Júliusi kényszerpihenő

 

Július hónapra az volt a nagy tervünk, hogy Gábor megápolja a tölgy és akác csemetés területet és a fennmaradó időben folytatjuk az istálló építését. Na, ebből az egészből semmi sem lett. Már eleve úgy indult, hogy a tervezettnél 4,5 nappal később ért haza a munkájából, mert vészhelyzet volt. Nem mondhatott nemet még egy kanyarra. Amúgy szerencsére rugalmasak a cégnél és nagyjából akkor dolgozza le az 50 %-át, amikor akarja. 

Alighogy megérkezett, épp csak kipakoltuk a cuccait a kocsiból  és már fordultunk is vissza Kaposvárra, hogy megejtsük a havi nagybevásárlást és elhozzuk a már lebeszélt 30 kilónyi kajszit. Ezt én már előre leszerveztem pár nappal korábbra, hiszen úgy volt, hogy legkésőbb szombaton megjön, ebből végül szerda dél lett. Este pedig már érkezett apukám és öcsémék három, régen látott gyerkőce, hogy nálunk töltsenek néhány napot. 

A lekvár befőzést nem lehetett halogatni, ezért inkább bevontuk a gyerekeket is. A két kisebb jöhetett szóba, mivel a nagyfiú szerencsétlen módon karját törte és még pár nap hátra volt a gipsz levételéig. Megbeszéltük az óradíjat és olyan gyorsak voltak, hogy mire a reggeli etetéssel végeztem, már ki is magozták az összes barackot, így nem is tudtam megörökíteni őket. 

Pár nap lazulás volt a gyerekekkel, amibe még belefért az, hogy elhoztuk a szomszéd faluból a nekünk betárolt árpa takarmányt. Egy traktor pótkocsin hagyott nekünk a gazda egy szép adagot, amit fel kellett mernünk zsákokba. A két kicsi örömmel jött és segédkezett ebben a feladatban is és így pikk-pakk tele lett az utánfutó terményes zsákokkal. Végül pontosan 800 kiló árpát sikerült betárolnunk. Így az egyik hombár tele is lett, meg még 2 műanyag hordó. Az árakról csak annyit, hogy 12 %-os infláció ide vagy oda, nekünk 80-90 %-kal került többe a takarmány idén a tavalyihoz képest. És így még mindig jobban jártunk, mert a takarmányboltban már júniusban 2,5-szeres árat fizettünk. 

Szerdától vasárnapig voltak nálunk a gyerekek, akikhez vasárnap kora reggel a Svédországból megérkezett szülök is csatlakoztak. Így egy kellemes családi napot tölthettünk együtt. 

Vasárnap este már panaszkodott az emberem, hogy kicsit érzékeny a talpa, meg is masszírozta lóbalzsammal. Reggelre viszont nem tudott ráállni a talpára. Az ujjak alatti párna begyulladt és be is dagadt a nagy lábujjával együtt és olyan szinten fájt, hogy hozzáérni sem lehetett.

Pár napig az itthon levő gyulladás és fájdalom csökkentő krémmel kenegette. Ekkor már felhívta a gazdát, aki közben már learatta a tritikálét  és megint félre tett egy adagot, hogy mennénk, de nem tudunk. Szó szót követett, mire az a drága jó ember azt mondta, hogy befejezi a reggelijét, majd motorra pattan és áthozza a hasonló problémájára korábban sikeresen alkalmazott, házi készítésű fekete nadálytő tinktúrát. 

A tinktúrát naponta többször is használva el kezdett javulást érezni, de az ötödik nap azért azt mondtam, hogy most már azért mutassa meg orvosnak is. A háziorvos felírt egy gyulladás csökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszert és szigorú pihenést javasolt. Ezt még három napig tudta tartani. Utána viszont muszáj volt néhány dolgot megcsinálni, mielőtt visszamegy dolgozni. De szigorúan 1-1 órányi talpon levesről volt szó, közte sok órányi pihenéssel. 

Az jutott eszembe, hogy próbáljuk meg a szártépővel legalább a csemetés egy részét lekaszálni. Akkor mégis csak ülnie kell a traktoron, nem a kaszával órákat talpalni. A nyolcadik napon, amikor már három napja szedte a gyógyszert is jelentősen javult a lába, a duzzanat lement róla. Hétfő hajnalban tehát neki veselkedtünk. Hajnali ötkor már úton voltunk. Ez egy "laza" négy órás kínszenvedés volt, főleg nekem, aki a derékig érő szederindában botladozott a traktor előtt, hogy a felmerülő akadályokat (tuskó, faág, csemete) eltávolítsam vagy figyelmeztessem a kerülésre. 

Kezdetnek mindjárt nyírt egy szép ösvényt a háztól le a csemetésig, majd fel a dombtetőre, ahol a tölgy gyerekek erőlködnek ebben a sivatagi szárazságban. 

Néha tényleg nem tudom, hova tesszük az eszünket, mert ezt már a májusi ápolásnál is megtehettük volna, hogy legalább a cél megközelítéséig nyírja le a szártépővel, ami így traktorral kb. 15-20 perc volt, akkor meg ráment egy fél napja. 

Végül csak egy pici területen tudtuk a csemetést megápolni. A zöld sávokban rejtőzik néhány, aki eddig túlélte a szárazságot. 

Egy viszonylag nagy területen, a domb sík  tetején sikerült még kaszálni. 

Négy óra után azonban feladtuk:

- a terepviszonyok miatt a terület jelentős részét nem lehet géppel művelni, mert olyan rézsűs, hogy félő, felborul a gép,

- a homokos talajon többször elkapart a gép, akkor be kellett kapcsolni a 4-kereket, akkor viszont nem hajtotta a szártépő,

- olyan hatalmas tuskók vannak az akácos csemetésben, hogy ott esély sem volt traktorral kaszálni.

Szóval mindenképpen marad a kézi üzemmód, majd augusztusban. De, ha esetleg addig ideér a erdő felügyelő, akkor már láthatja, hogy elkezdtük az ápolást. Különben repkednek a több százezres bírságok. 

Kaszált egy kicsit a ház előtt, amit a nagy kaszálógép elhagyott.  

Több lépcsőben lekaszálta a kert műveletlen részét. Elsősorban azért, mert nem akartuk még megkezdeni a főként télire szánt szénabálákat.

Viszonyításként így nézett ki a másik fele is. Nagyjából ember magasságú gaztenger borította. 

A betárolt tritikálét is el kellett hoznunk. Igyekeztünk sok zsákot kevés terménnyel megtölteni, hogy ne kelljen akkora súlyokat emelnie. De ezt sem halogathattuk, mert szükség volt a pótkocsira. 

Másnap pedig mehettünk vissza várva várt szalmabálákért. Ezt megint nem lehetett halogatni, mert különben a gazda  eladja másnak. Nekünk meg nagyon nagy szükség volt főként a kert takarása miatt. Két körben sikerült összesen 82 darab bálát betárolni, most hirtelen a majdani műhelybe. De remélem augusztusban meg tudjuk csinálni a mennyezetet és akkor fel mehetnek a padlásra, ahol biztonságban lesznek a vadak elöl. 

Tíz bálát  mindjárt a kertnél pakoltunk le. 

Amit már bőszen locsolgattam az esőztetővel, hogy minél nedvesebb legyen a föld, hiszen szárazon nem lehet takarni. 

Azóta a tíz bála már szétterítve. Előtte persze minden gyomot kiszedtem. 

Sőt két újabb kört is hoztam traktorral. 

Most már a kert jobb alsó része is betakargatva. 

És már a bal alsó résszel dolgozom. Egy-két nap és készen is leszek vele. 

Az uborkának eddig csak az indáit dugdostam, most viszont már ránéztem, hogy mi a helyzet termésügyben. Pár nappal korábban már szedtem le néhány kígyóuborkát, most viszont ez fogadott. Én nem tudom, milyen gyorsítót szedtek ezek, de egy talicskányi óriást szedtem le, ami már nyilván ment az állatoknak. 

Viszont nekünk is jutott bőven. Mosás, gyalulás után ment jó néhány csomag a fagyasztóba, amiból télen tudok uborkasalátát készíteni. 

Az ebédhez kellett egy kis krumpli. Ez egy bokor alól jött ki. Az egyik nagyobb darabot le is mértem, majdnem 40 dkg-os. Ja, kérem ennyit tesz, ha kap egy kis vizet a burgonya. Tavaly 4-5 darab tett ki egy ilyen óriást.   

Egyik kedvenc ételünk: fokhagymás flekken, petrezselymes burgonyával, tejfölös uborkasalátával. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy a fűszereket, és a tejfölt leszámítva minden a saját. 

Összefoglalva tehát júliusban ha nagy előrelépés nem is történt a birtokon, viszont az állatoknak megvan a téli takarmánya széna és gabona formájában. A kert takarására és alomnak pedig ott a sok szalmabála. Augusztusban pedig a birtok ura gyógyult lábbal újra belevetheti magát  asszonya segítségével a további szépítgetésbe. 

Bendegúzom mostanában rákapott a ház körüli legelészésre. 

Én pedig támogatom ebbéli tevékenységében, legalább kevesebbet kell a fűnyírót tologatnom.

Kecskékkel suttogó lettem. Bent a kis karámban maguktól odajönnek és hagyják, hogy szeretgessem őket. 

Malacfronton is nagy áttörést értem el. Meghozta eredményét az étkezések közti rendszeres "zaklatás". Most már a kicsik is esznek a vályúból a szopizás mellett, így amikor megkapják a kaját leguggolok melléjük és folyamatosan vakarászom a hátukat, oldalukat. Először még inkább elszaladtak, meg ugrottak egyet. Most már teljesen megszokták a nyaggatást, a kaja azért mégis fontosabb. Sőt most már, ahogy a képen is látszik maguktól jönnek oda egy kis has simiért. 

A végére pedig egy szuper hír: beköltözött hozzánk egy fecskepár. A fürdőszoba feletti egyik gerenda mellé építették meg a fészket. 

Nálunk csak egy pár van, de reggel-este 8-10 fecske köröz a ház körül és vadássza le a rovarokat. Gábor látta, hogy kapkodják el a darazsakat is. Apró szépséghiba, hogy kicsit koszolnak, de én szívesen takarítok utánuk, ha ők cserébe ritkítják a rovarállományt.

Én kis kertet kerteltem

Bazsarózsa helyett azonban  mindenféle mást ültettem, aminek így július közepe felé járva, már azért meglátszik az eredménye. Kissé dzsungeles, kissé (helyenként nagyon) gazos, de a miénk és rengeteg féle élelmet ad már tavasz óta, most meg aztán beindult a dömping. Nem győzöm szedni és főzni, meg feldolgozni a mindenféle finomságot. 

Ez inkább egy képes beszámoló, a képek önmagukért beszélnek. 

Jó messzire kellett mennem, hogy egybe beleférjen a kertecském. Hát így néz ki távol nézetből. 

Kicsit közelebbről.

A kert felső része bal oldalról indulva: kukorica és két sor bab növekszik. Az a zöld hüvelyű, köretnek való bab. Az első adag tisztítás, blansírozás után már bent csücsül a fagyasztóban. 

A május végén elfagyott és pár centisre visszavágott paradicsomjaim feltámadtak olyannyira, hogy már karós támasztásra is szükségük van. Már van is termés rajtuk, csak még zöldek. 

Három sor krumpli, köztük az üres helyre (ahonnan már kijött a zöldborsó) pár napja vetettem a fekete retket.  Én szakaszosan vetem a krumplit, 2-3 hetente egy két sor. Ezek már későbbi vetésűek, némelyik csak most virágzik. A korábbiakból már tudunk kiszedni fogyasztásra.  

Tavaszi duggatású hagymák, a száruk már elfektetve, hogy a gumóra dolgozzon a növény. Szépnek ígérkezik a termés. 

Itt újabb sor krumpli, hagyma és az egyik eper ágyásom, amelyben megbújik néhány paradicsom is. Hála a rengeteg locsolásnak szépen elburjánzott.

Az alsó részbe ültetem tavasszal az első vetőmagokat. Ezek közül répa  gyönyörűen alakul. Hétvégén húslevesbe ment egy csomó, ma pedig almás répa saláta készült a mángoldos (spenót helyett) pitéhez.  Az őszi hagyma helyére egy-egy sor cékla és petrezselyem került. 

Mai betakarítás eredménye: kígyóuborka, répa, cukkini. 

Itt pedig egy csokorra való a későbbi vetésű répából. Igazi zsenge, friss termés. Csak gyérítettem a sort, mert nagyon sűrűn voltak. Nem is sejtettem, hogy már itt is ilyen szépek. 

Az ősszel duggatott hagyma, fokhagyma már kiszedve. Felemás eredménnyel. A fokhagyma megint nem sikerült. Szépen kikelt az összes, majd menet közben eltűntek  a növények, hogy kiszáradtak, vagy kirohadtak, vagy valami elvitte, nem tudom. A hagymák közül sok magba ment, viszont, ami nem az szép kis fejet növesztett magának. 

Ezen a részen volt hónapos retek is, annak a helyére került egy sor sóska, ami az egyik kedvenc zöldségünk, mivel a korábbi években vetett sorok részben beszántásra kerültek, vagy pont közlekedési útvonalra. Hetente két adag sóska főzeléket tudok belőle készíteni. Plusz még jut a pipiknek és Kancsikának.   A sóska mellett pedig néhány sütőtök növény indult burjánzásnak. 

Szintet léptünk a kertművelés "tudományában": már az uborkának is sikerült hálót beszereznünk és felállítanunk. Igaz, hogy folyamatosan bújtatom bele a hosszú indákat, mert inkább vízszintesen terjeszkednek, de sokkal kulturáltabb, mint tavaly, amikor a talajon futott el mindenfele. 

Az uborka mellett bab növekszik, de már mekkorára. Állítólag bokor bab, de nekem már combközépig ér. Tele van terméssel, ebből lesz télre száraz babunk. A bab mellett további krumpli sorok, meg némi mángold.

Tavalyi napraforgó termesből fogott magok visszavetve egy sorba, mostanra már nagyjából 2,5 méter magasak és virág még sehol. 

Mivel máshol már nem maradt hely a szomszédból ajándékba kapott paradicsom palántákat az eperágyásokba ültettem. Ezeket kicsit elhanyagoltam az utóbbi időben, ezért rendesen elgazosodott, de most már rendben vannak. A paradicsomokat folyamatosan kacsolom, amelyiknek pedig támasztásra volt szüksége, az meg is kapta a maga karóját. 

Szintén kedvenc szomszéd nénim jóvoltából végre virág is került a kertembe. Bársonyvirág, vagy más néven büdöske sor díszíti az ágyások szélét. A szemnek is kellemes látvány, meg hát állítólag a rovar kártevők ellen is hatásos. 

Én magam is vetettem büdöske magokat, csak persze azok is elfagytak. Egy cserépben most kezdett ismét kihajtani gyökérről, hamarosan az is kikerül szabadföldbe. 

Érdekességként megmutatom, hogy mi lett  a szajkó által vetett egyik makkból. Bizony egy tölgyfa csemete. 

Jelenleg a konyhakertben a fűben növekszik három, a fűszeres ládákban is van 2 db és 2 db megtalált makkot pedig kiültettem egy edényben. Azok is már kb. 20 cm-es csemeték. Őszig itt gondozzuk őket, akkor pedig mehetnek fel a tölgyesbe a tesóikhoz. 

Örömteli hír és nagy megnyugvás, hogy múlt héten csütörtökön ideért végre a kaszás. Akarom mondani a kaszálógép és végre megtörtént az egész terület kaszálása.

Mondjuk közben többször az infarktus kerülgetett, mert 7 év után még mindig kerülnek elő tuskók, illetve több olyan tuskó is akadt, amit ugyan  korábban már megjelöltünk, de időközben a karó elfáradt és eldőlt, így újból kaszacsapda lett. 

A kb. 3,5 hektár kaszálása alatt, amivel így is meg volt 2,5 óra alatt végül 5 darab tuskót kapott el a gép. Gábor már a második után mondta neki, hogy jól van, akkor mondja meg mivel tartozunk és menjen. Inkább, mint hogy több száz ezer forintos kára  keletkezzen. De olyan rendes volt a srác, hogy végül megcsinálta. Mi meg azt sem tudtuk, hogy hálálkodjunk, végül egy kis ajándék csomaggal kedveskedtünk, amibe mindenféle itthon fellelhető finomság (bor, csoki, lekvár stb.) került. 

Persze amennyire ránk jár mostanában a rúd, a kaszálás után 1-2 órával leszakadt az ég és  csak esett és esett másnap reggelig. Összesen nagyjából 15-20 mm csapadék hullott le ekkor. Amire amúgy nagyon nagy szükség volt, csak az ember nem az éppen frissen kaszált szénájára. 

Szerencsére utána szeles, napos idő következett, így végül kedden már felhívtuk az emberünket, hogy lehet jönni bálázni. Ekkor közli, hogy most meg a bálázó betegedett meg, de már szerelik. Másnap valószínűleg jönnek. 

És szerencsére úgy is lett. Délután megjelent először az egyik traktor, ami a lekaszált szénából szép kis rendeket sodort. Itt már tekeredik az egyik kígyó. 

Majd hamarosan megjelent a második gép is a bálázóval, ami ilyen hatalmas (160 cm) gurigákat gyártott. 

Ugyan nem a kerthez tartozik, de azért eldicsekszem vele, hogy három év után ismét sikerült egy szép adag kajszi dzsemet készíteni. Hála a kaposvári rokonoknak, sikerült hozzájutnunk vagy 30 kiló kajszihoz, amin apukámmal 2/3-1/3 arányban megosztottunk és befőztünk. Most már a pincében csücsülnek a kamra polcon. Igaz, közben az újdonság varázsa meg első számú unokaöcsémnek hála már két üveggel kevesebben. 

Ennyi lett volna a kerti beszámoló. Nem tudom, mikor tudok legközelebb jelentkezni. Amint van valami érdemleges, akkor igyekszem mielőbb beszámolni róla. Addig is további kellemes nyarat, jó pihenést kívánok mindenkinek innen a Málnáskerti Édenből. 

Júniusi mindenféle

 

Május végén az "Égig érő fű" című bejegyzésben azzal búcsúztam, hogy júniusban kaszálásra fel méghozzá saját géppel. Hát sajnos az egészből nem lett semmi, illetve egy minimális területet sikerült csak lekaszálni, amikor is eltörött maga a kaszakar. Be kellett látnunk, hogy a nálunk levő terepviszonyokra ez a fajta kasza egyszerűen nem alkalmas. Nagyon hepe-hupás a terület és ezeken a huplikon a hosszú kaszakar felfekszik, megfeszül és már pattan is. Bár egyszer még meg is hegesztette a szomszéd gazda, de kb. 5 perc kaszálás után újból nyekk.

Így maradt a bérkaszáltatás. Kaptunk is ígéretet, már két héttel ezelőttre ígérték, hogy jönnek, csak sajnos azóta sem sikerült ideérniük. Először a gépekkel volt probléma, meg más bérmunkák elhúzódtak, most meg megkezdődött az aratás és a gazdának nyilván a saját területe a fontosabb. Remélem azért hamarosan ideérnek. 

Így viszont lett annyi szénánk, hogy azóta azzal tudjuk a kecskéket etetni. 

Ha a kaszálással nem is haladtunk, műhely fronton azért történt egy kis előrelépés. Még május végén folytattuk a deszkázást. Így elölről is már részben zárt. A bal oldali kis nyílásba egy levehető ajtó kerül majd, hogy hosszú anyagok gyalulása esetén az anyagot ott ki lehessen nyújtani. Középre egy kétszárnyú ajtó kerül, a jobb oldali nyílás pedig szimplán be lesz üvegezve.

A mennyezeti deszkák egy része is felkerült. 

Júniusban pedig a padlóval sikerült haladni. Ugye az asztalosipari gépek alá vízszintes talajra van szükség, hogy a gépek egyenesen álljanak. Ezt az aljzatbetonnal nem lehet megoldani, így szükség van aljzatkiegyenlítésre. Egy alapos takarítás után, aminek itt már csak az utómunkáját látjátok, mivel én söpörtem össze az egész területet, hogy a maradék szalmát és leveleket eltávolítsam. Jöhetett az ...

... alapozás. Ez mondjuk pikk-pakk ment, a hengerrel kb. egy 20 perc alatt felhorda az alapozó folyadékot. 

Itt már kész a terület nagyja. Pechünkre nem volt elég a beszerzett anyag, pedig gondos számításokat végeztünk. Úgyhogy végül két lépcsőben, de elkészült. Erre még majd betonfesték kerül, hogy ne porozzon és könnyebb legyen a takarítás. 

Júniusi másik nagyobb lélegzetvételű munkánk, hogy sor került a keleti homlokzat felújítására is. Ehhez a tavalyi évhez hasonlóan állványt kellett bérelnünk két napra. Délelőtt meghozta az állványt, amit mindjárt fel is építettünk. 

Délután pedig neki lehetett állni a csiszolásnak. 

Másnap hajnalban átcuccoltunk a nyugati oldalra és a festékkel együtt beszerzett ápoló folyadékkal átkentük az egész nyugati oldalt. Ezzel szerencsére hamar megvoltunk. Visszaköltöztettük az állványt, tartottunk egy ebédszünetet, mivel addig nem állhattunk neki a festésnek, amíg a keleti oldalt süti a nap.

Ebéd után viszont neki ugrottunk és az emberem festékszóróval nyomult én meg a kis pemzlimmel lestem, hol folyt meg a festék és azon nyomban szétkenegettem.

Azért elég látványos most is a különbség. 

Mivel  a ház szerkezetéből kifolyólag fából készülhetett a homlokzat, ezért ezt bizony rendszeresen karban kell tartani, hogy sokáig szép maradjon. Viszont remélem ez az ápoló folyadék segít, hogy ne kelljen olyan sűrűn újra festeni. 

Ha már fent voltam a magasban készítettem néhány képet a birtokról. Olyan jól esett a szememnek a látvány, ahogy körbe tekintettem.

Óramutató járásával megegyezően. Háttérben az akácos, előtte az állatok legelője és a ház mögötti terület. 

Kerti konyha (itt kissé kaotikus állapotban, azóta már szépen elrámoltunk mindent) és a szép nagy akácfánk, mint egyetlen ház közeli árnyék lehetőség. 

A konyha kert, ami azóta teljesen eldzsungelesedett, hála a rendszeres locsolásnak. 

Az égeredő egy részlete. A háttérben kimagasodó néhány fa már a tölgyerdő része. 

És a nagy legelő a baromfi udvarral. 

A fenti projektek mellett még sok apróbb feladatot sikerült elvégezni. Többek között:

- rendet raktunk a pincében.  Az összes szerszám felkerült a padlásra, a kidobandó dolgok mentek a szemétbe. Úgyhogy most kulturáltan néz ki az egész. Már csak egy újabb polcot kell beszerezni, hogy a télire elrakandó mindenféle finomságnak legyen helye.

- ahogy már fentebb említettem a kerti konyhát is sikerült egy kicsit konszolidálni. Sőt a sörasztal és a padok is fel lettek újítva. Sajnos kicsit hanyagok voltunk, hiszen telente szépen össze kellett volna csukni őket és mehettek volna fel a padlásra. Így viszont pár év alatt, bár tető alatt voltak, az időjárás mégis kikezdte. Úgyhogy átcsiszolás, ragasztás után a pincében talált lakkal háromszor is átkentem. Így mintha újjászületett volna. 

- utánfutó gumicsere. Amit azért emelek ki, mert nem szimpla eset volt. Még májusban vittünk egy adag tűzifát apukámnak 80 km-re. Amikor odaértünk, akkor konstatáltuk, hogy az egyik gumi tök lapos. Felfújás után kb. 20 perc alatt újra leeresztett, így nyilvánvaló volt, hogy ezzel így nem tudunk hazamenni. Tehát itthon interneten gumirendelés, amikor megjött, akkor gumik a kocsiba, leautóztunk, kerekeket leszerelni a futóról, gumishoz el, gumik átszerelés, kerekek vissza és autózhattunk vissza 80 km-t. Utólag belegondolva irtó nagy mázlink volt, hogy egyáltalán kibírta a majdnem egy tonnányi tűzifát. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha menet közben derül ki, hogy nem tudunk tovább menni. 

- 1 m3 tűzifa leszállítása húgoméknak Pécs mellé. Ha már újra használható lett a futó és úgyis menni kellett egy családi eseményre, összekötöttük a kellemest a hasznossal. 

- Ha pedig már Pécsett voltunk, beszereztünk pár tucat nagyméretű bontott téglát. Ugyanis a tornác és a kerti konyha burkolatában néhány tégla megadta magát és a szétporladás útjára indult. Bár a tornác tégláit pár éve lekezeltem, de előtte néhány évig  tűrniük kellett hideget, meleget és néhánynak már későn jött az ápolás. 

- állatok villanypásztorát végre sikerült  akkus üzemmódba átállítani. Így arra már nem tekereg villanykábel. 

- ahogy a korábbi beszámolómban már említettem, be nem tervezetten és nagy sajnálattal le kellett vágnunk két kismalacot is.

- és végül, de nem utolsó sorban megújult a kályha és a sparherd. Ezúttal kicsit nagyobb rekonstrukcióra volt szükség. A nagy hőség miatt ugyanis az ajtóknál kipotyogott a samott, ezért ezt is javítani kellett. Majd sor került a szokásos sarazásra és a festésre. Most szebb, mint új korában. 

Hát ennyi minden fért bele június hónapba. Hihetetlen, hiszen alig kezdődött el ez az év és most már túl vagyunk a felén. Nagy reménységekkel vágunk bele a másodikba, hiszen annyi tervünk van, csak győzzük megvalósítani.