Márciusi pezsgés

 

Nagyon eseménydús és eredményes hét áll mögöttünk. Ami bár nem a tervek szerint indult, de "minden jó, ha jó a vége" alapon végül is nagyon sikeresen zárult. Ugyanis múlt hét hétfőre disznóvágást terveztünk. Csak amolyan "szűk családi körös"-et, azaz az uram és én az egész éves disznó hús szükségletünket szerettük volna biztosítani. Tehát semmi kolbász, meg hurka töltés. Minden megy be a fagyasztóba.

Ehhez pedig a malackát este be kellett volna zárnunk az ólba, hogy hajnalban, amikor eljön az idő minden gyorsan menjen, ne kelljen űzőcskézni (meg akkor ketten nyilván nem is bírunk vele). Ezért vasárnap este 10,00 órakor kiosonkodtunk, hogy a reményeink szerint már mélyen alvó malacot bezárjuk. És ekkor megtörtént az, ami eddig soha. A malac abban a pillanatban kiszaladt az ólból, majd egyenesen neki a villanypásztornak és a drótot szakítva már kint is volt a szabadban. 

Ezzel nyilván elúszott a másnapi disznóvágás lehetősége. Sőt valamit tenni kellett, hogy az előállt problémát orvosoljuk. Így indultunk neki a hétnek.

HÉTFÖ 

Miután elláttuk az állatállományt mindenfélével, megpakoltuk a traktort a szükséges anyagokkal és szerszámokkal, hogy megoldjuk az előző este keletkezett problémát és építsünk egy deszka kerítést a hízlaldában.  

A malacólat és egy nagyjából középen álló fát felhasználva 8 db deszka rögzítésével végül is gyorsan megvoltunk. 

Ez lett a végeredmény. 

Az igazság az, hogy hamarosan mindenképpen szükség lett volna rá, mivel a kiskecskéket pár hét múlva le szeretnénk választani, legalább éjszakára. Őket pedig itt a kis karámban a villnypásztor drótok nem akadályozták volna meg, hogy ne menjenek a mamájuk után. 

Ezután neki álltunk a kerti villanypásztor javításának és átalakításának, ugyanis a kismalacok az alsó drót alatt simán bejárkáltak a kertbe. Így addig nem is lehetett volna neki állni a veteményezésnek, amíg ezt nem oldottuk meg. 

Elkezdtük  az összes drót kicserélését  rendes villanypásztor vezetékre, azonban nem végeztünk vele, mert közben megjelent a "kutas ember".

Már tavaly megszületett az elhatározás, hogy mindenképpen szükségünk lesz egy fúrt kútra, mivel az ásott kutunkról nem tudjuk biztosítani a kert rendszeres és kellő mennyiségű öntöző vizét.  Nagy nehezen sikerült egy környékbeli embert találni, aki hétfőn kora délután meg is jelent. Megbeszéltük a részleteket, meg hogy nekünk mit kell biztosítani a munkálatokhoz és abban maradtunk, hogy április-május hónapban el tudja végezni a munkát. Így a nyárra már tudnánk biztosítani a kert öntözését. 

Miután ember elment, mi is kocsiba pattantunk és irány a közeli város, ahol beszereztük a következő napokban szükséges munkálatokhoz és teendőkhöz szükséges dolgokat. Jártunk állatpatikában, mert hamarosan esedékes lesz a tavaszi féreghajtás. Szerszámboltban villanyelet az ólak takarításához, vonókést a kerítés javításához (oszlopokat lekérgelni), elektromos boltban utánfutóhoz alkatrészt a műszaki vizsgához és még a hiányzó vetőmagokat is beszereztük.

KEDD

Reggel kis csapatunk kettévált: én indultam etetni az állatokat, emberem pedig traktorra pattant és lezötyögött az istállóhoz, hogy lepakolja az előző napi szerszámokat, majd visszafelé felvontatta az utolsó körbálát a kecskéknek. Reméljük ez már kitart addig, míg az új fű meg nem jelenik. 

Majd ezután ismét kocsiba pattantunk és elugrottunk  a közeli csemetésbe, hogy elhozzuk a már megrendelt 600 db csemetét. 

Délelőtt 10,00 órakor már meg is érkeztünk a tett helyszínére. Ezúttal nem kellett elvermelni a fácskákat, mert volt annyi vödrünk, amennyiben vízbe tudtuk állítani az összeset.

És 14,15-ig sikerült is elültetni az összes fácskát. Ezek jóval nagyobbak, mint a múltkori adag volt, így talán könnyebb dolga lesz a gazdának az ápoláskor, mert jobban lehet őket látni. 

Aznapra már csak az a feladat volt hátra, hogy a hétfőn a helyére visszazárt hízót este bezárjuk az óljába. Ehhez a szükséges raklapokkal, spaniferekkel már odakészültünk és este 10,00 órakor megint kiosontunk. Ez a malac azonban olyan éber és nyilván nem hülye, sejtette, hogy készül valami és már megint kiszaladt az ólból. Úgyhogy kellett egy kicsit terelgetni, mire visszament a helyére, viszont a deszka fal jól működött, most nem tudott kiszökni és így végül sikerült bezárnunk. 

SZERDA

Ez a nap korán, hajnali 5,00-kor indult. Üstházba begyújtás, vízhordás, kés élezés után túl estünk a  nap legnehezebb részén. Amilyen nehéz volt becsukni a helyére, olyan gyorsan vége lett. A gazda egy pillanat alatt beakasztotta az orrfogót, amit én átvettem. Lebontotta a raklapot és a kábítópisztollyal meglőtte volna, ha a lőszer nem sül be. 

Na, akkor ott volt egy kis para, hogy meg tudom-e tartani, míg lőszert cserél. De szerencsére a malac nem indult meg előre, így másodszorra sikerült elkábítani és akkor jöhetett a kés. Negyed óra múlva már vihettük is perzselni.

Amíg a gazda perzselte és pucolta a malacot én elláttam a többi jószágot, majd én is beálltam segíteni. 

Itt már alakul a malacka. Miután szép tiszta lett, két spanifer és a traktor segítségével felhúztuk a szokásos helyére, hogy megkezdhesse a bontást. 

Négy különböző ládába gyűjtöttük a dolgokat: volt egy a husinak, egy a zsírszalonnának, egy a levescsontnak, egy pedig az állateledelnek (bőrök, nyesedékek). A gazda végezte a bontást  (különböző részeire szedte a disznót) és a csontozást. 

Én mint bőrtelenítő és daraboló tudtam bekapcsolódni a munkálatokba. 

Délután 14,00 órára sikerült mindent szétbontani, feldarabolni. Igaz, hogy a kezeimet alig éreztem utána. De azért a friss karaj egy részéből  nagyon finom, paprikás lisztben megforgatott, jól megfokhagymázott frissen sült készült, hozzá petrezselymes krumpli és uborka saláta. 

CSÜTÖRTÖK

Mivel szerdán már nem volt energiánk elpakolni a húst, ezért a ládákat csak lehordtuk a pincébe, a hűvösre. Úgyhogy az én csütörtök délelőttöm azzal telt, hogy a négy ládányi mindenfélét kiadagoltam, feliratoztam és elcsomagoltam a fagyasztóba. Összesen 55 kilónyi terméket kellett elraknom, aminek csaknem a fele színhús volt. Jelentem a fagyasztónkba egy gombostűnyi hely sincs jelen pillanatban. 

Miközben én bent csomagoltam a gazda ellátta a jószágokat, majd folytatta a kerti villanypásztor átalakítását.  Ugyanis a kút fúrás és a majdani úszótó/tűzi víztározó miatt kisebbre is kellett venni: a bal oldali csücske le lett csapva. 

Plusz a kismalacok bejutását megakadályozandó egy plusz vezeték is ki lett húzva. 

PÉNTEK

Mivel a gyümölcs fák másodszori próbálkozásra sem maradtak meg, úgy döntöttünk, nem kísérletezünk többet. Locsolás nélkül ugyanis itt a homokos fennsíkon esélyük sincs a megmaradásra. Emiatt a villanypásztorra sincs szükség. A kert körüli javításokhoz így innen tudtunk karókat pótolni, illetve vezetéket visszabontani, amit ott ki is húztunk. 

Nemcsak a kerti villanypásztor szorult javításra, az állatok körülivel is volt némi gond: több helyen cserélni kellett a karókat, mert vagy már ki is dőltek, vagy erősen korhadtak voltak. Ezeket szintén a gyümölcsösből tudtuk pótolni. Itt is szükség volt némi átalakításra, ugyanis tavaly leszedtük az alsó drótot, mert alacsonynak ítéltük és túl gyakran kellett alatta füvet nyírni. Így viszont a malacok szabadon járkáltak ki-be, amit most már szerettünk volna megszüntetni.

Ezért az eredeti magasságnál kicsit feljebb, de újra kihúztunk egy zsinórt. Így a malackák már nem férnek át alatta.

Erre bizonyíték, hogy fényes délelőtt  a kapu előtt sorakoznak kibocsátásra várva, máskor ilyenkor már rég szétszéledt a banda. 

Miután végeztünk mindkét villanypásztor rendbetételével, hozzáláttunk a maradék elbontásához. 

Itt már csak néhány karó árválkodik.

Ez pedig a bontás utáni, zavartalan kilátást biztosító állapot.

A bontásból keletkező anyagokat is sikerült összegyűjteni. A karókból még a használható villanypásztor szigetelőket majd ki kell tekergetnem, majd mehetnek a tűzre. 

SZOMBAT

Amíg én délelőtt a blogírásba vetettem magam, emberem megszerelte az utánfutót, amit jövő héten kell műszaki vizsgára vinni, meghegesztette  a vonóhorgot, ami veszélyesen lötyögni kezdett, sőt még az autó belső kitakarítására is volt ideje.

Délután pedig nagy márciusi családi partira mentünk a húgomékhoz, mivel márciusban sok családtagnak van születés vagy névnapja, így összegyűltünk egy közös ünneplésre, amire mi a helyszínen egy jó kis kecskepörköltet készítettünk bográcsban. 

VASÁRNAP

A meglepetés napja. Reggeli etetéskor létszámellenőrzést tartottunk és egy malac a nagyobbak közül hiányzott. Az a malac, amelyik a hízóval együtt be volt zárva, hogy társaságot nyújtson neki. Úgy nézett ki, mint egy gömbhal, de ezt a bőséges tápláléknak tudtuk be. Emberem is csak annyit mondott, hogy " ja, az az álterhes malac be szokott feküdni a kecskékhez."

Megyek, nézem a kecskeólban: nincsen.

Megyek tovább a kis malac ólakhoz. És ez a látvány fogadott.

Mindjárt kiabáltam is az embernek, hogy megvan a hiányzó és nem volt álterhes. A kis hamis valahogy elcsábította Kancsikát még november végén és erre lebabázott hét kismalacot.

Így a hét elejéhez képest nem eggyel kevesebb, hanem hattal több malacunk van. 

Hát ennyi volt a múlt hét: eseménydús, változatos és még egy kis meglepetés is jutott a végére.