.... és jól ki is csellózott velünk, ezzel az nevéhez méltó őszies időjárással, amit mindjárt az első napokban produkált. Teljesen felborította ugyanis a terveinket.
Először is mindjárt a múlt hétvégieket. Mivel mindkét nap erőteljesen esett, ezért a pincés projekt folytatásának lőttek. De nemcsak annak, hanem a sarazás második felvonásának is, amit most keddre terveztünk. Szükség lett volna még egy forduló agyagra, amit eredetileg szombatra rendeltünk meg, de mivel jó 400 métert kell a házig megtenni egy földes (füves) úton, ezért hozzánk esős időben illetve nagy esőzések után még napokig nem lehet bejönni teherautóval.
Két nap várakozás után szerdán úgy ítéltük meg, hogy most már talán jöhetne az a szállítmány. És milyen jó, hogy így gondoltuk és ráadásul a fuvarosnak is volt éppen szabad kapacitása, mivel csak délelőtt mertünk szólni, hogy délután hozhatná. Szerencsére fel tudott jönni, így a most már vasárnapra tervezett sarazáshoz az anyag biztosítva van. A csapat is le van már szervezve. Reméljük, most már semmi váratlan nem jön közbe.
Ezt a "csekély" mennyiséget kellene sár formájában feljuttatni és szétpacsmagolni.
Ezt a "csekély" mennyiséget kellene sár formájában feljuttatni és szétpacsmagolni.
Múlt hét szombatra volt lebeszélve a tégla szállítmány harmadik fordulója is. Természetesen azt is le kellett mondanunk. Szerdán nekik is szóltunk, de ők sajnos nem értek ide ebben a rövid esőszünetben. Tegnap jöttek volna, de ember lebeszéltek őket. Mert a változatosság kedvéért már megint esett. Volt már rá példa, hogy kb. 60 db tégla kerekek alá pakolásával sikerült kiszabadítanunk a megrekedt teherautót. Semmi kedvünk nem volt az ismétléshez.
A favágós projektban is megakadtunk. Szerdán újfent neki álltunk, de nem sikerült befejezni, tegnap az eső meg már másodszor kergette be az embert, mire végül feladta. Még egy órányi munka lett volna vele, hogy felhasogassa a felhasogatni valót, de hát csak nem jött össze.
Ez maradt a rönkkupacból. Már csak egy kis hasogatás és a felpakolás van vissza.
Ez maradt a rönkkupacból. Már csak egy kis hasogatás és a felpakolás van vissza.
Most már fújhat a szél, meg eshet a hó.
Azért történtek előrelepésék is a legutóbbi bejegyzésem óta. Múlt héten két napot is tudtunk dolgozni az asztalos műhelyben és legyártottuk a hiányzó szegélyléceket az oromzathoz, kellett még egy padlásajtó keretet és 2 db ablakot is készítenünk. A műhelyben csak gyalultunk, méretre vágtunk, itthon pedig összeraktuk őket, sőt azóta már a kétszeri festésen is túl vannak.
Beépítésre, felcsavarozásra várva.
Beépítésre, felcsavarozásra várva.
A nyugati homlokzat teljességéhez a két darab ablakon kívül hozzátartozik még 70 db 4x4 cm-es kockácska is. Most nem mennék bele, hogy mit jelentenek, mert elég hosszú, a lényeg, hogy ezeket is le kellett gyártani, csiszolgatni, na meg festeni (kétszer is).
A festegetés persze megint rám maradt. De amint látjátok társaságom is akadt.
Ma reggel ez a látvány fogadott minket etetéshez készülődve.
Lola, a kis gidánk nem törődve az ól magasságával, kicselezve szögesdrótot békésen legelészte az akácleveleket az ól tetejéről.
A cickányok szerintem azt gondolják, hogy milyen jó játszóteret készítettünk nekik. Előszeretettel játszanak, bujkálnak és ha megfáradnak, szunyálnak a farakáson a palák védelmében.
Maradt egy pár zsenge kukorica szár, amin már úgysem érik be a termés. Ebből kapnak a malackák néhány szálat. Jól elvannak vele és büszkén hurcolják a megszerzett zsákmányt.
Ez itt az ólban rejtőzött el a megszerzett csemegével, ahol nyugodt körülmények között befalatozhatja.
A fentebb említett "apró" kellemetlenségeket leszámítva nagyon boldogan telnek a napjaink a birtokon. Most, hogy beköszöntött az ősz, kicsit lelassultunk. A napok szépen hömpölyögnek, van idő az ebéd utáni szunyókálásra is. Nem mindig sikerül ugyan teljesíteni az aznapra betervezett dolgokat, mégis szépen haladunk előre. A betervezett nagy munkák (oromzat, födémszigetelés) már biztosan meglesznek a tél beállta előtt, így nyugodtabban nézünk az idei tél elé, mint tavaly ilyenkor, amikor még félig-meddig a lakókocsiban éltünk.
Eszter ez nálunk is eképpen van a kertben, és az az érdekes, hogy nem szokták elhinni, majd mikor látják, akkor csak annyit mondanak, hogy aha ide nem lehet felmenni valóban...)))
VálaszTörlésLesz mit bőven felvinni a padlásra, és pacsmagolni.)
Milyen jó fej a kecske, hogy nem hagy magadra ebben a nagy munkában..))D
Szegény Lola mit tehetett volna mást, ha ennyire éhes volt.D
Na azért látom a cicák is felfedezték a cickányokat.
Nálam most besztercei szilvából a sütőben - már második adag - sül a dzsemnek való, olyan finom lett, hogy már egy kisüveggel elis tüntettünk, finom meleg vajas zsemlével.))
elis = el is
VálaszTörlés