A zöldszemű ház

Ahogy az előzőekben írtam, megjöttek a nyílászáróink. A hétvégén meg már a szalmázást is elkezdtük (erről majd később). Viszont, hogy a szalmázáshoz összeálljon minden hátra volt még egy-két programpont. Először is le kellett kezelni a faszerkezetet egy gomba és rovarmentesítő szerrel. Az interneten utána néztem, mert szerettük volna elkerülni az erős vegyszereket, és rendeltem is egy bio favédő szert. Ami érdekes, mert utána kiderült, hogy a gyártója már egy ideje kivonta a forgalomból. Amit helyette ajánlottak az ekkora mennyiségben megfizethetetlen volt számunkra, kb. fél millió forintba került volna a szer.

Közben persze tovább nyomoztam, mivel lehetne lekezelni, de egy szakértői vélemény szerint hatóanyag nélkül (értsd méreg) nem ér semmit az egész, úgyhogy  végül egy festékboltban megvettük a SZER-t és Gábor nekiállt körbepacsmagolni az egész házat. Ehhez szükséges védőeszközök: védőszemüveg, maszk, gumikesztyű. Aminek az lett az eredménye, hogy az első kilélegzés után a szemüveg bepárásodott és onnantól vakon és dühösen ecsetelte a házat. De hát mit meg nem tesz az ember, hogy a termeszek és egyéb rovarok és gombák ne zabálják fel az ember feje felől a fedelet (és az oldalakat).

A vízszigetelést is le kellett melegíteni gázpörzsölővel az aljzatra és körbe a ház oldalára, mert ugye mégsem lehet méteres lánggal dolgozni a szalmabálák közelében. Legalábbis ha az ember nem akarja, hogy közel félév munkája füstbe menjen. Hogy itt se legyen egyszerű az élet, kiderült, hogy valami gond volt a gázpalackkal. Persze ez csak azután derült ki, hogy cserélni kellett, és az újjal töredék idő alatt lemelegítette azt, amivel korábban órákig pepecselt. Mondjuk gyanús volt, hogy vörös lánggal égett, mikor ugye kékkel kellett volna és azt is alig. Na mindegy, most már ezen is túl vagyunk.

 Itt az ablakok még nem rendeltetésszerűen, de a leszigetelt padlón.

 

Így készült a lábazati vízszigetelés.

A belső ablakpárkányokat is meg kellett csinálni, hogy szintben legyen a külső téglapárkánnyal. A rést majd szalmával kell kitömni és erre jön még rá majd a belső fapárkány.

Be kellett még hordani egy köbméter kavicsot, amik a szalmabálák alá kerülnek a falba. Mindez azért, hogyha netán mégis valami nedvesség bekerülne a szalma bálák alá, akkor azok ne tudják felszívni.

A mester munka közben. Én mint tiszteletbeli asztalossegéd működtem közre. Emeltem, tartottam, adogattam (szerszám, csavar).

Kívülről így néznek ki.

Ajtótok beépítés alatt.

És a gyönyörű szép, tulipános ajtóink beépítve.

Ahogy már említettem a  szalmázást sikerült a terveknek megfelelően elkezdeni a hétvégén szülői és baráti segítséggel. Azóta ketten folytatjuk (most már  azért kicsit unjuk). Újabb beszámolóval jelentkezem, ha már túl leszünk rajta.