Dráma a kecskebirodalomban

Az úgy kezdődött, hogy vasárnap ebéd után kivittem egy kis alma és répahéjat a kecskéknek csemegézni. Tündér, a kisebbik bent feküdt a karámban és rögtön elkezdte befalatozni, amit odanyújtottam neki. Ekkor azonban azt láttam, hogy a kecske hasa hullámzani kezd és erőlködik, közben pedig keservesen mekeg. Első gondolat, hogy valami gond van. Biztos túlette magát és felfúvódott vagy megevett valamit, amit nem kellett volna és megakadt a beleiben. Azonnal hívtam Gábort, aki épp a kőművesnek segédkezett. Rohanva érkezett és ő is arra gondolt, amire én. Én tiszta pánikban hívtam a szomszédot, hogy állatorvos elérhetőséget megszerezzem. Gábor meg a kecskés barátunkat hívta szaktanácsadásért. Közben meg már azt látjuk, hogy valami türemkedik ki a kecskéből. Mindketten azt hittük, hogy már a belei jönnek ki, én már temettem is a jószágot. 

A barátunk azonban a tünetek leírása alapján közölte, hogy "szülünk." MICSODA?! Az nem lehet, mondja Gábor, hiszen úgy kaptuk, hogy májusi születésű, még a tavalyi évben nem is szabad párosodnia, majd csak az idén. Nálunk nem is történt semmi és szeptember 10-e óta már nálunk van. Bár az gyanús volt, hogy a cicijei az utóbbi hónapban jelentősen megnőttek, de azt gondoltuk csak kamaszodik. Hiszen az ember lányának is megnőnek idővel, de attól még nem lesz automatikusan gyerek is.

Mondjuk utólag belegondolva az is gyanús lehetett volna, hogy bent feküdt a karámban, pedig ki voltak engedve, hogy szabadon legelésszenek. Ha máskor így kint voltak és elfáradt, ott feküdt le ahol volt, magától sosem ment be a karámba. Esténként úgy kellett őket magokkal becsalogatni. 

Szóval végül kénytelenek voltunk tudomásul venni a tényeket. A barátunk szerint nincs semmi teendőnk, tisztes távolságból figyeljük. A kecske tudja mi a dolga és remélhetőleg fél órán belül meg is lesz a baba. Úgy is lett. Közben időnként felállt, forgolódott, majd megint lefeküdt. Közben azért a lehullott szénából folyamatosan falatozott. Gondoltuk, akkor tényleg nem lehet nagy baj.

Itt már majdnem kibujt a kicsike. És végül 2016. január 24-én 13.45 perckor egészséges gidának adott életet a mi kis Tündérünk. Nagyon profin csinált mindent.

Első percek a Föld nevű bolygón.

A mamája rögtön nekiállt lemosdatni.

Itt még elég csapzottan.

Már próbálkozik a felállással.

Húsz perccel a megszületése után már négy lábon a cicit keresi. Érdekes módon a mellső lábak között, de a barátunk már felkészített minket, hogy így lesz.

Végül azért csak meg találta és itt már szopizik is.

Másnap reggel tisztára mosdatva, szárazon az ólban pihenget.

Követi az anyját, ha az hívogatja.

A cukiságmérő kiakadna olyan édes.

 A keresztségben a Zizi nevet kapta őhölgysége, ugyanis azóta kiderült, hogy kislány.

Együtt a csapat, itt alig egynaposan már a nagyokkal bandázik.

Nem lehet megunni.

Szóval megvan a birtok első szaporulata. Felejthetetlen élmény volt látni, hogy ez a kicsi és tapasztalatlan kecske milyen profin csinált mindent. A szülést, utána letisztogatta, megszoptatta, azóta is folyamatosan figyeli, ha sír a kicsi már rohan hozzá. 

Persze, ha Lili produkálja ezeket a tüneteket, akkor rögtön felmerül a gyanú, hogy megindult az ellés, de a kicsinél álmunkban nem gondoltuk volna, hogy ez az oka a tüneteknek. Utánanézve a kecskék vemhességi idejének persze kiderült, hogy kb. 2 héttel az idejövetele előtt már megesett a leányanya.
Így már kicsit több tapasztalattal várhatjuk Lilike babáit.