Sándor, József, Benedek

Nem tudom, hogy  hova, de ide nem hoztak egy csepp meleget sem. Sőt, tegnap, József napján erre a látványra ébredtünk: 

Teljesen behavazódtunk megint. Mindent 4-5 cm-es hótakaró borított.

Visszarepültünk a tél kellős közepébe, pedig a múlt hétvégi közel 20 fokok után az ember végre fellélegzett, hogy akkor végre vége a TÉLNEK és itt van a várva várt TAVASZ. Jól meg lettünk szívatva mi is, az állatok meg a növények is.

A szemes takarmány, széna a végét járta, de gondoltuk sebaj, már itt van március közepe. A hirtelen olvadás és a további bőséges csapadék miatt a legelő hirtelen kizöldült. A jószágokat végre ki lehetett engedni, hogy maguk oldják meg a táplálkozásukat. Erre szerencsétlenek megint szobafogságban voltak, vagy két napig. Először a szombati folyamatos eső miatt. Itt nálunk kb. 40 mm hullott le egyetlen nap alatt. (Állítólag március 20-ig már a márciusban szokásos csapadékmennyiség kétszerese esett le.)

Mára javult a helyzet, bár reggel keményen fagyott. Egy óra körül kicsit kisütött a nap és a hőmérséklet is felkúszhatott nulla fok fölé, mert egyszer csak azt vettem észre, hogy egyre több a zöld felület.

Mindjárt ki is engedtem a bandát, hadd legelésszenek. Azért látszik, hogy az erdős részeken még jócskán van hó.

De azért ők megtalálják azokat a növényeket, amikkel megtömhetik a bendőjüket.

A lassan két hónapos plüss kecském mára egy óriás bébi lett. Olyan kis dagi.

Múlt héten hétfőn az utolsó kocánk is megellett. A legutolsó bejegyzésnél írtam is, hogy mindenórás a kismama. Délután két óra körül, amikor kint voltam még semmi, az esti etetéskor öt órakor pedig már megvoltak.

Nyolc bébi lett, ez a kép pár órával a szülésetésük után készült.

Mára azonban sajnos már csak négyen vannak.

Ők viszont kis dundi gombócok. Mintha lenyeltek volna egy teniszlabdát. A mama nagyon okosan kivárta a jó időt, és mi is megnyugodtunk, hogy ezek a malackák már nincsenek veszélyben a hideg miatt. Erre tessék! Visszatért a tél, hóval és mínusz fokokkal.

Vasárnap kaptak jó sok szalmát alomnak, és ma reggel mind a négy vígan fickándozott. Túlélték a kb. -4 fokos hideget. Bár látszik rajtuk, hogy fáznak szegénykéim.

Sajnos a bent gondozott utolsó malackát is elveszítettük. Szerda estig még jól volt. Csütörtökön már nem akart enni, csak remegett. Este már úgy voltam vele, hogy akkor hagyom elmenni, nem gyötröm tovább kényszer etetéssel. Nem is keltem fel hozzá éjszaka és felkészültem rá, hogy reggelre már nem él. 

Nem hogy élt a kicsike, hanem hangosan követelte az ennivalót. Erre elkezdtem újra etetni. Igen ám, de a betegség és/vagy a kimaradt étkezések miatt annyira legyengült, hogy már nem tudott lábra állni. Bár folytattuk az etetését, de egész nap csak feküdt a kis hasán kinyúlt végtagokkal. Mivel szombat estére sem mutatott javulást, ezért úgy döntöttünk, sem őt, sem magunkat nem gyötörjük tovább és hagytuk elmenni a testvérei után.

Megsirattuk a kis picurt, hiszen majdnem két héten keresztül lelkiismeretesen gondoztuk. Etettük, cserélgettük a forró vizet a palackjaiban, hogy ne fázzon. De minden hiába, ez a malacka is itt hagyott minket.

Az utánpótlás viszont folyamatban van. Az egyik egy éves kocánkat összeengedtük a kannal március 11-én. Azonnal egymásnak is estek. Igazából az volt a terv, hogy ezt meg az egy hete ellet másik  kocát tartjuk meg. De a kan kicselezett minket és kilógott a karámból. Egyszer csak a tornácon ücsörögve azt vettem észre, hogy zajlik az akció egy másik kocával. Esélyem nem volt visszazárni a kant, gondoltam, hogy ez a hosszú szobafogság miatt most napokra meglépett. Tévedtem.

Estére szépen visszament a helyére. Az új asszony pedig már be is költözött hozzá. Azóta az ifjúpár együtt turbékol. Mi meg várhatjuk a szaporulatot június végére ill. július elejére. Akkor remélhetőleg kisebb a rizikó, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt nem maradnak meg a malackák.

A patakunk csak tovább szélesedik, a föld pedig mindenütt cuppog az égeresben. De a legelőn is hatalmas tavak alakultak ki.

Kefir, avagy "Báró Úr", (arisztokratikus nézése és fejtartása miatt a gazda újabban így hívja), megvizitálja a helyzetet az erdőben.

Szerintem nem tetszik neki sem, legalábbis nagyon rázogatta a mancsait, amikor a hóra lépett.

Továbbra is a lakás foglyai vagyunk tehát. Én bánatomban nagy sütögetésbe kezdtem.

A mai termés:

Hatfonatos kalács (már gyúrok a húsvétra). Szerintem nagyon szép lett és kár, hogy illatot nem tudok a blog mellé csatolni, mert isteni kalács illat lengi be az egész házat.

Készült még egy adag kifli is, bár azokkal most nem vagyok megelégedve, ennél sokkal szebbeket is tudok. (Szerintem az élesztő volt a ludas, nem keltek meg rendesen.)

A kovászos kenyereket azóta is sütöm. Átlag ötnaponta egyet, ma ettem meg a pénteki kenyér utolsó szeleteit és még mindig nagyon élvezetes volt. Ma reggel megetettem a kovászból kivett kis adagot (amit a hűtőben őrizgetek), este még egyszer kap enni és holnap már süthetem is az újabb kenyeret.

Az időjárás előrejelzések szerint jövő héttől már ki lehet merészkedni a szabadba is munkavégzés céljából. Addig most már csak pár napot kell kibírni.

Egy csak egy leány van talpon a vidéken

Sajnos a malac mentő akciónk nem alakult túl sikeresen. Az első hetet mindösszesen egyetlen malacka élte túl. Fogalmunk sincs mi történhetett velük. Egyik etetésnél még teljesen virgoncak, bökdösnek a kis orrukkal, ahogy a mamájuk hasával tennék, mielőtt szopizni kezdenek, hogy meginduljon a tej. Megették  nagyjából az adagjukat. A következő etetésnél már észre lehetett venni, hogy bágyadtabbak, nem úgy mozognak, már nem ettek annyit. A harmadik etetésre pedig vagy már nem is éltek vagy csak elnyúlva pihegtek és már enni sem ettek, azután végük lett. 

Elég lehangoló érzés, hogy úgy érzed meg teszel minden tőled telhetőt. Három óránként kelünk, hogy cumiztassuk őket, folyamatosan cserélgetjük a vizet a palackokban, hogy nehogy fázzanak és mindezt hiába, minden nap elveszítettünk egyet.

Mindenesetre ennél a picinél tovább folytatjuk az életben tartó műveleteket. Szerencsére ő  nagyon erősen tűnik, már ahogy a kis orrával turkálja a kezünket. A legutóbbi etetésnél már több, mint 20 grammot megevett, ami óriási fejlődés tekintve, hogy egy hete 3 grammról indultunk alkalmanként. 

Közben a szemecskéi is kinyíltak már. Két hetesen állítólag már szilárd táplálékot is tud fogyasztani, akkor már megnőnek az esélyeink, ha addig velünk marad.

Ami még fantasztikus ebben a pici jószágban, hogy már 4-5 naposan szobatiszta volt. Minden etetést legalább két etapban végzünk, hogy közben tudjon pihenni. Amíg többen voltak, a nagy dobozból áttettük őket egy kisebbe, hogy tudjuk ki evett és ki van még vissza. Egyszer csak azt vettük észre, hogy elkezdik ott végezni a dolgukat. Hiába a malac az egyik legtisztább jószág, nem pisil és kakil az ágyába.

Etetés után teli hassal kezdődik a szunyóka program.

Viszont jó hír, hogy holtnak hitt cicuskánk péntek hajnalban végre hazatalált. Azóta a kandúr is próbálkozik a hölgyeménynél, bár ahogy hallom igen nagy a tiltakozás.

Cicaakció.

A kecskék szieszta közben.

A kis fekete gödölye a keresztségben a Lulu nevet kapta (anyja Lili, nővére Lola) itt épp kinyúlva a délelőtti fárasztó legelészés után.

"Agyam eldobom, olyan fáradt vagyok."

Kocamama még mindig egyben van. Legalábbis az ebéd utáni körutam során még egyben volt, de most már szerintem tényleg mindenórás.

A kis fehér bakkecske új gazdára talált a szomszéd faluban, egyelőre egy két fős háreme lesz. A két kis fekete bak pedig már a kecske mennyországban van. Tegnap vágtuk le őket, mert most már nagyon kell a tejecske nekünk, meg hát ennek a pici malacnak is. 

A napos és szeles idő megtette a hatását és kezdenek eltűnni vagy legalábbis összemenni a hatalmas tócsák, hamarosan neki lehet állni a kertnek is. 

Szorítsatok nekünk, hogy legalább ezt az egy malackát meg tudjuk menteni. Hamarosan ismét jelentkezem és beszámolok Málnáskert eseményeiről.

Mentőakció

Ami a kocákat illeti a háromból kettő sajnos nem hallgatott ránk. A rózsaszín koca még múlt hét hétfőjén este hat óra körül megellett. Itt nálunk mínusz tíz fok volt. Sajnos nyolc kismalacból egy sem maradt meg. Hiába raktunk vastag almot, másnapra mind elpusztultak. 

A második most vasárnapra kilenc malacot potyogtatott ki szó szerint magából. Gábor este ment etetni, a koca erre kijött az ólból és oda a jégre pottyantott ki négy malackát, a többi még az ólban meg tudott születni.

Ezúttal közbe avatkoztunk, mert mikor másfél  óra múlva kimentem, addigra kettő már nem élt, a többi is teljesen ki volt hűlve. 

Szóval hét malacot behoztam a házba és megpróbáltam felmelegíteni őket. Sajnos egy már nem tért magához, így maradtak hatan. Kedves kecsketartó szomszédaimhoz fordultam tanácsért, szerencsére nekik volt otthon egy kis lefagyasztott kecsketejük, amit elhoztak és fecskendővel megkezdtem a táplálásukat is, miután sikerült átmelegedniük. 

Sajnos elég nagy tortúra, mivel a kis szájukat szétfeszítve, szinte cseppenként kell beadagolni nekik a tejet. (Ilyenkor még nem tudnak cumiból enni.) Eleinte alkalmanként 3 ml-t próbáltam beléjük tuszkolni. Két napig ment ez a fecskendőzés, természetesen az adagokat fokozatosan növeltem. Végül már 8-9 milit is sikerült beléjük etetni. Azóta a létszám tovább apadt, kedden, szerdán és ma is is elveszítettünk egyet. Így már csak hárman vannak, mint a mesében.

Pedig csodaszép inkubátort építettem nekik egy kartondobozból. Az aljára terítettem egy fóliát, arra ment egy 5-6 cm forgácsréteg, majd ugyanennyi szalma. A tetejére egy jó vastag pléd és kész is a kuckó.

A kellemes hőmérsékletet az inkubátorban négy forróvízzel töltött befőttes üveg biztosítja. Minden etetés után feltöltjük forró vízzel, ami pár órán keresztül tartja a meleget. 

Három és fél óránként etetjük őket. Tegnap óta már egy úgynevezett gidacumival, amit kis állatok etetésére találtak ki. Azt gondoltuk, innen már sétagalopp, csak bedugom a szájába és már szopizhat is. De nem úgy van az, nekik is meg kell tanulniuk, hogy egyenek belőle, meg nekünk is, hogyan kell tartani. Az első egy-két etetést még megkínlódtunk, most már azonban elég ügyesen esznek. Nem tudom mi lesz a vég kifejlett, mindenesetre, amíg van remény, addig nem adjuk fel.

Egyedül a tavaly már ellett kocánk tartott tehát ki és nagyon bízunk benne, hogy mivel folyamatos melegedést ígérnek, az ő  kicsinyeivel már nem lesz gond. Most már csak egyedül van az ólban, reméljük így az összenyomás veszélye sem áll fenn és ha melegszik az idő a kicsik már nem fognak kihűlni.

Itt már tényleg csüng a has, szerintem alig 1-2 centire van a földtől.

Egyébként ezt a kocát programoztuk be március közepi ellésre, a másik kettő műsorterven kívül lett vemhes. Épp azért terveztük így, mert azt feltételeztük, hogy márciusra már elég meleg lesz. Sajnos ez a fajta nagyon nem szereti a hideget, bár ezt a hideget másik fajta malac kicsinye sem bírja.

Bezzeg a kis kecskék, azok a mínusz tíz fokban is vígan ugrándoztak a szabadban.

A hidegről egyébként csak annyit még, hogy nálunk a kutya-macska kinti jószág, de ezekben a mínuszokban megesett rajtuk a szívünk és bejöhettek a házba. A kutyuskánk intelligenciáját mutatja, hogy az ajtó mellé leterítettünk neki egy régi kabátot és mutattuk, hogy oda fekhet. Onnan el nem mozdult és baleset sem történt, sem kis, sem nagydolgot illetően. Este tíz óra körül még kimentem vele egy körre és reggel hétig bírta. Nem volt mászkálás, randalírozás, ahogy az egy Málnához illik.

A cicák csak két éjszakát töltöttek bent, ők sem kóricáltak semerre, ott feküdtek Málna mellett, igaz ők hajnalban már jelezték, hogy gondjuk van, akkor kiengedtük őket. 

Ennyire örült, hogy bent lehetett velünk.

Azóta persze visszaállt a rend, bár párszor még bepróbálkozott, hogy bejönne, de hamar értésére adtuk, hogy a rendkívüli időszak már elmúlt.

Persze ő  a havat is iszonyatosan élvezte. Futkosott, hempergett benne.

Általában ilyen pofival került elő.

Miután ezt a tevékenységet is rendszeresen folytatta.

Igen hosszú szobafogságban voltak szegény kecskék és a malacok is. Hiszen a nagy hóban nem volt értelme kiengedni őket.

Ennek főként az akácfák látták a kárát. Itt is folyik a kérgelés. Kérdés, hogy túl élik-e ezt a durva bánásmódot a fák. Természetesen kapnak abrakot és szénát is és amúgy jó húsban vannak, de hát a kecskének feneketlen a bendője.

A karámot alkotó rudakat is szépen körbepucolgatják. Zsófiának jó rejtőszíne van ehhez a téli környezethez.

Ahogy a gidájának is.

A malacok nagyon fáztak. Ezért amint lehetőségük nyílt rá, azonnal befoglalták a kecskeólat.

Kicsi a rakást játszanak.

Szerencsére már túl vagyunk ezen a rendkívüli időjáráson. Innentől már nekik is könnyebb lesz.

A következő képek még a múlt hét közepén készültek, amikor végre elállt a két napos hóesés.

Ilyen kis ösvényeket lapátolt a gazda a fő közlekedési útvonalakon.

Bizony a tűzifakészletünk is igencsak megcsappant, reméljük most már azért kitart. (Nem mintha nem lenne elég fa a környéken, csak azokat még fel kell fűrészelni, meg még jó vizesek is.)

Megyünk megnézni a napelemet. Mondanom sem kell, hogy a februári termelésünk negatív rekordot döntött. Szinte egész hónapban esett valami, eső vagy hó, vagy csak szimplán felhős volt az ég.

A patak is kezdett befagyni, de mivel szerencsére nem tartott sokáig ez a kegyetlenül hideg időszak, szilárd jég nem alakult ki rajta. (Csütörtök reggelre -20 fok volt nálunk.)

Ez pedig a mostani állapot. A hó gyakorlatilag másfél nap alatt eltűnt, a patakból pedig tenger lett. Mert ugye nem volt elég a temérdek olvadó hó, még az eső is esett ma, nem is kevés. Már fentről a házból is látni a vizet, pedig van pár száz méter közöttük. 

Azok a vízszintes fa részek a híd darabjai. Tegnap még át tudtam menni a patakon, ma már hídtól kb. 5 méterre kezdődik a víz.

Mindenütt kis tavacskák alakultak. Lehet, hogy nevet kéne változtatni, Málnáskertről az "Ezer tó birtokára". 

Ha már a mi homokos talajunkon így megáll a víz, akkor ott a föld tele van. Olyan mintha szivacson járkálnánk.

Ez a felfelé vezető úton levő tavunk. Tócsának már nem nevezném a mérete és a mélysége miatt.

Nagyjából ennyi maradt  a vasárnap még 20 cm-es hóból. Ez is csak azért mert a tetőről egyszerre jött le egy "nagyobb" mennyiség.

Végre ismét szabadlábon.

Ki vannak éhezve az új ízekre.

Szóval azt hiszem, most már semmi nem állíthatja meg a tavaszt. Biztosan kell várni egy pár napot, mire a földdel is lehet valamit csinálni. A hírek szerint három hetet késnek a tavaszi munkálatok a nagyüzemekben, annyi föld van jelenleg víz alatt.  

Sajnos a malackák elvesztésén túl még egy veszteség ért minket. Joghurt nevű nőstény cicánk 4-5 napja eltűnt. Lehet, hogy partnert keresett magának és közben elkapta valami, kutya vagy róka. Mindenesetre gyanús, hogy már napok óta nem jelentkezik etetési időben sem. Ezért most lelkileg nem vagyunk toppon.