Én kis kertet kerteltem

Bazsarózsa helyett azonban  mindenféle mást ültettem, aminek így július közepe felé járva, már azért meglátszik az eredménye. Kissé dzsungeles, kissé (helyenként nagyon) gazos, de a miénk és rengeteg féle élelmet ad már tavasz óta, most meg aztán beindult a dömping. Nem győzöm szedni és főzni, meg feldolgozni a mindenféle finomságot. 

Ez inkább egy képes beszámoló, a képek önmagukért beszélnek. 

Jó messzire kellett mennem, hogy egybe beleférjen a kertecském. Hát így néz ki távol nézetből. 

Kicsit közelebbről.

A kert felső része bal oldalról indulva: kukorica és két sor bab növekszik. Az a zöld hüvelyű, köretnek való bab. Az első adag tisztítás, blansírozás után már bent csücsül a fagyasztóban. 

A május végén elfagyott és pár centisre visszavágott paradicsomjaim feltámadtak olyannyira, hogy már karós támasztásra is szükségük van. Már van is termés rajtuk, csak még zöldek. 

Három sor krumpli, köztük az üres helyre (ahonnan már kijött a zöldborsó) pár napja vetettem a fekete retket.  Én szakaszosan vetem a krumplit, 2-3 hetente egy két sor. Ezek már későbbi vetésűek, némelyik csak most virágzik. A korábbiakból már tudunk kiszedni fogyasztásra.  

Tavaszi duggatású hagymák, a száruk már elfektetve, hogy a gumóra dolgozzon a növény. Szépnek ígérkezik a termés. 

Itt újabb sor krumpli, hagyma és az egyik eper ágyásom, amelyben megbújik néhány paradicsom is. Hála a rengeteg locsolásnak szépen elburjánzott.

Az alsó részbe ültetem tavasszal az első vetőmagokat. Ezek közül répa  gyönyörűen alakul. Hétvégén húslevesbe ment egy csomó, ma pedig almás répa saláta készült a mángoldos (spenót helyett) pitéhez.  Az őszi hagyma helyére egy-egy sor cékla és petrezselyem került. 

Mai betakarítás eredménye: kígyóuborka, répa, cukkini. 

Itt pedig egy csokorra való a későbbi vetésű répából. Igazi zsenge, friss termés. Csak gyérítettem a sort, mert nagyon sűrűn voltak. Nem is sejtettem, hogy már itt is ilyen szépek. 

Az ősszel duggatott hagyma, fokhagyma már kiszedve. Felemás eredménnyel. A fokhagyma megint nem sikerült. Szépen kikelt az összes, majd menet közben eltűntek  a növények, hogy kiszáradtak, vagy kirohadtak, vagy valami elvitte, nem tudom. A hagymák közül sok magba ment, viszont, ami nem az szép kis fejet növesztett magának. 

Ezen a részen volt hónapos retek is, annak a helyére került egy sor sóska, ami az egyik kedvenc zöldségünk, mivel a korábbi években vetett sorok részben beszántásra kerültek, vagy pont közlekedési útvonalra. Hetente két adag sóska főzeléket tudok belőle készíteni. Plusz még jut a pipiknek és Kancsikának.   A sóska mellett pedig néhány sütőtök növény indult burjánzásnak. 

Szintet léptünk a kertművelés "tudományában": már az uborkának is sikerült hálót beszereznünk és felállítanunk. Igaz, hogy folyamatosan bújtatom bele a hosszú indákat, mert inkább vízszintesen terjeszkednek, de sokkal kulturáltabb, mint tavaly, amikor a talajon futott el mindenfele. 

Az uborka mellett bab növekszik, de már mekkorára. Állítólag bokor bab, de nekem már combközépig ér. Tele van terméssel, ebből lesz télre száraz babunk. A bab mellett további krumpli sorok, meg némi mángold.

Tavalyi napraforgó termesből fogott magok visszavetve egy sorba, mostanra már nagyjából 2,5 méter magasak és virág még sehol. 

Mivel máshol már nem maradt hely a szomszédból ajándékba kapott paradicsom palántákat az eperágyásokba ültettem. Ezeket kicsit elhanyagoltam az utóbbi időben, ezért rendesen elgazosodott, de most már rendben vannak. A paradicsomokat folyamatosan kacsolom, amelyiknek pedig támasztásra volt szüksége, az meg is kapta a maga karóját. 

Szintén kedvenc szomszéd nénim jóvoltából végre virág is került a kertembe. Bársonyvirág, vagy más néven büdöske sor díszíti az ágyások szélét. A szemnek is kellemes látvány, meg hát állítólag a rovar kártevők ellen is hatásos. 

Én magam is vetettem büdöske magokat, csak persze azok is elfagytak. Egy cserépben most kezdett ismét kihajtani gyökérről, hamarosan az is kikerül szabadföldbe. 

Érdekességként megmutatom, hogy mi lett  a szajkó által vetett egyik makkból. Bizony egy tölgyfa csemete. 

Jelenleg a konyhakertben a fűben növekszik három, a fűszeres ládákban is van 2 db és 2 db megtalált makkot pedig kiültettem egy edényben. Azok is már kb. 20 cm-es csemeték. Őszig itt gondozzuk őket, akkor pedig mehetnek fel a tölgyesbe a tesóikhoz. 

Örömteli hír és nagy megnyugvás, hogy múlt héten csütörtökön ideért végre a kaszás. Akarom mondani a kaszálógép és végre megtörtént az egész terület kaszálása.

Mondjuk közben többször az infarktus kerülgetett, mert 7 év után még mindig kerülnek elő tuskók, illetve több olyan tuskó is akadt, amit ugyan  korábban már megjelöltünk, de időközben a karó elfáradt és eldőlt, így újból kaszacsapda lett. 

A kb. 3,5 hektár kaszálása alatt, amivel így is meg volt 2,5 óra alatt végül 5 darab tuskót kapott el a gép. Gábor már a második után mondta neki, hogy jól van, akkor mondja meg mivel tartozunk és menjen. Inkább, mint hogy több száz ezer forintos kára  keletkezzen. De olyan rendes volt a srác, hogy végül megcsinálta. Mi meg azt sem tudtuk, hogy hálálkodjunk, végül egy kis ajándék csomaggal kedveskedtünk, amibe mindenféle itthon fellelhető finomság (bor, csoki, lekvár stb.) került. 

Persze amennyire ránk jár mostanában a rúd, a kaszálás után 1-2 órával leszakadt az ég és  csak esett és esett másnap reggelig. Összesen nagyjából 15-20 mm csapadék hullott le ekkor. Amire amúgy nagyon nagy szükség volt, csak az ember nem az éppen frissen kaszált szénájára. 

Szerencsére utána szeles, napos idő következett, így végül kedden már felhívtuk az emberünket, hogy lehet jönni bálázni. Ekkor közli, hogy most meg a bálázó betegedett meg, de már szerelik. Másnap valószínűleg jönnek. 

És szerencsére úgy is lett. Délután megjelent először az egyik traktor, ami a lekaszált szénából szép kis rendeket sodort. Itt már tekeredik az egyik kígyó. 

Majd hamarosan megjelent a második gép is a bálázóval, ami ilyen hatalmas (160 cm) gurigákat gyártott. 

Ugyan nem a kerthez tartozik, de azért eldicsekszem vele, hogy három év után ismét sikerült egy szép adag kajszi dzsemet készíteni. Hála a kaposvári rokonoknak, sikerült hozzájutnunk vagy 30 kiló kajszihoz, amin apukámmal 2/3-1/3 arányban megosztottunk és befőztünk. Most már a pincében csücsülnek a kamra polcon. Igaz, közben az újdonság varázsa meg első számú unokaöcsémnek hála már két üveggel kevesebben. 

Ennyi lett volna a kerti beszámoló. Nem tudom, mikor tudok legközelebb jelentkezni. Amint van valami érdemleges, akkor igyekszem mielőbb beszámolni róla. Addig is további kellemes nyarat, jó pihenést kívánok mindenkinek innen a Málnáskerti Édenből.