Szeptemberben látványos előrelépést tettünk istálló ügyben, mivel a birtok ura elhúzódó jogosítvány visszahonosítás miatt abban a hónapban nem igen tudott a fél állásában dolgozni. Ezt viszont be kellett pótolnia, ezért október-november hónapokban csak egy-egy hetet tudott itthon tölteni. Ebből kifolyólag nagyszabású munkálatokat nem tudtunk végezni ebben az időszakban. Tétlenkedni azért persze nem tétlenkedtünk, ahogy már kiderült az előző beszámolóból is, hiszen a kertet már felkészítettük a téli pihenésre.
Hogy mi mindenre jutott még idő emellett, az alábbi képsorok mutatják.
Igaz, hogy még szeptember hónapban álltunk neki pár darab polc legyártásának, de végül októberben jutottunk el oda, hogy fel is kerüljenek a helyükre. Itt már az utolsó simítások, azaz ecsetvonások zajlanak.
Utolsó csavarok lassan a helyükön és már kezdhetem is a polcok berendezését.
Elötte kép, ...
... utána kép.
A másik oldalra is jutott egy polc. Itt még a csupasz fal.
Itt pedig a csupraim már fel is költöztek.
Így egyrészt otthonosabb lett a konyhánk, másrészt sokkal több szabad pult felületünk lett. Ami nekem azért is jó, mert "rendmániámból" adódóan jobban szeretem a minél üresebb konyhapultot.
A tűzifa készleteink is megcsappantak. Na, nem azért mert már kieresztettük a kéményen, hanem a családi együttműködés jegyében a szüleim tőlünk szerzik be a tűzifájukat. Így ők a piaci árnál jóval kedvezőbben kapják. Ráadásul nem egy összegben kell kifizetni a teljes mennyiséget, hanem köbmétereként, mivel egyszerre annyit tudunk elvinni.
Így jutott apukámnak 5 m3 jó akác tűzifa, tavasz óta apránként leszállítva, felfűrészelve. Az utolsó adagot októberben vittük. Anyukámék is rendeltek két adagot, ebből pedig novemberben szállítottuk le az elsőt.
November közepén telefonáltak a fűrésztelepről, hogy a műhely falához megrendelt deszkáink elkészültek, mehetünk értük. Ez gyakorlatilag majdnem egy egész napos elfoglaltságot jelentett. Egyszer a telepen felpakoltuk a közel 100 db deszkát. Majd otthon egyesével a bakra téve körbe kellett kefélni, hogy megszabadítsuk a rengeteg fűrészportól (erre egyébként azért van szükség, mert a levegő páratartalma a port átnedvesíti, a gombák pedig így megtelepszenek rajta és előbb elszíneződik a fa, ha sokáig áll, akkor tönkre is megy), majd utána az alább látható rakatba került.
A hosszú, szép világos deszkák az újonnan érkezettek, a tetejére került az előző adag maradéka. Így jól át tudja járni a levegő és száradnak addig is, míg a helyükre nem kerülnek.
Novemberben sikerült végre feljutnunk a tölgy erdőbe is, hogy a már augusztusban szétrontott kerítést újból megjavítsuk. Akkor egy héttel a korábbi javítást követően így nézett ki.
Az önkormányzathoz eljutott a jelzésünk, mert azt már korábban láttuk, hogy az ominózus temetői kerítést, amelyen keresztül bejutottak a vadak, megjavították.
Mi most tehát újabb kereszt staflikat rögzítettünk fel. Ezen az egy közön most már a töröttel (hozzá drótoztuk az újhoz) együtt 5 darab is van. Amúgy alulra és fölülre szoktak tenni egyet-egyet, igaz ennél "izmosabb" staflikat.
De, ami a legnagyobb szabású attrakció ebben a két hónapban, hogy húgocskám kérésére építettünk nekik egy télikertet. Pontosabban a meglevő fatároló lett kibővítve egy téli kertté. Októberben és novemberben is egy-egy napot töltöttünk náluk, hogy elkészüljön a mű.
Az első három gerenda már a helyén.
További gerendák is beépültek a szerkezetbe.
Felkerültek a tetőgerendák és már az ajtó is a helyén van.
Első körben itt befejeztük. Jöhetett rá a plexi borítás, amit külső szakember csinált. Nekünk még a csatornát kellett felszerelnünk, hogy részünkről teljes legyen a mű.
Egyébként a tekintélyes mennyiséget termő citromfa gyűjteménynek épült elsősorban a téli kert.
Lombjukat már elvesztett tölgyóriások a lemenő nap fényében.
Az éger erdő is megkopaszodott.
Viszont az aljnövényzet annál dúsabb. Malac mami néhány csemetével együtt csak úgy habzsolja a sarjú csalánt.
Nem, nem fejjel lefelé fényképeztem. Ez kérem szépen a patakban tükröződő égerfa csokor.
Nem is tudom, mikor láttunk utoljára vizet a patakban. Szerintem már több, mint fél éve. Májusban már ki volt száradva. Na, nem mintha olyan irdatlan lenne most a vízmennyiség, de azért most már látszik, hogy ez egy patak.
Kecskecsapat még mindig élvezi a legelés örömeit. Szerencsére, mert így nem nagyon fogy a széna. Esténként úgy gurulnak be a karámba, olyan degeszre eszik magukat.
Pipi ól környéke is rendbe téve, annak a két szem baromfinak.
Végül pedig a "lemenő nap" háza, vakító kék háttérrel.
