Közel három hét elteltével gondoltam ismét beszámolok a kertünkről, mivel ezen idő alatt csuda dolgok történtek benne.
Hát először is maradt egy jó nagy bevetetlen terület, ami tavaly ősz óta fedetlenül állt, ennek megfelelően teljesen begazosodott. Ebbe így nyilvánvalóan nem lehetett semmit sem ültetni. Szerencsére az önkormányzatnak van egy szuper rotációs kapája, amit a polgármester asszony jóvoltából kölcsön kaptunk.
Egy-két óra alatt a gazda szépen átjárta a területet.
Viszont ekkor jött az ötlet, hogy ha már itt van a gép, akkor ő meg is hordaná trágyával és még azt is beforgatná. Majd így is tett.
Egy fél nap alatt meg volt a trágyázás és az újbóli átrotálás.
Íme az eredmény. Egy álom volt veteményezni ilyen pihe-puha, gyommentes földbe. Összehasonlítva, hogy mennyit küzdöttem tavaly, az ide év veteményezése szinte gyerekjáték volt.
Jelentem azóta a megtelt táblát ki is lehet tenni a fenti területre. A mai nappal teljesen megtöltöttem mindenféle vetőmaggal. Került bele borsó, bab, uborka, cékla, krumpli, spenót, sóska, retek, rukkola, napraforgó.
Ez utóbbi már szépen ki is kelt.
Sajnos a tavaszi magvetésem nem hozott túl sok eredményt. Hiába locsoltam szorgalmasan és hurcolásztam ki-be a pincébe. Vagy túl hideg volt kint, vagy a magokkal volt baj. A lényeg, hogy az alábbi pár cserép az, amiben végül haszonnövény mutatkozott.
Úgyhogy múlt hét kedden szépen felkerekedtünk és a kaposvári piacon beszereztük a szükséges palántákat, amik már szép nagyok. Itt éppen a paradicsom palánták kerülnek a szalmatakarásos helyükre.
Paradicsom palánták elültetve, belocsolva, szalmával mellé takarva.
Itt már a paprikák is a helyükön vannak és éppen a gazda locsolgatja a töveket.
Néhány padlizsán és paradicsom palánta a felrotált földbe került. Látszik a különbség, hogy itt takarás menetesen vannak. Ezekben a 28-30 fokos melegekben napi szinten kellett locsolni őket, míg a takarás alatt locsolás nélkül is nedves a föld. Természetesen azért a frissen oda ültetett növények is rendszeresen kapnak vizet.
Ezenkívül nagyon kedvezményes áron sikerült beszerezni még kisebb paprika és paradicsom palántákat a helyi önkormányzattól is, ahol legalább 10 hatalmas fólia sátorban és mellette még a szabad földön is folyik a zöldség termesztés.
Az április elején elültetett burgonya már nagyon szép. Sajnos a mai nappal már 2 db csíkos hátú bogarat találtam rajtuk. A tavaly bevált Neem olajos permetezés egyszer már megtörtént, de hamarosan ismételni fogom.
A retek is hamarosan betakarítható. De a borsó is szépen kibújt.
Az eper termés idén szerintem rekordot fog dönteni, mondjuk a tavalyi 2x10 dekát nem nehéz túlszárnyalni. De már magukon a növényeken is látszik, hogy milyen csodákra képes némi trágya formájában juttatott extra tápanyag és megfelelő mennyiségű víz.
Jó, nem mindegyik tő ilyen szép nagy és van rajta ennyi termés, de ezen konkrétan vagy 50 darab virágot számoltam.
Sikerült pótolni a kecskék által felfalt fűszernövényeket is. Bazsalikom, petrezselyem, rozmaring és tárkony várja, hogy a ládákba kerülhessen.
Itt pedig már a borsikafű mellett mosolyog a bazsalikom, beszalmázva, belocsolva. A mai nappal már sikerült is az első adagot betakarítanom róla.
A két darab citromfű növényem úgy elterebélyesedett, hogy már hétfő óta ázik egy nagy adag a pincében, hogy majd citromfü szörp készülhessen belőle.
A bazsalikom mellett már a zsálya és kakukkfű töveket is megszüreteltem, ezek már tálcákon száradnak, a metélő hagyma pedig aprítás után ment a fagyasztóba.
A szarkánk most is dolgozott: az egyik ládában megjelent egy tölgyfa csemete. Ősszel majd áttelepítjük a tölgyesbe, addig meg itt locsolgatom.
Budapesti kirándulásunk alkalmával egy kedves rokonunknál szálltunk meg, akinek fantasztikus dzsungelszerű kertje van, ami a mi szívünkhöz közelebb áll, mint a mértani pontossággal megszerkesztett ágyások és a gyep kombinációja.
Olyan növénymennyiség borítja a kertet, hogy a szaporulatból kaptunk néhány növényt.
Az aranyeső és az ibolya egyelőre a konyhakertbe került. Talán idén ősszel már mi is tudunk valami ház körül parkosítással foglalkozni. A facsemetéket a tölgyesben ültettük el, nem tudom megmaradnak-e, mert másnapra Gábor szerint egy nyuszi lerágta az összes levelet róluk. Személyesen találkozott az illetővel, azért gondolta ezt.
A tegnapi szieszta végeztével szúrtuk ki ezt a szép kis dámbakot, aki éppen a konyhakert mögött csemegézett. Már láttuk a nap folyamán korábban is, de akkor lecsúsztunk a fényképezésről. Az alábbi képek konkrétan a hálószoba ablakából készültek.
Ez a kép akkor készült, amikor a "Hé, Te ott?" kiáltásomra odakapta a fejét. De akkor sem rohant el fejvesztve, mivel több kép is tudott róla készülni ebben a pózban.
Saját állatfarmunk is mindig szolgál csodás képekkel. Ez éppen az esti vacsora utáni szunyókáláshoz való készülődés pillanatát örökítette meg. A hét közül az egyik igen leleményesen nagyon puha fekhelyet talált a mamáján. Egyébként tegnap óta négyre csökkent a számuk, mivel hárman egy másik családhoz költöztek adás-vétel útján.
De ezzel a létszám nem változott Málnáskertben, mivel tegnap Jázmin nevű cicusunk három új jövevénnyel gyarapította a lakók számát. Szerencsétlen módon a személyautónk alatt hozta világra a kicsiket. Úgyhogy volt némi izgalom, amikor a gazda legurult róluk a kocsival, amíg a mami vacsorázott. Azóta az egyik kutyaólban laknak. szerencsére anyuka egyelőre úgy gondolja, hogy itt biztonságban vannak, mert még nem tett kísérletet a tovább hurcolásukra (ahogyan azt a korábbi években tette),
A mai beszámolóm ezzel véget is ért, de már fejben készül az újabb történet. Úgyhogy ne hanyagoljátok az oldalt, mert szerintem nem sokára újabb beszámolóval érkezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése