Baromfiprojekt 3.1

 

Pontosan egy hónapja érkezett meg az új baromfi állomány Málnáskertbe és a létszám egyelőre változatlan, azaz a 12 újonnan érkezett, valamint Karcsi és Malvin él és virul. Ez tehát pozitívum. Viszont ahogy megírtam, a teljes állomány csak a röpdében tartózkodhatott, mert a baromfi villanypásztor még be kellett üzemelni.

Ehhez először is be kellett szereznünk magát a készüléket, hiszen a tavaly ősszel vásárolt cucc csak a tulajdonképpeni háló, ami 50 méter hosszú. Tehát nagyjából egy 12x12 méteres négyzetet lehet vele lekeríteni. Ehhez először is a nagyjábóli nyomvonalon le kellett kaszálni a növényzetet, ami eddigre már szinte derékig ért. 

Majd következhetett a háló kihúzása, ehhez ketten is kellettünk, mert gabalyodott össze-vissza. 

Hát mit, mondjak igen nagy csalódás lett a vége. A nyeke-nyóka  műanyag pálcák hajlottak össze-vissza, a háló belógott, alul több helyen leért a földre a második, harmadik szál is, amiben már áram megy. 

Közben az interneten megrendelt villanypásztor készülék megérkezett, itt a gazda épp a tojóláda oldalára szereli fel. A hozzá való akkumulátort már korábban megrendeltük, így csak össze kellett kötni és elméletileg már működött is. 

A gyakorlatban viszont nem, mivel anyukás simán rámarkolt a hálóra bekapcsolt állapotban és nem érzett semmit. A gazda tehát kénytelen volt végig menni a teljes nyomvonalon és az esetleges huplikat, egyenetlenségeket elsimítani, sőt több helyen a korábbi villanypásztor karókkal megmerevíteni az egészet, hogy ne hajoljon be. 

Az alábbi képeken már a javított változat látható egyik oldalról.

Másik oldalról. Láthatóan szép nagy terület áll rendelkezésre a szabadon végezhető kapirgáláshoz. 

Ezenkívül még a hátsó pipi kijáratot kellett felszerelni és a tikok már birtokba is vehették a területet. Mondjuk a kaszálatlan területen levő növényzet már túl magas nekik. De a többi területen vígan kapirgálnak. 

Árnyékolást most úgy oldottuk meg, hogy vettünk egy tekercs nádszövetet és azt terítettük fel és rögzítettük a röpdén.

Birtokba vették a lakók az új területet.

Tojás fronton sajnos visszaesésről számolhatok be. Az első héten jöttek szépen a tojások, azután semmi. Először arra gyanakodtunk, hogy a környezet változás miatt kicsit leálltak, de azután épp a villanypásztor szerelés közepette vettük észre, hogy el kezdték megenni a tojásokat. Ezenkívül az egyik pipit el kezdték csipkedni, csurom vér volt a popsija.

Googel a barátod, hát mindjárt rá kerestem, hogy mit lehet ilyenkor tenni. És a megoldás: szemüveget a pipiknek.

100 Ft-os darabáron mindjárt meg is rendeltem és ahogy a fenti képeken már láthatjátok, a lányok most már viselik is. Ez nem akadályozza őket az evésben, ivásban, kapirgálásban, viszont egymás csipkedését és a tojás evést megakadályozza. A bántás mindenesetre azóta megszűnt, viszont tojást azóta sem nagyon találok. Pár darab volt még egy hete a fűben itt-ott, azóta viszont semmi. 

Szóval baromfi fronton itt tartunk, remélem azért lesz ez még jobb is.

Égig érő fű

 

Szerencsére idén tavasszal jóval több csapadék hullott nálunk, mint a tavalyi évben. A héten szerintem több eső esett nálunk, mint tavaly a három tavaszi hónap alatt összesen. Akkor már áprilisban ki volt égve a fű a ház körül, a patak pedig már akkor teljesen kiszáradt. A sok csapadéknak hála a természet vadul burjánzik. Ez a mindenféle zöldek hosszúságában is megnyilvánul. 

A gazda május elején tudott neki állni a  kaszálásoknak. Először a villanypásztorokkal kezdet, hiszen a felnővő növényzet miatt már nem tudott rendesen működni. 

A hónap folyamán többször érkező májusi eső miatt - ami mint tudjuk aranyat ér- , ezt a műveletet még egyszer ismételhette a hónap második felében. 

Közben persze nemcsak a villanyásztorok alatt, hanem mindenhol beindult a vegetáció. A ház körül is eldzsungelesedtünk. 

A kitaposott ösvényeket leszámítva, már lassan mindenhol térdig ért a fű. 

Mivel az első családi házunkból átmentett közel 20 éves fűnyírónkat lassan megette az idő vasfoga, ezért kénytelenek voltunk beszerezni egy újat. Amit üzembe helyezés után én is mindjárt kipróbáltam, hiszen bár motoros, de én is tudom kezelni. 

Azóta már kétszer le kellett nyírni a mintegy 450 méter hosszúságú felhajtónkat. Ezt egy háromszori oda-visszából tudom megoldani. Így két napja is megvolt a kellemes kis esti sétám. 

Amíg én az utat és a ház környékét tartottam karban, az emberem neki indult a csemetés kaszálásának. Ez nem volt egyszerű folyamat, mert csak a vadkerítés kapujáig tartó szintén nagyjából 450 métert 2 óra alatt tudta megtenni, hiszen utat kellett maga előtt nyírnia. 

Elsőként a kapuval szembeni akácos dombbal kezdett. Élőben így elég szépen látszanak a sorok, nem tudom a képen ez mennyire megy át. 

Majd a tölgy csemetés kaszálása következett. Mivel az egész körbe kerített terület kb. 1,6 hektár (16.000 m2) azt javasoltam, hogy csak a telepített részekre koncentráljon, hiszen a hatalmas tölgyfák között felesleges az aljnövényzetet lekaszálni. 

Igy is  hét napra volt szükség, napi 5 órában, mire sikerült a betelepített területek lekaszálása. Meglepően sok életjelet mutató csemetét talált. Remélem, hogy továbbra is érkezik rendszeresen csapadék. A héten a hét napból négyszer hullott tisztességes mennyisség, ami egy darabig biztosítja a kis csemetéknek a túlélést.

A temető melletti beugró terület.

A keleti oldali csupasz területen három sorban ültettük újra a csemetéket.

Valamint az északi csupasz domb, amit szintén gyakorlatilag újra telepítettünk. 

Szerencsére egyelőre meglehetősen sűrűn bukkantam csemetékre a sorokban. Némelyik korábbi ültetésű már térdig ér. Egy szép kocsányos tölgy példány. 

Ez pedig egy idén ültetett csertölgy ifjonc, ami már eleve van vagy fél méter. Reméljük kibírja a rá váró nyarat.

Közben a legelő is vad burjánzásba fogott, olyannyira, hogy már a kecskék is alig látszanak ki belőle, a malacok, főleg a kisebbek szinte teljesen eltűnnek a növényzet tengerében. Tudom, hiszen láttuk, hogy sok helyen már megtörtént a kaszálás és már bálákban áll a széna. De egyrészt időnk sem lett volna előbb foglalkozni a témával, másrészt meg akarjuk várni, amíg a bükköny (egy fehérjedús takarmány) magot vet. A célunk, hogy minél jobban elterjedjen a többi növény között. 

Amikor ideköltöztünk még alig-alig lehetett látni az istálló környékén. Mára már a ház vonaláig terjedt el, már a veteményes kertemben is találtam egy-egy példányt. 

Szóval ily módon mi még nem vagyunk elkésve. a tavalyi évhez képest meg pláne nem. Akkor július közepén sikerült az első szénakazlakat megrakni, és még augusztusban is kaszáltunk. 

Azért, hogy idén ne húzzuk el ennyire, már május végén üzembe helyeztük a kaszát. Ez sajnos nem egy egyszerű művelet, mivel a gép dögnehéz és a traktorosnak pontosan kell odatolatnia, hogy a kardántengellyel összecsatlakozzon. 

Érkezik a gép a szereléshez. 

Első körben a vonópadot kellett leszerelnünk. 

Majd a traktorral pontosan úgy odatolatni, hogy a három csavar pontosan be tudjon illeszkedni. Közben majdnem eldőlt a komplett kasza, mert a homokos talajon megsüllyedt az alátámasztása. A gazda meg úgy leverte a könyökét, hogy alig tudta használni a jobb kezét, de azért nem adta fel. 

Itt már az utolsó simítások: a három rögzítő csavart kellett meghúzni. 

Ki is próbálta, szépen vágott, csak az előző napi heves zápor miatt a fű még túlságosan nedves volt és eltömődött a kasza. Így most már azt is tudjuk, hogy túl nedves füvet nem szabad vele kaszálni. 

Szóval júniusban kaszálásra fel. Be kell gyűjteni a télire való szénát, mégpedig bőségesen. Ekkora területről biztosítanunk kell, hogy a kecskék télen is degeszre ehessék magukat. 

Kertészeti fejlemények

Közel három hét elteltével gondoltam ismét beszámolok a kertünkről, mivel ezen idő alatt csuda dolgok történtek benne.  

Hát először is maradt egy jó nagy bevetetlen terület, ami tavaly ősz óta fedetlenül állt, ennek megfelelően teljesen begazosodott. Ebbe így nyilvánvalóan nem lehetett semmit sem ültetni. Szerencsére az önkormányzatnak van egy szuper rotációs kapája, amit a polgármester asszony jóvoltából kölcsön kaptunk.

Egy-két óra alatt a gazda szépen átjárta a területet.

Viszont ekkor jött az ötlet, hogy ha már itt van a gép, akkor ő  meg is hordaná trágyával és még azt is beforgatná. Majd így is tett. 

Egy fél nap alatt meg volt a trágyázás és az újbóli átrotálás.

Íme az eredmény. Egy álom volt veteményezni ilyen pihe-puha, gyommentes földbe. Összehasonlítva, hogy mennyit küzdöttem tavaly, az ide év veteményezése szinte gyerekjáték volt. 

Jelentem azóta a megtelt táblát ki is lehet tenni a fenti területre. A mai nappal teljesen megtöltöttem mindenféle vetőmaggal. Került bele borsó, bab, uborka, cékla, krumpli, spenót, sóska, retek, rukkola, napraforgó.

Ez utóbbi már szépen ki is kelt. 

Sajnos a tavaszi magvetésem nem hozott túl sok eredményt. Hiába locsoltam szorgalmasan és hurcolásztam ki-be a pincébe. Vagy túl hideg volt kint, vagy a magokkal volt baj. A lényeg, hogy az alábbi pár cserép az, amiben végül haszonnövény mutatkozott. 

Úgyhogy múlt hét kedden szépen felkerekedtünk és a kaposvári piacon beszereztük a szükséges palántákat, amik már szép nagyok. Itt éppen a paradicsom palánták kerülnek a szalmatakarásos helyükre. 

Paradicsom palánták elültetve, belocsolva, szalmával mellé takarva. 

Itt már a paprikák is a helyükön vannak és éppen a gazda locsolgatja a töveket. 

Néhány padlizsán és paradicsom palánta a felrotált földbe került. Látszik a különbség, hogy itt takarás menetesen vannak. Ezekben a 28-30 fokos melegekben napi szinten kellett locsolni őket, míg  a takarás alatt locsolás nélkül is nedves a föld. Természetesen azért a frissen  oda ültetett növények is rendszeresen kapnak vizet. 

Ezenkívül nagyon kedvezményes áron sikerült beszerezni még kisebb paprika és paradicsom palántákat a helyi önkormányzattól is, ahol legalább 10 hatalmas fólia sátorban és mellette még a szabad földön is folyik a zöldség termesztés. 

Az április elején elültetett burgonya már nagyon szép. Sajnos a mai nappal már 2 db csíkos hátú bogarat találtam rajtuk. A tavaly bevált Neem olajos permetezés egyszer már megtörtént, de hamarosan ismételni fogom.

A retek is hamarosan betakarítható. De a borsó is szépen kibújt. 

Az eper termés idén szerintem rekordot fog dönteni, mondjuk a tavalyi 2x10 dekát nem nehéz túlszárnyalni. De már magukon a növényeken is látszik, hogy milyen csodákra képes némi trágya formájában juttatott extra tápanyag és megfelelő mennyiségű víz.

Jó, nem mindegyik tő ilyen szép nagy és van rajta ennyi termés, de ezen konkrétan vagy 50 darab virágot számoltam. 

Sikerült pótolni a kecskék által felfalt fűszernövényeket is. Bazsalikom, petrezselyem, rozmaring és tárkony várja, hogy a ládákba kerülhessen. 

Itt pedig már a borsikafű mellett mosolyog a bazsalikom, beszalmázva, belocsolva. A mai nappal már sikerült is az első adagot betakarítanom róla. 

A két darab citromfű növényem úgy elterebélyesedett, hogy már hétfő óta ázik egy nagy adag a pincében, hogy majd citromfü szörp készülhessen belőle. 

A bazsalikom mellett már a zsálya és kakukkfű töveket is megszüreteltem, ezek már tálcákon száradnak, a  metélő hagyma pedig aprítás után ment a fagyasztóba. 

A szarkánk most is dolgozott: az egyik ládában megjelent egy tölgyfa csemete. Ősszel majd áttelepítjük a tölgyesbe, addig meg itt locsolgatom. 

Budapesti kirándulásunk alkalmával egy kedves rokonunknál szálltunk meg, akinek fantasztikus dzsungelszerű kertje van, ami a mi szívünkhöz közelebb áll, mint a mértani pontossággal megszerkesztett ágyások és a gyep kombinációja. 

Olyan növénymennyiség borítja a kertet, hogy a szaporulatból kaptunk néhány növényt. 

Az aranyeső és az ibolya egyelőre a konyhakertbe került. Talán idén ősszel már mi is tudunk valami ház körül parkosítással foglalkozni. A facsemetéket a tölgyesben ültettük el, nem tudom megmaradnak-e, mert másnapra Gábor szerint egy nyuszi lerágta az összes levelet róluk. Személyesen találkozott az illetővel, azért gondolta ezt. 

Végül jöjjön néhány izgalmas állatos kép a végére. 

A tegnapi szieszta végeztével szúrtuk ki ezt a szép kis dámbakot, aki éppen a konyhakert mögött csemegézett. Már láttuk a nap folyamán korábban is, de akkor lecsúsztunk a fényképezésről. Az alábbi képek konkrétan a hálószoba ablakából készültek.

Teljesen zavartalanul legelészett, miközben mi az ablakot kinyitva csodáltuk. 

Ez a kép akkor készült, amikor a "Hé, Te ott?" kiáltásomra odakapta a fejét. De akkor sem rohant el fejvesztve, mivel több kép is tudott róla készülni ebben a pózban. 

Saját állatfarmunk is mindig szolgál csodás képekkel. Ez éppen az esti vacsora utáni szunyókáláshoz való készülődés pillanatát örökítette meg. A hét közül az egyik igen leleményesen nagyon puha fekhelyet talált a mamáján. Egyébként tegnap óta négyre csökkent a számuk, mivel hárman egy másik családhoz költöztek adás-vétel útján.

De ezzel a létszám nem változott Málnáskertben, mivel tegnap Jázmin nevű cicusunk három új jövevénnyel gyarapította a lakók számát. Szerencsétlen módon a személyautónk alatt hozta világra a kicsiket. Úgyhogy volt  némi izgalom, amikor a gazda legurult róluk a kocsival, amíg a mami vacsorázott. Azóta az egyik kutyaólban laknak. szerencsére anyuka egyelőre úgy gondolja, hogy itt biztonságban vannak, mert még nem tett kísérletet a tovább hurcolásukra (ahogyan azt a korábbi években tette),

A mai beszámolóm ezzel véget is ért, de már fejben készül az újabb történet. Úgyhogy ne hanyagoljátok az oldalt, mert szerintem nem sokára újabb beszámolóval érkezem.