Cudar egy telünk van

Már több mint két hete, hogy minden hófehér és napközben is folyamatosan mínusz fokok vannak. Nekem ennyi már elég is lenne a télből, részemről már jöhet a tavasz. A múlt héten már át is néztem a meglevő vetőmagjainkat és összeírtam, hogy miket szeretnénk még termeszteni. A biovetőmagokat meg is rendeltem az interneten. Korábban vásároltunk már itt  és bizonyítottak a magok. Például az egyesével vetett paradicsom és paprika magok mind kikeltek és termés is lett rajtuk szépen. Lassan neki kell álljunk a magvetésnek.

A gazda túl van a térdműtéten, sőt már a varratszedésen is, jelenleg itthon lábadozik. Még egy hét mankózás, addig rá sem állhat. Közben egy "vallatógépnek" nevezett szerkezettel kell napi fél órában hajlítgatnia a lábát. Ezenkívül hosszas gyógytornász kezelés vár rá, de azért napról napra javulgat. A műtét után 6 héttel állítólag már kocoghat. Szóval a tavaszi munkálatokba már remélhetőleg be tud kapcsolódni.

Mivel a gazda lábadozik és egyelőre ő maga is segítségere szorul, az egész birtok "ügyintézése" rám marad.  Persze ilyenkor télen azért nem kell a túlzott megerőltetéstől tartanom, de azért lustálkodásra nem sok időm jut. Reggel azzal indul a nap, hogy ellátom a páromat, majd indulok az állatkákhoz és ők is megkapják a reggeli betevőjüket. A menü elég egyhangú, de azért nem szoktak panaszkodni. A malackáknak kukorica darát forrázok. A kukoricát előzőleg saját kezűleg beleöntöm a darálóba és elfordítom a kapcsolót, azután a daráló intézi magának. Általában ledarálok egy vödörnyit és az elég 4-5 napig. A kecskék széna diétán vannak.

Már régóta akartam írni a malacok és a kecskék körül tapasztalt dolgokról, de mindig elmaradtak. Most összeszedtem egy-két gondolatot róluk. Először a malacok:

- az emberekben az van, hogy a malacok nagyon büdös és koszos állatok. Hát, ha egy 2x2 méteres kibetonozott ólban tartod őket, akkor igen. Szabad tartás esetén viszont kiderül, hogy nagyon is tiszta  állatok.
- kijelölik a benti és a kinti toalettet és máshova nem piszkítanak. Mindez a szálláshelyükre vonatkozik, persze ha kint vannak a legelőn, azért nem szaladnak vissza wécézni.
- esténként megcsinálják a kis alvófészküket szalmából, majd szabályosan betakaróznak. Ezt még nem sikerült kifigyelni, hogyan csinálják, de reggelente tiszta szalma a hátuk, mikor kijönnek.
- nagyon takarosan el is mosogatnak maguk után, miután megették a kaját, még hosszú percekig nyalogatják az edényüket, így külön tisztításra már nincs is szükség.
- kiváló takarítók, amit a kecskék lepotyogtatnak, azt ők szépen feleszegetik. (ők nem olyan válogatósak).

Evés után így néznek ki. Nem tudom, hogyan csinálják, de a következő etetésre patyolat tiszták.

 Itt épp folyik a tisztogatási akció.

A kecskék kis piszkok.
- pocsékolják  a szénát, amit leszórnak, azt már nem eszik meg.
- iszonyatosan önzők, mindent csak maguknak akarnak. Most már ott tartunk, hogy a 6 kecskének 4 helyre teszek szénát, mert mindegyiknek megvan a maga helye és a többit elkergeti. A bak lefoglalta az egyik etetőt, Lili királynő a másikat, a szakállas nők az ólban kapnak egy adagot, Tündér és a kis Zizi, pedig a magaslesen (van bent két egymásra rakott zsaluelem, amin álldogálni szoktak). És még időnként így is megy a keringőzés, mert persze azt gondolják, hogy a másik helyen valami finomabb van.
- közel sem olyan rendesek mint a malackák a wécé-témát illetően, ahol éppen rájuk jön ott pergetik a kis csokigolyóikat, tehát bent az ólban is ahova aludni járnak.
- a bak nem elviselhetetlenül büdös. Volt egy jellegzetes szag, amikor idekerült és a lányoknak udvarolt, de nem nevezném undorítónak, most hogy remélhetőleg a lányok lassan már félidősek, pedig semmi szagot nem érzek mellette.
- nagyon ínyencek, ugyanabból a fajta növényből pár falatot esznek, azután már mennek is tovább.
- akácfa kéreg, fenyő tűlevél vagy a fűszernövényeim egyre megy, mindent megesznek, ami az útjukba kerül.

Most így hirtelen ennyi jutott eszembe róluk és most vissza a napirendhez. Miután az állatokat elláttam, felélesztem a tüzet, hordok be egy kis tűzifát,  majd a nap folyamán folyamatosan táplálom.

Ha a tűz is megvan, na akkor jövünk mi. Elkészítem a reggelit magunknak is. Utána rámolás, rendezkedés. Az uramnak két óránként fagyasztott borsó a lábára, jegelés céljából. Blogírás, adminisztráció, egyéb házimunka. Majd jöhet az ebédkészítés.

Ebéd után tudok szusszanni egy kicsit, fél négy körül pedig kezdődik a reggeli műsor megint. Megyek ki megint az állatokhoz. Nagyjából így telnek a napjaink, de a legszuperebb az egészben, hogy nem kell figyelnem az időt.

Reggel, ahogy világosodik kb. fél nyolc körül kelünk és utána szépen hömpölyög a nap. Nem kell időre munkahelyre rohanni, az állatok elég rugalmasak, nálunk az a szabály, hogy nincs szabály. Persze, ez nem azt jelenti, hogy kimarad egy-egy etetés, de nem kell percre pontosan érkezni hozzájuk.

Most már pár hónapja bevezettük, hogy havonta csak egyszer megyünk bevásárolni, akkor feltöltjük a készleteket és abból gazdálkodunk, ami van. Igazából a hűtőben, fagyasztóban, kamrában elállnak a dolgok ennyi ideig, egyedül a kenyeret kell megoldani. Mivel nem vagyunk nagy kenyérfogyasztók, ezért elég, ha 4 naponta sütök egy kg. 75 dkg-os kenyeret, meg persze néha becsúszik egy kis lekváros bukta, vagy vajas kifli is.

Legutóbb így sikerültek a kiflicskéim. Nemcsak szépek, hanem finomak is. Még másnap is élvezetesek.

A kamránkban van bőségesen mindenféle lekvár, savanyúság, lecsó. Mindezek apukámnak köszönhetőek, aki ránk is gondolt a nyári eltevéskor. Egyébként irtó finom lekvárokat készít. A buktasütést is ezért találtam ki, mert egyébként nem győzzük ilyen mennyiségben fogyasztani a lekvárt.

Most egy pár kép a természetből. Tényleg folyamat készenlétben kell tartanom a gépet, mindig van valami érdekesség.

A kis kosztosaim felfedezték a kihelyezett gömböcskéket, olyannyira, hogy már pótolnom kellett őket, mert pár nap alatt befalatozták az egészet. Számítunk is rájuk a vetemény védelmezésében a rovarok és egyéb kártevők ellen.

A területünkön élő ravaszdi eléggé felbátorodott, mert már fényes nappal grasszál itt a ház körül.

Egyik alkalommal az úton sétálgatott, majd bement a gyümölcsfák közé vadászni. Ezeket a képeket a tornácon állva fényképeztem.

Tegnap meg éppen a kávét darálom, felpillantva pedig ezt látom a konyhaablakból.

Leellenőrizte, hogy maradt-e valami a múltkori zsákmányból. Szerintem legalábbis az ő áldozata volt a megboldogult szárnyas.

Majd folytatta tovább a keresést, én meg helyiségről helyiségre rohantam, hogy le tudjam követni. (A képek a háromrétegű üvegen keresztül készültek).

Itt már távozóban..

Az élelmet kereső dámtehenet is ma sikerült elcsípnem.

Most zárom soraimat, mert hamarosan kezdődik a délutáni műszakom és engem várnak odakint. Friss hírekkel legközelebb már februárban jelentkezem.