Most már több, mint egy hónap eltelt a legutóbbi állati beszámoló óta, ezért gondoltam talán kíváncsiak vagytok, hogyan alakult a sorsuk, főleg a pipiké. Talán emlékeztek rá, hogy az első garnitúrából (8 db) sajnos Málna és Báró Úr (a kandúr) elintézett egyet-egyet. Mivel három héten keresztül semmilyen incidens nem történt, ezért nagy merészen azt gondoltuk, hogy tovább bővíthetnénk a csapatot.
Így is tettünk és szeptember első vasárnapján ismét ellátogattunk a pécsi vásárba és beszereztünk még 8 darab madárkát.
Ezek Farm Master fajtájú kettős hasznú baromfik, ilyen helyes kis tarka-barkák.
Az érkezés pillanatai.
Első héten még ők is csak a házikóban tartózkodtak, hogy szokják a környezetet.
Sajnos az első két hétben három madárka elpusztult. Az elsőn semmilyen elváltozást nem vettünk észre, a hetedik nap reggel holtan találtuk. A második mutatott furcsa jeleket, egyik nap összecsuklott a lába, másnap furán, megkergülten keringett az ólban. Be is tettük egy papírdobozba, hogy akkor ennek annyi, másnap reggel viszont még mindig élt, hát kitettük a többi közé. Utána semmilyen tünetet nem produkált, rendesen evett, mozgott még öt napig, majd reggel ezt is holtan találtam. A harmadik meg elkezdett gunnyasztani. Akkor már tudtam, hogy ennek is vége. Így is lett, másnapra ő is elment.
Itt már birtokba vették a kis kifutót.
Nagyon aranyosak, jönnek-mennek, kapirgálnak. A mindenféle zöldség maradékot nagyon szeretik. Amit napközben kiszórok nekik, az estére általában el is fogy.
Legnagyobb bánatunkra a nagyok létszámát sem sikerült megőriznünk. Itt is mínusz két fő a veszteség.
Sajnos a korábbi két bűnös egy hónap után visszaesett. Elsőként Málna kutya tépett szét egy, a villanypásztor alatt kikódorgó csirkét. Majd két napra rá a kandúr is lecsapott újra. Természetesen az "oktatást" ezúttal és azóta folyamatosan kapják. Ott hibáztunk, hogy az első alkalom után folyamatosan emlékeztetni kellett volna őket, amíg be nem vésődik, hogy ez ROSSZ, ezt NEM szabad. Hiába no, kezdők vagyunk, ezen a terepen.
Így tehát már csak Karcsikánk és négy jérce maradt (amiből az egyik gyanúsan kakas forma).
Mindent megteszünk és nagyon reménykedünk, hogy a megmaradt állományt immár nem éri több nem várt veszteség.
Bendegúz immár végleg átköltözött a kan malacunk mellé. Mivel a gödölyék lassan ivarérett korba kerülnek, nem szeretnénk, ha udvarolna nekik. A két fiú szépen békében éldegél egymás mellett, az extra zöldből is közösen falatoznak.
Viszont a karámot meg kellett magasítanunk, ugyanis az eredetit helyből átvitte a drága szentem és ment az ő csajaihoz.
Azóta váltott műszakban legel a kecskék egy része: az anyák és az ivartalanított kis bakok kijönnek délelőtt és délután is, a gödölyék és Bendegúz pedig felváltva.
Itt sem volt egyszerű a történet, mert a kislányokat a villanypásztor nem tartotta vissza, ha mamák kimentek, akkor mentek utánuk. Ezért gondoltam, bezárjuk őket a karámba és akkor biztonságban vannak. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Az egyik kiscsaj helyből felugrott a hullámpala tetőre és már híre-hamva sem volt. Utólag kerültek ide is a két élő akácfa közé a keresztrudak.
Ezenkívül itt is magasítottunk minden irányban. Így azóta megszűnt a kimászkálás.
Három grácia a benti műszakban. Friss széna előttük, mégis tele szájjal panaszkodnak szinte folyamatosan, hogy ők is mennének ki a többiekkel.
Portyázás közben, ezúttal a kislányok is a többiekkel tarthattak.
Amúgy a bebálázott szénából eddig nem igen fogyott. Ugyanis augusztus vége óta a gazda által lekaszált füvet eszik nagyrészt.
Az istálló, a bejárat környéke már nagyon elvadult állapotban volt. Méter magasra nőtt a növényzet, mire a gazda ideért. Viszont egyrészt nem jó, ha rajta marad és odarohad a földre, másrészt a kecskék kedvence ez a vegyes mindenféle. Úgyhogy szépen elkezdtük feletetni velük.
Mivel azonban olyan mennyiségben volt, amit nem győztek megenni, hogy megvédjük az esőtől inkább talicskával behordtam az istállóba fedél alá. Két ilyen hatalmas kupac gyűlt össze.
Időközben a ház és az egyéb építmények környezete is eldzsungelesedett, ott is kaszálásra került sor. Időhiány miatt, azonban nagy részen csak ilyen útvonalakat vágott az emberem, a közlekedést megkönnyítendő.
Mivel a nap nagy részét a kecskék még legeléssel töltik, ezért napjában három talicskányi széna elég nekik. A ház környékén lekaszált füvet két hét alatt etettük fel velük.
És végül a malackákról néhány strand fotó. Nagyon élvezték a szeptemberi kánikulát. Volt, hogy napjában kétszer is kellett tölteni a medencéjüket.
Amint tele a medence, a korábban a fák árnyékában hűsölő kollégák is megjelentek egy kis pancsikálásra.
Még szeptember hónap elején sikerült ezt a gyülekező csapatot lencsevégre kapnom. Ez a csapat egyik fele.
A másik az oszloptól balra levő drótokon gyülekezett. Fontos megbeszélést tarthattak, mert igen nagy zajjal voltak.
Azután egyszer csak huss, felkerekedtek és megkezdődött a Nagy Utazás a melegebb tájak felé.
P.S.: A bejegyzés megírása óta sajnos a kis pipik állománya további két fővel csökkent, a kandúr jóvoltából. Így immár csak hárman vannak. Mindkettőt a kis körülkerített udvarukból vitte el. Konklúzió: felülről is zárt, nagyobb kifutó építése, illetve a macsek eltávolítása.😥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése