Május végén az "Égig érő fű" című bejegyzésben azzal búcsúztam, hogy júniusban kaszálásra fel méghozzá saját géppel. Hát sajnos az egészből nem lett semmi, illetve egy minimális területet sikerült csak lekaszálni, amikor is eltörött maga a kaszakar. Be kellett látnunk, hogy a nálunk levő terepviszonyokra ez a fajta kasza egyszerűen nem alkalmas. Nagyon hepe-hupás a terület és ezeken a huplikon a hosszú kaszakar felfekszik, megfeszül és már pattan is. Bár egyszer még meg is hegesztette a szomszéd gazda, de kb. 5 perc kaszálás után újból nyekk.
Így maradt a bérkaszáltatás. Kaptunk is ígéretet, már két héttel ezelőttre ígérték, hogy jönnek, csak sajnos azóta sem sikerült ideérniük. Először a gépekkel volt probléma, meg más bérmunkák elhúzódtak, most meg megkezdődött az aratás és a gazdának nyilván a saját területe a fontosabb. Remélem azért hamarosan ideérnek.
Így viszont lett annyi szénánk, hogy azóta azzal tudjuk a kecskéket etetni.
Ha a kaszálással nem is haladtunk, műhely fronton azért történt egy kis előrelépés. Még május végén folytattuk a deszkázást. Így elölről is már részben zárt. A bal oldali kis nyílásba egy levehető ajtó kerül majd, hogy hosszú anyagok gyalulása esetén az anyagot ott ki lehessen nyújtani. Középre egy kétszárnyú ajtó kerül, a jobb oldali nyílás pedig szimplán be lesz üvegezve.
A mennyezeti deszkák egy része is felkerült.
Júniusban pedig a padlóval sikerült haladni. Ugye az asztalosipari gépek alá vízszintes talajra van szükség, hogy a gépek egyenesen álljanak. Ezt az aljzatbetonnal nem lehet megoldani, így szükség van aljzatkiegyenlítésre. Egy alapos takarítás után, aminek itt már csak az utómunkáját látjátok, mivel én söpörtem össze az egész területet, hogy a maradék szalmát és leveleket eltávolítsam. Jöhetett az ...
... alapozás. Ez mondjuk pikk-pakk ment, a hengerrel kb. egy 20 perc alatt felhorda az alapozó folyadékot.
Itt már kész a terület nagyja. Pechünkre nem volt elég a beszerzett anyag, pedig gondos számításokat végeztünk. Úgyhogy végül két lépcsőben, de elkészült. Erre még majd betonfesték kerül, hogy ne porozzon és könnyebb legyen a takarítás.
Júniusi másik nagyobb lélegzetvételű munkánk, hogy sor került a keleti homlokzat felújítására is. Ehhez a tavalyi évhez hasonlóan állványt kellett bérelnünk két napra. Délelőtt meghozta az állványt, amit mindjárt fel is építettünk.
Délután pedig neki lehetett állni a csiszolásnak.
Másnap hajnalban átcuccoltunk a nyugati oldalra és a festékkel együtt beszerzett ápoló folyadékkal átkentük az egész nyugati oldalt. Ezzel szerencsére hamar megvoltunk. Visszaköltöztettük az állványt, tartottunk egy ebédszünetet, mivel addig nem állhattunk neki a festésnek, amíg a keleti oldalt süti a nap.
Ebéd után viszont neki ugrottunk és az emberem festékszóróval nyomult én meg a kis pemzlimmel lestem, hol folyt meg a festék és azon nyomban szétkenegettem.
Azért elég látványos most is a különbség.
Mivel a ház szerkezetéből kifolyólag fából készülhetett a homlokzat, ezért ezt bizony rendszeresen karban kell tartani, hogy sokáig szép maradjon. Viszont remélem ez az ápoló folyadék segít, hogy ne kelljen olyan sűrűn újra festeni.
Ha már fent voltam a magasban készítettem néhány képet a birtokról. Olyan jól esett a szememnek a látvány, ahogy körbe tekintettem.
Óramutató járásával megegyezően. Háttérben az akácos, előtte az állatok legelője és a ház mögötti terület.
Kerti konyha (itt kissé kaotikus állapotban, azóta már szépen elrámoltunk mindent) és a szép nagy akácfánk, mint egyetlen ház közeli árnyék lehetőség.
A konyha kert, ami azóta teljesen eldzsungelesedett, hála a rendszeres locsolásnak.
Az égeredő egy részlete. A háttérben kimagasodó néhány fa már a tölgyerdő része.
És a nagy legelő a baromfi udvarral.
A fenti projektek mellett még sok apróbb feladatot sikerült elvégezni. Többek között:
- rendet raktunk a pincében. Az összes szerszám felkerült a padlásra, a kidobandó dolgok mentek a szemétbe. Úgyhogy most kulturáltan néz ki az egész. Már csak egy újabb polcot kell beszerezni, hogy a télire elrakandó mindenféle finomságnak legyen helye.
- ahogy már fentebb említettem a kerti konyhát is sikerült egy kicsit konszolidálni. Sőt a sörasztal és a padok is fel lettek újítva. Sajnos kicsit hanyagok voltunk, hiszen telente szépen össze kellett volna csukni őket és mehettek volna fel a padlásra. Így viszont pár év alatt, bár tető alatt voltak, az időjárás mégis kikezdte. Úgyhogy átcsiszolás, ragasztás után a pincében talált lakkal háromszor is átkentem. Így mintha újjászületett volna.
- utánfutó gumicsere. Amit azért emelek ki, mert nem szimpla eset volt. Még májusban vittünk egy adag tűzifát apukámnak 80 km-re. Amikor odaértünk, akkor konstatáltuk, hogy az egyik gumi tök lapos. Felfújás után kb. 20 perc alatt újra leeresztett, így nyilvánvaló volt, hogy ezzel így nem tudunk hazamenni. Tehát itthon interneten gumirendelés, amikor megjött, akkor gumik a kocsiba, leautóztunk, kerekeket leszerelni a futóról, gumishoz el, gumik átszerelés, kerekek vissza és autózhattunk vissza 80 km-t. Utólag belegondolva irtó nagy mázlink volt, hogy egyáltalán kibírta a majdnem egy tonnányi tűzifát. Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha menet közben derül ki, hogy nem tudunk tovább menni.
- 1 m3 tűzifa leszállítása húgoméknak Pécs mellé. Ha már újra használható lett a futó és úgyis menni kellett egy családi eseményre, összekötöttük a kellemest a hasznossal.
- Ha pedig már Pécsett voltunk, beszereztünk pár tucat nagyméretű bontott téglát. Ugyanis a tornác és a kerti konyha burkolatában néhány tégla megadta magát és a szétporladás útjára indult. Bár a tornác tégláit pár éve lekezeltem, de előtte néhány évig tűrniük kellett hideget, meleget és néhánynak már későn jött az ápolás.
- állatok villanypásztorát végre sikerült akkus üzemmódba átállítani. Így arra már nem tekereg villanykábel.
- ahogy a korábbi beszámolómban már említettem, be nem tervezetten és nagy sajnálattal le kellett vágnunk két kismalacot is.
- és végül, de nem utolsó sorban megújult a kályha és a sparherd. Ezúttal kicsit nagyobb rekonstrukcióra volt szükség. A nagy hőség miatt ugyanis az ajtóknál kipotyogott a samott, ezért ezt is javítani kellett. Majd sor került a szokásos sarazásra és a festésre. Most szebb, mint új korában.
Hát ennyi minden fért bele június hónapba. Hihetetlen, hiszen alig kezdődött el ez az év és most már túl vagyunk a felén. Nagy reménységekkel vágunk bele a másodikba, hiszen annyi tervünk van, csak győzzük megvalósítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése