Cudar egy telünk van

Már több mint két hete, hogy minden hófehér és napközben is folyamatosan mínusz fokok vannak. Nekem ennyi már elég is lenne a télből, részemről már jöhet a tavasz. A múlt héten már át is néztem a meglevő vetőmagjainkat és összeírtam, hogy miket szeretnénk még termeszteni. A biovetőmagokat meg is rendeltem az interneten. Korábban vásároltunk már itt  és bizonyítottak a magok. Például az egyesével vetett paradicsom és paprika magok mind kikeltek és termés is lett rajtuk szépen. Lassan neki kell álljunk a magvetésnek.

A gazda túl van a térdműtéten, sőt már a varratszedésen is, jelenleg itthon lábadozik. Még egy hét mankózás, addig rá sem állhat. Közben egy "vallatógépnek" nevezett szerkezettel kell napi fél órában hajlítgatnia a lábát. Ezenkívül hosszas gyógytornász kezelés vár rá, de azért napról napra javulgat. A műtét után 6 héttel állítólag már kocoghat. Szóval a tavaszi munkálatokba már remélhetőleg be tud kapcsolódni.

Mivel a gazda lábadozik és egyelőre ő maga is segítségere szorul, az egész birtok "ügyintézése" rám marad.  Persze ilyenkor télen azért nem kell a túlzott megerőltetéstől tartanom, de azért lustálkodásra nem sok időm jut. Reggel azzal indul a nap, hogy ellátom a páromat, majd indulok az állatkákhoz és ők is megkapják a reggeli betevőjüket. A menü elég egyhangú, de azért nem szoktak panaszkodni. A malackáknak kukorica darát forrázok. A kukoricát előzőleg saját kezűleg beleöntöm a darálóba és elfordítom a kapcsolót, azután a daráló intézi magának. Általában ledarálok egy vödörnyit és az elég 4-5 napig. A kecskék széna diétán vannak.

Már régóta akartam írni a malacok és a kecskék körül tapasztalt dolgokról, de mindig elmaradtak. Most összeszedtem egy-két gondolatot róluk. Először a malacok:

- az emberekben az van, hogy a malacok nagyon büdös és koszos állatok. Hát, ha egy 2x2 méteres kibetonozott ólban tartod őket, akkor igen. Szabad tartás esetén viszont kiderül, hogy nagyon is tiszta  állatok.
- kijelölik a benti és a kinti toalettet és máshova nem piszkítanak. Mindez a szálláshelyükre vonatkozik, persze ha kint vannak a legelőn, azért nem szaladnak vissza wécézni.
- esténként megcsinálják a kis alvófészküket szalmából, majd szabályosan betakaróznak. Ezt még nem sikerült kifigyelni, hogyan csinálják, de reggelente tiszta szalma a hátuk, mikor kijönnek.
- nagyon takarosan el is mosogatnak maguk után, miután megették a kaját, még hosszú percekig nyalogatják az edényüket, így külön tisztításra már nincs is szükség.
- kiváló takarítók, amit a kecskék lepotyogtatnak, azt ők szépen feleszegetik. (ők nem olyan válogatósak).

Evés után így néznek ki. Nem tudom, hogyan csinálják, de a következő etetésre patyolat tiszták.

 Itt épp folyik a tisztogatási akció.

A kecskék kis piszkok.
- pocsékolják  a szénát, amit leszórnak, azt már nem eszik meg.
- iszonyatosan önzők, mindent csak maguknak akarnak. Most már ott tartunk, hogy a 6 kecskének 4 helyre teszek szénát, mert mindegyiknek megvan a maga helye és a többit elkergeti. A bak lefoglalta az egyik etetőt, Lili királynő a másikat, a szakállas nők az ólban kapnak egy adagot, Tündér és a kis Zizi, pedig a magaslesen (van bent két egymásra rakott zsaluelem, amin álldogálni szoktak). És még időnként így is megy a keringőzés, mert persze azt gondolják, hogy a másik helyen valami finomabb van.
- közel sem olyan rendesek mint a malackák a wécé-témát illetően, ahol éppen rájuk jön ott pergetik a kis csokigolyóikat, tehát bent az ólban is ahova aludni járnak.
- a bak nem elviselhetetlenül büdös. Volt egy jellegzetes szag, amikor idekerült és a lányoknak udvarolt, de nem nevezném undorítónak, most hogy remélhetőleg a lányok lassan már félidősek, pedig semmi szagot nem érzek mellette.
- nagyon ínyencek, ugyanabból a fajta növényből pár falatot esznek, azután már mennek is tovább.
- akácfa kéreg, fenyő tűlevél vagy a fűszernövényeim egyre megy, mindent megesznek, ami az útjukba kerül.

Most így hirtelen ennyi jutott eszembe róluk és most vissza a napirendhez. Miután az állatokat elláttam, felélesztem a tüzet, hordok be egy kis tűzifát,  majd a nap folyamán folyamatosan táplálom.

Ha a tűz is megvan, na akkor jövünk mi. Elkészítem a reggelit magunknak is. Utána rámolás, rendezkedés. Az uramnak két óránként fagyasztott borsó a lábára, jegelés céljából. Blogírás, adminisztráció, egyéb házimunka. Majd jöhet az ebédkészítés.

Ebéd után tudok szusszanni egy kicsit, fél négy körül pedig kezdődik a reggeli műsor megint. Megyek ki megint az állatokhoz. Nagyjából így telnek a napjaink, de a legszuperebb az egészben, hogy nem kell figyelnem az időt.

Reggel, ahogy világosodik kb. fél nyolc körül kelünk és utána szépen hömpölyög a nap. Nem kell időre munkahelyre rohanni, az állatok elég rugalmasak, nálunk az a szabály, hogy nincs szabály. Persze, ez nem azt jelenti, hogy kimarad egy-egy etetés, de nem kell percre pontosan érkezni hozzájuk.

Most már pár hónapja bevezettük, hogy havonta csak egyszer megyünk bevásárolni, akkor feltöltjük a készleteket és abból gazdálkodunk, ami van. Igazából a hűtőben, fagyasztóban, kamrában elállnak a dolgok ennyi ideig, egyedül a kenyeret kell megoldani. Mivel nem vagyunk nagy kenyérfogyasztók, ezért elég, ha 4 naponta sütök egy kg. 75 dkg-os kenyeret, meg persze néha becsúszik egy kis lekváros bukta, vagy vajas kifli is.

Legutóbb így sikerültek a kiflicskéim. Nemcsak szépek, hanem finomak is. Még másnap is élvezetesek.

A kamránkban van bőségesen mindenféle lekvár, savanyúság, lecsó. Mindezek apukámnak köszönhetőek, aki ránk is gondolt a nyári eltevéskor. Egyébként irtó finom lekvárokat készít. A buktasütést is ezért találtam ki, mert egyébként nem győzzük ilyen mennyiségben fogyasztani a lekvárt.

Most egy pár kép a természetből. Tényleg folyamat készenlétben kell tartanom a gépet, mindig van valami érdekesség.

A kis kosztosaim felfedezték a kihelyezett gömböcskéket, olyannyira, hogy már pótolnom kellett őket, mert pár nap alatt befalatozták az egészet. Számítunk is rájuk a vetemény védelmezésében a rovarok és egyéb kártevők ellen.

A területünkön élő ravaszdi eléggé felbátorodott, mert már fényes nappal grasszál itt a ház körül.

Egyik alkalommal az úton sétálgatott, majd bement a gyümölcsfák közé vadászni. Ezeket a képeket a tornácon állva fényképeztem.

Tegnap meg éppen a kávét darálom, felpillantva pedig ezt látom a konyhaablakból.

Leellenőrizte, hogy maradt-e valami a múltkori zsákmányból. Szerintem legalábbis az ő áldozata volt a megboldogult szárnyas.

Majd folytatta tovább a keresést, én meg helyiségről helyiségre rohantam, hogy le tudjam követni. (A képek a háromrétegű üvegen keresztül készültek).

Itt már távozóban..

Az élelmet kereső dámtehenet is ma sikerült elcsípnem.

Most zárom soraimat, mert hamarosan kezdődik a délutáni műszakom és engem várnak odakint. Friss hírekkel legközelebb már februárban jelentkezem.

Édes a pihenés

Túl vagyunk az első karácsonyunkon az új házban és azóta is élvezzük a korábbi 20 hónaphoz viszonyítottan semmittevéssel telő napokat. Az állatok ellátásán és az alkalmankénti fafűrészelésen kívül nem sok dolgunk van. Ez annyira furcsa, hogy szinte rosszul érzem magam, hogy mások dolgoznak én meg csak itt lébecolok. Ilyenkor mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy tulajdonképpen szabadságon vagyok és igenis jár nekünk a pihenés.

Az idei szezonban elég kemény tél köszöntött ránk, de minket ez egy cseppet sem zavar. Ma reggel 9 órakor a kocsink hőmérője -14 fokot mutatott, ami azt jelenti, hogy hajnalban akár -18-20 fok is lehetett itt nálunk. (OTT KINT) Idebent viszont duruzsol a kályha és nagyon kellemes az idő. Ha emlékeztek rá, nálunk nincs központi fűtés. Igaz viszont, hogy akad egy kis rásegítés a fürdőben a falba épített infrapanellel,  de ezt csak fürdés előtt kapcsoljuk be kb. egy órácskára. A hálószobában olyan 18 fok körül lehet, de hát oda csak aludni járunk, ahhoz meg elég. Mindezt úgy érjük el, hogy a födém szigetelésünk igen csak hiányos. A tervezett 35 cm szalma helyett, egyelőre a 10 cm ipari szigetelés van fent. Ráadásul az utóbbi telekhez képest igen extrém hidegek vannak.

Előfordult az is, hogy ügyintézés miatt egy napig nem voltunk itthon. Emiatt több mint 24 órán keresztül nem fűtöttünk, mégis 19 fok volt a nappaliban mire hazaértünk. Ha viszont begyújtunk, nagyon hamar kellemes meleg lesz. Szóval nekünk bevált ez a fűtési módszer.

Az állatokra persze fokozottan oda kell figyelnünk, hogy mindig legyen iható vizük. Most a kis énekes madaraknak is tettünk ki kis gombóckákat. Egyet a nappali egyik ablakába, mert megjelent itt egy kismadár a tornác alatt. Gondoltuk biztos megtalálja. Ma reggelre azonban szőrén-szálán eltűnt és gyanús lábnyomok (szerintünk róka) vezetett a tornácra. Úgyhogy maradunk a fára felfüggesztéses módszernél.

A patak elég szépen befagyott, bár még néhol hallani hogy csörgedez a víz. Szinte turistaútként használható most. Én is rámerészkedtem, szerintem az aljáig be van fagyva.

A kecskék nem nagyon veszik fel a hideget. Rajtuk legalábbis nem igen látszik, hogy fáznának. Igaz, hogy a bundájukat felfújják, mint a madarak. Széna folyamatosan van előttük, de azért kijárnak csipegetni is a legelőre. Mondjuk jó húsban vannak.

Józsikám, amint éppen füvezik.

A malackák már annál inkább fáznak. A nap nagy részét bent töltik az óljukban, ahol csinos kis fészket készítenek maguknak szalmából. Majd szépen be is takaróznak vele. Ezt ugyan nem tudjuk, hogyan csinálják, de reggelente, amikor kijönnek csupa szalma a hátuk.

December 29-ére az egyik rózsaszín malackánk leellett, lett három kis malac, de mivel akkor is ilyen nagy hidegek voltak, sajnos nem maradt meg egyik sem.

Azóta újra dúl a szerelem az ifjú pár között. Remélem a következő alkalommal megmaradnak a malackák.

A nagy hidegre való tekintettel olyan helyekre tudtam most eljutni, ahol eddig sosem jártam, mivel plusz fokokban ingoványos a talaj.

Ezen a területen tulajdonképpen telepített mézgás éger erdőnek kellene lennie, ehelyett ilyen nádas-sásos mocsárszerűség van.

Az egyik előző tulajdonos és egyben erdőgazdálkodó azonban rablógazdálkodást folytatott és csak kitermelt, de nem újította fel az erdőket. Így ez a feladat is ránk hárul.

Jártunk az erdészeti hatóságnál és igen érdekes a szituáció. Mint tulajdonosoknak csak kötelezettségeink vannak, jogunk SEMMI. Ha viszont bejelentkezünk erdőgazdálkodónak (amihez, mivel nincs szakirányú végzettségünk, még egy szakmai irányítóra is szükség lesz), akkor lesznek jogaink is. Például, hogy haladékot kérjünk az elvégzendő munkákra és ne csesszenek meg bírsággal mindjárt a nyáron esedékes ellenőrzéskor. Kérésre azonban kaphatunk egy év haladékot. Milyen rendesek, ugye?

Ez itt például egy tönkről sarjadt égerfacsoport.De ez nem jó, szigorúan telepítettnek kell lennie. Ezeket a csoportokat pedig meg kell ritkítani, úgy hogy max 1-2 fát lehet meghagyni.

Ebből a perspektívából még nem láttam a tölgyest. Sajnos ez is elég elhanyagolt állapotban van. Nagyon meg lett ritkítva ezért az aljnövényzet néhol 2 méter magasra is megnőtt. Érdekes módon az erdészeti hatóság szerint itt nincs tervezett tennivaló. Az aljnövényzet nagy részt az idén oly népszerű Grincsfa alapanyaga, azaz a seprűzanót.

Ez a szegény fenyő nem bírta a megpróbáltatásokat.

Ez a tölgyfa pedig olyan óriásira nőtt, hogy egyszerre nem is fért bele az objektívbe. Ezért így oldottam meg a problémát. ( Na jó, az illesztés nem pontos.)

Kilátás a dombról. Innen milyen kis picinek tűnik a házunk.

Lekövettem a ravaszdit. Most könnyű volt, mert a hóban otthagyta a lábnyomait.

Azért, hogy ne unatkozzak januárban, már beterveztem, hogy átnézem a meglevő vetőmagokat és ha szükséges, akkor megrendelem a hiányzókat. Ezenkívül egy nagyon régóta tervezett projektbe vágok bele. Megpróbálkozom a háztartás teljes vegyszer mentesítésével. Mondjuk a takarítást már eddig is ecet és szódabikarbóna segítségével oldottam meg és a mosó- és öblítőszert is házilag készítem jó pár éve környezetbarát alapanyagokból (mosószer: babaszappan, mosószóda, szódabikarbóna, öblítő: almaecet, víz, illóolajok). A tervem most az, hogy a kozmetikumokat is természetes alapanyagokból, saját kezűleg gyártsam le. Ehhez már be is szereztem egy könyvet a natúr kozmetikumokról. Ebben szuper egyszerű receptek vannak a mosakodószertől a fogkrémig. Most éppen az eszközöket (főzőedény, mérőpohár, tégelyek, flakonok) és a szükséges alapanyagok beszerzésével foglalkozom. Nyáron persze egyszerűbb lesz, sok mindent lehet használni a konyhakertből ill. tavasztól lehet begyűjteni  és elraktározni a különböző gyógynövényeket.

Befejezésül ezt a szösszenetet muszáj megosztanom veletek. Az uram most jött be az állatoktól, majd közölte velem, hogy " most csinálok egy kád teát és beleülök egy csésze vízbe." Folyamatosan ilyenekkel fáraszt. Nem is unatkozom mellette.