Rendkívüli segítségkérés a szomszédos gazdaság nevében

 

Az alábbi bejegyzés tegnap készült el és először a Facebook oldalamra tettem ki, de azután arra gondoltam, hogy valaki talán nem is azon keresztül nézi Málnáskert blogot, ezért ide is kiteszem, hátha még több emberhez eljut.

A szomszéd gazdaságot olyan mérhetetlen veszteség érte, hogy még ma sem térek magamhoz. Ezt a történetet szeretném megosztani veletek és a segítségeteket kérni.

Emesével és Lacival évekre visszanyúló közös, egymást segítő együttműködésünk van. Mi is gazdálkodunk, ők is gazdálkodnak. Nekünk is vannak haszonállataink, nekik szintén. Amikor az egyik félnek segítségre van szüksége, nyugodtan szólhatunk a másiknak, mert tudjuk, ha van lehetősége rá, akkor segíteni fog. Ugyanez vonatkozik a különböző eszközökre is, amiket megosztunk egymással.

Tegnap előtt délelőtt egy gyönyörű vasárnapi reggel után éppen a kanapén ejtőztünk, amikor jött a telefon Emesétől, hogy mi az aznapi programom, mivel leginkább pihenést terveztünk, mondtam, hogy igazából semmi. Erre jött a szörnyű hír, hogy Sári, a tehén az éjszaka folyamán elpusztult. Segíteni kellene szétbontani, hogy legalább kutyaeledelnek fel tudják használni.

Az előzményekről annyi, hogy Sári ez év január 17-én egy csodálatos kis bocinak, Fannikának adott életet. Sajnos a teheneknél előforduló ellési bénulás nevű betegség lépett fel nála szombat reggelre, amit a tejjel kiválasztott túlzott kalcium veszteség idéz elő. A bendője felfúvódott és nem tudott lábra állni.

Emese nyilván azonnal hívta az ismerős  állatorvost, a telefon viszont át volt irányítva az ügyeletre. Az ügyeletes orvos kb. 40 perc múlva meg is érkezett. Az elmondott tünetek alapján  azonnal kalcium pótlásra és a felfúvódás megszüntetésére lett volna szükség.

Az orvos kellő tapasztalat és gyakorlat híján nem hozta magával a szükséges gyógyszert. Ugyan két órán keresztül próbálkozott és megtette, amire képes volt. Ezért el is tette a 42.000 Ft-ot, majd távozott.

Emese szombaton 10 órán keresztül volt együtt Sárival és próbált mindent megtenni ezen felül, amire képes volt, de sajnos vasárnap reggelre a tehén elpusztult.

Mivel különböző gyógyszereket, köztük antibiotikumot is kapott, ezért emberi fogyasztásra nem volt alkalmas. A kár enyhítése végett csak állateledelnek tudtuk feldolgozni szegénykét. Így vasárnap délután fél egytől este fél hétig négyen azon dolgoztunk, hogy szétbontsuk és minél több húst meg tudjunk menteni a kutyáik számára.

Itt a bocika még a mamája és Jázmin lovacska társaságában élvezi az életet.

Így szegény Fannika árván maradt, egyelőre egy tehenészetből hoznak neki tejecskét. Reméljük, hogy ő legalább megmarad Emesének. Viszont ahhoz, hogy legközelebb fejni tudjon legalább két évnek kell eltelnie. 14-16 hónaposan lehet Fannit berakatni és 10 hónap a vemhesség ideje.

Az elpusztul tehén pótlása legalább 500.000 Ft-ba kerül, amire a fiatal párnak jelenleg nincs meg az anyagi kerete. És itt jönnénk mi a képbe.

Az az ötletem támadt, hogy ha összefognánk és lennénk legalább ötszázan, akik fejenként 1.000 Ft-ot, vagy ezren, akik  500 Ft-ot adományoznának nekik -ami gondoljunk bele kevesebb, mint egy kiló kenyér ára, vagy egy kávé ára a kávézó láncoknál -, akkor rövid időn belül tudnának venni vagy egy tejelő vagy legalább egy vemhes tehenet, ami hamarosan meg ellik.

Szóval ehhez kérném a segítségeteket, hogy aki teheti és van lehetősége az alábbi számlaszámra utalja át azt az 500 vagy 1000 Ft-ot. Persze, ha teheti nyilván ennél nagyobb összeg is utalható. Minden esetre én megnyitom a sort és a közlemény közzététele után már utalom is kettőnk nevében a 2.000 Ft-ot.

Előre is köszönöm mindenkinek, aki elolvasta ezt a kicsit hosszúra nyúlt bejegyzést és a lehetőségekhez mérten hozzájárult a terv megvalósításához.

A bankszámlaszám ahova utalni lehet: Kedvezményezett Fanni Boci 12072538-01957195-00100006

A károsult pár kívánsága volt, hogy így menjen az utalás. Bankban megkérdezték: bármit meg lehet adni kedvezményezettként, a számlaszám a lényeg. (Mivel már többen jelezték, hogy Fanni boci max. a közlemény rovatban szerepelhet.) Úgy tudom többeknek sikeresen elment az utalás.

Íme még néhány fotó a kis árváról. Még szerencse, hogy a mami egykori jóbarátja Jázmin pótanyáskodik a kicsi felett.

 

Állati beszámoló

 

Mivel január amúgy is uborkaszezon a gazdaságban és a blogot visszanézve utoljára tavaly szeptemberben volt állatos beszámoló, gondoltam kihasználom a lehetőséget és készítek nektek egy kis képes összeállítást Málnáskert jelenlegi, általunk gondozott szárnyas és négylábú lakóiról.

A kecskék szépen belakták az új helyüket. Itt épp a reggelizés pillanatai látszanak. 

Jelenleg nyolcan vannak, de a nyolc kecske ötfelé eszik. Tervben van egy kinti szénarács, amihez  mindenki odafér, de egyelőre így oldjuk meg, hogy mindenki tudjon egyszerre szénázni. Amúgy meg a maradék szénából lesz az alom, nem kell erre külön szalmát pazarolnunk. 

Sajnos a tavalyi évhez hasonlóan Tündér idén januárban is nagyon rossz bőrben van. Őt és a fehér kecskét a többiek valamiért nem kedvelik (talán látják a gyengeségét vagy ösztönösen érzik, hogy Tündér beteg) ezért szegényeknek az istállón kívül "terítek". 

Január 5-én kint volt az állatorvos a kutyákat oltani, akkor megnézte. Láza volt, kapott lázcsillapítót, antibiotikumot, meg kapott féreghajtót is. Azóta Emesétől még hoztam lázcsillapító szurit, meg vitamint injekciót, amit be is adtam neki. Most már rajta múlik minden, ennél többet nem tudunk tenni. Nagyon gyenge szegénykém, ma kiengedtem a nagy legelőre, a nagy fűben elesett és magától nem tudott felállni. 

Tündérhez hasonlóan Kancsika is nagyon le van passzolva, csak úgy lóg rajta a bőr.  A tavaly év végi több, mint egy hetes kiruccanása után így jött haza, pedig előtte nagyon jól nézett ki. Ráadásul válogatós, a moslékot nem mindig eszi meg. Úgyhogy neki külön vödörben adom a forrázott darát. Mondjuk azt be is falja az utolsó morzsáig. Féreghajtást is csináltunk nála is, meg a többieknél is, hátha a férgesség miatt nem tud gyarapodni. Szóval itt is kimerítettük  a lehetőségeket. Mert amúgy élénk, jó étvágyú, szóval semmi nyoma betegségnek. 

A többiek bezzeg nem válogatnak. Rávetik magukat bármire, amit a vályúba teszek. Most milyen szépen eloszlottak. Öten az egyik vályúnál, ... 

... öten a  másik vályúnál. Ez a szép nyugalom azonban nem sokáig tart.

Pár perc után megkezdődik az ide-oda rohangálás. 

Szerettem volna eladni a két kocánkat, mert nagyon jó anyukák, de nem kellettek senkinek. Így viszont nem maradt más választás, mint befogni hízlalásra őket. Mivel Kancsikát már nem lehet külön zárva tartani, három kocára meg nincs szükségünk, így is lesz évente legalább 20 malac a kétszeri ellésre az egy anyától. Nekünk már az is bőven sok, évi 4-6 malacnál nem tervezünk többet vágni. 

A moslékos hordó mosogatására jól szervezett segítőim vannak. Nem látszik a képen, de éppen három macska takarítja a hordót. D'Artagnan épp most kászálódik ki nyakig zsírosan. 

Ketten tovább folytatják  a mosogatást. Itt nálunk tényleg semmi nem megy veszendőbe. 

Misu meg egyszerűen csak szép, vadászat közben zavartam meg és ilyen szépen bepózolt nekem. 

Itt is éppen vadászat van folyamatban most pont a legelőn. De amúgy az istállóba is járnak le néhányan rendszeresen járőrözni. Meg is szűnt az egérszag.

Málna téli öltözékben, már nem is látszik a szemecskéje, úgy megnövesztette megint a bundáját.

Borókát próbálom leszoktatni a reggeli hihetetlenül fülsértő csaholásról. Most már lassan úgy tudok neki indulni a napnak, hogy nem hasad szét az agyam az ugatásától. Hiába imádnivaló egyébként, de ilyenkor nem szeretem annyira.

Mostanában kialakult az a rendszer, hogy esténként Boróka is bent tartózkodik egy pár órát, hogy ne érezze magát teljesen kirekesztve. De azért aludni kimegy. Mégis kell valaki, aki őrzi a házat. 

Reggelente meg az a szokás, hogy Málna ki, Borika be. És akkor mindjárt nagyon meg van szeretgetve, hiszen egész éjszaka nem találkoztunk. Ilyenkor kéjesen nyögdécsel. Besírok tőle.

Itt kérem bizony 6 cica egy pléden. Szigorúan csak itt tartózkodhatnak, akinek mászkálhatnékja van, az megy is kifelé. Na jó, maximum a fatárolóba bebújhatnak, ha még több melegre vágynak. A decemberi, januári hideg napokon napközben is bent voltak sokat, este pedig szinte mindig, amíg le nem fekszünk. Mert a macskákban azért nem bízunk.

Pipikéim hamufürdőt vesznek. Csak úgy porzik körülöttük minden, ahogy hemperegnek a hamuban. Nem is láttam mostanában tetüt az ólban.

Erről a fehér tyúkról meg kiderült, hogy nemcsak úgy néz ki, mint egy kakas, hanem tényleg kakas. Hogy a csuda vigye el. Tiz hetesen tyúknak adták el. Eddig csak az volt a furcsa, hogy olyan nagy testű, a taréj nem mérvadó, van másik tyúkunk, akinek szintén nagy taraja van, mégis tojik. 

Akkor lettem biztos benne, mikor tegnap láttam, hogy ráugrott egy tyúkra. Jobban megnéztem a lábait és már kezd nőni a sarkantyúja is. 

Ez a kendermagos kakasunk meg sántítani kezdett két hete. A lábát megvizsgálva semmilyen rendellenességet nem találtam. Se seb, se duzzanat. Mostanra úgy néz ki rendbejött. 

Mióta a röpde berogyott, a pipiket is legeltetem felügyelet mellett. Délutáni etetéskor vannak kiengedve, meg ha kinti elfoglaltság van (darálás, fahordás) vagy csak úgy ráérek kiülni a tornácra. 

Szóval így, hogy kiderült, nem is nyolc tyúk van, hanem csak hét, még jobb az arány, hogy napi átlagban van három tojásunk így télvíz idején.

Egyelőre így néz ki az állatállomány, de márciusban érkeznek a kis jövevények mindenhol. Remélem bőven lesz kismalacunk (pont ma foglaltak le egy kis kant), és gidánk is. A baromfi udvart is szeretnénk felfejleszteni. Szóval mindenképpen gyarapodni fogunk. 

Visszatekintés az elmúlt évre

 

Hosszú szünet után térek vissza a blogra és ahogy azt már megszokhattátok az utóbbi években, januárban készül egy visszatekintés az elmúlt évre, amelyben összefoglalom mi minden történt velünk a  tavalyi évben. 

Az év leglátványosabb és legnagyobb munkája mindenképpen az istálló épületének belső építése és a kecskék új helyének kialakítása volt. Tavaly januárban még így nézett ki az épület belseje. 

Az első feladat a rendrakás volt. Csak ez eltartott vagy két napig. A hulladékfa felaprítása, szemét szortírozása, a jövendő takarmánytároló helyének kipucolása voltak a főbb feladatok.

Itt már el is készült az első két box. Leghátulra költözhettek a terménytároló hombárok. Ezekből kettő már megvolt, tavaly pedig összeraktunk még egyet, mert általában három különféle gabonát szoktunk betárolni. 

Májusra sikerült megépíteni a tervezett hat darab boxot ajtókkal együtt. Ebből az egyiket pipiovivá alakítottuk,  tehát ez még körbe lett csibedrótozva, hogy macska és rókabiztossá tegyük. 

A nyílászárókkal  csak részsikereket értünk el. Még decemberben sikerült beüvegezni a két fix ablaknyílást. A két bukóablak is elkészült, fel is vasaltuk, a helyükre azonban csak január első napjaiban kerültek be.

Az istállóra való kétszárnyú ajtó vázát is összeraktuk már, beépítésre, deszkázásra vár csak.

A műhellyel is haladtunk az év folyamán. Először  még a padlásdeszkázást kellett befejezni, hogy azt tárolásra is tudjuk használni. A rendrakás során odakerült egy csomó még használható anyag és egyéb holmi. Valamint megtörtént a vakolt fal meszelése, a fa részek festése, a padló festése és végre átköltözhettek az asztalos szerszámok a gyalugépet leszámítva.

December első napján megérkeztek a megrendelt ajtók, ablakok. Ezek beépítése azonban már elmaradt, mivel előbb festeni kell őket, azt meg már decemberben nem lehetett elvégezni. 

Az istálló külső részén is nagy változások történtek. Augusztus elején még ez a látvány fogadott minket. 

Augusztus 17-én pedig már le is költözhettek a kecskék. Addigra ugyanis elkészült a külső karám és az osztott pályás villanypásztor.

Itt nyugodtan legelhetnek, anélkül, hogy bármiben kárt tennének. 

A tavalyi év másik nagy projektje a legelő rendbetétele volt. Aminek első lépéseként ez a monstrum eltávolított vagy 40 darab giga tuskót.

Ami számunkra még jó pár napra való munkát jelentett. Mire részben felaprítottuk, összeszedtük a tuskókat és persze az utánuk maradt krátereket is be kellett temetni.

A tó projektet is elkezdtük, melynek során a munkagép kiásta a medret. Szerettük volna még tavaly készre csinálni, de az istálló fontosabb volt. Így viszont idén lesz vele több munka, mert persze rengeteg föld visszamosódott.

Baromfi fronton a tavalyi év még mindig kudarcosnak bizonyult. Először márciusban történt egy "légi támadás". Ekkor egy tyúk veszett oda, plusz a kakasunkat le kellett vágni. Majd júniusban a róka vitt el 8 darab tyúkot. A később beszerzett állományt betegség tizedelte. A legutóbb szeptemberben vásárolt 10 darabból mára csak négyen maradtak. 

Miután júniusban lakatlanná vált az ól, kissé el is hanyagoltuk. Aminek ez lett a következménye.

Augusztusban egy külső-belső felújítás után költözhetett fel az új állomány.

Majd miután újabb légitámadás történt (ekkor ismét egy tyúk minusz), októberben megépült az új  külső madárröpde. 

Ez azonban sajnos az első decemberi hóesés során megadta magát. Így az idei éve egyik első feladata, hogy újabb védműrendszert építsünk a baromfiaknak.

Viszont a jó hír, hogy az elmúlt évben  már baromfihúst is fogyaszthattunk, összesen 8 db kakast és egy tyúkot vágtunk. Valamint október óta a tojással is bőven el vagyunk látva. Jelenleg egy kakas és az ő 8 asszonya képviseli a baromfiudvart és napi átlagban 3 tojással járulnak hozzá kis családunk élelmezéséhez. 

Egy családi háznál mindig van mit felújítani, javítani. Ez a tavalyi évben egyrészt a tornác oszlopok voltak. Nagyon megviselte őket a nap, ezért át lettek csiszolva és újra festve.

Másrészt a tornác burkolatban kicseréltük a szétfagyott téglákat. Ez így apróságnak tűnik, de mire megpucolod a bontott téglát, lekened impregnálóval, kiszeded a töröttet, berakod az újat, azért erre is rámegy jó pár munka óra.

Az építésen, szépítésen túl persze menedzselni kellett a mindennapi életet és a gazdaságot is. Ennek elengedhetetlen része a tűzifa betárolása. Ami másnak a gázkazán bekapcsolása és a termosztát tekergetése, nekünk sok munkanapot jelent. A fát először az erdőben kivágni, kihordani, utána fűrészelni, hasogatni és végül ilyen szép rakatba rakni. Február végére sikerült ezt a mennyiséget összerakni.

Ehhez még hozzájött a rengeteg akáctuskó és gyökérdarab. Ezeket persze még aprítani kell, hogy beférjenek a kályhába. Viszont kár lenne veszni hagyni a jó száraz akácanyagot.

A tavalyi évben sem maradhatott el a kaszálás, ami az eddigi legjobban sikerült.

Lett ugyanis 64 darab hatalmas gurigánk, melynek a 2/3-át el tudtuk adni, így a mi állataink takarmányát anyagilag fedezte. 

Persze a csemete ültetést  sem úsztuk meg. Tavaly is eltettünk több száz csemetét, amelynek külön lyukat fúrtunk, öntözőcsövet tettünk le. Gyakorlatilag zéró eredménnyel. Most már ott tartunk a szakmai irányítónk javaslatára, hogy kutatógödröt kell ásni, talajmintát elemeztetni, hogy elérjük végre, hogy ne akarjon a hatóság tölgyfaerdőt egy homokdombon, pláne úgy hogy a talajvíz 4-5 méterrel lejjebb van, mint ezelőtt 20-30 éve. (Most hallottam egy előadásban, hogy a Duna-Tisza közén évente csökken egy méterrel a talajvíz szintje.)

Sajnos a tavalyi évben elveszítettük két szeretett állatunkat. Aki követi  a blogot, tudja, hogy mennyit küzdöttünk Bendegúzért, kedves bakkecskénkért, de sajnos nem tudtuk megmenteni.

Szeptember 20-án pedig eltűnt Pepe, a kis házikedvencünk. Igaz már nem volt olyan kis cuki, mint pár hónapos korában, de nagyon ragaszkodó volt és sokszor jött utánunk, igaz önös érdekből, mert kaját remélt. De olyankor legalább jól meg lehetett szeretgetni. A mai napig nem tudjuk mi történt vele. 

A malac szaporulattal viszont nem volt semmi probléma. Igaz, hogy Kancsika csak kétszer virgonckodhatott az elmúlt évben a kocával. Júliusban lett is 12 malacuk, a decemberi nászból meg majd március elejére várjuk a babákat. De Kufirc úrfi közreműködésének hatására is lett egy csomó malacka. 

Összesen 31 kismalacunk született a tavalyi évben, melynek 3/4-e most már máshol turkál. Közeben a gazda már malacivartalanításból is kiképezte magát. Így a tavaly évben ezt is saját hatáskörbe vontuk, nem kevés pénzt megspórolva ezzel. 

Sor került természetesen a szemes takarmány és a szalmabálák betárolására is. Ez utóbbi kell ugye a kerttakarásra és alomnak az állatok alá.

A kertben is szép eredményeket értünk el, pedig még mindig van hova fejlődni.

A legjobban talán a hagymatermés sikerült. Soha még ilyen nagy fejeket, ekkora mennyiségben nem tudtam termelni. 

De persze volt bőven cukkini, uborka, bab, főleg száraz bab lett rengeteg, sóska, répa stb. Uborkából szintén először sikerült eltenni vagy 15 üveg csemege uborkát. 

A kecsketejből meg készült rengeteg sajt és joghurt. Sok kedves barát, ismerős és a mi örömünkre is. 

És ahogy említettem tojás fronton is történt előrelépés, mert az év utolsó negyedére sikerült már olyan mennyiségben tojni a pipiknek, hogy tésztakészítésre is marad bőven. Ez itt egy kis kocka tészta és széles metélt.

De készült cérnametélt a húslevesbe is. Remélem mostantól nem kell lejjebb adnunk a saját készítésű házi tésztánál. Legutóbb egyébként néztem, ha frissen gyúrt tésztából készítek egy ételt, a kettőnk számára elegendő mennyiség fél órával tart tovább, mintha csak feltépném a bolti zacskót. 

A tavalyi évben a már említett pár baromfi mellett 5 malac és egy kecske lett levágva, feldolgozva. 

Ezzel biztosítva a hús, füstölt áru, zsír szükségletet. Meg persze ebből is jutott a családnak, barátoknak, ismerősöknek. Szerencsére csak pozitív visszajelzéseket kapunk.

Ennyi lett volna tehát a tavalyi év összefoglalója. Idén tovább munkálkodunk Málnáskert építésén, szépítésén. Remélem továbbra is velünk tartotok ezen a kalandos, izgalmakban és kihívásokban bővelkedő úton és talán meghozzuk néhányótok kedvét, hogy belevágjatok egy hasonló kalandba.