Szépülünk kívül-belül

Mivel már több mint egy hónap eltelt az utolsó bejelentkezésem óta, tessék felkészülni, mert nagyon hosszú leszek. Mondjuk lesz rengeteg kép is, így remélem lesz erőtök végig olvasni ezt a már csaknem regényszerű bejegyzésemet.

Örömmel jelenthetem be, hogy a sokat emlegetett és cipelgetett kád végre megnyugodhatott. Lassan már két hete, hogy betölti rendeltetésszerű funkcióját. Az ünnepélyes avatáson is túl vagyunk, gyertyafényes, borozgatós közös fürdőzés keretében birtokba vettük a KÁDAT.

Muszáj megmutatnom minden oldalról.

Végül is jó választásnak bizonyult. Nagyon kellemes benne fürödözni. A fürdőszoba ettől persze még messze van a 100 %-os készültségtől és kissé kopár. De például már a tükröket is megrendeltük.

Újabb hatalmas lépés, hogy végre túl vagyunk a meszelésen. A nappali-hall-konyha-étkező, ami az alapterület felét teszi ki, bizony időigényesnek bizonyult. Nem  is tudom hány nap ment el a háromszori festéssel. Azért így egészen más, hogy a falak kifehéredtek.

A kályha is megkapta a színét.

Mivel mi vagyunk olyan őrültek, hogy nem elégszünk meg egy szimpla TV polccal meg egy sima könyvespolccal, neki láttunk az újabb nagy projektnek: térelválasztó és egyben TV-könyvespolc + sarok könyvespolc építésének bontott téglából. Ezt még a padló lerakása előtt meg kellett csinálni, mivel a hajópadlóra nem lehet falazni.

Először is rögzítettünk négy darab pallót, ami mellett futnak a pillérek.

Néhány fázis kép, ahogy növekszik a polc.

A végeredmény, legalábbis ami a téglarészét illeti. A bejárat felől le lesz deszkázva, így térelválasztó funkciója is lesz és persze még el kell készíteni hozzá  a polcokat is.

 Itt a sarok könyvespolc első pár sora.

Nő - nődögél...

 ... és elkészült.

Ebben a folyamatban én a téglahordó szerepét töltöttem be, míg az én ezermesterem építette a pilléreket. Legalábbis az első négy napban, mert akkor beszállt a kőművesünk és még neki is eltartott 2,5 napig, mire az utolsó simításokkal elkészült. Mondjuk örök darab.

Egy hete bekerült a házba 4-5 m3 homok, ami ugye a hajópadló alá kell. Úgyhogy most kicsit "Aranypart" hangulat van, csak néhány pálmafa és egy medence hiányzik. Mondjuk strandröplabdázni azért lehetne.

A falfestéssel, a pillérek falazásával és persze a homokkal együtt pár száz liter víz is beköltözött, ezért most szárítunk ezerrel. Eszembe jutott, hogy Svédországban, ha vízkár éri a házat, akkor a felújítás előtt hetekig szárogatják valami géppel. Mivel Google a barátod, gyorsan kiderítettem, hogy a közeli városban lehet is kölcsönözni ilyen gépet és immár egy hete non-stop, három műszakban nyomja ez a kis gép. Naponta kb. 20-30 liter vizet hordunk ki.

A kis Sztahanov. Mondjuk látszik az eredmény, szépen szárad a homok.

Már a párnafákat is legyártottuk a hajópadló alá.

A födémszigetelés is elkészült átmeneti jelleggel. Két réteg fóliára végül 10 cm ipari szigetelést helyeztünk el, az eredetileg tervezett szalmabálák helyett. Az ok igen prózai. A tavaly nyáron leszállított 700 db bálát egy kupacba rakták (ez ÓRIÁSI hiba volt), majd mi azt szépen le is takartuk. Nem is volt vele semmi baj, amíg meg nem lett bontva. A falakhoz szükséges bálákat kiszedtük, de utána már nem lehetett visszacsomagolni, plusz a mínusz fokok, meg a plusz 40 fokok nem kímélték a fóliát, ami lassanként széjjel foszlott, persze a szélnek is nagy szerepe volt benne, hogy gyakorlatilag meghámozódott az egész kupac. 

A bálák nagy része tehát tönkrement. Arra pedig most sem idő, sem energia nem volt, hogy nekiálljunk átválogatni őket, hogy kiszedjük a még használhatóakat, illetve felhajtsuk a hiányzókat. Ha egyáltalán lehet kapni. Marad tehát az, hogy a jövő évi aratáskor kell beszerezni az újabb bálákat és azokat mindjárt felpakolni a padlásra.

Azért a 10 cm-es szigetelőnek is van hatása, mert korábban már ébredtünk 16,5 fokra a hálóban. Mióta fenn van, nagyjából 19,5 fok a hőmérséklet a szobában reggelente, ami nekünk tökéletesen elegendő. Ha meg befűtünk a kályhába, akkor ehhez hozzájön egy-két fok, úgy a kályha kb. 10 méterre van.

Persze tudom, hogy ez még messze nem a téli hőmérséklet, bár itt nálunk már többször ébredtünk mínusz fokokra.

A kinti munkálatok terén is sokat haladtunk. A vakolás az ablakokat kivéve elkészült. 

Az ablakokkal ugyanis némi plusz munka volt. Beépítettük a spaletta kereteket. Az ablaknyílásokat meg a bentihez hasonlóan le kellett fóliázni, majd nádazni, hogy a vakolat meg tudjon maradni rajta.

Itt már beépítve a spaletta tokja.

Fólia, nád felkerült.

Két héttel ezelőtt itt járt a tervezőnk, aki az ablak és oszlopdíszek sablonját hozta el és meg is mutatta, hogyan kell a vakolathímet el készíteni. 

A nyugati homlokzaton elkészült a prototípus.

Azért ég és föld a két ablak, ugye?

Ez a minta lesz az oszlopokon.

Minden motívumnak meg van a maga jelentése, nem csak úgy öncélúan lettek "odahímezve". Az építész a mi tájegységünkről gyűjtötte őket.

Miután az oktatás megtörtént, emberemre vár, hogy a maradék öt ablakot és az ajtót kihímezze, "aranyat érő" (az építészünk szerint is) kőművesünk közreműködésével.

Itt épp a minta átrajzolása közben.

 A kész mintából a felesleget mindenféle kis készségekkel el kell távolítani.

Az állatudvarban is tevékenykedtünk. Megkezdtük az ólak téliesítését. Így már nem fúj át rajtuk a szél. Mert bizony a malackák azon a néhány fagyos reggelen bizony már vacogva álltak sorba a reggeliért. A malacólra még egy ajtó kell. A fejőállast is zárhatóvá akarjuk tenni egy következő lépésben.

 

Október elsején letörtem a kukoricákat. Lett is három zsákkal, most fent száradnak a tornác felett. És, hogy legyen mivel megdarálni, beszereztünk egy használt terménydarálót, ami épp most lett felújítva.

Az én életem ilyenen darálta a terményt zsenge gyermekkorában, amikor a háztáji még minden családnál teljesen normális dolog volt és nem fóliából szedtük ki a rántani való húst.

A krumplit is kiszedtük vagyis inkább bányásztuk. Persze már kicsit elkéstünk vele, mert szinte minden bokorhoz vezetett egy járat, úgyhogy az a gyanúnk, hogy valaki igencsak megdézsmálta a termést. A termés szép lett, vannak különösen nagy példányok, tehát működik ez szalmázós dolog. Bár nekünk most olyan kincskeresős fílingünk volt, mert a krumplibogarak felfalták a bokrokat, a gaz meg felverte az egész krumpliföldet, így eléggé vakon voltunk. De három nagy vödört azért megtöltöttünk, úgy hogy augusztus óta már a saját krumplinkat esszük.

Sajnos az idei gombaszezon nem alakult olyan jól, túl nagy lett a fű és persze kaszálni sem volt idő. De azért néhány őzláb akadt.

Itt még csak a fűben lapulnak.

Itt meg már a kosaramban. Csináltam egy jó kis reggelit az egyik részéből, a maradékot pedig lefagyasztottam.

A már tavaly begyűjtött tűzifát Gábor felfűrészelte, egy segítségünk felhasogatta, én meg egy ilyen szép rakatot építettem belőle. Egy pár hétre biztos elég lesz.

Anyukámnak köszönhetően a jövő évi epertermés is biztosítva van. Rengeteg palántát kaptunk, amik most az eper-oviban, azaz az egykori fűszeres ládikákban (összesen hatban) várják a tavaszi átültetést.

Hát bizony lassan megkopaszodunk. A fák roham tempóban dobják le a leveleiket, de ennek az évszaknak is megvan a maga szépsége, különösen egy ilyen gyönyörű napon, mint a mai.

Most már tényleg befejezem, csak még annyit, hogy VÉGRE van normális, korlátlan internetünk, nem csak 12 "csigabájt" , így végre nem kell a lakókocsiba hurcolkodni, ha internetezni akarunk. A térerő a házban ugyanis a  nullához tendál, telefonálni is csak az ablakpárkányon könyökölve lehet.