Szerdán este Pécsről hazafelé tartva már abban is kételkedtem, hogy egyáltalán hazajutunk a hózivatarban, de végül egészen a lakókocsiig fel tudtunk menni az egyáltalán nem terepjárós autónkkal. Az előrejelzések 20 cm havat is jósoltak. Másnap reggel erre a látványra ébredtünk:
Kecskekarám behavazva.
Szerény lakhelyünk szintén.
Az erdő csodálatos látványt nyújtott, bár szegény fákat igen csak megviselte a hóval súlyosbított ónos eső. Szerda este nagy recsegés közepette legalább két fa kidőlt a közelünkben.
Az építőanyagaink szinte ki sem látszanak a hóból.
A ház is nehezen megközelíthető (főleg az olyan "jól felkészülteknek", akik még egy hólapátot sem szereztek be a tél előtt)
Az időközben víztározóvá előlépett medence (innen hordjuk a vize a falazáshoz) is megtelt.
A terv az volt, hogy délelőtt összeütünk valami ék félét, amit a traktor után kötünk és avval eltúrjuk a havat, hogy kijussunk a birtokról. A gyanús az volt, hogy reggelre kissé hideg lett a kocsiban, annak ellenére, hogy a korábbi -10 fokhoz képest már csak kb. -1 fok volt. Kapcsolnám a vízforralót: semmi, világítás: semmi, nézem a radiátort: hideg. Megállapítás: nincs áram. Mielőtt neki láttunk volna, hogy a hiba forrását nálunk keressük, hívtuk a szomszédokat. Nincs áram az egész faluban. Az E-ON-os ismerősünknél is érdeklődtünk. Kiderült nagy a baj, nagy területet érint az áramkimaradás, az összes emberük kint dolgozik. Remélik, hogy a nap folyamán helyreáll a szolgáltatás.
Hozzánk is bejöttek az E-ON-os szakemberek - mivel a mi területünkön is keresztül megy egy vezeték és tőlünk elég hosszú szakasz belátható , hogy nem dőlt-e fa valahol a vezetékekre. Lényeg a lényeg, hogy valamikor délután háromkor jött vissza az áram, akkor meg már nem álltunk neki. Így egy napot csúszott a program.
Tegnap elsö dolgunk volt viszont, hogy elkészítsük az ESZKÖZT. Ami ilyenre sikeredett.
És hogy működjön is abban nagyon komoly szerepem volt. Én voltam ugyanis a SÚLY.
Utána akadt azért némi komplikáció. Gábornak sikerült a KIA-val beletolatni egy vaddisznótúrásba, ami a nagy hó miatt nem látszott. Próbálta kihúzni a traktorral, egyik sem akart megmozdulni. Akkor láttam némi csüggedést az emberem szemében. De mivel rohadt makacs emberek vagyunk, nem adtuk fel. Végül ő húzta, én toltam az autót és így sikerült kiszabadítani. Így bejutottunk a városba, mert a készleteink már igen csak kimerültek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése