Decemberre az volt a nagy tervünk a disznóvágáson kívül, hogy a műhelyt és az istállót végre zárhatóvá tesszük. Szépen haladtunk is a tervekkel. Ahogyan már említettem még a disznóvágást megelőzően leszállították a megrendelt nyílászárókat.
A szállítás reggelén a műhelyben még ez a káosz uralkodott.
Ketten azonban gyorsan elrámoltuk a szerszámokat és szépen összetakarítottunk, hogy helyet csináljunk a túl szép ajtóknak és ablakoknak. A helyzet az, hogy egy igazi szakember nem tud kibújni a bőréből, hiába mondtuk, hogy egy műhelybe lesznek beépítve az ajtók, ablakok, olyan szépre csinálták, hogy lakóépületbe is simán elmennének.
Mi meg ezeket a szép ajtókat majd jól eltakarjuk a szőrös, gyalulatlan deszkákkal.
Még a disznóvágást megelőzően emberem asztalos üzemmódra váltott és folytatta az anyagok gyalulásást. A két istállóba való ablak immár összeragasztva, meggyalulva. Üvegbeszegző lécek legyártva.
Múlt hét pénteken már az üvegeket is levágattuk, hogy amint az időjárás engedi tovább folytassuk a munkálatokat.
Az időjárás ugyanis közbeszólt. Múlt hét szerdára virradóra évek óta nem látott módon behavazódott Málnáskert az ország többi részéhez hasonlóan. Azt egyébként már korábban sejtettük, hogy a beépítésből nem lesz semmi ezen a héten, mivel az előrejelzések szerint max 1-2 fokot írtak hozzánk, az pedig nem az asztaloskodás időszaka.
Sebaj, gondoltuk. Akkor majd "fázunk". Van ugyanis egy csomó kidőlt fa, illetve a korábban a karámhoz kivágott fák sem lettek teljesen felaprítva. Gondoltuk, akkor megyünk és takarítunk egy kicsit az erdőben.
Hát ebből a tervből sem lett semmi, miután mindent belepett a hó.
Így azután szerda délután elindultunk, hogy tegyünk egy sétát a birtokon. Ekkor készültek a havas képek.
Kilátás a házból az égererdő felé.
A malacbirodalom is behavazódott. Malacoknak híre-hamva nincs. Elvermeltek az ólakban.
Istálló a távolból.
Közelebbről. Persze a kecskék sem dugták ki az orrukat ebbe a fehérségbe.
A napelem aznap nem sokat termelt. Bár már látszik, hogy lecsúszóban a hótakaró.
Kilátás a tölgyesből a ház felé.
Persze a kutyák is velünk tartottak. Fel is vertek egy nagy dám bikát a tölgyesben, akivel volt szerencsém szembe találkozni. Épp felém galoppozott, amikor pár méterre tőlem észrevett, ekkor 90 fokos fordulattal elvágtatott a temető felé, majd a kerítésen keresztül távozott.
Málnuska nagyon élvezi az ilyen kirándulásokat. Igazi kis hószörny lesz a végén. Mind a négy mancsán hógolyó képződik ilyenkor.
Boróka sem hagyja ki a hóban fetrengést.
A gyönyörű havas táj mellett egy kevésbé kellemes látvány is fogadott minket a havazás reggelén.
A baromfi röpde váza a nehéz, vizes hó súlya alatt megadta magát és nemes egyszerűséggel önmagába roskadt. Ez a kép már tegnap délután készült, addigra csak ennyi maradt a jó 15 cm-es hóból. Ma meg már megint az eső szakad itt nálunk, így a maradék hó is eltűnt reggelre.
Mindezt már sztoikus nyugalommal fogadtuk. Igaz, hogy októberben 3-4 napot túráztunk rajta, mire nagy keservesen megépítettük és most kezdhetjük elölről.
Koszonom az egesz eves beszamoloidat, mindig nagyon varom az ujakat, hogy mik tortennek veletek! Jovore is szamitok sok sok olvasnivalora!
VálaszTörlésBoldog karacsony kivanok Nektek Ausztraliabol!
Kedves Gyöngyvirág! Húha! Ausztráliából??? Nem gondoltam volna, hogy azon a kontinensen is akad követőm. Bocsi, hogy csak most reagálok, de téli szünetet tartottam a blogírásban. Örülök, hogy szívesen olvasod a beszámolóimat, természetesen folytatás következik hamarosan. Mivel az ünnepek már rég elmúltak én csak egy élményekben és szeretetben gazdag évet kívánok Neked. Ölelés Málnáskertből
VálaszTörlés