Őszi munkálatok a kertben II.

 

Bár legutóbb azt ígértem, hogy hamarosan jelentkezem a folytatással, de végül azért csak most olvashatjátok a kerti beszámoló második felét, mert csak ezen a héten, csütörtökön sikerült pontot tenni a munkálatok végére.

November második hetében érkezett meg az emberem és  bár az elsődleges feladat csemete ültetés  lett volna, ez végül meghiúsult. Pedig már le is rendeltem a közeli csemetekertből a szükséges mennyiséget. 

Viszont az előző héten esett irdatlan mennyiségű csapadék miatt állt a víz a csemetésben és így nem tudták kiszedni a fácskákat.  Azt hiszem az alábbi képek magukért beszélnek.

A kert vezetője küldte el ezeket a képeket, hogy nem viccelt, amikor azt mondja: nem tudnak bemenni a területre. 

Így viszont rögtön bele vethettük magunkat a kerti munkálatokba. 

Elsőként a gazda utat nyírt  a trágyadomb és a kert között, mivel gondolta, hogy legrövidebb út az egyenes és különben sem akart keringeni a traktorral. 

Ez alatt én sem tétlenkedtem, hanem lehúzgáltam a maradék szalmatakarást a területről és kihúzgáltam a gyomokat. 

A három darab eperágyást is megtisztítottam. 

Közben a gazda már meg is kezdte a trágya terítését. 

Jutott az eprekre is bőven. 

Az alsó két eperágyás kitakarítása közben szomorúan tapasztaltam, hogy bizony a növénykéim meg lettek támadva. 

A tetteseket rajta is kaptam: valami sötét színű, szőrös hernyó és hasonló társai voltak az elkövetők. 

Volt olyan tő, amiből alig maradt valami. Azóta egyszer már lefújtam Neem olajjal az összes epertövet és ma újból megismétlem. 

Miután végeztem a terület kipucolásával  már pakolhattam is vissza a szalmát a már megtrágyázott területre. 

Itt egyelőre a korábban leszedett adag megy vissza. Ami közel sem volt elég a teljes területre.

Ezért a korábban a csirkéknek árnyékot szolgáltató bálákat is kezdtem ráhordani. Ezeket közben a kecskék szinte teljesen szétborogatták, mert csemegéztek belőlük. Így nem is volt olyan egyszerű az áthordásuk. De még mindig nagy terület volt csupaszon. 

Ezért a héten traktorra pattantam és lezötyögtem vele az műhelyhez, amely jelenleg szalmatárolóként funkcionál. Sosem gondoltam volna magamról, aki annyira idegenkedik a járművezetéstől, hogy valaha önállóan fogok közlekedni a traktorunkkal. Igaz, hogy a fokozatok közül csak az 1-et és a 2-öt használom, pótkocsisan a tolatással meg sem próbálkozom. De szerencsére elég nagy a terület ahhoz, hogy erre a funkcióra ne is legyen szükségem. 

Na, szóval lementem és hogy ne legyen egyszerű a dolgom először is szét kellett dobnom majdnem az egész halmot, hogy az alul levő árpa szalmás bálákat kipecázzam. Ezeket ugyanis nem lehet almozásra használni, mert szúrja az állatokat. 

Egy forduló azonban nem volt elég. Jöhettem le még egyszer. 

Kocsi megpakolva. Egyszerre 8 darabot vittem, mivel nem akartam menet közben elhagyni őket. 

És elkészültem. A jövő évi veteményes fele megtrágyázva és jó vastagon betakarva pihengethet 5-6 hónapot. 

Az összes epertövet is körbe bugyoláltam. 

A másik felében még ott a répa, zöldség illetve itt vannak a dughagymák is. 

Amik közül néhányan már meg is mutatkoztak. Jövő évi fokhagyma termés alakulóban.

A tavaszi vetésű répákból a héten kiszedtem egy sort. Kíváncsi voltam hogyan néznek ki. Végül lett egy egész ládára való. 

Amit aztán átválogattam és a nagyon aprókat megkapták a kecskék. A szép, egészséges darabok pedig mentek a pincébe. Rendesen soha nem lettek megegyelve, csak mindig annyi lett kiszedve, amit megettünk, ezért volt a sok apró, mivel egyszerűen nem volt helyük nőni. Viszont rágásnyomot alig egy-két darabon találtam csak. 

Azért az milyen szuper érzés, hogy november közepén a földből frissen kihúzott répából, zöldségből készül a borsóleves, amelynek szintén frissen szedett petrezselyem zöld kerül a tetejére. Én most először tapasztalhattam ezt meg és remélem nem utoljára.

A terület másik fele is konszolidálódott egy kicsit, mivel a fűkaszából ki kellett hajtani az üzemanyagot, mielőtt télire eltesszük. Hát ekkora területre volt elég. 

A másik fele még mindig ilyen elvadult állapotban van. Erre már nem maradt energia és idő. 

A kertben lekaszált "égig érő" gaz persze nem megy veszendőbe. Már másfél hete azon élnek a kecskék, persze a legelészés mellett. Azóta nem is kellett a nyári szénakazalhoz hozzányúlnunk.

Hát ennyi lett volna a beszámoló a kertecskénkről, ami most téli álomba vonul. 

Ráadásnak jöjjön még néhány kép és egy aprócska videó az állatsereglet egy részéről. 

A malacoknak leforrázott dara nemcsak nekik ízlik. Kutyák, cicák szintén oda vannak ért. Itt épp a négy muskétás egyszerre nyomult rá a témára. 

A négy cica közül két kis kiváltságos esténként bekéredzkedik és nekünk nincs szívünk nemet mondani. Mondjuk nincs össze-vissza mászkálás: a kanapéra odakészített két párnán vagy rajtunk heverésznek, majd éjszakára mennek ki a többiekhez. 

Múlt szombat este az alábbi képeket sikerült rögzíteni Miki és Süti kettőséről. 

Mindketten aludtak, de Sütike az idei kicsikénk végül felébredt a vakufényre, Miki azonban tovább húzta a lóbőrt. 

Végül szeretném bemutatni, hogyan zajlik a kismalacoknál egy átlagos reggeli. 

Először is néhány élelmes a papa táljánál kezdi. Az a kedves jószág meg hagyja a kicsiket garázdálkodni, legalább is, amíg bőven van az edényben. 

Ekkor átváltanak a nagyok vályúira. Azt a rohangálást, amit ott leművelnek. Szemmel alig lehet követni, ki hova fut. 

Végül irány a mami vályúja. Itt azután összegyűlik az egész csapat. 

Eddigre már rendesen kigömbölyödnek. Szabályosan látszik a dudorodás a hasukon, ahogy telik a reggelivel vagy a vacsival, mert akkor ugyanez a menetrend. 

Majd miután az összes vályú tisztára van nyalogtva el kezdik bökdösni az anyjukat, hogy az egészet leöblítsék egy kis tejecskével. Komolyan mondom kész őrület, hogy fér beléjük ennyi kaja. November 14-én voltak két hónaposak és mind a 11-en jól vannak és napról napra dagadnak.