Dráma a kecskebirodalomban

Az úgy kezdődött, hogy vasárnap ebéd után kivittem egy kis alma és répahéjat a kecskéknek csemegézni. Tündér, a kisebbik bent feküdt a karámban és rögtön elkezdte befalatozni, amit odanyújtottam neki. Ekkor azonban azt láttam, hogy a kecske hasa hullámzani kezd és erőlködik, közben pedig keservesen mekeg. Első gondolat, hogy valami gond van. Biztos túlette magát és felfúvódott vagy megevett valamit, amit nem kellett volna és megakadt a beleiben. Azonnal hívtam Gábort, aki épp a kőművesnek segédkezett. Rohanva érkezett és ő is arra gondolt, amire én. Én tiszta pánikban hívtam a szomszédot, hogy állatorvos elérhetőséget megszerezzem. Gábor meg a kecskés barátunkat hívta szaktanácsadásért. Közben meg már azt látjuk, hogy valami türemkedik ki a kecskéből. Mindketten azt hittük, hogy már a belei jönnek ki, én már temettem is a jószágot. 

A barátunk azonban a tünetek leírása alapján közölte, hogy "szülünk." MICSODA?! Az nem lehet, mondja Gábor, hiszen úgy kaptuk, hogy májusi születésű, még a tavalyi évben nem is szabad párosodnia, majd csak az idén. Nálunk nem is történt semmi és szeptember 10-e óta már nálunk van. Bár az gyanús volt, hogy a cicijei az utóbbi hónapban jelentősen megnőttek, de azt gondoltuk csak kamaszodik. Hiszen az ember lányának is megnőnek idővel, de attól még nem lesz automatikusan gyerek is.

Mondjuk utólag belegondolva az is gyanús lehetett volna, hogy bent feküdt a karámban, pedig ki voltak engedve, hogy szabadon legelésszenek. Ha máskor így kint voltak és elfáradt, ott feküdt le ahol volt, magától sosem ment be a karámba. Esténként úgy kellett őket magokkal becsalogatni. 

Szóval végül kénytelenek voltunk tudomásul venni a tényeket. A barátunk szerint nincs semmi teendőnk, tisztes távolságból figyeljük. A kecske tudja mi a dolga és remélhetőleg fél órán belül meg is lesz a baba. Úgy is lett. Közben időnként felállt, forgolódott, majd megint lefeküdt. Közben azért a lehullott szénából folyamatosan falatozott. Gondoltuk, akkor tényleg nem lehet nagy baj.

Itt már majdnem kibujt a kicsike. És végül 2016. január 24-én 13.45 perckor egészséges gidának adott életet a mi kis Tündérünk. Nagyon profin csinált mindent.

Első percek a Föld nevű bolygón.

A mamája rögtön nekiállt lemosdatni.

Itt még elég csapzottan.

Már próbálkozik a felállással.

Húsz perccel a megszületése után már négy lábon a cicit keresi. Érdekes módon a mellső lábak között, de a barátunk már felkészített minket, hogy így lesz.

Végül azért csak meg találta és itt már szopizik is.

Másnap reggel tisztára mosdatva, szárazon az ólban pihenget.

Követi az anyját, ha az hívogatja.

A cukiságmérő kiakadna olyan édes.

 A keresztségben a Zizi nevet kapta őhölgysége, ugyanis azóta kiderült, hogy kislány.

Együtt a csapat, itt alig egynaposan már a nagyokkal bandázik.

Nem lehet megunni.

Szóval megvan a birtok első szaporulata. Felejthetetlen élmény volt látni, hogy ez a kicsi és tapasztalatlan kecske milyen profin csinált mindent. A szülést, utána letisztogatta, megszoptatta, azóta is folyamatosan figyeli, ha sír a kicsi már rohan hozzá. 

Persze, ha Lili produkálja ezeket a tüneteket, akkor rögtön felmerül a gyanú, hogy megindult az ellés, de a kicsinél álmunkban nem gondoltuk volna, hogy ez az oka a tüneteknek. Utánanézve a kecskék vemhességi idejének persze kiderült, hogy kb. 2 héttel az idejövetele előtt már megesett a leányanya.
Így már kicsit több tapasztalattal várhatjuk Lilike babáit.

Nálunk nincs holtszezon

Bár a december, január nem tipikusan az építkezők időszaka, de nálunk nincs holtszezon. Örömmel jelenthetem, hogy végül befejeztük a szalmázást. Ami, így hosszú időnek tűnhet, tekintve, hogy már november végén elkezdtük. Valójában azonban, ha az órákat összeadjuk, akkor az első napon kívül, amikor is öten voltunk, még öt és fél napot dolgoztunk rajta ketten. Csak hát közben még ezer más dolgot is kellett csinálnunk, meg itt voltak az ünnepek is, amit mi is családi körben töltöttünk. Azért a 8 m2-es lakókocsink nem az a hely, ahol szívesen eltölt az ember egy karácsonyt.

Végre beszalmázódott a fürdő és a háztartási helyiség is. Itt még kócosan.

A "fodrász" munka közben.

A lécek is felkerültek.

Kint ezen kívül még sikerült leszigetelnünk a keleti oldalt is. Csak egy "kis" ásás, XPS lapok odaragasztása, zsaluelemek odahordása és a föld visszatemetése. És már kész is van. Hátra van még a két hosszú oldal, de jelenleg nappal is röpködnek a mínuszok, úgyhogy azok még várhatnak.

 

Még december elején megérkeztek a padlásdeszkáink, mintegy 230 m2, ami festésre várt. Sajnos csak kb. a felét tudtuk lefesteni, amit azonban elég volt a lakótér fölé. Így már van mennyezetünk is.

Egyszeri festés után így néz ki.

A maradékot is felfűrészeltük megfelelő hosszúságúra és most felrakatolva bent száradnak a házban.

Hogy még kellemesebbé tegyük a benti körülményeket, beszereztünk egy kályhát. Így tudunk pár plusz fokot csinálni bent, ami a munkához elég is.

Itt már üzembe helyezve.

Erre a nappali pávaszemre a kéményben bukkantunk rá. Biztos odahúzódott be telelni. Sajnos ki kellett lakoltatnunk.

Nagytakarítás után. A benti szalmázás elkészülte után vagy 50 talicskányi szalmatörmeléket hordtam ki személyesen.

Mivel a homlokzati deszkázásra időhiány miatt szintén nem került sor a tél beállta előtt, ezért a fóliázás mellett döntöttünk. Ez a benti hőmérsékletre is kedvező hatással van és a csapadéktól is védjük a padlást.

Érdekes mutatvány volt ismét. Nyolc méter magasan Gábor egyik kézzel kapaszkodik, másik kézzel feszíti a fóliát, a "harmadikkal" tűzi. De azért csak megcsináltuk.

Közben a vályogfalunk is készülődött...

... és a hét végén be is fejezte a kőműves.

Most már csak a kis szoba három falát kell felhúzni és akkor készen lesz az összes falunk. Utána jöhet a villanyszerelő és a vízszerelő. A kályhásunkkal is egyeztettünk már, ö majd márciusban jön, amikor már remélhetőleg enyhébb lesz az idő, mivel akkor a kis kályhának mennie kell.

A ház projekt tehát így áll. Céldátum a beköltözésre nincs, bár a húsvétot már ott szerettük volna tölteni. De idén pont nagyon korán lesz, így tehát az sem biztos. (De a foci EB-t már a nagy tévén a házban szeretné nézni a főtulajdonos). Ráadásul, ahogy az időjárás engedi a kerti munkálatokat is el kell kezdenünk, hogy majd legyen mit ennünk. Az állatoknak is meg kell csinálni a helyet. Úgyhogy akárhogyan is állunk a házzal, akkor félre kell tennünk.

Ma egy kissé hideg reggelre ébredtünk, kb. -10 fok volt nálunk. Ez a hőmérséklet a patakon is látszik.

Mivel a föld is jó kopogósra fagyott, elhatároztuk, hogy lemegyünk az erdőbe egy kis fát gyűjteni.  A múltkori ónőseső és hó nagy pusztítást végzett. Némelyik fát szinte teljesen leborotválta. Gallyak hevertek minden felé. Ezeket most kupacoztuk. Később jók lesznek a magas ágyásokba illetve a kemencébe. A kidőlt fákat Gábor felfűrészelte, a kis traktor meg elszállította.

A pár órás paraszt fitness (jövés, menés, hajladozás) eredménye három kocsi fa.

Új lakó a birtokon

Akik olvasták eddig a blogot, talán emlékeznek rá, hogy egy ideje terveztük, hogy Tündérnek társat keressünk. Csak hát ugye a HÁZ, hogy előbb tető kell rá, azután majd kecskézünk, azután meg jaj, csak a szalmázás legyen meg, utána keresünk. Gábor nagypapája folyton kérdezősködött: vetettek már kecskét a kis jószág mellé? Vegyetek, mert jön a tél és nem lesz kivel összebújnia.

Egy kecskés barátunkat kértük meg (mivel internet hiányában nem tudtunk keresgélni), hogy segítsen és mint utóbb megtudtuk a papa is őt nyaggatta, hogy keressen nekünk egy kecskét, majd ő kifizeti. A dolgokat nehezítette, hogy mi mindenképpen olyan kecskét akartunk, amelyik szarv nélküli, hogy ne bánthassa majd a kicsit.

Végül decemberben sikerült megtalálni Lilit, akitől azért akart megválni a gazdája, mert az ő szarvalt kecskéi folyamatosan bántalmazták. Így egy hétfői napon el mentünk kecskenézőbe a barátunkkal. Ő még is csak többszörös kecsketulajdonos és mivel szerinte jó tejelő kecske, nekünk meg mindjárt megtetszett, nyélbe ütöttük az üzletet. Két nap múlva pedig haza is fuvaroztuk a remélhetőleg "kismamát". Ugyanis, ha jól sikerült a randevú a bakkal, akkor tavaszra várható(ak) a bébi(k).

Az érkezés utáni pillanatok. Amúgy a kocsink csomagtartójában "vészelte" át az utat. Szerencsére semmi gond nem volt.

 

Első találkozás Tündérrel. Kicsit izgultunk, hogy hogyan alakul majd a két lány kapcsolata.

Meglepő módon a kicsi szegte le először a fejét és ment neki a nagynak. Eddig ő volt a kecskebirodalom úrnője, most pedig vetélytársa akadt. Lili erre két lábra ágaskodva fejelte le a kicsit. (ezt nem sikerült lekapni). Mindenesetre átvészelték az első perceket.

Itt is folyik az ismerkedés.

Lili felfedezőúton a birtokon.

Itt már szent a béke. Együtt bandáznak. A mókás az, ha kiengedjük őket legelni, mindig ott vannak, ahol mi. Ha átmegyünk a ház túloldalára, egy perc múlva már halljuk a trappolást és jönnek utánunk. Végtelenül kíváncsiak, nekik persze a házba is be kellett szemtelenkedniük, alig tudtuk kizargatni őket.

Nem átallottak a kemény munkával beszalmázott házból kieszegetni a szalmát.

Tündérke kicsit meglepődött élete első havazása után.

Szóval, ha eddig egy kecskével mókás volt az élet. Két kecskével még mókásabb. Mert bár a nagy néha kergeti a kicsit, de azért egész jól elvannak. Ha a karámon kívül vannak, azért mindig egymás közelében legelésznek. Ha az egyik arrébb megy, a másik is követi. Ebből gondoljuk, hogy azért nem lehetnek ellenségek.

A drága nagypapa ragaszkodott hozzá, hogy kifizesse a kecske árát és még láthatta Lilikét legalább fényképeken.

A hó fogságában

Szerdán este Pécsről hazafelé tartva már abban is kételkedtem, hogy egyáltalán hazajutunk a hózivatarban, de végül egészen a lakókocsiig fel tudtunk menni az egyáltalán nem terepjárós autónkkal. Az előrejelzések 20 cm havat is jósoltak. Másnap reggel erre a látványra ébredtünk:

Kecskekarám behavazva.

 Szerény lakhelyünk szintén.

 Az erdő csodálatos látványt nyújtott, bár szegény fákat igen csak megviselte a hóval súlyosbított ónos eső. Szerda este nagy recsegés közepette legalább két fa kidőlt a közelünkben.

Az építőanyagaink szinte ki sem látszanak a hóból.

 A ház is nehezen megközelíthető (főleg az olyan "jól felkészülteknek", akik még egy hólapátot sem szereztek be a tél előtt)

Téli csendélet.

Az időközben víztározóvá előlépett medence (innen hordjuk a vize a falazáshoz) is megtelt.

A terv az volt, hogy délelőtt összeütünk valami ék félét, amit a traktor után kötünk és avval eltúrjuk a havat, hogy kijussunk a birtokról. A gyanús az volt, hogy reggelre kissé hideg lett a kocsiban, annak ellenére, hogy a korábbi -10 fokhoz képest már csak kb. -1 fok volt. Kapcsolnám a vízforralót: semmi, világítás: semmi, nézem a radiátort: hideg. Megállapítás: nincs áram. Mielőtt neki láttunk volna, hogy a hiba forrását nálunk keressük, hívtuk a szomszédokat. Nincs áram az egész faluban. Az E-ON-os ismerősünknél is érdeklődtünk. Kiderült nagy a baj, nagy területet érint az áramkimaradás, az összes emberük kint dolgozik. Remélik, hogy a nap folyamán helyreáll a szolgáltatás. 

Hozzánk is bejöttek az E-ON-os szakemberek - mivel a mi területünkön is keresztül megy egy vezeték és tőlünk elég hosszú szakasz belátható , hogy nem dőlt-e fa valahol a vezetékekre. Lényeg a lényeg, hogy valamikor délután háromkor jött vissza az áram, akkor meg már nem álltunk neki. Így egy napot csúszott a program.

Tegnap elsö dolgunk volt viszont, hogy elkészítsük az ESZKÖZT. Ami ilyenre sikeredett.

 És hogy működjön is abban nagyon komoly szerepem volt. Én voltam ugyanis a SÚLY.

 Ezt követően le-föl traktorozva (én szánkózva) nagyjából megtisztítottuk az utat.

 Utána akadt azért némi komplikáció. Gábornak sikerült a KIA-val beletolatni egy vaddisznótúrásba, ami a nagy hó miatt nem látszott. Próbálta kihúzni a traktorral, egyik sem akart megmozdulni. Akkor láttam némi csüggedést az emberem szemében. De mivel rohadt makacs emberek vagyunk, nem adtuk fel. Végül ő húzta, én toltam az autót és így sikerült kiszabadítani. Így bejutottunk a városba, mert a készleteink már igen csak kimerültek.