Mivel a január nem egy pörgős hónap, ezért a tavalyi évhez hasonlóan egy visszatekintéssel kezdeném az ez évi beszámolók sorát. Tavaly már visszanyúltam a kezdetekhez, így most nem fogom olyan bő lére ereszteni, csak a tavalyi évre koncentrálok.
Ahogyan a tavaly év eleji visszatekintésben jeleztem új projektekbe nem akartunk kezdeni, csak a régieket befejezni. Ezt az elhatározásunkat azonban nem tartottuk be, mert csak neki álltunk az új malacbirodalom kialakításának. Ennek pedig az volt az oka, hogy a jelenleg használt legelőt nagyon tönkre teszik (főleg télen) ezért mielőbb szerettük volna átköltöztetni őket.
Ebből annyi valósult meg, hogy elkészült az ól, a karám, a villanypásztorhoz a kerítés.
A vezetéket kell csak kihúzni és akkumulátoros üzemmódban beüzemelni. Ezen kívül még a logisztikát kell valahogyan megoldani, úgymint itatás-etetés kérdése. Vannak ötleteink, csak a tél beállta miatt végül a malacok maradtak a helyükön.
Így erre az évre még eggyel nőtt a befejezendő projektek száma. Sajnos mi is beleestünk abba a hibába, amit egy másik gazdaságban láttam és pont ezt szerettem volna elkerülni, hogy sok mindenben belekezdünk, de semmi sincsen teljesen befejezve. Látjuk mi is a problémát és ebben az évben tényleg megpróbálunk arra koncentrálni, hogy készre csináljuk a dolgainkat.
Szóval a malacbirodalmas projekt mellett igazából apróságok történtek. Az istállóval sajnos nem nagyon haladtunk. De már az is óriási előrelepés, hogy van több mint 100 m2-nyi fedett tárolóhelyünk.
Ezen a fronton annyi a változás, hogy egy bobcatet kikölcsönözve történt egy kis tereprendezés és a 170 méternyi vezeték árok végre be lett temetve.
Ezenkívül a januárban megrendelt bádog októberben végre fel is került a helyére.
Vissza van még a műhely kialakítása (fal, aljzatbeton), az istálló deszkafalazata, karámok, villanypásztor megépítése.
A lakóház körül is történtek apróságok. Felkerült például a harmadik sárréteg a födémszigetelésre.
A tégla lábazat, tornác, szegély tégláit leápoltam egy kőbalzsamnak nevezett szerrel a tartósság jegyében.
A külső spaletták ügyében annyi előrelepés történt, hogy végre össze lettek ragasztva a táblák.
2018. májusában álltunk neki ennek a projektnek, hogy nyárra meglegyen az árnyékolás. Most a legfrissebb céldátum: idén május végéig kerüljenek fel. Az igazság az, hogy így mindenféle árnyékolás technika nélkül sem megy fel 24-25 fok fölé a hőmérséklet a házban a legforróbb nyári napokon sem, ezért annyira nem éreztük égetőnek a feladat befejezését. Mindig akadt valami fontosabb. Mindegy azért reménykedem az idei befejezésben.
Ami még sok időt és energiát vett tavaly igénybe az a kutunk volt.
Háromszor futottunk neki, mire befejezettnek tekintettük a feladatot. Így végül egy 1 méter magas kútgyűrű lett még leásva, hogy növelni tudjuk a vízhozamot.
Környezet szépítése érdekében is történtek lépések, bár a ház körüli parkosítás megint elmaradt. De legalább a megmaradt agyagkupac eltűnt és beépült a malacólba.
Sikerült eladnunk a lakókocsit is. Így már az sem csúfoskodik tájidegen elemként a birtokon. Azt hiszem az utolsó pillanatban léptünk, különben talicskában hordhattuk volna el valami roncstelepre, annyira kezdtek szétmállani a műanyag elemei.
Elbontottuk a medencét és a vihar által felborított górét. Elhordtuk a megmaradt gerendákat a ház mellől. Szóval igyekeztük kicsit szebbé tenni a környezetünket.
Mindemellett márciusban kiruccantunk Svédországba (egy hét ugrott az itthoni feladatokra szánt időből), hogy hazavarázsoljuk azt a rengeteg szerszámot, amit az ember kinti vállalkozó korában felhalmozott és itthon nagy hasznát tudjuk venni. (Eredetileg az volt a terv, hogy évente pár hetet kimegy dolgozni, de beláttuk, hogy ez kivitelezhetetlen.)
Tavaly sem maradt el az erdőtelepítés. Egy emberkével közösen 3.000 darab égerfacsemetét ültettünk el két nap alatt. Szerencsére nagyon jó eredménnyel. Most már látszik, hogy a java része megeredt.
Az építkezések, szépítgetések mellett persze a gazdaságot is üzemeltetni kellett. A folyamatos fűnyírás, kaszálás, villanypásztorok karbantartása és egyéb javítani valók nagyon sok időt vettek igénybe.
Kerítésjavítással kezdtük és fejeztük be az évet.
A villanypásztorokat is folyamatosan javítgatni kellett. Oszlopcserék, plusz drót kihúzás.
Februárban volt egy tervezett disznóvágás. Alább látható az egyik eredménye a füstölt termékek formájában. Emellett került bőven hús is a fagyasztóba, meg lett jófajta disznózsír és töpörtyű.
Ha kis volumenben is, de már sikerült a felesleg egy részét értékesíteni. Úgy tűnik jól csináltuk a dolgokat (persze volt segítségünk is), mert pozitív visszajelzések érkeztek.
Sajnos májusban egy kényszervágásunk is volt méh-előreesés miatt. Kilenc kismalac lett oda, de legalább a koca húsát meg tudtuk menteni.
Szaporulat terén a tavalyi év katasztrofális volt. Mindösszesen ez az egy szem gidánk született.
Sajnos későn derült ki, hogy a kecskeállomány gyomorféreggel fertőzött. Hiába kaptak féreghajtót és vitaminokat egyre romlott az állapotuk. A gyönyörű bakkecskénket így elveszítettük, szerencsére az anyákat még meg tudtuk menteni.
Malacból meg ez a két ványadtka sikeredett. Azóta persze már összeszedték magukat, épp a napokban lesznek négy hónaposak.
Az állatállomány bővüléséhez hozzájárul Boróka. Aki júliusban költözött hozzánk édesanyámék ugyanis nem bírtak vele. Még csak most töltötte be az egy évet, de már sokat okosodott mióta nálunk van.
Szintén Málnáskert csapatát erősíti Mikulás nap óta Miki vagy Maszat. Attól függően, hogy fiú-e vagy lány. Most már hajlok az utóbbi verzió felé. Nyilván most ő a kis kedvenc. Csak úgy idepottyant a birtokra, fogalmunk sincs honnan jöhetett, de itt ragadt nálunk.
Ha az állatos vonal nem is volt eredményes az elmúlt évben, a növényes annál inkább.
Kezdjük mindjárt a kaszálással, amit igazi sikerként könyvelhetünk el. Még úgy is, hogy a lekaszált széna kb. 1/3-a ott maradt a földön, mert már nem tudtuk bebálázni az eső előtt.
300 darab bála jutott nekünk, ami azt jelenti, hogy végere habzsi-dőzsi van a kecskéknél folyamat. Nem kell spórolni a takarmánnyal. Mondjuk meg is látszik rajtuk, szépen ki vannak gömbölyödve.
Tavaly is került a kamrapolcra bodzaszörp.
Első ízben saját készítésű kajszilekvár 20 kilogramm kajsziból. Azért apukám besegített.
Készült még paradicsomlé és ...
... egészben eltett paradicsom is.
Szintén első ízben megpróbálkoztunk cefre készítéssel. Ha már van vagy 10-12 darab fosókánk (tudományos nevén mirabola szilva).
Itt már alakul valami.
És végül a késztermék:Málnáskerti Tüzes víz.
Nálunk hozzáértőbbek szerint finom lett.
Adott még nekünk a birtok rengeteg őzláb gombát is a tavalyi évben. A frissen fogyasztás mellett került rengeteg a fagyasztóba és még a szárítással is megpróbálkoztunk. Sikeresen.
A kert, melynek a gondozása javarészben rám hárult, adott elegendő burgonyát, ...
... hagymát, ....
... sütőtököt és még sok egyéb finomságot. Annyit, hogy nem győzzük fogyasztani.
Ezek mind kitartanak a következő termésig.
Sajnos mivel a korábbi gyümölcsfáink java része oda lett (kecskék, vadak) újra kezdhettük a gyümölcsfásítási projektet is. Tanulván a korábbiakból most mindegyik a villanypásztoron belülre került. Amit azóta is folyamatosan ellenőrzünk, hogy üzemel-e.
Hát igen, ők a ludasak. Gímszarvas csorda legelészik a háztól kb. 100 méterre.
Na, meg a dámvadak pont a gyümölcsös mögötti területen legelésznek.
A tavalyi év új felfedezettjei a búbos bankák. Első ízben látogattak meg bennünket. Remélem idén is lesz hozzájuk szerencsénk.
Hát röviden és tömören ez volt a tavalyi év. Összességében nem mondhatom, hogy elégedetlenek vagyunk, sőt. Mivel mindez 1,5 emberre jutott, amiből én vagyok az egész, szerintem nem is olyan rossz és azért nem kis területről van szó. Kis-apró lépésekben tovább haladunk az elkezdett úton, amit egyre jobban élvezünk, mert most már beláttuk, hogy nem kell beleszakadni a dolgokba. Gábor fél állása egzisztenciális biztonságot jelent. Ha egyetlen krumpli sem teremne és egyetlen malacka sem szaladgálna a birtokon, akkor sem halnánk éhen. Így nem kell görcsölnünk, hiszen időnk, mint a tenger. Az elmúlt alig öt év a bizonyíték rá, hogy előbb-utóbb elkészülnek a dolgok. És most már sokkal fontosabb az, hogy mindezt jó egészségben érjük meg, nem belerokkanva idő előtt.
Legközelebb már az ez évi fejleményekkel jelentkezem. Remélem továbbra is velünk tartotok ezen a csodálatos úton és talán néhányotoknak megjön a kedve, hogy el kezdje ezt az életmódot ilyen vagy olyan formában.
