Visszatekintés az elmúlt évre

 

Hosszú szünet után térek vissza a blogra és ahogy azt már megszokhattátok az utóbbi években, januárban készül egy visszatekintés az elmúlt évre, amelyben összefoglalom mi minden történt velünk a  tavalyi évben. 

Az év leglátványosabb és legnagyobb munkája mindenképpen az istálló épületének belső építése és a kecskék új helyének kialakítása volt. Tavaly januárban még így nézett ki az épület belseje. 

Az első feladat a rendrakás volt. Csak ez eltartott vagy két napig. A hulladékfa felaprítása, szemét szortírozása, a jövendő takarmánytároló helyének kipucolása voltak a főbb feladatok.

Itt már el is készült az első két box. Leghátulra költözhettek a terménytároló hombárok. Ezekből kettő már megvolt, tavaly pedig összeraktunk még egyet, mert általában három különféle gabonát szoktunk betárolni. 

Májusra sikerült megépíteni a tervezett hat darab boxot ajtókkal együtt. Ebből az egyiket pipiovivá alakítottuk,  tehát ez még körbe lett csibedrótozva, hogy macska és rókabiztossá tegyük. 

A nyílászárókkal  csak részsikereket értünk el. Még decemberben sikerült beüvegezni a két fix ablaknyílást. A két bukóablak is elkészült, fel is vasaltuk, a helyükre azonban csak január első napjaiban kerültek be.

Az istállóra való kétszárnyú ajtó vázát is összeraktuk már, beépítésre, deszkázásra vár csak.

A műhellyel is haladtunk az év folyamán. Először  még a padlásdeszkázást kellett befejezni, hogy azt tárolásra is tudjuk használni. A rendrakás során odakerült egy csomó még használható anyag és egyéb holmi. Valamint megtörtént a vakolt fal meszelése, a fa részek festése, a padló festése és végre átköltözhettek az asztalos szerszámok a gyalugépet leszámítva.

December első napján megérkeztek a megrendelt ajtók, ablakok. Ezek beépítése azonban már elmaradt, mivel előbb festeni kell őket, azt meg már decemberben nem lehetett elvégezni. 

Az istálló külső részén is nagy változások történtek. Augusztus elején még ez a látvány fogadott minket. 

Augusztus 17-én pedig már le is költözhettek a kecskék. Addigra ugyanis elkészült a külső karám és az osztott pályás villanypásztor.

Itt nyugodtan legelhetnek, anélkül, hogy bármiben kárt tennének. 

A tavalyi év másik nagy projektje a legelő rendbetétele volt. Aminek első lépéseként ez a monstrum eltávolított vagy 40 darab giga tuskót.

Ami számunkra még jó pár napra való munkát jelentett. Mire részben felaprítottuk, összeszedtük a tuskókat és persze az utánuk maradt krátereket is be kellett temetni.

A tó projektet is elkezdtük, melynek során a munkagép kiásta a medret. Szerettük volna még tavaly készre csinálni, de az istálló fontosabb volt. Így viszont idén lesz vele több munka, mert persze rengeteg föld visszamosódott.

Baromfi fronton a tavalyi év még mindig kudarcosnak bizonyult. Először márciusban történt egy "légi támadás". Ekkor egy tyúk veszett oda, plusz a kakasunkat le kellett vágni. Majd júniusban a róka vitt el 8 darab tyúkot. A később beszerzett állományt betegség tizedelte. A legutóbb szeptemberben vásárolt 10 darabból mára csak négyen maradtak. 

Miután júniusban lakatlanná vált az ól, kissé el is hanyagoltuk. Aminek ez lett a következménye.

Augusztusban egy külső-belső felújítás után költözhetett fel az új állomány.

Majd miután újabb légitámadás történt (ekkor ismét egy tyúk minusz), októberben megépült az új  külső madárröpde. 

Ez azonban sajnos az első decemberi hóesés során megadta magát. Így az idei éve egyik első feladata, hogy újabb védműrendszert építsünk a baromfiaknak.

Viszont a jó hír, hogy az elmúlt évben  már baromfihúst is fogyaszthattunk, összesen 8 db kakast és egy tyúkot vágtunk. Valamint október óta a tojással is bőven el vagyunk látva. Jelenleg egy kakas és az ő 8 asszonya képviseli a baromfiudvart és napi átlagban 3 tojással járulnak hozzá kis családunk élelmezéséhez. 

Egy családi háznál mindig van mit felújítani, javítani. Ez a tavalyi évben egyrészt a tornác oszlopok voltak. Nagyon megviselte őket a nap, ezért át lettek csiszolva és újra festve.

Másrészt a tornác burkolatban kicseréltük a szétfagyott téglákat. Ez így apróságnak tűnik, de mire megpucolod a bontott téglát, lekened impregnálóval, kiszeded a töröttet, berakod az újat, azért erre is rámegy jó pár munka óra.

Az építésen, szépítésen túl persze menedzselni kellett a mindennapi életet és a gazdaságot is. Ennek elengedhetetlen része a tűzifa betárolása. Ami másnak a gázkazán bekapcsolása és a termosztát tekergetése, nekünk sok munkanapot jelent. A fát először az erdőben kivágni, kihordani, utána fűrészelni, hasogatni és végül ilyen szép rakatba rakni. Február végére sikerült ezt a mennyiséget összerakni.

Ehhez még hozzájött a rengeteg akáctuskó és gyökérdarab. Ezeket persze még aprítani kell, hogy beférjenek a kályhába. Viszont kár lenne veszni hagyni a jó száraz akácanyagot.

A tavalyi évben sem maradhatott el a kaszálás, ami az eddigi legjobban sikerült.

Lett ugyanis 64 darab hatalmas gurigánk, melynek a 2/3-át el tudtuk adni, így a mi állataink takarmányát anyagilag fedezte. 

Persze a csemete ültetést  sem úsztuk meg. Tavaly is eltettünk több száz csemetét, amelynek külön lyukat fúrtunk, öntözőcsövet tettünk le. Gyakorlatilag zéró eredménnyel. Most már ott tartunk a szakmai irányítónk javaslatára, hogy kutatógödröt kell ásni, talajmintát elemeztetni, hogy elérjük végre, hogy ne akarjon a hatóság tölgyfaerdőt egy homokdombon, pláne úgy hogy a talajvíz 4-5 méterrel lejjebb van, mint ezelőtt 20-30 éve. (Most hallottam egy előadásban, hogy a Duna-Tisza közén évente csökken egy méterrel a talajvíz szintje.)

Sajnos a tavalyi évben elveszítettük két szeretett állatunkat. Aki követi  a blogot, tudja, hogy mennyit küzdöttünk Bendegúzért, kedves bakkecskénkért, de sajnos nem tudtuk megmenteni.

Szeptember 20-án pedig eltűnt Pepe, a kis házikedvencünk. Igaz már nem volt olyan kis cuki, mint pár hónapos korában, de nagyon ragaszkodó volt és sokszor jött utánunk, igaz önös érdekből, mert kaját remélt. De olyankor legalább jól meg lehetett szeretgetni. A mai napig nem tudjuk mi történt vele. 

A malac szaporulattal viszont nem volt semmi probléma. Igaz, hogy Kancsika csak kétszer virgonckodhatott az elmúlt évben a kocával. Júliusban lett is 12 malacuk, a decemberi nászból meg majd március elejére várjuk a babákat. De Kufirc úrfi közreműködésének hatására is lett egy csomó malacka. 

Összesen 31 kismalacunk született a tavalyi évben, melynek 3/4-e most már máshol turkál. Közeben a gazda már malacivartalanításból is kiképezte magát. Így a tavaly évben ezt is saját hatáskörbe vontuk, nem kevés pénzt megspórolva ezzel. 

Sor került természetesen a szemes takarmány és a szalmabálák betárolására is. Ez utóbbi kell ugye a kerttakarásra és alomnak az állatok alá.

A kertben is szép eredményeket értünk el, pedig még mindig van hova fejlődni.

A legjobban talán a hagymatermés sikerült. Soha még ilyen nagy fejeket, ekkora mennyiségben nem tudtam termelni. 

De persze volt bőven cukkini, uborka, bab, főleg száraz bab lett rengeteg, sóska, répa stb. Uborkából szintén először sikerült eltenni vagy 15 üveg csemege uborkát. 

A kecsketejből meg készült rengeteg sajt és joghurt. Sok kedves barát, ismerős és a mi örömünkre is. 

És ahogy említettem tojás fronton is történt előrelépés, mert az év utolsó negyedére sikerült már olyan mennyiségben tojni a pipiknek, hogy tésztakészítésre is marad bőven. Ez itt egy kis kocka tészta és széles metélt.

De készült cérnametélt a húslevesbe is. Remélem mostantól nem kell lejjebb adnunk a saját készítésű házi tésztánál. Legutóbb egyébként néztem, ha frissen gyúrt tésztából készítek egy ételt, a kettőnk számára elegendő mennyiség fél órával tart tovább, mintha csak feltépném a bolti zacskót. 

A tavalyi évben a már említett pár baromfi mellett 5 malac és egy kecske lett levágva, feldolgozva. 

Ezzel biztosítva a hús, füstölt áru, zsír szükségletet. Meg persze ebből is jutott a családnak, barátoknak, ismerősöknek. Szerencsére csak pozitív visszajelzéseket kapunk.

Ennyi lett volna tehát a tavalyi év összefoglalója. Idén tovább munkálkodunk Málnáskert építésén, szépítésén. Remélem továbbra is velünk tartotok ezen a kalandos, izgalmakban és kihívásokban bővelkedő úton és talán meghozzuk néhányótok kedvét, hogy belevágjatok egy hasonló kalandba.