Szalmáztunk, szalmázunk és szalmázni fogunk (még egy darabig)

Bár azt ígértem, hogy majd akkor számolok be a folyamatról, ha túl leszünk rajta, de ez egyelőre a beláthatatlan jövőbe nyúlik (na jó, csak viccelek, de még pár munkaóra lesz vele). Ennek egyébként többek között a segédmunkás hiány az oka, hiszen a sok egyéb feladat mellett mi vagyunk a kőműves segédek is (égen-földön nem találni embert a környéken, aki dolgozni akarna, bár a munkanélküliek száma kiemelkedően magas ezen a kiemelten hátrányos településen).

Ugyanis azóta a kőművesünk már el kezdte a vályogtégla falazását, amihez nekünk kellett a folyamatos anyagutánpótlást (tégla, habarcs) biztosítani. Így két napunk ezzel telt el.

Na mindegy, vissza a szalmázáshoz. November végén egyszer csak neki kezdtünk ötfős csapatunkkal. Ketten tuszkolták a bálákat a faváz közeibe, a többiek meg hordták ezerrel. A hordás eredményeként kellemes istálló "fíling" alakult ki.

Először traktorral akartuk megoldani a szállítást, de időben tovább tartott, mintha egyesével hordtuk volna, végül a talicskás verziónál maradtunk (erre ráfért 3-4 db).

 Itt még a traktoros verzióval, de láthatóan szöknek a bálák.

Az első nap lényegében a méteres közök 6 bála magasságig meg voltak rakva. Ez volt egyébként a munka könnyebbik része, mivel a bálák kb. méter hosszúak. (Ezért lettek eleve úgy elhelyezve a fa tartóoszlopok, hogy minél kevesebbet kelljen a bálákat szabogatni.)

A munkamenet a következő volt: három bálát egymásra pakolsz, a készséggel kicsit rásegítesz, ha nem akarnak bemenni maguktól, emelővel lepréseled (kb. még 10 cm-t összemegy), deszkával leszorítod és lécekkel megcsavarozod, ezt ismétled még egyszer és már majdnem kész is a fal plafonig.

A "készség" munka közben. (azért nem könnyű ám emelgetni).

Három bála magasan lepréselve.

Az utolsó hézag kitöltése a szívás, mert ide általában szabni kell és úgy kell bepüfölni a már látott eszközzel. Ez iszonyatosan kiveszi az ember erejét, ezért egy nap max. 4-5 közt tudunk megcsinálni.

A nem szabályos hézagok esetében (sarkok, ablak alja, két bálasor között) az alábbi módszerek javasoltak:

Taposás

Tömködés (puszta kézzel vagy léc segítségével).

A bálák természetesen nem mindig megfelelő méretűek. Ez esetben a láncfűrész és a ”horgolótű” elengedhetetlen kellékek.

Láncfűrésszel sarok kivágása.

A ”tüvel” pedig bármilyen méreteket lehet levarrni az eredeti bálából.

Miután egy-egy falszakasz elkészült ilyen kis bolyhos hatást kelt, amit persze meg kell frizurázni, hogy a vályogfalat a faváz mellé lehessen falazni.

Itt lép be a képbe a fűkasza és ismét a láncfűrész.

Ezután már ilyen kis jólfésültek a báláink.
 

Egy kb. 16 méteres falszakasszal készültünk elő, hogy a kőműves is végre jusson valami munkához. Két nap alatt 1,5 méter magasan fel is falazta a vályogtéglát ezen a szakaszon.

A gardróbszoba félig kész fala (folyt. köv. a hétvégén).

Kívülről az ÉK-i oldal. Itt azért van még mit pótolni (a fürdőnél és házt.helyiségnél kívülről kerülnek be a bálák).

Ahhoz, hogy a NY-i oldalt be tudjuk szalmázni előbb be kellett betonozni a három félpillért, ahhoz előbb meg kellett csinálni az aljzat szigetelést, ahhoz ismét ki kellett ásni az alapig a földet. Ez már megtörtént vagy másfél hónapja, már többször  is rákészültünk a műveletre, de akkor mindig segédmunkások voltunk a kőműves mellett. Most végre ez is elkészült.
 

Tegnap volt épp nyolc hónapja, hogy kiköltöztünk. Hihetetlenül repül az idő. A zord időjárás ellenére is élvezzük a szabad életet, a természet közelségét. A szarvasok csapatostul vonulnak keresztül-kasul a birtokon. Szinte minden nap látunk egy-egy csoportot. Kis kosztosok is megjelentek (cinkék), akik a nyáron megtermelt napraforgót, amit a lakókocsi mögötti farakáson helyeztünk el, már el is fogyasztottak. Úgyhogy utánpótlást kell beszereznünk nekik. Hosszú percekig el tudjuk nézegetni őket az ablakból. A kis kecske továbbra is nevéhez illően egy kis tündér. Ha kiengedjük legelni  sajnos muszáj megkötnünk (nem azért mert elmenne, hanem mert láb alatt lenne), de hívásra odajön és engedi, hogy rátegyem a nyakörvet. Ma kecskenézőben is voltunk, hiszen már régóta keresünk mellé egy társat. Ha minden igaz, már nem sokáig lesz egyedüli.