Új népek érkeztek

 

A történet úgy kezdődött, hogy mi gondban voltunk, mivel az anyakocánkat le kellett selejtezni, ugyanis a tavaly húsvétkor megszületett kilenc kismalacból mindösszesen egyet tudott felnevelni. A feltételezések szerint nem volt elég teje, ezért a kicsik gyakorlatilag éhen haltak (korábbi ellésnél már felnevelt ötöt, így az okokat csak utólag találgattuk.)

Így viszont veszélybe került a jövő évi kolbász, sonka egyebek biztosítása. Mindenképpen kerítenünk kellett volna valahonnan egy kocát, illetve még az idén kismalacokat is, hogy fel tudjuk nevelni az utánpótlást.

És itt jön a képbe a szomszéd gazdaság, ahol a kecskék, tehenek és a ló mellett akadt éppen egy malaccsalád. Viszont Emeséék a jövőben nem szeretnének malacokkal foglalkozni, mivel a többi jószág teljesen leköti a kapacitásaikat. Ezért feltették a kérdést, hogy érdekelne-e minket egy "szénabálákat malacokért" akció, mivel ők meg szénahiánnyal küszködnek.

Ez a tipikus "win-win" szituáció, mindenki azt kapja, amire szüksége van. A megállapodás már hónapokkal ezelőtt megszületett. Három körbáláért cserébe kapunk egy kocát és két alomból összesen 5 malacot. Ebből 3 még tavaly nyáron született a két kicsi pedig idén januárban. 

Egyetlen icike-picike probléma volt csak: a gyerkőcök 90 %-a hímivarú, tehát először ivartalanítani kellett a kis kanokat, mielőtt átjöhettek volna. Ez végül március végén meg is történt. Csak akkor meg a gazdának kellett munkába mennie, meg hát a helyüket is rendbe akartuk előbb tenni. Így végül a költözködésre Nagyszombatkor került sor. 

Ha visszaemlékeztek aznap tudtunk neki állni az állatbirodalom kitakarításának. Ezért is volt a nagy sietség, hogy mielőbb jöhessenek a malackák.

Itt még a régi lakhelyén a mami és az ötből három kölyök.

Tudom, hogy nem teljesen EU-kompatibilis az állatszállítási technológiánk, de mivel kb. 5 percnyi útról volt szó, ezért gondoltuk nem lesz akkora trauma nekik. A zsákba a mami és a három nagy lett beszuszakolva. Egyébként teljesen nyugodtan, csendben viselték az utat.

A szabadon bocsátás pillanata.

A "trauma" kezelésére szórtam nekik egy kis szemeset a vályúba, amit a mami mindjárt meg is talált. Utána még szedtem nekik egy kis zöldet is. És ez még csak az uzsonna volt.

Végül két körben lettek áthozva, mert a két pici közül az egyik dobbantott. Így kellett egy kis idő, mire visszaszivárgott a helyére, ahol el lehetett kapni. Meg amúgy sem akartuk a nagy zsákba betenni a két picit, nehogy agyonnyomják őket a nagyok. Így a második alom egy  ládában tette meg az utat az új lakóhelyükre.

Mama és az öt csemete reggeli közben.

Az első napokban a kis karámban tartottuk őket. Hátra volt még ugyanis a bolha ellenes kezelés, de nem akartuk a költöztetést mindjárt megfejelni egy permetezéssel is. Az ugye két nap múlva történt meg.

Azóta az a rendszer alakult ki, hogy a reggelit és a vacsorát a kis karámban kapják meg, hogy az eredeti málnáskerti állomány is nyugodtan tudjon enni. Ugyanis azt tapasztaltuk, hogy kissé agresszívek az újak, ha kajáról van szó. Egy alig egy éves kismalac simán sakkban tartja és elzavarja a vályútól a mi négy 1 -  1,5 év közötti malacainkat.

Pár nap után végül napközben összeengedtük a régi és az új állományt. A mama először mindig ellenőrzi a kinti vályút, hátha maradt benne még valami. Azután szépen neki áll legelészni.

Egy jól sikerült családi fotó legelészés közben. Középen a mami és körülötte az öt kis "fekete lovag."

Azért ők még eléggé félősek, egyelőre nem igen lehet őket megsimogatni. Idővel azért majd remélem szelídülnek egy kicsit, ehhez persze sokat kell mellettük lenni, hogy megszokjanak minket.

FIGYELEM!!!

Szeretném tájékoztatni mindazon kedves olvasóimat, akik a facebook poszt alapján látogatták a blogot, hogy a jövőben nem lesznek bejegyzések a facebook-on.  A terv az, hogy hetente jelentkezem újabb irománnyal, tehát érdemes minden héten felkeresni Málnáskert blogját. Persze előfordulhat, hogy a birtokon zajló munkálatok miatt egyszer-egyszer kimarad, de akkor is igyekszem pótolni. Maradjatok továbbra is velünk. Hamarosan bepördülünk mindenféle munkálatokba, ha végre egyszer beköszönt a jó idő.