Őszi elfoglaltságok

 

A gazda szeptember végi, október eleji itthon tartózkodása alatt nagyon produktívak voltunk. A korábban már részletesen megírt bolhairtás, málnatelepítés és kerti konyha csinosításon kívül még nagyon sok minden történt nálunk Málnáskertben.

Az ólak, karámok javítása szinte kihagyhatatlan program. Valami mindig történik. Most a fejőállás oldalát rúgták ki a lányok.

Ezenkívül a korábban szellőzési céllal hagyott rést is megszüntettük, mivel rendszeresen bevert az eső. Előtte. 

Utána.

Az egyik malacól hátulja is javításra szorult, mert a nagy helyezkedések közepette (ki, hol aludjon) ennek is sikerült lerúgni a hátoldalát.

Ezen kívül az összes kecske átesett az őszi pedikűrözési macerán. Mivel ez kétemberes munka, ezért erről nem tudott kép készülni. A szitu ugyanis úgy néz ki, hogy elkapunk egy delikvenst, azt ketten az oldalára fektetjük, majd az én feladatom, hogy három lábat és a testet lefogjam, míg a gazda megkörmöli a kecskét.

Miután az állatok körüli feladatokat elláttuk megint "fázni" kezdtünk. Ezúttal sikerült két napot is a már meglévő farakat gyarapításával töltenünk. 

Ez a fa fennakadt egy másikban, így a levegőben kezdte meg a darabolást. Egyébként nagyon óvatosan járunk el, hiszen tudjuk, hogy az erdei munka kimondottan veszélyes üzem. Döntéskor én mindig fedezékbe vonulok és a gazda is nagyon figyel, hogy ne történjen baleset.

Időközben megrendeltük az istálló villanyszerelési munkálatait. A szerelő pedig a munkadíj fejében 12 darab akácoszlopot kért. Ezért először ezek legyártásával kezdtük. 

A nagy farakat gyarapítása mellett folyamatosan keletkeznek az alábbi kupacok a méreten aluli botfákból. Már legalább egy köbméternyi akad ebből is. Nekünk ezek kifejezetten jók lesznek a csikótűzhelybe, ha már kiszáradtak.

Azért néhány tonnát megmozgatunk a nap végére. De mindketten nagyon élvezzük ezt a fajta munkát is. 

Jelenleg így áll a farakatunk.

Viszonyításképpen: legutóbb még csak ekkora volt.

Az istálló körüli tereprendezésben is sikerült előrelépést tennünk. Ahogy azt már megírtam egy nagyon kedves barátunk megígérte, hogy októberben is eljön és segít befejezni a rendrakási munkálatokat, amiket szeptemberben a pótkocsi meghibásodása miatt félbe kellett hagyni.

Szerencsére október elején sikerült egy napot találni, amikor ragyogó időben tudták folytatni a megkezdett téglaválogatást.

Az egész és a fél téglák mentek a kupacba. Sikerült még egy elég szép rakatot építeniük.

A törmelék pedig ment a pótkocsira, amivel a már említett gödröt töltötték fel. 

Igaz, hogy aznap tényleg látástól vakulásig (napkeltétől napnyugtáig) dolgoztak, de a végeredmény magáért beszél. Végre meg lehet közelíteni az épületet.

Ezen az oldalon még maradt még egy kis munka: néhány tégla elpakolás, egykori karámoszlopok kivágása és a bozótos kiirtása. De ezzel már ketten is elboldogulunk. 

Közben a villanyszerelő is megérkezett és bevezetékelte az istállót, valamint felhelyezte a szükséges konnektorokat. Sőt két darab lámpa is felkerült a helyére, így már  kedvezőtlen fényviszonyok mellett is lehet tevékenykedni.

Október első harmadáig tehát eddig jutottunk  építés-szépítés terén. Ahogy az időjárás engedi folytatjuk tovább. Én pedig szépen beszámolok Nektek Málnáskert szépüléséről.

Megszépül a kerti konyha

Az idei év egyik célkitűzése volt, hogy a már elkezdett építmények (kerti konyha, istálló, garázs, új malacbirodalom) teljesen be legyenek fejezve. Ennek jegyében a majdnem 100 %-ban kész, inkább csak esztétikai hiányosságokkal küzdő  kerti konyha felé fordítottuk tekintetünket.

Ahogy arról korábban már beszámoltam a pultrész le lett csempézve, valamint a kályha tapasztásával is tettünk egy kísérletet, ami nem jött be. Októberben azonban újból nekifogtunk, ezúttal már jobban felkészülve. Erről következik egy kis képes beszámoló.

A kályha tapasztásán kívül a tégla építmény pucolása is váratott magára. Ezt a nemes feladatot a gazda távollétében én vállaltam magamra. Ezzel apránként én is elboldogulok és így akkor is halad a dolog, ha ő  éppen távol van.

Ez volt a kiinduló állapot oldalról. 

Ez pedig szemből.

Némi drótkefézés után rámentem a sósavval, amit ecsettel hordtam fel. Hagytam némi hatóidőt, majd ismét jött egy kis drótkefézés. 

Elég látványos lett a különbség az előtte és utána állapot között.

Mire a gazda megjött a világjárásból, a sparherdig sikerült lecsutakolnom a téglát.

Ekkor azonban visszatértünk a kályhához. Ehhez én időközben rendeltem 6 méter zsákvásznat. A gazda pedig a beszerzőútja alkalmával a malomból hozott egy zsák pelyvát is. Már csak egy összetevő hiányzott: a lókaka.

Szerencsére van nekünk a szomszédban egy Jázminunk, aki tisztességes adagot állít elő ebből a termekből, így csak oda kellett átgurulnunk egy vödörrel, amit pillanatok alatt meg tudtunk tölteni.

Mint egy gondos szakácsnál, az összetevők szépen előkészítve: (jobbról balra) agyag, pelyva, lótrágya, valamint a szép zöld kannában némi víz.

A gazda gépesített formában már keveri is a matériát.

Mindeközben én eltávolítottam  a korábbi kísérletünk maradványait, hogy tiszta lappal tudjunk indulni.

Először egy vékonyabb sárréteg felkenésével kezdtünk.

 Majd ezután következett a zsákvászon leszabása és a sárba tapicskolása.

A függőleges falon volt némi komplikáció. Már majdnem készen voltunk, mikor az egyik oldalon levált a vászon, majd a nedves agyag súlya lehúzta az egészet. Kezdhettük elölről.

Miután a durva tapasztás megvolt, a gazda nedves kézzel átsimogatta, hogy ilyen szép felületet kapjunk.

A kályha, a füstcső elvezetés után a sparherd eleje is megszépült.

Persze evvel még korántsem végeztünk. Ahogy szárad a sár úgy elkezd repedezni. Ilyenkor újból és újból át kell kenni egy hígabb sárréteggel, amíg végül az összes repedés el nem tűnik. 

Ehhez viszont már sima anyagra van szükség, ezért rostán előbb át kell passzírozni a bekevert tapasztóanyagot.

 

Majd jön a kenegetés, simogatás jobbról és ...

... balról.

Többszöri átkenés után még én is átsimogattam egyszer egy nagyon híg anyaggal, ekkor már tényleg csak hajszál repedések voltak rajta. Íme tehát a végső állapot.

Most már csak a meszelés van hátra, amihez teljesen ki kell száradnia. Lehet, hogy ez már átcsúszik tavaszra. 

A tégla pucolásával közben elöl végeztem. Mivel a gazda újra neki vágott az országutaknak, így a távollétében  volt időm rátérni a hátsó oldalra is.

Ez volt a kiinduló állapot.

Első alkalommal eljutottam a kéményig. Bár izzasztó meló, az a jó benne, hogy nem tartott sokáig. Naponta nagyjából 1-1 órát ráfordítva három nap alatt elkészült.

És íme a végeredmény. 

A kémény folytatását meghagytam az uramnak. Azt már csak létráról lehet megcsinálni. 

Anno a faváz megépítésekor a farészek csak egyszer lettek lefestve. A további szépülés és állagmegóvás érdekében szükség van még egy réteg festékre. A festéket szintén megrendeltem interneten és már meg is érkezett. Időjárás függvényében ezt is szeretnénk még megcsinálni az idén, de lehet, hogy ez a festés is átcsúszik tavaszra. De akkor már tényleg elmondhatjuk, hogy a kerti konyha elkészült. 

Már megint málnázunk

Bár a blog neve Eszter Málnáskertje, szégyen szemre több évnyi és több tucatnyi málnatő telepítése után,  még idén sem tudtunk pár szemnél többet leszedni a nevezetes gyümölcsből. A legutóbb, tavaly ősszel  telepített tövek  megeredtek ugyan, de valószínűleg a tavaszi 10 hetes aszály már sok volt nekik. Mi pedig elmulasztottuk a locsolást, így őszre megint alig maradt 20 tő, de azok is alig fejlődtek. 

Bezzeg anyukáméknál burjánzik a növényzet. Ott a másik véglet alakult ki, annyira szapora, hogy tavasszal és ősszel is ritkítania kell, hogy ne dzsungelesedjen el. Így idén megint neki kezdtünk a procedúrának, mert makacs emberek vagyunk. Addig nem adjuk fel, míg annyi málnát nem tudunk termeszteni, hogy degeszre tudjam enni magamat, és még mindig maradjon. 

Október első hétvégéjén tehát felkerekedtünk és meglátogattuk a családot. Ha meg már ott voltunk, anyukám utasításának megfelelően emberem kibökte a felesleges töveket. Ezúttal szép vastag szárú, nagy gyökerű töveket sikerült gyűjteni. 

Mivel már sötétben érkeztünk haza csak vízbe tettük őket, hogy az ültetésig ne száradjanak ki. 

Hétfőn reggel az állatok ellátása után rögtön neki is láttunk az ültetési projektnek. Szerencsére múlt héten az időjárás is tökéletesen megfelelt ennek a feladatnak. Gyönyörű napsütéses időben tudtunk tevékenykedni.

A gazda először is kiásta az ültető gödröket. 

Majd a töveket a kis traktorunkra felpakolva lezötyögtünk a komposzt ládáinkhoz, hogy az egyikből friss komposztot hozzunk a tövek alá. Szép érett virágföld született kb. 1,5 év alatt. 

A pipikék nagy örömére tele volt hatalmas rovar lárvákkal, amiket lapátolás közben én egy nagyobb tejfölös pohárba gyűjtöttem, ami tele is lett. Látni kellett volna őket, hogy kapkodták fel a finom falatokat és percek alatt el is tüntették. 

Az újabb málnatövek túlélési esélyeit tehát ezúttal friss komposzttal is megtámogattuk. Ebbe ültettük bele a töveket és utána ment vissza a kiásott föld. 

A munkamegosztás ezúttal is megvolt. A gazda ásott, ... 

... az asszony meg ültette a töveket.

Ezúttal kb. 40 tő málnával sikerült gyarapítani az állományt. Amit ültetés után jól belocsoltunk. 

A hétfői ültetést követően szerdán kapott egy egész napos esőt. A héten pedig hétfőn,  kedden és csütörtökön is rengeteg csapadék esett, ami remélhetőleg kedvez a málna megeredéséhez. Tavasszal tovább akarjuk folytatni a telepítést, valamint támrendszert kell nekik készíteni, hogy ne vaduljon el az ültetvényünk.

Jelenleg így néz ki a málnaültetvényünk.

Reméljük, hogy jövő nyáron már szüretelhetünk egy szép adaggal a piros bogyókból.

Kis nagy ellenség, avagy harc a bolhák ellen

A korábbi években is előfordult, hogy a malackáink megbolhásodtak, de eddig mindig elég volt, ha az állatokat lefújtuk egy erre alkalmas szerrel és utána egy darabig rendben voltak. Idén nyáron viszont annyira eldurvult a helyzet, hogy már a cipőben (nem gumicsizmában) bemerészkedő embert is azonnal ellepték. Egész nyáron folyamatosan permeteztük őket, de egyszerűen nem akartak eltűnni. 

A pohár akkor telt be, amikor véletlenül megfeledkeztem a gumicsizmáról és pár perces állatbirodalmon belüli tartózkodás után mindkét zoknim szárán fekete gyűrűként gyülekeztek a vérszívók. Na, ekkor hívtam az állatorvosunkat és elpanaszoltam a problémát. Azt mondta, az a szer, amit használunk az jó, de ha ennyire eldurvult a helyzet, akkor az állatok kezelésén kívül  ólakból alom ki, eléget, ólak alját, falát, a földet is lefújni.

Viszont állatpatikában ezt a szert csak 5 ml-es ampullákban lehet kapni, amit egy liter vízhez kell keverni. Fenti hadművelethez viszont nem elég egy-két liter. Állatorvosunkon keresztül viszont tudtunk rendelni 200 ml-es kiszerelésben. Így 70%-kal olcsóbb volt, mintha a kis kiszerelést vettük volna.

Szeptember 30-án tudtuk elhozni a három 200 ml-es flakont, amiből összesen 120 liternyi permetezőszert lehet bekeverni. Azt gondoltuk ennyi biztosan elég lesz a teljes hadművelet lefolytatásához.

Másnap délután (mivel reggel esőre állt) neki is kezdtünk a procedúrának. Az összes ólból az almot kihordtuk. A két pici malacóllal kezdtünk. 

Majd a kecskeól, nagyobb malacól és a Kan malacunk ólja következett. Itt már gyűlik a halom.

A kezelésre váró delikvensek pedig azt hiszik nekik készül valami mulatság. Mert azonnal belevetették magukat a szalma kupacba és szórták szerte-széjjel.

Az ólak és az ólak előtere kitakarítás után.

Ezt követte az alom elégetése, majd kihordása.

Közben a gazda kitalálta, hogy a szerrel való permetezés előtt, gázperzselővel is neki megy a felületeknek. Kapott az ólak alja, oldala valamint ...

... a földet is végig perzselte, ameddig ki van taposva az aljnövényzet.

Az ólak külső falát is átperzselte, de a karámok se maradtak ki.  Gyakorlatilag minden felületre ráment, ahol a bolhák megtelepedhettek.

Miután végzett a gázpörzsölővel és a felgyújtott alom is elégett, szépen kitakarítottunk. 

Ezután jött a legtrükkösebb része, ugyanis a malackáink idegenkednek a "locsolkodástól". Tehát először is össze kellet őket gyűjteni, majd megakadályozni, hogy szana-széjjel fussanak. Ezért azt találtuk ki, hogy egy kis délutáni uzsival becsaljuk őket a kecskekarámon belül és amíg esznek, megejtjük a kezelést. 

Végül egy nagyon gyanakvó malacon kívül az összeset sikerült becsalogatni és alaposan lepermetezni. 

A készítmény útmutatója szerint a kezelést egy hét múlva meg kellett ismételni. Ekkor sikerült az összes malacot becserkészni. Méghozzá úgy, hogy előző este, miután alvás céljából elvermeltek a kecskeólban rájuk lett csukva a karámajtó, így a múltkori lógós sem tudott, hova menni. Másodszor tehát mindenki átesett a kezelésen.

Azóta több malacot is ellenőriztünk és nem találtunk bennük élősködőt, valamint mi is bemerészkedtünk cipőben a területre és magunkon sem láttunk az ugri-bugrikból. 

A malacok mellett a kutyákat, macskákat is lekezeltük, a kutyaólak sem maradtak ki. Habár a macskákban soha nem láttunk bolhát, a két kutya meg bolhanyakörvet visel. Úgy voltunk vele, ha már neki kezdtünk végezzünk alapos munkát.

Valószínűleg a tavalyi enyhe tél miatt nem fagytak el, ezért tudtak idén ennyire elszaporodni. Több gazdálkodótól hallottuk, hogy ők is hasonló problémával küzdenek. Remélem most egy jó időre megszabadultunk tőlük.  A szernek megmaradt több, mint a fele, úgyhogy jövőre már résen leszünk és időben le tudjuk kezelni az állományt, ha szükséges.