Disznóságok

 

Az időrendet kicsit megtörve, most kerítetek sort a februári vágásokról szóló beszámolóra. Amin szerencsésen túl estünk már február első hétvégéjén. Akkor mindjárt nem volt érkezésem írni róla, közben pedig a kecskemamák osztódni kezdtek és a cukikáimról azonnal tudatni akartam veletek a jó híreket. 

Na de kanyarodjunk vissza a témánkhoz. A januári disznóvágásos beszámolóba ott hagytam abba, hogy a sonkák, szalonnák a sózóban ázkolódtak rendszeres forgatás mellett. Január végén elérkezett az idő, hogy ezek  is felkerüljenek a füstre.

Ehhez először is vizet kellett forralni az egyik üstben, ugyanis a sóból kikerülő füstölni valókat le kell öblíteni úgy, hogy zubogó vízben néhányszor megmeríti az ember ez esetben lánya.

Az emberem ugyanis kötözött nagy komolyan.

Én meg vigyorogva mártogattam a táblákat egymás után majd mehettek a füstre. 

A négy gyönyörű sonkával is hasonlóan jártunk el. Annyi különbséggel, hogy itt a súlyukból kifolyólag a gazda mártogatott és akasztgatott, madzag fűzés  helyett meg a szép gyári kampókat szúrta csak át rajtuk. Azért 5-6 kg-os sonkáknál nem tudom milyen erős madzagra lett volna szükség. 

 

Hat füst után fel is költözhettek a padlásra, ahol tovább szikkadnak még fogyasztás elött. 

A sonkák, szalonnák még javában a füstölőben füstölögtek, mikor február első hétvégéjén sort kerítettünk a második fordulóra. A menetrend ezúttal is nagyjából hasonló volt. Pénteken a gazda levágta a másik kecskét, kicsontozta, feldarabolta, hogy majd zsír hozzáadása után ebből a mennyiségből is jófajta kecskekolbász legyen. 

Szombaton pedig ismét két malacka került terítékre. A csapat összetétele annyiban változott, hogy Barna barátunk helyett Emese 17 éves öccse, Ákos jött segíteni. A konyhában pedig ezúttal anyukám tartotta a frontot. 

A fiatal segéderőn magunk is meglepődtünk, ugyanis nem gondoltuk volna, hogy a korosztályában akadnak olyanok, akik ilyen ún. "véres, koszos" munkát hajlandóak elvégezni. Bizony mindkét malac fejét ő bontotta szét, továbbá az egyik malac zsigerelése is neki jutott Emese irányítása mellett, hogy had tanuljon. Le a kalappal előtte, nagyon szépen helyt állt. 

Látszik, hogy a csapat kezd összeszokni még, ha most egy új "versenyző" be is szállt. Ugyanis délután három óra körül már neki álltunk a töltéseknek. Itt Ákos megint csak ügyeskedett, ugyanis ő  keverte be az összes tölteléket: úgymint kecske kolbász, stifolder (vastag szalámi) és a disznósajtba valót is. 

Ezt a műveletet persze már házon belül végeztük. A tölteléknek sem jó ha ledermed, mert utána annál nehezebb a töltés.

Itt már tekeregnek a hosszabb-rövidebb kolbászok a fiúk nagy örömére. 

Szerencsére most bőven akadt "selejt", így még jó pár alkalommal élvezhetjük a finom sült kolbász ízét. 

17,00 órára már készen is voltunk minden termék betöltésével, csak a disznósajtokat kellett még a fiúknak megabálni és utána lepréselni. És már ülhettünk is a vacsora asztalhoz. Anyukám megint kitett magáért. Készült isteni finom orjaleves rengeteg zöldséggel, kétféle mártással. Ezenkívül friss sült hús és máj is került az asztalra. 

Másnapra csak a zsír kisütése és a mosogatás, elrámolás maradt vissza és persze tartottunk egy morzsa partit, amin Emeséék is részt vettek. 

A füstölő ezúttal is megtelt. Ez már a kész állapot. 

Most még a füstölőben pihennek, hamarosan ezek is költözhetnek fel a padlásra. 

A disznóvágás alkalmával spóroltam magamnak egy kis darálthúst. Aminek egy részéből a képen látható, nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem az ízlelőbimbókat is elkábító isteni finom hamburgereket készítettünk. Volt abban mindenféle zöldség, pirított gomba és bacon, meg persze sajt is. És még a hamburger bucik is saját készítésűek voltak, gondolom nem kell ecsetelnem a különbséget ez és bolti között.

 

Annyira jól sikerültek, hogy dupláztunk és vacsorára is ezt ettünk. 

Azért a végére csak ideteszek nektek egy aprócska videót az elsőszülött kecske babákról, akik holnap már két hetesek lesznek. A videó készítésekor azonban még csak két naposak voltak és már ment a szaladgálás ezerrel.