggel a gazda úgy indult neki, hogy ő  délután 4 órára kész szeretne lenni. Ezt én kissé szkeptikusan fogadtam, főleg mikor ebédnél láttam, hogy hol tartanak. Sóderért is többször kellett fordulni és a víz sem bizonyult elégnek. Az is plusz idő volt, míg felzötyögtek a traktorral megtölteni a két hordót, majd vissza. 

Valamikor délután én éppen a kertben prücskörésztem, mikor látom, hogy jönnek a fiúk a traktorral. Gondoltam elfogyott a víz. De ahogy jobban megnéztem hordók viszont nem voltak a pótkocsin. Akkor biztosan a sóder fogyott el idő előtt, mert még túl korainak tartottam őket. Megyek oda hozzájuk, hogy érdeklődjek, mi a helyzet. Erre közlik, hogy készen vannak. Ránézek az órámra: pontosan 16,00-át mutatott. Mit mondjak, nem akartam hinni a szememnek. De a tények makacs dolgok. A bizonyíték pedig kétségbe vonhatatlan, amit az alábbi képek tanúsítanak.

Íme a végeredmény belülről.

És a  majdani bejárt felől.

Az istálló projekttel tehát eddig jutottunk. Májusban folytatás következik. Viszont az elmúlt két hétben egy másik építményünknél is történtek elörelépések, de erről majd a jövő héten. Tartsatok akkor is velem. 

A nagy átverő show

 

Eheti beszámolóm főszereplői a kecskék, azon belül is főként Maja. Nézzük, hogyan is alakul az élet kecskééknél ezen a tavaszon. 

Kecskefronton annyi a változás, hogy Lili sajnos megint elvetélt. Úgyhogy még mindig Lulu az egyetlen, akit fejni tudunk. Lilike azonban így is biztosítja számunkra a szükséges tejmennyiséget és még némi sajtot is.

Itt az állomány éppen osztott üzemmódban legel. Bendegúz és három anya a pásztoron kívül, Maja és a három tavalyi lányka pedig belül.

Maja egyébként egy nagy rejtély volt számunkra hosszú hetekig. Ő  egy előhasi anya, ami azt jelenti, hogy tavaly udvarolt neki  először a bak, tehát először fog elleni. Én már március utolsó hetére vártam a kicsit vagy kicsiket. Fogadást mertem volna kötni, hogy március 28-val végződő héten meglesznek a babák. 

Oldalról még nem is volt semmi feltűnő benne.

Na, de hátulról viszont már akkor így nézett ki. 

Azután eltelt az ominózus hét mindenféle esemény nélkül. Sebaj, gondoltam, akkor majd húsvétra. Megint semmi. Azután megint eltelt egy hét. Akkor már kezdtem kételkedni. A negyedik hét csütörtökén már rákérdeztem Emesénél, hogy a tünetek ellenére, lehet, hogy nem is vemhes. Mire mondta, hogy nála már voltak  álvemhes anyák, akikről azt hitte, gida van bennük, azután mégsem. De  előhasiaknál ez nem lehetséges. 

Másnap délelőtt az lett gyanús, hogy az összes kecske kint legelészett a villanypásztoron belüli dombon viszont Maja nem volt közöttük.  

Mikor közeledtem, akkor vettem észre, hogy a malacól előtt ott álldogál egy gida. Felnyaláboltam és mentem megkeresni az anyát. Akit a kecskeólban meg is találtam a másodikkal együtt. 

Az a baba talán percekkel korábban bújhatott ki, mert még csurom nedves volt a mosdatástól. De, hogy a kinti baba, hogyan került ki, az egy rejtély. Oda ellette az anyja? És csak a másodiknál ment be az ólba? Vagy az is bent született és már kibóklászott? Ez utóbbinak azért kicsi az esélye. 

Ezt a babácskát találtam kint. Kislányka a drága és kb. fele akkora volt, mint a másik.

Ez pedig egy fiúcska.

Megszületésük után három napig szinte folyamatosan szakadt az eső, így végül öt naposak voltak, mikor az anyjuk először kihozta őket. 

Ekkora már biztosra vettük, hogy mindkét gida megmarad. Ugyanis megint bekövetkezett az, ami korábbi ikerelléseknél már előfordul, hogy az egyik ciciből nem tudtak szopni, mert túl nagy volt. A másikban meg nem volt elég tej mindkettőjüknek. A nagyobbik azt kiszopta és a kislánynak már nem jutott elég.

Így közbe kellett lépni és először is az ominózus ciciből jó fél liternyit kifejtem, hogy könnyebben be tudják kapni. Ezenkívül naponta többször segítettem a kicsikének a szopizásnál, hogy  ne csússzon ki a szájából a cici és  bőségesen tudjon enni.

Azután ha ez nem lett volna elég, mármint, hogy ilyen kis nyüzöge, még ráadásul valaki meg is tiporta szegénykémet és a jobb hátsó lábát napokig nem használta. Még most sem az igazi, de most már le-leteszti.

Végül néhány friss kép a ma pont egyhetes jövevényekről. 

Egy valamire való kecskegida mindenre fel és mindenbe belemászik. Itt éppen a malacok vályújában a kisfiú.

Ismerkedés az egyik "új néppel". Bár nekik ugye mindenki új.

Azután meg megpihent a nagy ugrándozás után.

A kislány első tétova mozdulatai a villanypásztoron kívül. Legelészni indult a banda. A mama azonban nem tart a többiekkel.

Ismerkedés a kinti világgal. Méretében még mindig jócskán elmarad a bátyja mögött.

De azért nagy a kíváncsiság. "Mi lehet ez az izé?"

Végül azért a mami is neki állt csipegetni  a friss zöldből, miközben a gidák mellette sertepertéltek.

Ezzel a kis beszámolóval kívánok Nektek kellemes hétvégét, talán most végre megmutatkozik a tavasz. is. Jövő héten ismét jelentkezem. Lesz miről beszámolnom, ugyanis a héten két különböző projektet is folytatni tudtunk.

Új népek érkeztek

 

A történet úgy kezdődött, hogy mi gondban voltunk, mivel az anyakocánkat le kellett selejtezni, ugyanis a tavaly húsvétkor megszületett kilenc kismalacból mindösszesen egyet tudott felnevelni. A feltételezések szerint nem volt elég teje, ezért a kicsik gyakorlatilag éhen haltak (korábbi ellésnél már felnevelt ötöt, így az okokat csak utólag találgattuk.)

Így viszont veszélybe került a jövő évi kolbász, sonka egyebek biztosítása. Mindenképpen kerítenünk kellett volna valahonnan egy kocát, illetve még az idén kismalacokat is, hogy fel tudjuk nevelni az utánpótlást.

És itt jön a képbe a szomszéd gazdaság, ahol a kecskék, tehenek és a ló mellett akadt éppen egy malaccsalád. Viszont Emeséék a jövőben nem szeretnének malacokkal foglalkozni, mivel a többi jószág teljesen leköti a kapacitásaikat. Ezért feltették a kérdést, hogy érdekelne-e minket egy "szénabálákat malacokért" akció, mivel ők meg szénahiánnyal küszködnek.

Ez a tipikus "win-win" szituáció, mindenki azt kapja, amire szüksége van. A megállapodás már hónapokkal ezelőtt megszületett. Három körbáláért cserébe kapunk egy kocát és két alomból összesen 5 malacot. Ebből 3 még tavaly nyáron született a két kicsi pedig idén januárban. 

Egyetlen icike-picike probléma volt csak: a gyerkőcök 90 %-a hímivarú, tehát először ivartalanítani kellett a kis kanokat, mielőtt átjöhettek volna. Ez végül március végén meg is történt. Csak akkor meg a gazdának kellett munkába mennie, meg hát a helyüket is rendbe akartuk előbb tenni. Így végül a költözködésre Nagyszombatkor került sor. 

Ha visszaemlékeztek aznap tudtunk neki állni az állatbirodalom kitakarításának. Ezért is volt a nagy sietség, hogy mielőbb jöhessenek a malackák.

Itt még a régi lakhelyén a mami és az ötből három kölyök.

Tudom, hogy nem teljesen EU-kompatibilis az állatszállítási technológiánk, de mivel kb. 5 percnyi útról volt szó, ezért gondoltuk nem lesz akkora trauma nekik. A zsákba a mami és a három nagy lett beszuszakolva. Egyébként teljesen nyugodtan, csendben viselték az utat.

A szabadon bocsátás pillanata.

A "trauma" kezelésére szórtam nekik egy kis szemeset a vályúba, amit a mami mindjárt meg is talált. Utána még szedtem nekik egy kis zöldet is. És ez még csak az uzsonna volt.

Végül két körben lettek áthozva, mert a két pici közül az egyik dobbantott. Így kellett egy kis idő, mire visszaszivárgott a helyére, ahol el lehetett kapni. Meg amúgy sem akartuk a nagy zsákba betenni a két picit, nehogy agyonnyomják őket a nagyok. Így a második alom egy  ládában tette meg az utat az új lakóhelyükre.

Mama és az öt csemete reggeli közben.

Az első napokban a kis karámban tartottuk őket. Hátra volt még ugyanis a bolha ellenes kezelés, de nem akartuk a költöztetést mindjárt megfejelni egy permetezéssel is. Az ugye két nap múlva történt meg.

Azóta az a rendszer alakult ki, hogy a reggelit és a vacsorát a kis karámban kapják meg, hogy az eredeti málnáskerti állomány is nyugodtan tudjon enni. Ugyanis azt tapasztaltuk, hogy kissé agresszívek az újak, ha kajáról van szó. Egy alig egy éves kismalac simán sakkban tartja és elzavarja a vályútól a mi négy 1 -  1,5 év közötti malacainkat.

Pár nap után végül napközben összeengedtük a régi és az új állományt. A mama először mindig ellenőrzi a kinti vályút, hátha maradt benne még valami. Azután szépen neki áll legelészni.

Egy jól sikerült családi fotó legelészés közben. Középen a mami és körülötte az öt kis "fekete lovag."

Azért ők még eléggé félősek, egyelőre nem igen lehet őket megsimogatni. Idővel azért majd remélem szelídülnek egy kicsit, ehhez persze sokat kell mellettük lenni, hogy megszokjanak minket.

FIGYELEM!!!

Szeretném tájékoztatni mindazon kedves olvasóimat, akik a facebook poszt alapján látogatták a blogot, hogy a jövőben nem lesznek bejegyzések a facebook-on.  A terv az, hogy hetente jelentkezem újabb irománnyal, tehát érdemes minden héten felkeresni Málnáskert blogját. Persze előfordulhat, hogy a birtokon zajló munkálatok miatt egyszer-egyszer kimarad, de akkor is igyekszem pótolni. Maradjatok továbbra is velünk. Hamarosan bepördülünk mindenféle munkálatokba, ha végre egyszer beköszönt a jó idő. 

Tavaszi Nagytakarítás Három Felvonásban

 

A tavaszi nagytakarítást nálunk nemcsak a házban, hanem az állatok birodalmában is meg kellett ejteni. Az első felvonás már  húsvét előtt lezajlott, mégpedig a cica és kutyaszállással. 

Először is ment a mosásba az összes alátétplédjük.

Az ólakat kívülről, belülről, sőt még alulról is kitakarítottam.

Még a porszívót is bevetettem a nagyobb tisztaság érdekében.

Mivel tavaly nagyon megjártuk a bolhainvázióval, ezért idén a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt. Bolhaírtó szert keverve a kis pumpás készülékembe, kívül-belül lefújtam az ólakat.

Az összes evős-ivós edényt is elmostam. (Természetesen ez nem évente egyszer, hanem igény szerint történik.)

Málna még aznap este átesett egy tisztasági fürdetésen is mielőtt megkapta volna az új bolha és kullancsellenes nyakörvét. Boróka ezt a mozzanatot megúszta, mert mudiként öntisztuló a szőre és bármit is szed össze a bundájába vagy bármibe is hempereg bele, hamarosan megint tiszta és illatos a drágám. Új nyakörvet természetesen ő is kapott.

A tavaszi és nyári létre felkészített kutyalányok: Málna és 

Boróka.

Nekünk a legszebbek és legimádnivalóbb kutyák. (Bár Boróka néha még mindig az őrületbe tud vinni.)

A cicák megkapták a féreghajtó tablettájuk első adagját két héttel ezelőtt, tegnap pedig megetettem velük a második adagot is. 

A második felvonásra Nagyszombaton került sor. Ez már két szereplős volt, ugyanis a gazda is becsatlakozott.  Négynapos ünnep ide vagy oda, mi bizony két napot beáldoztunk a tisztaság oltárán.

Kora reggel az etetés és a fejés után már neki is álltunk a hadműveletnek. Ehhez természetesen a traktorunkat is igénybe kellett venni, ami szemmel láthatóan felkeltette a kecskenép érdeklődését. 

Mivel mélyalmozást alkalmazunk a kecskeólban a tavaly október eleji kitakarítás és bolhaírtás óta nem volt kialmozva. A szénarács előtt halmozódott fel a legvastagabban az alom ami jól látszik abból is, hogy a fejem majdnem a plafont súrolja, holott alap esetben jó fél méterrel magasabban van.

Szóval szép feladat várt a gazdára.

Először is  ösvényt kellett takarítania magának a karámon keresztül, hogy  az ólból egyáltalán elkezdhesse kihordani a ganyét. Hát nem volt egyszerű folyamat, az egész cucc össze volt állva, még a villa fogai is ide-oda görbültek az erőlködéstől.

Amíg a gazda a kecskeóllal és karámmal küzdött, én neki álltam a kis malacbirodalom rendbetételének. Mivel a malacok rendesebb népek a kecskéknél, ők nem piszkítanak az alvó helyükre. Ebből kifolyólag a laza szénaalom kivillázásával én is boldogultam.

Majd a karámban szétszóródott szénát és az itt-ott kialakított malac wc-ben elhelyezett termékeket is elszállítottam úgy 6 fordulóban. Íme a kitakarított végeredmény.

Szükség volt még az ólak némi nemű reparációjára is, majd mehetett bele a friss alom.

Miután itt végeztem, beálltam segíteni a kecskekarám takarításába is. Végül a gazda úgy 5 pótkocsinyi trágyát fuvarozott el a kecskeólból és karámból.

Közben rám  még várt a húsvéti fonott kalács megsütése is. Így nem tudtam végig segédkezni. Ebéd után pedig még a havi nagybevásárlást is el kellett intéznünk. Így a Harmadik Felvonásra csak Húsvét hétfőn került sor.

Erre a napra már csak az eredeti malacól, valamint Kancsika és Bendegúz szálláshelyének takarítása maradt vissza. Ismét közösen takarítottunk. Én a malacól bal felét takarítottam, ez az alvós rész. A gazdának jutott a "jobbik" , viszont rosszabb oldal, a malac wc kitakarítása.

A malac és kecske fiú szállásánál nekem az ól és a külső karám jutott, ...

... a gazda meg küszködhetett a belső karámban felhalmozódott cuccal.

Belső karám tiszta a lehetőségekhez képest.

A ganyédomb ekkorára növekedett. Mire megérik kb. a felére esik majd össze és lesz belőle jó kis humusz.

Bendegúz megszemléli a végeredményt. Igazán jókiállású bakocska lett belőle és a teljesítményére sem lehet panasz. 

Mivel annyira összeszokott és hatékony csapat vagyunk mi ketten, két óra alatt meg is voltunk a takarítással. Már csak egy dolog volt hátra: a bolha ellenes kezelés. Mivel azonban elég csípős volt a reggel az állatokat nem akartuk sokkolni a permetezéssel. Ezért inkább egy előrehozott vacsorát rendeztünk nekik délután négy körül, amikor a legmelegebb volt.

Tízliternyi anyagot kevertünk be egy  permetező kannába és ez elég volt ahhoz, hogy a gazda lefújja az összes malacot és kecskét, akik ezúttal meglepően jól tűrtek  a procedúrát. Az állatok után az összes ólat is lefújta kívül és belül is. Reméljük így elejét vehetjük a sok ugri-bugri bolha megjelenésének és elszaporodásának. 

Ezzel végeztünk is a tavaszi nagytakarítással. Hamarosan újabb irománnyal jelentkezem.