Márciusi pezsgés

 

Nagyon eseménydús és eredményes hét áll mögöttünk. Ami bár nem a tervek szerint indult, de "minden jó, ha jó a vége" alapon végül is nagyon sikeresen zárult. Ugyanis múlt hét hétfőre disznóvágást terveztünk. Csak amolyan "szűk családi körös"-et, azaz az uram és én az egész éves disznó hús szükségletünket szerettük volna biztosítani. Tehát semmi kolbász, meg hurka töltés. Minden megy be a fagyasztóba.

Ehhez pedig a malackát este be kellett volna zárnunk az ólba, hogy hajnalban, amikor eljön az idő minden gyorsan menjen, ne kelljen űzőcskézni (meg akkor ketten nyilván nem is bírunk vele). Ezért vasárnap este 10,00 órakor kiosonkodtunk, hogy a reményeink szerint már mélyen alvó malacot bezárjuk. És ekkor megtörtént az, ami eddig soha. A malac abban a pillanatban kiszaladt az ólból, majd egyenesen neki a villanypásztornak és a drótot szakítva már kint is volt a szabadban. 

Ezzel nyilván elúszott a másnapi disznóvágás lehetősége. Sőt valamit tenni kellett, hogy az előállt problémát orvosoljuk. Így indultunk neki a hétnek.

HÉTFÖ 

Miután elláttuk az állatállományt mindenfélével, megpakoltuk a traktort a szükséges anyagokkal és szerszámokkal, hogy megoldjuk az előző este keletkezett problémát és építsünk egy deszka kerítést a hízlaldában.  

A malacólat és egy nagyjából középen álló fát felhasználva 8 db deszka rögzítésével végül is gyorsan megvoltunk. 

Ez lett a végeredmény. 

Az igazság az, hogy hamarosan mindenképpen szükség lett volna rá, mivel a kiskecskéket pár hét múlva le szeretnénk választani, legalább éjszakára. Őket pedig itt a kis karámban a villnypásztor drótok nem akadályozták volna meg, hogy ne menjenek a mamájuk után. 

Ezután neki álltunk a kerti villanypásztor javításának és átalakításának, ugyanis a kismalacok az alsó drót alatt simán bejárkáltak a kertbe. Így addig nem is lehetett volna neki állni a veteményezésnek, amíg ezt nem oldottuk meg. 

Elkezdtük  az összes drót kicserélését  rendes villanypásztor vezetékre, azonban nem végeztünk vele, mert közben megjelent a "kutas ember".

Már tavaly megszületett az elhatározás, hogy mindenképpen szükségünk lesz egy fúrt kútra, mivel az ásott kutunkról nem tudjuk biztosítani a kert rendszeres és kellő mennyiségű öntöző vizét.  Nagy nehezen sikerült egy környékbeli embert találni, aki hétfőn kora délután meg is jelent. Megbeszéltük a részleteket, meg hogy nekünk mit kell biztosítani a munkálatokhoz és abban maradtunk, hogy április-május hónapban el tudja végezni a munkát. Így a nyárra már tudnánk biztosítani a kert öntözését. 

Miután ember elment, mi is kocsiba pattantunk és irány a közeli város, ahol beszereztük a következő napokban szükséges munkálatokhoz és teendőkhöz szükséges dolgokat. Jártunk állatpatikában, mert hamarosan esedékes lesz a tavaszi féreghajtás. Szerszámboltban villanyelet az ólak takarításához, vonókést a kerítés javításához (oszlopokat lekérgelni), elektromos boltban utánfutóhoz alkatrészt a műszaki vizsgához és még a hiányzó vetőmagokat is beszereztük.

KEDD

Reggel kis csapatunk kettévált: én indultam etetni az állatokat, emberem pedig traktorra pattant és lezötyögött az istállóhoz, hogy lepakolja az előző napi szerszámokat, majd visszafelé felvontatta az utolsó körbálát a kecskéknek. Reméljük ez már kitart addig, míg az új fű meg nem jelenik. 

Majd ezután ismét kocsiba pattantunk és elugrottunk  a közeli csemetésbe, hogy elhozzuk a már megrendelt 600 db csemetét. 

Délelőtt 10,00 órakor már meg is érkeztünk a tett helyszínére. Ezúttal nem kellett elvermelni a fácskákat, mert volt annyi vödrünk, amennyiben vízbe tudtuk állítani az összeset.

És 14,15-ig sikerült is elültetni az összes fácskát. Ezek jóval nagyobbak, mint a múltkori adag volt, így talán könnyebb dolga lesz a gazdának az ápoláskor, mert jobban lehet őket látni. 

Aznapra már csak az a feladat volt hátra, hogy a hétfőn a helyére visszazárt hízót este bezárjuk az óljába. Ehhez a szükséges raklapokkal, spaniferekkel már odakészültünk és este 10,00 órakor megint kiosontunk. Ez a malac azonban olyan éber és nyilván nem hülye, sejtette, hogy készül valami és már megint kiszaladt az ólból. Úgyhogy kellett egy kicsit terelgetni, mire visszament a helyére, viszont a deszka fal jól működött, most nem tudott kiszökni és így végül sikerült bezárnunk. 

SZERDA

Ez a nap korán, hajnali 5,00-kor indult. Üstházba begyújtás, vízhordás, kés élezés után túl estünk a  nap legnehezebb részén. Amilyen nehéz volt becsukni a helyére, olyan gyorsan vége lett. A gazda egy pillanat alatt beakasztotta az orrfogót, amit én átvettem. Lebontotta a raklapot és a kábítópisztollyal meglőtte volna, ha a lőszer nem sül be. 

Na, akkor ott volt egy kis para, hogy meg tudom-e tartani, míg lőszert cserél. De szerencsére a malac nem indult meg előre, így másodszorra sikerült elkábítani és akkor jöhetett a kés. Negyed óra múlva már vihettük is perzselni.

Amíg a gazda perzselte és pucolta a malacot én elláttam a többi jószágot, majd én is beálltam segíteni. 

Itt már alakul a malacka. Miután szép tiszta lett, két spanifer és a traktor segítségével felhúztuk a szokásos helyére, hogy megkezdhesse a bontást. 

Négy különböző ládába gyűjtöttük a dolgokat: volt egy a husinak, egy a zsírszalonnának, egy a levescsontnak, egy pedig az állateledelnek (bőrök, nyesedékek). A gazda végezte a bontást  (különböző részeire szedte a disznót) és a csontozást. 

Én mint bőrtelenítő és daraboló tudtam bekapcsolódni a munkálatokba. 

Délután 14,00 órára sikerült mindent szétbontani, feldarabolni. Igaz, hogy a kezeimet alig éreztem utána. De azért a friss karaj egy részéből  nagyon finom, paprikás lisztben megforgatott, jól megfokhagymázott frissen sült készült, hozzá petrezselymes krumpli és uborka saláta. 

CSÜTÖRTÖK

Mivel szerdán már nem volt energiánk elpakolni a húst, ezért a ládákat csak lehordtuk a pincébe, a hűvösre. Úgyhogy az én csütörtök délelőttöm azzal telt, hogy a négy ládányi mindenfélét kiadagoltam, feliratoztam és elcsomagoltam a fagyasztóba. Összesen 55 kilónyi terméket kellett elraknom, aminek csaknem a fele színhús volt. Jelentem a fagyasztónkba egy gombostűnyi hely sincs jelen pillanatban. 

Miközben én bent csomagoltam a gazda ellátta a jószágokat, majd folytatta a kerti villanypásztor átalakítását.  Ugyanis a kút fúrás és a majdani úszótó/tűzi víztározó miatt kisebbre is kellett venni: a bal oldali csücske le lett csapva. 

Plusz a kismalacok bejutását megakadályozandó egy plusz vezeték is ki lett húzva. 

PÉNTEK

Mivel a gyümölcs fák másodszori próbálkozásra sem maradtak meg, úgy döntöttünk, nem kísérletezünk többet. Locsolás nélkül ugyanis itt a homokos fennsíkon esélyük sincs a megmaradásra. Emiatt a villanypásztorra sincs szükség. A kert körüli javításokhoz így innen tudtunk karókat pótolni, illetve vezetéket visszabontani, amit ott ki is húztunk. 

Nemcsak a kerti villanypásztor szorult javításra, az állatok körülivel is volt némi gond: több helyen cserélni kellett a karókat, mert vagy már ki is dőltek, vagy erősen korhadtak voltak. Ezeket szintén a gyümölcsösből tudtuk pótolni. Itt is szükség volt némi átalakításra, ugyanis tavaly leszedtük az alsó drótot, mert alacsonynak ítéltük és túl gyakran kellett alatta füvet nyírni. Így viszont a malacok szabadon járkáltak ki-be, amit most már szerettünk volna megszüntetni.

Ezért az eredeti magasságnál kicsit feljebb, de újra kihúztunk egy zsinórt. Így a malackák már nem férnek át alatta.

Erre bizonyíték, hogy fényes délelőtt  a kapu előtt sorakoznak kibocsátásra várva, máskor ilyenkor már rég szétszéledt a banda. 

Miután végeztünk mindkét villanypásztor rendbetételével, hozzáláttunk a maradék elbontásához. 

Itt már csak néhány karó árválkodik.

Ez pedig a bontás utáni, zavartalan kilátást biztosító állapot.

A bontásból keletkező anyagokat is sikerült összegyűjteni. A karókból még a használható villanypásztor szigetelőket majd ki kell tekergetnem, majd mehetnek a tűzre. 

SZOMBAT

Amíg én délelőtt a blogírásba vetettem magam, emberem megszerelte az utánfutót, amit jövő héten kell műszaki vizsgára vinni, meghegesztette  a vonóhorgot, ami veszélyesen lötyögni kezdett, sőt még az autó belső kitakarítására is volt ideje.

Délután pedig nagy márciusi családi partira mentünk a húgomékhoz, mivel márciusban sok családtagnak van születés vagy névnapja, így összegyűltünk egy közös ünneplésre, amire mi a helyszínen egy jó kis kecskepörköltet készítettünk bográcsban. 

VASÁRNAP

A meglepetés napja. Reggeli etetéskor létszámellenőrzést tartottunk és egy malac a nagyobbak közül hiányzott. Az a malac, amelyik a hízóval együtt be volt zárva, hogy társaságot nyújtson neki. Úgy nézett ki, mint egy gömbhal, de ezt a bőséges tápláléknak tudtuk be. Emberem is csak annyit mondott, hogy " ja, az az álterhes malac be szokott feküdni a kecskékhez."

Megyek, nézem a kecskeólban: nincsen.

Megyek tovább a kis malac ólakhoz. És ez a látvány fogadott.

Mindjárt kiabáltam is az embernek, hogy megvan a hiányzó és nem volt álterhes. A kis hamis valahogy elcsábította Kancsikát még november végén és erre lebabázott hét kismalacot.

Így a hét elejéhez képest nem eggyel kevesebb, hanem hattal több malacunk van. 

Hát ennyi volt a múlt hét: eseménydús, változatos és még egy kis meglepetés is jutott a végére. 

Kertészkedés beindult

 

Legutóbbi beszámolómban már jeleztem, hogy hamarosan beindul a 2022. évi kertprojekt. Ennek első lépéseként el kellett vetnem a palántáknak való magokat. 

Március közepén szépen elővettem a "magkincstáramat" és kiválogattam azokat a magokat, amikből palántákat szeretnék: többféle paradicsom, paprika, káposzta, karalábé, tökfélék, padlizsán.

A magokat és palántázó poharakat előkészítettem az ültetéshez.

Majd fogtam a két jó nagy vödröt meg egy lapátot és kitalicskáztam az erdőbe, ahol fél perc alatt jó fekete földdel meg is töltöttem őket. 

Mivel túl töménynek éreztem, ezért némi homokkal lazítani akartam. Erre a célra kiválóan megfeleltek a mindenfelé megtalálható vakond vagy pocok túrások. 

Ebből a jó laza homokból kevertem egy adagot a fekete földhöz. Itt látszik igazán a különbség a kétféle talaj között. 

Ez lett a végeredmény

Megtöltöttem földdel az összes létező edénykét, majd neki álltam a mindenféle magocska elültetéséhez. 

A padlizsán palántáimat bent az ablakpárkányon tárolom, mivel a csírázásukhoz magas, legalább 22 fokos hőmérsékletre van szükség. Egy hét után meg is jelentek a kis csírakezdemények. Napközben pedig ha szép idő van, kimennek napozni a külső párkányra. 

A többi palánta napközben szintén kint napozik egy asztalon a szabad ég alatt. Ugyanis nemrégiben tudtam meg, hogy felülről kell, hogy érje őket a napfény. Bent az ablakpárkányokon egyrészt nincs is ennyi hely, valamint a túl meleg és  a nem megfelelő fény miatt csak megnyurgulnának. 

Az éjszakákat pedig a pincében töltik, hogy a nálunk minden reggel rendszeres fagy ne tegyen kárt bennük. Közben itt is megjelentek az első újoncok. 

A tavaly ősszel elduggatott hagymáim szépen fejlődnek. Ez itt egy hagyma sor.

Ez pedig egy fokhagyma. 

Sajnos az iszonyatos szárazság miatt (nálunk 3,5 hete nem esett egy csepp csapadék sem) a levélcsúcsok el kezdtek száradni. Úgyhogy szégyenszemre holnaptól megkezdjük a locsolásukat. 

Jövő héten pedig folytatjuk a szabadtéri veteményezéssel. 

Búcsúzóul néhány kép az ifjoncokról. Hihetetlenül gyorsan nőnek, már rendszeresen kijárnak a nagyokkal legelészni. Ez a cukika itt a legkisebb ma 11 napos.

Ez a két másik pedig egy reggel befészkelődött a talicskába, amibe a nagyoknak a szénát vittem. 

Persze a fotózkodással megzavartam a pihenésüket és felpattantak, majd a távozás mezejére léptek. 

Ezzel zárom is soraimat, viszont hamarosan újabb irománnyal jelentkezem arról, hogy mi minden történt ezen az eseménydús héten. 

Csemetézés a tölgyesben 3.0

Idén már az ötödik tavaszunk indul úgy, hogy facsemetéket kell ültetnünk ezerszámra. Szerencsére az első két évben telepített égerfa csemeték szépen megeredetek és némelyik már veri a 4 méter magasságot. Igaz, hogy a vadak sokat megrágtak, sőt némelyiket úgy körbe kérgelték, hogy szerencsétlen belepusztult, de azért mindezen garázdálkodás ellenére van látszatja annak, hogy elültettük őket, mert már kezd egészen erdő formája lenni, ahogy ezt az alábbi kép is bizonyítja.  

Sajnos a tölgy és akác telepítéseinkkel nincsen ilyen szerencsénk. Ott immár harmadszorra futunk neki a telepítésnek. Ugyan pótlásnak nevezik szaknyelven, hogy az eredetileg meg nem eredt, vagy ugyan megeredt, de később kiszáradt fácskákat pótoljuk, de gyakorlatilag komplett sorokat újra ültetünk, mert alig akad mutatóba egy-egy darab. 

A tavalyi aszályos tavaszból kiindulva szerettük volna még ősszel elültetni az erdészeti felügyelő által elrendelt mennyiséget, akkor viszont pont az ellenkező dolog történt: rövid idő alatt olyan mennyiségű csapadék zúdult le a környékünkön, hogy a közeli csemetésben kb. bokáig állt a víz, így egyszerűen nem tudták kiszedni számunkra az igényelt mennyiséget. 

Maradt tehát ismét a tavaszi ültetés. Szépen meg is rendeltem az 1.000 db tölgyet és 200 db akácot. Annyi különbséggel, hogy ezúttal kocsányos tölgy helyett csertölgyet, mivel a szakemberek szerint valamivel jobban tűri a szárazságot.

Február 28-án reggel el is hoztuk a csemetéket, de úgy döntöttünk, hogy mivel aznap igen hideg idő volt, alig ígértek 2-3 plusz fokot maximumra, hogy majd másnap állunk neki az ültetésnek, amikorra a már +6-8 fokokat jósoltak az időjárás előre jelző oldalak.

Ehhez képest erre a látványra ébredtünk. 

Nagyjából 5 centiméteres hótakaró borította az egész tájat.

És ez még hagyján, de mínusz 8 fok volt reggel 6-kor, amikor felkeltünk. 

Igaz, hogy előző nap délelőtt is esett a hó, de végül úgy tértünk nyugovóra, hogy estére ennek már nem maradt nyoma.

Így nyilván esélyünk sem volt, hogy aznap neki álljunk az ültetésnek. Egészen 13,00 óráig csak annyira szaladtunk ki, hogy az állatokat ellássuk. Délutánra meg maradt a fa fűrészelés, hasogatás, az legalább fűtött munka közben. 

Másnap reggelre azért a hó eltűnt, de a fagyos, -6 fokos reggel megmaradt, igy csak 10 óra után mertünk neki indulni a tölgyesnek az 1.200 db csemetével. 

Az elhozatal óta fólia alatt várták, hogy végre ismét visszakerüljenek a földbe. 

Kis traktorunkra felpakolva indultunk neki az immár sokadszor ismétlődő feladatnak. 

Ez a "pótlás" dolog ráadásul még lassabb is, mintha egy csupasz területet telepítenél be, hiszen ott csak mész és lépésenként eldugsz egy csemetét. Itt viszont guvasztani kell a szemedet, hogy az aljnövényzetben észre vegyük a korábbi telepítések túlélőit. Így nem is sikerült aznap az összeset elültetnük, 500 darab megmaradt egy újabb munkanapra. 

Ráadásul már az első napon látszott, hogy nem is lesz elég a csemete mennyiség, legalábbis a tölgyből nem.  Ennek a dombnak a feléig sikerült eljutnunk, mire elfogyott az 1.000 csemete. Középen a galagonya bokor a "vízválasztó: a domb tőle balra eső felét már beültettük, a jobb oldal még vissza van. 

És ezenkívül még itt van ez a terület is, ahol szintén csak mutatóba akad egy-egy darab.

Szóval már meg is rendeltem újabb 600 darabot, amit még szintén el kell ültetnünk minél előbb. Így eddig a pillanatig 25.200 darab csemeténél tartunk, amihez majd még hozzájön az a 600 darab. Az első évi 9.500 darabot nem számítva - mert bár ott is részt vettünk a munkálatokban, de jórészt külsösök végezték az ültetést - mi is ültettük el az összeset. 

Itt a tölgyessel kapcsolatban néha úgy érzem magam, mint Sziszüphosz, hogy csak görgetjük fel a hegyre a követ, ami újból és újból visszagurul, csak nálunk ehelyett az van, hogy csak ültetünk és ültetünk, a csemeték meg elpusztulnak. Na, de hogy ne ilyen negatív gondolatokkal fejezzem be a bejegyzésemet, azért szolgálhatok egy örömhírrel is. 

Március 15-én reggelre végre Tündér nevű kecskénk is életet adott egy szem kisfiának. Az első kép az alig pár perces babácskáról, még csurom nedvesen. 

 

Nekem már előző nap gyanúsan viselkedett: nem ment ki a többiekkel legelni, csak a villanypásztoron belül téblábolt. Azt hittem, hogy aznapra meg is lesz, de mivel ez nem következett be, tudtam, hogy másnap lesz a napja. Reggel fél kilenc környékén álltam neki az etetésnek épp toltam volna be az előző este kikészített széna adagot, amikor meghallotta, hogy panaszosan nyekeg. 

Gyorsan el is dobtam a talicskát és rohantam be az ólba. Ekkor már látszott a babácska feje és a két mellső lába. Mivel nagyon panaszosan sírt az anya, a gyerek meg nem nagyon mozdult, végül is segítettem neki és többszöri óvatos húzással kisegítettem a kicsit a mamájából. Ő azonnal neki állt letisztogatni a gyerkőcöt. 

Miután szülésznői teendőmön túl voltam,  befejeztem az etetést, majd neki álltam takarmányt darálni és közben összetakarítani a malacok által mindenhol elhelyezett kakakupacokat. Így nagyjából két órán keresztül ott voltam a közelükben. Nagyjából 5-10 percenként szaladgáltam be, hogy mi van a kicsivel, fel tudott-e már állni és persze vártam a következő babát is. Aki végül nem jött. 

Pedig a mama has méretéből kiindulva legalább hármas ikrekre számítottam. Ezek szerint túlságosan is jóltáplált volt a mama. Na, mindegy az a lényeg, hogy a baba és a mama is jól vannak. És végül 2022. évi gidatermése a magyar népmesének megfelelően hét lett.

Közben ezerrel próbáltam megörökíteni, ahogy először feláll. Rengetegszer próbálkozott, hol orra esett, hol a popsijára tottyant vissza, volt, hogy majdnem bukfenc lett belőle, de nem adta fel. Csak én nagyjából 10 próbálkozást örökítettem meg. De végül csak sikerült. 

Ma délután pedig már a villanypásztoron kívülre is elmerészkedett, mondjuk a mami szigorú felügyelete mellett. 

Lassan most már belecsapunk a kerti munkálatokba is, de erről majd a legközelebbi beszámolómban. 

Továbbra is "fázunk"

Februárban is folytattuk egyik kedvenc téli tevékenységünket és tovább "fáztunk". Még mindig az igencsak sűrű akácosunkat ritkítjuk, hogy a megmaradó fák több fényhez és tápanyaghoz jussanak. Ez viszont igencsak megnehezíti a munkát, hiszen a kidöntendő fák körül is rengeteg fa áll, így a legritkább esetben tud a fa a földre dőlni, leginkább fennakad valamelyik környező fán. Ahogy ez az alábbi képen is látszik. 

Ilyenkor ha szerencsénk van, akkor az első egy két métert levágva szépen lecsúszik a maradék, ha nem, akkor van, hogy beáll függőlegesbe a fa és úgy akad fent. Ilyenkor nagyon óvatosan kell eljárni, hogy nehogy baleset történjen. 

Itt már méteres darabokra felaprítva. Ilyenkor jöhet a cipekedéssel egybekötött "túrázás", ami a fadarabok és az építendő rakat között zajlik, magyarán kihordjuk a fát egy olyan helyre, amit már traktorral meg tudunk közelíteni a tovább szállítás  céljából. 

Gyűlnek a farakatok mindenfelé az erdőben.

Külön kupacban a hosszabb-rövidebb botfák, amikhez elég a leszabó fűrész, amit már én is ügyesen tudok kezelni. 

Önkormányzatunk jóvoltából 2,5 m3 tűzifát kapott szinte  minden család a faluban. Amit mi köszönettel elfogadtunk, tekintettel arra, hogy mi a rezsi csökkentésből semmit nem érzékelünk a költségvetésünkben, mivel sem gáz, sem villanyszámlát nem fizetünk. Ezt a kedvezményt ugye minden magyar háztartás megkapja, legalább a villanyáramra azok is, akik fával fűtenek. Olyanok, akik sem vezetékes gázt nem használnak és még ráadásul saját házi erőművük van,  és ezáltal kiesnek ebből a kedvezményből szerintem nem sok van. Így nekünk ez a rezsicsökkentés.

Az igen becsületes átmérővel rendelkező rönköket, szinte azonnal fel is kellett fűrészelnünk, mivel égerfát kaptunk, ami egyrészt könnyen elkorhad, másrészt szárazan szinte lehetetlen felhasogatni. Így egészben, meg egy örökkévalóság mire kandallóképesre szárad.

Fűrészelést követően jöhetett a hasogatás: én pakoltam a kuglikat a hasító rönkre (ezért nincs is róla kép), a gazda meg csapkodott, csak úgy fröcsögött  a víz a fából. Valószínűleg pár napja még a rigók fütyörésztek rajtuk, annyira frissek voltak. 

És íme 2,5 m3 fa felhasogatva, rakatolva, letakarva száradhat és várja a következő fűtési szezont. 

Még néhány februári esemény: Valentin napján az  a meglepetés ért a nappali ablakán kitekintve, hogy füstöl a legelő. Első pillanatban azt gondoltam, hogy valaki gyújtogatott, a helyszínre sietve viszont azt  tapasztaltam, hogy a területünkön áthaladó közép feszültségű vezetékek közül az egyik leszakadt és a feszültség alatt levő vezeték perzseli a füvet.  

Rohanás vissza a házhoz és riasztom az áramszolgáltatót, akik rövid határidőn belül meg is érkeztek egy kis pickup-pal és egy kis létrával. Akkor még én sem kapcsoltam, hogy azzal meg mire mennek. Konstatálták, hogy nem kamu bejelentés, majd elmentek lecsapni az áramot, hogy hozzá tudjanak kezdeni a javításhoz. 

Azután persze megérkezett az erősítés egy emelőkosaras autó képében, amivel fel tudtak emelkedni az oszlopok tetejéig és egy pár óra leforgása alatt kicserélték az elszakadt vezetéket. 

Szerencsére jószágok pont nem tartózkodta a vezeték alatt, amikor a szakadás bekövetkezett, meg persze pont mi sem. Így pár négyzetméternyi perzselt füvön kívül más kárunk nem keletkezett. Óriási szerencse, hogy nem kaszálás előtt történt, mert felperzselhette volna az egész legelőt. 

Februárban már bizseregtek a zöld ujjaim, de még visszafogtam magam magvetés terén, mert még korai lenne, mert csak megnyurgulnak a palánták, szabad földbe meg még úgy sem, hiszen folyamatosan -6 -8 fokokra ébredünk még most is. Viszont nem tudtam ellenállni néhány jácint hagymának a havi nagy bevásárláskor és ezeket átültettem edényekbe. Meg volt egy ajándékba kapott karácsonyi kaktuszom, ami szintén nagyobb cserepet igényelt. 

Itt a végeredmény. 

Lett finom jácint illat és néhány üde színfolt a lakásban pár hétre. Amikor elvirágoznak, akkor meg kiültetem őket a veteményes kertbe. Ugyanis csak ott lesznek biztonságban. 

A hónap második felében is voltak látogatóink fényes nappal. Békésen legelésztek a legelő közepén, amikor a kutyák ugatni kezdtek sajnos megindultak, így már csak menet közben tudtam őket lekapni. 

Tündérkém még mindig egyben van, pedig már olyan széles, mint egy anyahajó. Olyan cuki volt, amikor fényképeztem éppen eszegette a reggeli szénát, de amikor a nevén szólítottam, hogy ne csak a széles háta látszódjon, akkor hátra fordult. Ebből is látszik, hogy tudják a nevüket, legalábbis, amikor az az érdekük (lásd abrakolás, akkor mindegyik azonnal jön, ha meghallja a nevét).

Megy a reggeli játék, itt csak a banda fele van jelen, akik épp ma három hetesek.

Ezzel a kis videóval el is búcsúzom. Remélem kellemes perceket szerezhettem Nektek legújabb irományommal, hamarosan jön a következő. Addig is legyetek jók és nagyon kellemes hosszú hétvégét kívánok minden kedves olvasómnak. Aki teheti használja ki a csodálatosan szépnek ígérkező hétvégét és irány a nagybetűs TERMÉSZET!