Megszépül a kerti konyha

Az idei év egyik célkitűzése volt, hogy a már elkezdett építmények (kerti konyha, istálló, garázs, új malacbirodalom) teljesen be legyenek fejezve. Ennek jegyében a majdnem 100 %-ban kész, inkább csak esztétikai hiányosságokkal küzdő  kerti konyha felé fordítottuk tekintetünket.

Ahogy arról korábban már beszámoltam a pultrész le lett csempézve, valamint a kályha tapasztásával is tettünk egy kísérletet, ami nem jött be. Októberben azonban újból nekifogtunk, ezúttal már jobban felkészülve. Erről következik egy kis képes beszámoló.

A kályha tapasztásán kívül a tégla építmény pucolása is váratott magára. Ezt a nemes feladatot a gazda távollétében én vállaltam magamra. Ezzel apránként én is elboldogulok és így akkor is halad a dolog, ha ő  éppen távol van.

Ez volt a kiinduló állapot oldalról. 

Ez pedig szemből.

Némi drótkefézés után rámentem a sósavval, amit ecsettel hordtam fel. Hagytam némi hatóidőt, majd ismét jött egy kis drótkefézés. 

Elég látványos lett a különbség az előtte és utána állapot között.

Mire a gazda megjött a világjárásból, a sparherdig sikerült lecsutakolnom a téglát.

Ekkor azonban visszatértünk a kályhához. Ehhez én időközben rendeltem 6 méter zsákvásznat. A gazda pedig a beszerzőútja alkalmával a malomból hozott egy zsák pelyvát is. Már csak egy összetevő hiányzott: a lókaka.

Szerencsére van nekünk a szomszédban egy Jázminunk, aki tisztességes adagot állít elő ebből a termekből, így csak oda kellett átgurulnunk egy vödörrel, amit pillanatok alatt meg tudtunk tölteni.

Mint egy gondos szakácsnál, az összetevők szépen előkészítve: (jobbról balra) agyag, pelyva, lótrágya, valamint a szép zöld kannában némi víz.

A gazda gépesített formában már keveri is a matériát.

Mindeközben én eltávolítottam  a korábbi kísérletünk maradványait, hogy tiszta lappal tudjunk indulni.

Először egy vékonyabb sárréteg felkenésével kezdtünk.

 Majd ezután következett a zsákvászon leszabása és a sárba tapicskolása.

A függőleges falon volt némi komplikáció. Már majdnem készen voltunk, mikor az egyik oldalon levált a vászon, majd a nedves agyag súlya lehúzta az egészet. Kezdhettük elölről.

Miután a durva tapasztás megvolt, a gazda nedves kézzel átsimogatta, hogy ilyen szép felületet kapjunk.

A kályha, a füstcső elvezetés után a sparherd eleje is megszépült.

Persze evvel még korántsem végeztünk. Ahogy szárad a sár úgy elkezd repedezni. Ilyenkor újból és újból át kell kenni egy hígabb sárréteggel, amíg végül az összes repedés el nem tűnik. 

Ehhez viszont már sima anyagra van szükség, ezért rostán előbb át kell passzírozni a bekevert tapasztóanyagot.

 

Majd jön a kenegetés, simogatás jobbról és ...

... balról.

Többszöri átkenés után még én is átsimogattam egyszer egy nagyon híg anyaggal, ekkor már tényleg csak hajszál repedések voltak rajta. Íme tehát a végső állapot.

Most már csak a meszelés van hátra, amihez teljesen ki kell száradnia. Lehet, hogy ez már átcsúszik tavaszra. 

A tégla pucolásával közben elöl végeztem. Mivel a gazda újra neki vágott az országutaknak, így a távollétében  volt időm rátérni a hátsó oldalra is.

Ez volt a kiinduló állapot.

Első alkalommal eljutottam a kéményig. Bár izzasztó meló, az a jó benne, hogy nem tartott sokáig. Naponta nagyjából 1-1 órát ráfordítva három nap alatt elkészült.

És íme a végeredmény. 

A kémény folytatását meghagytam az uramnak. Azt már csak létráról lehet megcsinálni. 

Anno a faváz megépítésekor a farészek csak egyszer lettek lefestve. A további szépülés és állagmegóvás érdekében szükség van még egy réteg festékre. A festéket szintén megrendeltem interneten és már meg is érkezett. Időjárás függvényében ezt is szeretnénk még megcsinálni az idén, de lehet, hogy ez a festés is átcsúszik tavaszra. De akkor már tényleg elmondhatjuk, hogy a kerti konyha elkészült.