Szerencsére idén tavasszal jóval több csapadék hullott nálunk, mint a tavalyi évben. A héten szerintem több eső esett nálunk, mint tavaly a három tavaszi hónap alatt összesen. Akkor már áprilisban ki volt égve a fű a ház körül, a patak pedig már akkor teljesen kiszáradt. A sok csapadéknak hála a természet vadul burjánzik. Ez a mindenféle zöldek hosszúságában is megnyilvánul.
A gazda május elején tudott neki állni a kaszálásoknak. Először a villanypásztorokkal kezdet, hiszen a felnővő növényzet miatt már nem tudott rendesen működni.
A hónap folyamán többször érkező májusi eső miatt - ami mint tudjuk aranyat ér- , ezt a műveletet még egyszer ismételhette a hónap második felében.
Közben persze nemcsak a villanyásztorok alatt, hanem mindenhol beindult a vegetáció. A ház körül is eldzsungelesedtünk.
A kitaposott ösvényeket leszámítva, már lassan mindenhol térdig ért a fű.
Mivel az első családi házunkból átmentett közel 20 éves fűnyírónkat lassan megette az idő vasfoga, ezért kénytelenek voltunk beszerezni egy újat. Amit üzembe helyezés után én is mindjárt kipróbáltam, hiszen bár motoros, de én is tudom kezelni.
Azóta már kétszer le kellett nyírni a mintegy 450 méter hosszúságú felhajtónkat. Ezt egy háromszori oda-visszából tudom megoldani. Így két napja is megvolt a kellemes kis esti sétám.
Amíg én az utat és a ház környékét tartottam karban, az emberem neki indult a csemetés kaszálásának. Ez nem volt egyszerű folyamat, mert csak a vadkerítés kapujáig tartó szintén nagyjából 450 métert 2 óra alatt tudta megtenni, hiszen utat kellett maga előtt nyírnia.
Elsőként a kapuval szembeni akácos dombbal kezdett. Élőben így elég szépen látszanak a sorok, nem tudom a képen ez mennyire megy át.
Majd a tölgy csemetés kaszálása következett. Mivel az egész körbe kerített terület kb. 1,6 hektár (16.000 m2) azt javasoltam, hogy csak a telepített részekre koncentráljon, hiszen a hatalmas tölgyfák között felesleges az aljnövényzetet lekaszálni.
Igy is hét napra volt szükség, napi 5 órában, mire sikerült a betelepített területek lekaszálása. Meglepően sok életjelet mutató csemetét talált. Remélem, hogy továbbra is érkezik rendszeresen csapadék. A héten a hét napból négyszer hullott tisztességes mennyisség, ami egy darabig biztosítja a kis csemetéknek a túlélést.
A temető melletti beugró terület.
A keleti oldali csupasz területen három sorban ültettük újra a csemetéket.
Valamint az északi csupasz domb, amit szintén gyakorlatilag újra telepítettünk.
Szerencsére egyelőre meglehetősen sűrűn bukkantam csemetékre a sorokban. Némelyik korábbi ültetésű már térdig ér. Egy szép kocsányos tölgy példány.
Ez pedig egy idén ültetett csertölgy ifjonc, ami már eleve van vagy fél méter. Reméljük kibírja a rá váró nyarat.
Közben a legelő is vad burjánzásba fogott, olyannyira, hogy már a kecskék is alig látszanak ki belőle, a malacok, főleg a kisebbek szinte teljesen eltűnnek a növényzet tengerében. Tudom, hiszen láttuk, hogy sok helyen már megtörtént a kaszálás és már bálákban áll a széna. De egyrészt időnk sem lett volna előbb foglalkozni a témával, másrészt meg akarjuk várni, amíg a bükköny (egy fehérjedús takarmány) magot vet. A célunk, hogy minél jobban elterjedjen a többi növény között.
Amikor ideköltöztünk még alig-alig lehetett látni az istálló környékén. Mára már a ház vonaláig terjedt el, már a veteményes kertemben is találtam egy-egy példányt.
Szóval ily módon mi még nem vagyunk elkésve. a tavalyi évhez képest meg pláne nem. Akkor július közepén sikerült az első szénakazlakat megrakni, és még augusztusban is kaszáltunk.
Azért, hogy idén ne húzzuk el ennyire, már május végén üzembe helyeztük a kaszát. Ez sajnos nem egy egyszerű művelet, mivel a gép dögnehéz és a traktorosnak pontosan kell odatolatnia, hogy a kardántengellyel összecsatlakozzon.
Érkezik a gép a szereléshez.
Első körben a vonópadot kellett leszerelnünk.
Majd a traktorral pontosan úgy odatolatni, hogy a három csavar pontosan be tudjon illeszkedni. Közben majdnem eldőlt a komplett kasza, mert a homokos talajon megsüllyedt az alátámasztása. A gazda meg úgy leverte a könyökét, hogy alig tudta használni a jobb kezét, de azért nem adta fel.
Itt már az utolsó simítások: a három rögzítő csavart kellett meghúzni.
Ki is próbálta, szépen vágott, csak az előző napi heves zápor miatt a fű még túlságosan nedves volt és eltömődött a kasza. Így most már azt is tudjuk, hogy túl nedves füvet nem szabad vele kaszálni.
Szóval júniusban kaszálásra fel. Be kell gyűjteni a télire való szénát, mégpedig bőségesen. Ekkora területről biztosítanunk kell, hogy a kecskék télen is degeszre ehessék magukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése