Februárban is folytattuk egyik kedvenc téli tevékenységünket és tovább "fáztunk". Még mindig az igencsak sűrű akácosunkat ritkítjuk, hogy a megmaradó fák több fényhez és tápanyaghoz jussanak. Ez viszont igencsak megnehezíti a munkát, hiszen a kidöntendő fák körül is rengeteg fa áll, így a legritkább esetben tud a fa a földre dőlni, leginkább fennakad valamelyik környező fán. Ahogy ez az alábbi képen is látszik.
Ilyenkor ha szerencsénk van, akkor az első egy két métert levágva szépen lecsúszik a maradék, ha nem, akkor van, hogy beáll függőlegesbe a fa és úgy akad fent. Ilyenkor nagyon óvatosan kell eljárni, hogy nehogy baleset történjen.
Itt már méteres darabokra felaprítva. Ilyenkor jöhet a cipekedéssel egybekötött "túrázás", ami a fadarabok és az építendő rakat között zajlik, magyarán kihordjuk a fát egy olyan helyre, amit már traktorral meg tudunk közelíteni a tovább szállítás céljából.
Gyűlnek a farakatok mindenfelé az erdőben.
Külön kupacban a hosszabb-rövidebb botfák, amikhez elég a leszabó fűrész, amit már én is ügyesen tudok kezelni.
Önkormányzatunk jóvoltából 2,5 m3 tűzifát kapott szinte minden család a faluban. Amit mi köszönettel elfogadtunk, tekintettel arra, hogy mi a rezsi csökkentésből semmit nem érzékelünk a költségvetésünkben, mivel sem gáz, sem villanyszámlát nem fizetünk. Ezt a kedvezményt ugye minden magyar háztartás megkapja, legalább a villanyáramra azok is, akik fával fűtenek. Olyanok, akik sem vezetékes gázt nem használnak és még ráadásul saját házi erőművük van, és ezáltal kiesnek ebből a kedvezményből szerintem nem sok van. Így nekünk ez a rezsicsökkentés.
Az igen becsületes átmérővel rendelkező rönköket, szinte azonnal fel is kellett fűrészelnünk, mivel égerfát kaptunk, ami egyrészt könnyen elkorhad, másrészt szárazan szinte lehetetlen felhasogatni. Így egészben, meg egy örökkévalóság mire kandallóképesre szárad.
Fűrészelést követően jöhetett a hasogatás: én pakoltam a kuglikat a hasító rönkre (ezért nincs is róla kép), a gazda meg csapkodott, csak úgy fröcsögött a víz a fából. Valószínűleg pár napja még a rigók fütyörésztek rajtuk, annyira frissek voltak.
És íme 2,5 m3 fa felhasogatva, rakatolva, letakarva száradhat és várja a következő fűtési szezont.
Még néhány februári esemény: Valentin napján az a meglepetés ért a nappali ablakán kitekintve, hogy füstöl a legelő. Első pillanatban azt gondoltam, hogy valaki gyújtogatott, a helyszínre sietve viszont azt tapasztaltam, hogy a területünkön áthaladó közép feszültségű vezetékek közül az egyik leszakadt és a feszültség alatt levő vezeték perzseli a füvet.
Rohanás vissza a házhoz és riasztom az áramszolgáltatót, akik rövid határidőn belül meg is érkeztek egy kis pickup-pal és egy kis létrával. Akkor még én sem kapcsoltam, hogy azzal meg mire mennek. Konstatálták, hogy nem kamu bejelentés, majd elmentek lecsapni az áramot, hogy hozzá tudjanak kezdeni a javításhoz.
Azután persze megérkezett az erősítés egy emelőkosaras autó képében, amivel fel tudtak emelkedni az oszlopok tetejéig és egy pár óra leforgása alatt kicserélték az elszakadt vezetéket.
Szerencsére jószágok pont nem tartózkodta a vezeték alatt, amikor a szakadás bekövetkezett, meg persze pont mi sem. Így pár négyzetméternyi perzselt füvön kívül más kárunk nem keletkezett. Óriási szerencse, hogy nem kaszálás előtt történt, mert felperzselhette volna az egész legelőt.
Februárban már bizseregtek a zöld ujjaim, de még visszafogtam magam magvetés terén, mert még korai lenne, mert csak megnyurgulnak a palánták, szabad földbe meg még úgy sem, hiszen folyamatosan -6 -8 fokokra ébredünk még most is. Viszont nem tudtam ellenállni néhány jácint hagymának a havi nagy bevásárláskor és ezeket átültettem edényekbe. Meg volt egy ajándékba kapott karácsonyi kaktuszom, ami szintén nagyobb cserepet igényelt.
Itt a végeredmény.
Lett finom jácint illat és néhány üde színfolt a lakásban pár hétre. Amikor elvirágoznak, akkor meg kiültetem őket a veteményes kertbe. Ugyanis csak ott lesznek biztonságban.
A hónap második felében is voltak látogatóink fényes nappal. Békésen legelésztek a legelő közepén, amikor a kutyák ugatni kezdtek sajnos megindultak, így már csak menet közben tudtam őket lekapni.
Tündérkém még mindig egyben van, pedig már olyan széles, mint egy anyahajó. Olyan cuki volt, amikor fényképeztem éppen eszegette a reggeli szénát, de amikor a nevén szólítottam, hogy ne csak a széles háta látszódjon, akkor hátra fordult. Ebből is látszik, hogy tudják a nevüket, legalábbis, amikor az az érdekük (lásd abrakolás, akkor mindegyik azonnal jön, ha meghallja a nevét).
Megy a reggeli játék, itt csak a banda fele van jelen, akik épp ma három hetesek.
Ezzel a kis videóval el is búcsúzom. Remélem kellemes perceket szerezhettem Nektek legújabb irományommal, hamarosan jön a következő. Addig is legyetek jók és nagyon kellemes hosszú hétvégét kívánok minden kedves olvasómnak. Aki teheti használja ki a csodálatosan szépnek ígérkező hétvégét és irány a nagybetűs TERMÉSZET!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése