Visszatért az indián nyár

Na, azért a hónap végére kicsit utolértük magunkat. Sikerült pontot tennünk a nyáron elkezdett nagy projektünkre, a homlokzatokra. A nyugati oldalon hiányzott még két ablak, meg vagy 70 db 4x4-es kis kocka díszítés. A keleti oldalra el kellett készíteni a padlásajtót meg a szegélyezést. Már a múlt hétre volt beütemezve, de mivel többször esett, mint nem, ezért átcsúszott erre a hétre.

Az ajtó melletti szegélyek immár lefestve.

Az ajtó kovácsoltvas pántjai szintén igényelték a festéket. Mivel a festő állvány a pince projekttel van elfoglalva, így oldottuk meg a festést. Két betonvas és egy téglarakat kiválóan megfelelt a célnak. 

Az ajtó kerete már a helyén kiékelve.

Itt meg már bedeszkázva.

Már a pántok is a helyükön.

És működik. Persze most az állás miatt nem lehetett teljesen kinyitni.

Mivel elég súlyos szerkezetről van szó, ezért családunk asztalosa úgy döntött, hogy a keretet sarokvasakkal megrögzíti belülről. Bedeszkáztuk, felszereltük a pántokat, majd utána eltávolította a sarokvasakat. Így nem kellett négy méter magasban az állványról a dög nehéz ajtót a pántra ráakasztani.

Az ajtó alá még kerül egy keményfa küszöb, azért van ott akkora rés.

A szegélyek egy része már felkerült.

Az ajtó melletti szegélyléceknek is meg van a jelentése, hogy miért csigaminta, meg fogas, de most ebbe nem mennék bele. (A tervező csak zanzásítva mesélte el, úgyhogy még hátra van egy-két népművészeti óra.) 

Leszegélyezve.

A nyugati homlokzat ablakai még a gyalupadon várakoznak a beépítésre.

Tiszta öröm volt megint ezt a nagy állványt ide-oda cimbálni, de hát enélkül nem menne. Itt már a nyugati oldalon vagyunk az ablaknyílások kivágva.

A nyugati homlokzat a lemenő nap fényében ablakostul kis kocástul.

És egy kicsit közelebbről.

A pincével is tudtunk haladni a múlt hétvégén, elkészült a feljárat függőleges falazata. 

Sőt le is lett vakolva. Gábor még a vízzáró vakolatot is felkente a héten olyan 1,7 méter magasan, hogy mielőtt a boltívet el kezdjük építeni vissza lehessen tölteni a földet.

A nagy ramonádot pedig átalakítottuk ilyen picikének, ez alapján lehet megépíteni a feljárat boltíves tetejét. 

Múlt hétvégén sikerült egy kis tűzifát gyártanom. A leeső kéregdarabok igen népszerűek kecskekörökben. Napjában többször is csemegéznek belőle.

Ez a maradék kupac még rám vár. Addig is Lola falatozik egy kicsit.

Gombafronton el vagyunk árasztva. Ezt a három pöfeteget még múlt szombaton találtuk Mi megtartottuk a legkisebbet. A két nagyobb pedig két kedves szomszédunkhoz vándorolt. A fiatalok már korábban érdeklődtek, hogy van-e, mert tavaly is kaptak tőlünk. Akkor persze pont nem volt, most meg külföldön voltak, de anyuka azt ígérte utánuk küldi. A másik pedig a szembeszomszédékhoz került. Utólag megtudtam, hogy annyira nagy volt, hogy jutott belőle több ismerősnek, rokonnak a közeli falvakba, sőt még távolabbi városokba is jutott.

Gazda egyik kezében egy pöfeteg, másikban megy egy meghatározásra váró újabb fajta. Mint megtudtuk ez is ehető.

A mi pöfetegünk nyomott majdnem két kilót. Mit mondjak, most egy kicsit már unom a rántott gombát. Ezt a mennyiséget ketten négyszeri étkezésre bírtuk eltüntetni.

De folyamatosan jön az utánpótlás. Sikerült egy újabb gombafajt beazonosítani. Ezek itten kérem szépen csiperkék. A saját meghatározás azért megerősítést nyert a szomszéd bácsi által, aki igen nagy gombász. Ismeri a környék minden gombafajtáját. Ma finom gombás tojásos rántotta lett belőle reggelire.

A képen látható talicskával van egy jó kis történetem. Az úgy volt, hogy már hónapokkal ezelőtt kölcsön kértük szembe szomszédéktól a pince építés miatt. Mert ugye egyben a maltert szállítottuk, a másik meg kellett a tégla pincegödörbe juttatásához. Most, hogy már eléggé kijöttünk a gödörből, a traktor pótkocsijáról mindjárt az állásra tudjuk tenni, úgyhogy gondoltam ideje visszaszolgáltatni jogos tulajdonosainak, ezért szépen leballagtam vele. 

Igen ám, de ott a kertben volt egy csomó túlérett tök, amit a nyár folyamán is többször kaptunk már, mivel az állatok igencsak szeretik. Ezzel meg is tellett a talicska. Meg ha már úgyis viszem vissza a tököket, azért nekünk is jutott egy zsenge tököcske, meg egy cukkini meg egy jó nagy zacskó paradicsom. Így hát a talicska megint visszakerült hozzánk. Nekünk ilyen jó szomszédok jutottak.

Azért visszafelé úton tettem némi kitérőket erre-arra a legelőn és a kosaram megint megtelt őzláb gombával. Úgyhogy holnap megint gombát eszünk. Hiába no, most van szezonja.

Kíváncsi fáncsi Tündér. Pedig a gazdi csak egy csavart csiszolgatott.

Azután jöttek a többiek is. Ki tudja, hátha ehető az a valami.

Muszáj volt megörökíteni ezt az idillt.

Így szeretik egymást.

Málna póz.

Szigorú szemű modellem.

A kan malacunknak is jár egy kis kényeztető hasvakargatás. Mivel nap közben a mama malacok és a kicsinyek vannak kieresztve, ezért őt esténként szoktuk kiengedni, hogy ő  is csavarogjon egy kicsit és bogarásszon friss zöld kaja után. 

A csavargásba annyira belejött, hogy vacsorára sem jött vissza több ízben., így a szabadban éjszakázott.  Talált magának egy kiváló helyett, a két farakat közötti résben szokott aludni. Reggel pedig szépen bebattyog a helyére, amikor hívjuk.

Ezzel be is fejezem az eheti beszámolómat. A hétvégén ránk megint dolgos napok várnak. Folytatjuk a pincét. Jövő héten megint jelentkezem friss beszámolóval.

Hullámvasutazunk

Ebben a hónapban folyamatosan olyan érzésem van, mintha egy hullámvasúton ülnénk, többnyire lejtmenetben.  Az időjárás sem igen kedvezett eddig a terveinknek, meg sorra bukkanak fel az újabb és újabb előre nem tervezett feladatok, meg úgy általában nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztük. 

Az eddig eltelt három hétvégéből kettőn szakadt az eső, meg hét közben is sokszor (nálunk most is esik, amikor ezeket a sorokat írom, most már harmadik napja) Ebből kifolyólag a folyamatos újratervezés állapotában vagyunk.

Az első hétvégén ugrott a pince falazás (lejtmenet), a második héten sikerült megcsinálni, amit terveztünk (hegymenet), a harmadik hétvégén erőlködtünk egy kicsit, de hiába (megint lejt). Bár szombat reggel borongós volt, de telefonos egyeztetés után végül emberem és a kőműves abban maradtak, hogy folytatjuk a munkát. Mire Gábor neki állt a maltert keverni már csöpögött az eső, mire a kőműves ideért, szakadt. De hát mit volt mit tenni, a lekevert anyagot el kellett dolgozni, azután elment haza. Tehát megint ugrott a pinceprojekt.

Aznap vendégségbe voltunk hivatalosak kb. 90-100 km-re a lakhelyünktől, mire odaértünk hét ágra sütött a nap és 28 fok lett. Ott hírét sem hallották esőnek.

Másnap reggel arra keltünk fel, hogy a felhasogatott tűzifánkról eltűntek a palák, pedig több téglával le voltak súlyozva. A lenti nagy farakásról is levitte az itteni vihar (még jég is volt) és szana-széjjel törte a palákat. Így hétfőn este a munka 13. órájában még átpakoltuk a farakás tetejét egy másik, már kisebb rakatra, hogy ne legyen olyan magas és visszatakartuk, amennyire tudtuk.

Vasárnap délelőtt 10 óra körül telefonált az egyik szomszédunk, hogy a hozzánk bejövő villanykábel nagyon alacsonyan belóg az út fölé. Lementünk megnézni, hogy mi a helyzet. Hát egy akácfa kb. 6-7 méterre az oszloptól kidőlt és a lomb teteje  még elérte a kábelt és kiszakította a helyéről a műanyagcsövet, ami a villanyoszlopunkon volt. Még szerencse, hogy nem szakadt el a vezeték, így nem maradtunk áram nélkül.

Az ominózus fa.

Látszik, hogy jó messze volt a mi oszlopunktól, de mégis sikerült elérnie a vezetéket.

Az E-On-os hibabejelentés hibátlanul működött. Ezúton is köszönet nekik a gyors hibaelhárításért. A diszpécser felvette az adatokat, kb. 10 perc múlva már telefonáltak is a szervizesek, hogy pontosítsanak és du. 14,00 órakor már meg is jelentek. Miután látták a problémát hívták a darus kocsit és pik-pak megfeszítették a kábelt és visszapattintgatták a csövet a helyére és már mentek is tovább. Egyébként itt a környékünkön rengeteg fa kidőlt, úgyhogy szerintem ez a négy órán belüli intézkedés gyorsnak mondható

De ezzel még nincs vége a sornak. Nem tudom, mekkora vihar lehetett itt, de hogy a vadak rendkívül berezeltek az biztos. Az utcai kerítésünkön keresztül menekültek és egy kb. 20 méteres szakaszon letiporták a kerítést. Minden második betonoszlop eltört, mint egy ropi. Újabb megoldandó feladat, majd valamikor a télen talán oda érünk. Most már saját anyagból oldjuk meg az oszlopokat. Az akácfákat úgy is ritkítani kell, majd abból lesznek új kerítés oszlopok.

Gyakorlatilag tőben kettétörtek.

A múlt héten sok idő ráfordítással eltett gombakrém sem sikerült, bár a recept szerint jártunk el. Biztosan kellett volna bele valamilyen tartósítószer vagy más technológiával készíteni, mert bizony megbuggyant az össze. Eléggé elszontyolodtam, mert egy csomó idő elment vele és már rákészültünk egy finom reggelire pirítóssal, meg teával és önthettem ki az egészet.

A folyamatos esőzésék közepette egyetlen nap volt, amelyik megengedte a szabadtéri munkát, a hétfői nap. Ki is használtuk és nyomtunk egy maratoni műszakot. Reggel állatok ellátása, fejés utána gyorsan befejeztük a górét. Majd neki láttunk a kukorica letörésének. Este hat fele járt és még nem voltunk készen, de tudtuk, hogy még le kell menni a fentebb már említett farakáshoz, de mivel keddre megint sok csapadékot írtak, mondtam, hogy legalább törjük le a visszalevő nyolc sort, ne ázzon már tovább. 

Lehet, ha akkor nem szedjük le, már nem is lett volna érdemes. Ott rohadt volna az egész a száron. A csöveket persze kicsomagoltuk a csuhéból, úgy mentek a góréba. Volt már olyan cső, amin a szemek között kis zöld csírák jelentek meg és már a csuhé is penészedni kezdett.

A kukorica termés mennyiségével sem nagyon dicsekedhetünk. Eleve jóval kevesebb cső fejlődött ki normális méretűre a nagy szárazság miatt. Ami meg kifejtődött, azt meg főként a fácánok, de lehet, hogy más vadak is jártak bent (előfordult, hogy napokig nem volt bedugva a villanypásztor, ugyanis úgy felejtettük) alaposan megdézsmálták. Ami vigasztal, hogy ami lett, az legalább bio, mert itt se műtrágya, se semmilyen vegyszer nem érintkezett a terméssel.

Amint látszik, kicsit túlméreteztük a górét. Milyen szép is lett volna, ha meg tudjuk tölteni. Talán majd jövőre. 

Ma adtam fel a reményt, hogy a paradicsomaim beérnek. Leszedtem az összeset halványan, vagy zölden. A halványak talán még bepirosodnak, a zöldekből meg lekvárt fogok csinálni.

Ezen a bokron hihetetlen mennyiség lett, de egy sem pirosodott be rendesen.

A hihetetlen mennyiségű csapadék miatt egy extra "ganyézást" is be kellett iktatnunk, annyira átázott a karámokban levő alom, hogy szegény állataink bokáig gázoltak a cuppogós trutyiban. A gazda tegnapi egyik programja lett, hogy elszállítsa a trágyát és friss almot tegyen az ólakba. Végül háromszor töltötte meg a traktor pótkocsiját.

Nekem kicsivel kellemesebb feladat jutott tegnap, én bent a jó melegben sütögettem mindenféle finomat.

Készült egy túrós sütemény. Természetesen kecske túróból. Már jó egy hete készítettem a túrót. Ettünk már belőle túrós csuszát, múlt héten lett a körtés-túrós pite, de még mindig maradt majdnem egy kilónyi. Ebből szórt vagy más néven bedobálós túrós rétes lett. 

Kifogytunk a kenyérből is, így abból is sütöttem egyet. Szerencsére nem vagyunk nagy kenyér fogyasztók, így elég kb. öt naponta sütni.

A kenyér után jött az ebédre való, amit már előző nap összeállítottam, tegnap csak meg kellett sütni. Tejföllel sült káposztás-húsos tészta, nálunk most kecskehússal. 

Ilyen időben leginkább egy jó kis kávéval kísért sütizés vigasztal.

Ilyen gyönyörű latte macchiato-t szoktunk készíteni magunknak. (Mert megérdemeljük!!!)

Lehet, hogy sokan azt hiszik, valami csoda drága masinával állítjuk elő ezt a kávékölteményt. De megnyugtatok mindenkit, hogy az alábbi képen látható eszközökön kívül mást nem használunk.

Az egésznek meg van a hangulata. Szépen megdarálom a kávét, betöltöm a kotyogót. A párom reszortja a tej melegítése és habosítása. (hiába, no a csapatmunka itt sem maradhat el.) Így minket holmi áramszünet sem akadályozhat meg a kávézásban, legfeljebb begyújtunk a sparherdbe.

Most már kevesebb esöt és több napsütést kívánok mindenkinek. Szerintem már ti is unjátok ezt a szürkeséget.

Sarazás második felvonás

Kicsit derűsebb hangulatban írom ezt a bejegyzés, mint a múltkorit, ugyanis sikerült bepótolni a hó eleji esőzések miatt elmaradt dolgokat.

Megérkezett a bontott tégla szállítmány harmadik (s egyben utolsó) fordulója. Így most ebből a mennyiségből kell kigazdálkodni a pince maradékát és a tervezett kerti konyhánkat.

A hétvége a tervezettek szerint alakult. Szombat-vasárnap folytatódott a pince építése. Jelenleg itt tartunk a feljárattal.

Az előző bejegyzésben már említett sarazási projektet is sikerült lebonyolítani vasárnap. Hála édesapámnak és két jó barátunknak. Számítottunk még egy emberkére, aki korábban már többször dolgozott nálunk, őt édesapám szokta hozni több mint 80 km-ről. Eddig teljesen meg voltunk vele elégedve, ezért most kicsit pofoncsapásszerűen ért a hír minket, hogy a megbeszéltek ellenére nem jött el.

Apukám  több nappal előtte egyeztetett vele, majd szombaton este nyolc óra után emberünk apja áttelefonált az enyémnek, hogy a fiacskája családi elfoglaltság és megbeszélés miatt nem tud eljönni. Mondjuk azt nehezen tudom elképzelni, hogy ez este nyolckor derült ki. Ha korábban jelzi, hogy mégsem tud jönni, akkor lett volna esélyünk, hogy keressünk még valakit, de ilyen késő este már hova menjen az ember.

Mindegy, minket ez sem tudott megállítani. Igaz, hogy nekünk fél hatkor kezdődött a nap, hogy meglegyünk az állatok ellátásával és a reggelivel mire a sarazó csoport többi tagja fél nyolcra berobog és este hétkor tudtunk lejönni a padlásról teljesen elgémberedve. Olyan volt, mintha egész nap büntiben lettünk volna: térdelve csúsztunk-másztunk egész nap a keményre száradt agyagon. Az egész napos sárban tapicskolás hatására a kezeink pedig (gazda és gazdáné) mazsolára áztak és a körmeink is tövig koptak, de MEGCSINÁLTUK!!!

Azért az agyagdombból maradt még egy "kevés." Most meg kell várni, hogy teljesen kiszáradjon és utána meglátjuk, hogy lesz-e szükség harmadik felvonásra. Ha igen, akkor az majd csak tavasszal lesz esedékes.

A kupac a  műszak kezdetekor ...

... és a műszak végén a maradék.

Gábor amolyan univerzális mindenhol ott vagyok emberként reggel elindította a kőművest: maltert kevert, az egyik segítségünkkel téglát hordott, állást épített. Utána följött egy kicsit sarazni, de ha kellett beállt a keverésbe is. 

Végül a farakatunk is elkészült, most szépen száradhatnak, amíg nem lesz rájuk szükség. Maradt még valamennyi a tavalyi fánkból, úgyhogy pár hónapig még remélhetőleg nem kell megbontanunk.

Elkészültek a mintás szegélylécek a K-i oldalon levő padlásajtó mellé, csiszolás és festés van hátra.  A két kis ablak már az üvegesnél. Jövő hétre tervezzük, hogy újból kibéreljük az állványt és készre csináljuk a homlokzatokat.

Tegnap neki álltunk egy ideiglenes kukoricagóré építésének. Ugyanis lassan esedékes a kukorica letörése, azt pedig valahol tárolni kell, amíg ki nem szárad.

Egy kb. fél napos munka eredményeként eddig sikerült eljutni. Ebből jelentős idő az anyagok összeszedésére és idehurcolására ment el. A viharos szélben úgy elfáradtunk a nap végére, mintha lefutottunk volna egy maratont.

Még egy-két merevítő léc és drótháló kell rá. Mindenféle maradék anyagokból eszkábáltuk össze. A lábai maradék gerendákból, az alja két raklapból készült. A korábbi gyümölcsfa elkerítésből megmaradt csibeháló kerül rá, a fák mellől kihúzott régi karókat is felhasználjuk.

Még tavaly ültettünk két dió és két gesztenyefát, amikről már tavaly azt állapítottuk meg, hogy ezek bizony nem eredtek meg. Ezért most el is bontottuk mellőlük a kerítést, hogy felhasználjuk a góréhoz. Már sikerült a hálót lefeszegetni a karókról az egyik diófa helyén, amikor észrevettük, hogy az bizony feltámadt. (A hálón belül olyan magasra nőtt már a gaz, hogy a fácska egyáltalán nem látszott.) A beoltott ág  alatt hozott egy új hajtást és most, ahogy látjátok él és virul. Úgyhogy gyorsan vissza is applikáltuk a hálót, mert Lili kecske egyből  rá is nyomult a kis túlélőre.

A gombaszezon is beindult ezerrel. Nálunk főleg óriáspöfetegek és nagy őzlábgomba terem, de abból aztán elég sok, ha nem túl magas a fű és van elég csapadék.

A "gyerek" őzláb még mikrofonformában.

Mire "felnőtt" lesz, szépen kinyitja a kalapját.

Ebből a mennyiségből csak egy kis reggelit ütöttünk össze. Lepirítva fokhagymával és pirítóssal nagyon finom ám.

Keddi, kb. fél órás sétánk eredménye.

Szerdán erre még ráerősítettünk.

A kosár melletti óriás pöfeteg 75 dkg, az óriás őzláb 2,3 kg. Az előző napi adagot nem mértük le, de az is lehetett olyan bő 1,5 kg.

Mit mondjak némiképp gondban voltunk, hogy mit is csináljunk ekkora mennyiséggel. Mert bár szeretjük a gombát, de azért ketten két nap alatt kb. 4,5 kg-ot azért nem tudunk elfogyasztani. Ezért az alábbiak készültek.

- az őzláb szára apróra aprítva szárad, ha elkészült porrá kell őrölni. Jó lesz levesnek, szósznak.

- 1,5 kg-ot felaprítottunk, le lett pirítva és be a fagyasztóba. Gombafasírt, rakottas stb. lehet belőle.
-2,3 kg-ból pedig gombakrémet csináltunk, sóval, borssal, kakukkfűvel, egy napot a száraz dunsztban töltöttek, reméljük, így sokáig eláll. Tésztákra, pirítósra kiváló lesz.

- a pöfetegből és az azóta leszedett tucatnyi őzlábból pedig rántott gomba lesz ma ebédre.

Szóval a héten jelentős időnket lekötötte a fenti gombamennyiség  feldolgozása. De hát most van szezonja és amit nem szedsz le aznap, az másnapra már túl öreg.

Sikerült megint begyűjtenem egy jó nagy adag különböző fűszernövényt.

Abból a pár darab cseresznyepaprikából, ami eddig beérett ilyen szép füzér lett.

Ezenkívül jutott még idő a kecske lányok pedikűrözésére is. A gidák kicsit nehezen viselték életük első körmölését, volt egy kis üvöltés közben, de azóta már kiheverték a traumát.

Zárásképpen jöjjön az állatseregletről néhány kép.

Cicaszieszta.

Vadászat közben.

Még a szeme sem áll jól.

Gazdi, amint "áldójan" terjeszti kezét a malackák fölé (valójában vakarászat van folyamatban.)

Hiába van kint vagy öt edény különböző helyeken, első dolguk, hogy rárombolnak Málna edényeire és a vizet kilefetyelik.

Málna kitűnő  modell. Egyre ügyesebb a terelésben is.

Jól esik egy kicsit megpihenni munka közben. Főleg, ha ilyen kényelmes párnája is akad az embernek.

Az egyik legszelídebb malackánk lassan fél évesen. Ő  már a kiválasztottak (akik végelgyengülésben fognak kimúlni a birtokon) között van.

Ismét beindult a sütögetési szezon. Tegnapi alkotásom körtés pite túróval, karamellás öntettel.