Édes a pihenés

Túl vagyunk az első karácsonyunkon az új házban és azóta is élvezzük a korábbi 20 hónaphoz viszonyítottan semmittevéssel telő napokat. Az állatok ellátásán és az alkalmankénti fafűrészelésen kívül nem sok dolgunk van. Ez annyira furcsa, hogy szinte rosszul érzem magam, hogy mások dolgoznak én meg csak itt lébecolok. Ilyenkor mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy tulajdonképpen szabadságon vagyok és igenis jár nekünk a pihenés.

Az idei szezonban elég kemény tél köszöntött ránk, de minket ez egy cseppet sem zavar. Ma reggel 9 órakor a kocsink hőmérője -14 fokot mutatott, ami azt jelenti, hogy hajnalban akár -18-20 fok is lehetett itt nálunk. (OTT KINT) Idebent viszont duruzsol a kályha és nagyon kellemes az idő. Ha emlékeztek rá, nálunk nincs központi fűtés. Igaz viszont, hogy akad egy kis rásegítés a fürdőben a falba épített infrapanellel,  de ezt csak fürdés előtt kapcsoljuk be kb. egy órácskára. A hálószobában olyan 18 fok körül lehet, de hát oda csak aludni járunk, ahhoz meg elég. Mindezt úgy érjük el, hogy a födém szigetelésünk igen csak hiányos. A tervezett 35 cm szalma helyett, egyelőre a 10 cm ipari szigetelés van fent. Ráadásul az utóbbi telekhez képest igen extrém hidegek vannak.

Előfordult az is, hogy ügyintézés miatt egy napig nem voltunk itthon. Emiatt több mint 24 órán keresztül nem fűtöttünk, mégis 19 fok volt a nappaliban mire hazaértünk. Ha viszont begyújtunk, nagyon hamar kellemes meleg lesz. Szóval nekünk bevált ez a fűtési módszer.

Az állatokra persze fokozottan oda kell figyelnünk, hogy mindig legyen iható vizük. Most a kis énekes madaraknak is tettünk ki kis gombóckákat. Egyet a nappali egyik ablakába, mert megjelent itt egy kismadár a tornác alatt. Gondoltuk biztos megtalálja. Ma reggelre azonban szőrén-szálán eltűnt és gyanús lábnyomok (szerintünk róka) vezetett a tornácra. Úgyhogy maradunk a fára felfüggesztéses módszernél.

A patak elég szépen befagyott, bár még néhol hallani hogy csörgedez a víz. Szinte turistaútként használható most. Én is rámerészkedtem, szerintem az aljáig be van fagyva.

A kecskék nem nagyon veszik fel a hideget. Rajtuk legalábbis nem igen látszik, hogy fáznának. Igaz, hogy a bundájukat felfújják, mint a madarak. Széna folyamatosan van előttük, de azért kijárnak csipegetni is a legelőre. Mondjuk jó húsban vannak.

Józsikám, amint éppen füvezik.

A malackák már annál inkább fáznak. A nap nagy részét bent töltik az óljukban, ahol csinos kis fészket készítenek maguknak szalmából. Majd szépen be is takaróznak vele. Ezt ugyan nem tudjuk, hogyan csinálják, de reggelente, amikor kijönnek csupa szalma a hátuk.

December 29-ére az egyik rózsaszín malackánk leellett, lett három kis malac, de mivel akkor is ilyen nagy hidegek voltak, sajnos nem maradt meg egyik sem.

Azóta újra dúl a szerelem az ifjú pár között. Remélem a következő alkalommal megmaradnak a malackák.

A nagy hidegre való tekintettel olyan helyekre tudtam most eljutni, ahol eddig sosem jártam, mivel plusz fokokban ingoványos a talaj.

Ezen a területen tulajdonképpen telepített mézgás éger erdőnek kellene lennie, ehelyett ilyen nádas-sásos mocsárszerűség van.

Az egyik előző tulajdonos és egyben erdőgazdálkodó azonban rablógazdálkodást folytatott és csak kitermelt, de nem újította fel az erdőket. Így ez a feladat is ránk hárul.

Jártunk az erdészeti hatóságnál és igen érdekes a szituáció. Mint tulajdonosoknak csak kötelezettségeink vannak, jogunk SEMMI. Ha viszont bejelentkezünk erdőgazdálkodónak (amihez, mivel nincs szakirányú végzettségünk, még egy szakmai irányítóra is szükség lesz), akkor lesznek jogaink is. Például, hogy haladékot kérjünk az elvégzendő munkákra és ne csesszenek meg bírsággal mindjárt a nyáron esedékes ellenőrzéskor. Kérésre azonban kaphatunk egy év haladékot. Milyen rendesek, ugye?

Ez itt például egy tönkről sarjadt égerfacsoport.De ez nem jó, szigorúan telepítettnek kell lennie. Ezeket a csoportokat pedig meg kell ritkítani, úgy hogy max 1-2 fát lehet meghagyni.

Ebből a perspektívából még nem láttam a tölgyest. Sajnos ez is elég elhanyagolt állapotban van. Nagyon meg lett ritkítva ezért az aljnövényzet néhol 2 méter magasra is megnőtt. Érdekes módon az erdészeti hatóság szerint itt nincs tervezett tennivaló. Az aljnövényzet nagy részt az idén oly népszerű Grincsfa alapanyaga, azaz a seprűzanót.

Ez a szegény fenyő nem bírta a megpróbáltatásokat.

Ez a tölgyfa pedig olyan óriásira nőtt, hogy egyszerre nem is fért bele az objektívbe. Ezért így oldottam meg a problémát. ( Na jó, az illesztés nem pontos.)

Kilátás a dombról. Innen milyen kis picinek tűnik a házunk.

Lekövettem a ravaszdit. Most könnyű volt, mert a hóban otthagyta a lábnyomait.

Azért, hogy ne unatkozzak januárban, már beterveztem, hogy átnézem a meglevő vetőmagokat és ha szükséges, akkor megrendelem a hiányzókat. Ezenkívül egy nagyon régóta tervezett projektbe vágok bele. Megpróbálkozom a háztartás teljes vegyszer mentesítésével. Mondjuk a takarítást már eddig is ecet és szódabikarbóna segítségével oldottam meg és a mosó- és öblítőszert is házilag készítem jó pár éve környezetbarát alapanyagokból (mosószer: babaszappan, mosószóda, szódabikarbóna, öblítő: almaecet, víz, illóolajok). A tervem most az, hogy a kozmetikumokat is természetes alapanyagokból, saját kezűleg gyártsam le. Ehhez már be is szereztem egy könyvet a natúr kozmetikumokról. Ebben szuper egyszerű receptek vannak a mosakodószertől a fogkrémig. Most éppen az eszközöket (főzőedény, mérőpohár, tégelyek, flakonok) és a szükséges alapanyagok beszerzésével foglalkozom. Nyáron persze egyszerűbb lesz, sok mindent lehet használni a konyhakertből ill. tavasztól lehet begyűjteni  és elraktározni a különböző gyógynövényeket.

Befejezésül ezt a szösszenetet muszáj megosztanom veletek. Az uram most jött be az állatoktól, majd közölte velem, hogy " most csinálok egy kád teát és beleülök egy csésze vízbe." Folyamatosan ilyenekkel fáraszt. Nem is unatkozom mellette.