Az Aranypart bezárt

Mint, ahogy a cím is mutatja a tengerparti hangulat végre megszűnt. Majdnem egy hónap után ismét szilárd talaj van a lábunk alatt az egész házban. De még a hajópadlózást megelőzően Gábor beszabta és megcsiszolta az összes polcot, hogy megellenőrizzük, hogyan állnak. Mivel bontott téglából épült, ezért néhány téglából flexelni kellett, hogy ne álljanak csálén a polcok. Gondoltuk, azt jobb még az előtt megejteni, hogy a fapadló le van rakva.

A polcokat már csak festeni kell és lehet berögzíteni a helyükre.

És ezek után belekezdtünk végre a padlózásba. Én mint jó asztalos feleség a leszabógépnél kaptam helyet. A négy méteres hajópadló szálakat méretre vágtam, miután a mester kikiabálta a pontos centit.

Mérés, rajzolás.

Vágás.

 

Nem volt egyszerű dolgunk, sok mindent kellett kerülgetni.

Itt éppen a csikótűzhelyet.

De az íves kályha megkerülése sem volt semmi. Hogy a téglapillérekről már ne is beszéljünk.

És íme, a kész padló.

Most jelenleg a csiszolás és a festés van folyamatban. Ha ez meglesz, akkor legalább már elhozhatjuk az asztalunkat és a székeinket és végre át tudjuk költöztetni a konyhát. Persze a konyhabútor még sehol, de főzni tudunk, a mosogatást meg megoldjuk valahogy.

Az utóbbi napokban gyönyörű idő volt és akadt egy fél órám, hogy kattintgassak az állatudvarban. A következőket sikerült elkövetnem.

Józsi itt éppen Micinek udvarol bőszen.

Itt is micizik.

És nem tágít a sarkából.

Azért Józsi is kecskéhez méltóan kíváncsi és megvizsgálja a kamerát.

Tündér élvezi a napocskát, háttérben a kislánya matat a maradékban.

 

Zsófi portré.

A malackák sokat nőttek, mióta nálunk laknak. A fekete picik lassan utolérik a rózsásakat.

Persze a cipőmet is meg kell kóstolni, hátha ehető.

Nálunk a malacok is legelnek.

A kis kan vizsgálódik, egyébként már a kecskéknél is próbálkozott. Mondanom sem kell, hogy nem sok sikerrel.

Vízszerelőnk kisfia termesztette ezeket  a gyönyörűséges tököket. Amiket a halloween időszak elmúltával megkaptunk ajándékba. Ez egy jó kis táplálékkiegészítő a malackáknak és a kecskéknek is.

Most ennyiről tudtam beszámolni. Legközelebb akkor szeretnék jelentkezni, ha már megfőztem az új konyhámban az első ebédet vagy vacsorát. Remélem nem kell sokáig várnotok.

Célegyenesben

Ismét jelenkezem, immár remélhetőleg a célegyenesből. Reményeink szerint kb. két hét és végleg elhagyhatjuk a lakókocsit, ami most már  csak (szerencsére) étkezőkocsi funkcióban üzemel.

Utolsó bejelentkezésem óta a homok szépen kiszáradt és már csak pár napig kell élveznünk a sivatagi fílinget. Persze azalatt a két hét alatt sem ültünk  a babérjainkon. Közben elkészítettük a mosdópult elemeit és a polcokat a nappaliba. 

A mosdópult összerakásra és festésre várakozik a fürdőszobában.

A polcokat is itt halmoztuk, hely hiányában. "Csak" 30 db-ot kellett legyártani, pár napig el voltunk a műhelyben a szabással, gyalulással és még két napig ragasztottuk őket itthon, de legalább már ezek is megvannak.

 A vakolás és az ablakdíszek is teljesen elkészültek.

 Az ajtó köré végül ilyen minta került. Az ív rímel a karpántok ívére.

És végre megkezdtük az előkészületeket a hajópadló lerakásához. Homok elsimítva.

 A párnafák már a homokágyban pihengetnek, legalábbis a konyha-étkező részben.

Számításaink szerint egy hét alatt meg lesz a padló, utána jöhet a konyhabútor. Már megterveztük és az anyagok is ki vannak választva. Holnap meg is kell rendelnünk, hogy megjöjjön, mire kész a padló.

Kint is zajlottak az események. A kertben elvégeztettük a talajelőkészítő munkákat.

Így nézett ki a munkálatok előtt. Előtérben a kukorica, háttérben pedig a parlagfű ültetvényünk.

 Előbb szártépőzés.

Szártépőzés befejezve, jöhet a szántás.




Kert felszántva.




Pár héttel ezelőtt sajnálatos esemény történt a birtokon.


A gyümölcsfák vásárlásakor ajándékba kaptunk három tűlevelű fácskát. Ez itt az egyik még az elültetése után márciusban.

Mára sajnos csak ez maradt belőle. A dámvadak egy éjjel megtalálták és teljesen lepusztították. Ezenkívül szőröstül-bőröstül felfalták az egyik gyümölcsfánkat is.

A tanulság, hogy  minden haszonnövényt el kell kerítenünk villanypásztorral. A lenti kertben ugyanis nem esett kár.

A legnagyobb szenzáció viszont, hogy szerdától újabb lakója van az állatudvarnak.

A "jól felkészült" állattartó egyelőre így tudta megoldani a szállítást. Két raklapból és bútorlapokból eszkábáltuk össze sietve. Lehet, hogy csúnya, de a célnak tökéletesen megfelelt.

Az előzményekről: ahhoz, hogy jövőre is legyen kecsketej, ahhoz gidák kellenek, a gidákhoz pedig egy apuka is. Eleinte nem akartunk bakot a lányok mellé, gondoltuk majd kölcsönkérünk. De ez nem olyan egyszerű, hogy biztos legyél a sikerben legalább két hónapig kellene. Annyi időre meg ki adja kölcsön? Meg minden évben eljátszani ezt a honnan szerezzünk bakot, meg hozni, vinni macerát.  Most meg kapóra jött, hogy a kőművesünk ismerősének két felesleges bakja is akadt és elhozhattuk ingyen őket. 

Persze nekünk is csak egyre van szükségünk és mivel az egyik egy testvér kapcsolatból született, így Józsika lett a befutó.

Józsika színre lép, a gazdi győzte visszafogni, olyan erővel indult meg a lányok felé.

 Azért van szarvberendezése, mi?

 Megtörténik a kapcsolatfelvétel. Lilikénk már csókolgatja a lovagot.

Egyelőre Lili és Tündér ivarzik, velük volt összezárva egy darabig. Bár a lányok egyelőre csak kényeskednek és nem engedték magukhoz. Azért reméljük azóta összejött a nász.

 Józsika szegény eddigi életében láncon volt tartva. Reggelente kivitték legelni egy lánchoz kötve. És mivel három bak is lakott az istállóban, ezért ott is meg voltak láncolva mindig. Két napig mi is csak a karámban tartottuk, de utána kiengedtük. Persze a villanypásztornak azért bemutattuk.

Szegény azt sem tudta mi van, nem is akart először kimenni. Azóta viszont egész jól megszokott.

 Hűségesen követi az ő háremét.

Bár kissé félelmetes a lányokhoz képest jóval nagyobb termetével és azokkal a hatalmas szarvakkal. De barátságos jószág, inkább kicsit félős. Az első napokban folyton kitért elölünk, ha közeledtünk, mára azért eljutottunk odáig, hogy az orra fölött meg tudjuk simogatni. Remélem a későbbiekben is tartja ezeket a jó szokásait.