Málnáskerti állatvilág

Utoljára július elején készült beszámoló az állatokról, úgyhogy úgy gondoltam talán érdekelhet titeket, hogy hogyan is áll jelenleg az állatsereglet. 

A birtok kedvencei kétségtelenül a pont ma öt hetes kismalacok. Főleg az egyik, aki hihetetlenül szociális, azaz nem kezd el azonnal szirénázni, amint a kis csülkei nem érintkeznek a talajjal. 

Itt az első kép, amikor a mamájuk előhozta őket az erdőből. 

Baloldalon a kis kedvenc, itt épp az egyik tesóval elaludtak a kellemes délutáni napsütésben az út kellős közepén, a háztól nem messze. 

Majd felébredt és felfedező útra indult a tornácon. Amíg Málnust fodrászoltam (nagyjából fél óra) végig ott sertepertél. Beleült  a cica tálba, vakaródzott az oszlopon, ismerkedett a cicákkal, Borókával. 

Erről a serte-pertéről íme egy kis videó.

Az etetés manapság nem egyszerű dolog malacéknál, annyi felé kell osztanom a kaját. 

Először Kancsikám kap egy adagot a kis lavórjában. Mostanában kissé finnyás, ha a kukorica tartalom nem éri el a kívánt mennyiséget, meg sem eszi. Viszont így is tekintélyes méretet öltött az idén. Szépen kivállasodott. 

Utána külön tálakba kimerek egy adagot a kismamának és egy másik kocának, aki márciusba ellett és egy kicsit soványka. A másik koca része márt múlt idő, mivel tegnap sikerült eladnom, sőt két hét múlva két kis malacot is elvisznek. 

Majd az egyik vödör tartalmát szétöntöm két vályúba a sokaknak.  Egyik vályú.

Másik vályú. 

Majd a másik vödörnyi darát beviszem a hízókhoz. Akik már igen szép méretet értek el. Ahogy az az alábbi képen is látszik. 

A vödörben azonban hagyok egy kis adagot, amire a nagy koca már feni a fogát. Itt még a legelőn habzsolja a zöldet. 

Miután megkapja a részét, spuri vissza a kis malacólhoz, hogy odaadjam a félretett ételt a kis kocának (így a többiek nem férnek hozzá, mivel elállom a bejáratot.) Persze itt már a kicsik is beszállnak a buliba. 

Miután  néhányan már korábban lecsaptak a vödörre, hogy az abban maradt daraszemeket kinyalogassák. Sőt egyesek már arra is rájöttek, hogy a hízóknál habzsi-dőzsi van és csak akkor jönnek vissza, amikor onnan már elkergetik őket. 

Hát nagyjából így zajlik most a malacok etetése. De ezt leírni sokkal tovább tartott, mint megcsinálni, szóval azért nem vészes a dolog. 

Néhány kép a legfrissebb családról:

Libasorban.

Édes a pihenés. I.

Édes a pihenés II. (másik szögből) Annyira cukrok, ahogy egymás hegyén-hátán húzzák a lóbőrt. 

Kúttisztítás után megy az élvezkedés, a homok fürdőben. Először csak a mami, aztán érkeztek sorra a többiek is. 

Na, ki lapul a fólia alatt? A malacok előszeretettel vackolták be magukat a szénatakarásra használt fólia alá, mivel amikor nap jól megsütötte, akkor kellemes klíma alakult ki alatta. 

Úgy néz ki, hogy bár Tündér és Lilike is gyengélkedett az év folyamán. most lekopogom, de minden kecske jól néz ki, aktív, van étvágya. Voltak időszakok, amikor azt hittük, hogy mindkettőjüket elveszítjük. Végül csak Tündérről sikerült elfogadható képet készítenem, mert nálunk három napja ez a tejfölszerű köd van.

Indul a banda legelni. 

Itt a már korábban említett ominózus farakt, illetve a maradványa. Persze most is azon ugrálnak. 

Már csak öt, azaz öt leány van talpon a vidéken (a tavaszi 13-ból), viszont augusztus eleje óta nem veszítettünk egyet sem. 

Sőt néhányan, legalább ketten már tojni is elkezdtek, miután elveinket feladva tojótápot is adunk nekik. 

Gazdi letámadva: egyes variáció Borókával és egy cicával. 

Kettese variáció: Málnus és egy cica.

Egyes és kettes kombinációja. Figyelitek milyen szépen bepózolt a két kutya? Nagyon fotogének a drágáim. 

Sajnos cica fronton rossz hír, hogy Jázminkánk az anya cica több, mint egy hete nem jött haza. Ennek pedig csak egy oka lehetséges: már nem él. Az anyukája ugyanígy eltűnt pár éve. Nőstény cica nagy vadász, nagy területet jár be, ahogy bármi is elkaphatta. Nagyon szomorúak vagyunk, hiszen végtelenül aranyos és szeretgethető, és persze a birtok fővadásza volt. 

Ezzel a cicaállomány mindösszesen három főre apadt. (Volt, amikor heten voltak.) Itt épp vacsora időben. 

Múlt évi szaporulat, Sütike néven. Tiszta anyja egyébként, ő  is ugyanígy dobta magát hanyatt, amikor simogatásra vágyott, viszont a kézbe vételt nem szereti és nem tűri. Ő  a lány a cica csapatban, még jó, hogy nem kapkodtuk el az ivartalanítást. 

Egyébként nagyon beindult a malac "biznissz", idén eddig 17 kismalacot és a már fent említett kocát sikerült eladnom. Jelentősen hozzájárulva ezzel a maradék takarmányozásához. A tavalyi évhez képest már most sikerült nagyjából megduplázni a birtokból befolyt bevételeket azon túl, hogy nyilván élelmiszerre is jóval kevesebbet költünk, mint azok, akik mindent boltból szereznek be. Persze itt nem milliós összegekről van szó, hanem inkább pár  százezres tételről. De a végső cél természetesen az lenne, hogy a birtok eltartsa önmagát és persze bennünket is. 

Októberi fejlemények

 

Műhely fronton annyi előrelépés történt októberben, hogy a nem nyíló ablakok be lettek üvegezve. Az üvegeket már szeptemberben megrendeltük. Takarékossági okokból szimpla üvegeket, viszont duplán. Így mi magunk oldottuk meg a hőszigetelt üveg gyártását. Ahhoz, hogy az üvegek a helyükre kerülhessenek milliónyi kis lécet kellett gyalulni, méretre vágni és beszögelni a helyére. 

Tíz ablaknyílásba, húsz üveg, üvegenként négy darab beszegző léc, plusz 10x4 db távtartó léc, ami a légrést biztosítja a két tábla között. Hát a mester elvolt egy darabig, míg legyártotta a léceket. Az alábbi képen már a távtartókat rögzíti. 

Minden léc beszabva, a helyére beillesztve, hogy véletlenül se keveredjenek össze. 

Itt már érkezik egy üvegtábla. 

Nagyjából 6 órányi munkával a helyére is került mind a húsz tábla. Az én közreműködésem annyiban merült ki, hogy mind a húsz üveget megtisztítottam mindkét oldalán. Főleg a belső oldal volt a lényeg, mert ugye azt utólag már nem lehet pucolgatni. 

Elkészültünk: egyik oldal. 

Másik oldal. Lassan tényleg zárható lesz a műhely. Középre kerül majd az egyik nyíló ablak, reméljük hamarosan.

Október hónapban volt az utolsó esély arra, hogy a lábon száradt fákat kivágjuk, hiszen az élő társakon még bőven volt levél, viszont, aki kopaszon ácsorog ilyenkor, abban már biztos, hogy nincs élet. Ily módon pedig úgy tudtuk gyarapítani tűzifa készletünket, hogy nincs szükség várakozási időre, hiszen nem kell a fa kiszáradására várni.

Emberem vágta és kb. 3 méteresekre darabolta a fákat, én meg pakoltam a kocsira.

Három pótkocsinyi fát sikerült egy napi munkával kitermelni és kihordani. A területnek pedig csak egy töredékével végeztünk, úgyhogy lesz még bőven ilyen lábon száradt. Viszont azokat a tavaszi, nyári hónapokban is ki tudjuk majd vágni. 

Ekkorra rakat lett belőle. Ezt pedig már akár én is fel tudom darabolni a leszabó fűrészünkkel, persze csak akkor, ha lesz hely a tornácon, az ugyanis most fullon van. 

Októberben végre sikerült elszállíttatani a 2,5 éve kivágott tölgyfa rönköket gatterolásra. Eddig abban bíztunk, hogy majd helyileg meg tudjuk oldani, de be kellett látnunk, hogy a három méteres tölgyfa rönköket kézi erővel nem tudjuk mozgatni, plusz a fűrészes ember sem ért ide.   A maradék fenyőfát illetve tölgyfát szintén két fordulóban hozta fel. Ez itt az egyik rakat, a másiknak a tornácon szorítottunk helyet. 

Felkészülten várjuk a telet. Bár egyelőre csak rőzsével fűtöm a sparherdet és így van  24 fok a közösségi terekben. Ezt a hőmérsékletet kb. 2 kosárnyi tüzelővel érem el, gyakorlatilag annyi idő alatt, amíg megfőzök és megmelegítem a vizet a malacok darájához. Még mondja valaki, hogy fával fűteni nem gazdaságos. Mindeközben hálószoba ajtaja szigorúan zárva, hogy oda véletlenül se menjen a melegből plusz este még  szellőztetés a jó alvás érdekében. 

A tornác másik oldalára is pakoltam egy adagot, miután a "drága" kecskéim széjjel ugrálták a szépen megépített farakatunkat. 

Ebben a hónapban sem úsztuk meg a karám reparálást, mivel Bendegúz egészen egyszerűen nem fér a bőrébe mióta szerelmes. Hiába viszem neki reggelente a lányokat, az sem elég. Szabályosan elbontja maga mellöl a karámot. Itt épp az érintett szakasz javítása folyik. 

Szükségessé vált a kapu két oszlopának kicserélése is, mivel a földben levő részük hat év alatt kissé elkorhadt. Mondjuk a kapu stabilitásának az sem tett jót, hogy fentebb említett Bendegúz többször is befejelte, hogy a csajok közelébe juthasson. 

Az új oszlopok már lekérgelt akácfából készültek, amik legalább négyszer ennyit is kibírnak. 

Októberben is tovább folyt az egykori gyümölcsös kaszálása, hetekig onnan etettük a kecskéket. A maradék szénát pedig két körben levittem az istállóba mielőtt megázott volna. Ez szerintem kitart a hónapban, így a nagy gurigákat, majd csak novemberben kell megkezdeni. 

A kertben is tovább folytak a munkálatok októberben is, de erről majd egy külön beszámoló készül. Illetve most már az állat seregletről is készül egy helyzet jelentés, mert már az is régen volt. Mindkét iromány hamarosan elkészül, ezúttal nem kell heteket várnotok a folytatásra. 

Őszi betakarítás

 

Eredetileg szeptemberben akart elkészülni ez a beszámoló, hiszen időben akkor történt a címben szereplő cselekmény, csak hát a malacok bekavartak és teljesen elterelődött a figyelem a blogról. Utána meg annyira belepördültünk a birtokon való munkálatokba, hogy cseppnyi időm sem maradt a blogra. De azért most bepótolom az elmaradásomat.

Nézzük tehát, mi mindent tartogatott számunkra a kert még szeptemberben.

Először is betakarításra került a maradék padlizsán nagy része. Ezen kívül lett még 5-6 darab apróka is, amiből még a múlt héten csináltam egy jó kis paradicsomos-padlizsános ragut, amit penne tészával és jó adag reszelt sajttal fogyasztottunk. 

Az interneten találtam egy jó kis oldalt 25 padlizsános recepttel, ami nagyon jól jött mert eddig a padlizsánkrémen és a muszakán kívül nem igen ismertem más receptet. Így a paradicsomos ragun kívül készült még két adag erdélyi rakott padlizsán is, ami szintén nagyon ízlett.

Idén nagyon bejött a száraz bab. Igaz, hogy ketten órákon keresztül fejtettük ki, de megérte a belefektetett munkát. Bő két kilónyi került a fagyasztóba (én a biztonság kedvéért ott tartom, bár állítólag elég két napig, hogy a zsizsik ne tudjon kárt tenni benne). A kidney babból  készült már egy jó kis chili con carne, a tarkából pedig hamarosan bableves fog készülni jó kis házi sonkával, kolbásszal. 

A napraforgók olyan szárakat növesztettek, hogy a fűkasza körfűrész lapjával lettek kivágva. A tönköket meg majd ásóval kiszedjük. 

Itt a betakarított mennyiség. Azóta kiterítve szárad a padláson. Emberem előszeretettel fogyaszt belőle egy-egy adagot, amikor arra jár, plusz a malackák is szoktak kapni néha-néha néhány fejjel, amit szétszórok neki, hadd molyoljanak vele. Illetve a pipikék szemes takarmányához keverem, hogy kicsit változatosabban egyenek. 

Lett még egy jó adag piros paradicsomom is, amiből készült néhány üveg lecsó. 

A maradék napraforgó szárak pedig mehettek az állatoknak.

Minden kecske azonnal megrohamozta a friss szállítmányt. Másnapra csak a lecsupaszított botok maradtak. Száradás után kiválóan melegítik a sparherdet. Egy gazdaságban ez egy nagyon szép példája annak, hogy mindent megpróbálunk hasznosítani, hogy a lehető legkevesebb hulladék legyen. 

Ezek a napraforgó tányérok viszont nem a kertben termettek. Ezt a pipik maguknak termesztették. Valamikor tavasszal kaptak az előző évi termésből és mivel kicsit hanyagok voltak, néhány magocskát nem találtak meg. Amelyek szépen kikeltek. Az egyikből egy olyan gigantikus növény növekedett, aminek a szára olyan vastag volt mint a csuklóm és jó  2,5 méter magasra megnőtt. Sajnos elkéstem a lefényképezésével, mert a sok súlyos tányér miatt, egyszer csak elfáradt és lekonyult. Végül ennyi tányért sikerült betakarítanom arról az egyetlen növényről. 

Szeptember második felében bizony nálunk már beköszöntöttek az első fagyok. Mivel nem akartam úgy járni, mint tavaly, amikor a tornácon felsorakoztatott tökök részben megfagytak, ezért gyorsan neki láttam a betakarításnak és a pincébe való lehordásnak. 

Messziről talán nem látszik de ezen a közelin jól megfigyelhetőek a lekonyult levelek, amelyek elfagytak az éjszaka, valamint a levéldzsungelben rejtőző óriásom. 

A termés leszedése mellett magát a tök növényt is kiszedtem, gondoltam jó lesz ez is az állatoknak és nem tévedtem. Három ilyen talicskányit vittem nekik és másnapra szinte semmi nem maradt belöle. 

Itt a végeredmény. Nem panaszkodom, a téli szezonra bőven elvagyunk látva sütőtökkel. Egyből már készült egy nagyon finom sütőtök krémleves. A másodikat a héten töröm meg és sütőtökös rizottó lesz belőle. 

A fenti növények betakarításán túl a kert korántsem ürült még ki. Még mindig terem a mángold, a sóska, és akad bőven sárgarépa és fehérrépa is. Szóval jól el vagyunk látva mindenféle zöldséggel. 

Zárásként pedig szeretnék eldicsekedni vele, hogy két évnyi próbálkozás után végre van saját tojás. Igaz, hogy a maradék öt tikocska közül egyelőre kettő-három tojogat, de végre valami elkezdődött. Ez két hét termése mínusz 3-4 darab, amit már megettünk. 

Ma pedig sütős napot tartottam és készült egy szép kis vekni 0,5 kg lisztből. 

Valamint ez a szép fonott kalács, szintén 0,5 kg lisztből. Plusz még bedagasztottam és meghajtogattam egy adag hájas tésztát, ami a jövő héten esedékes disznóvágásra fog készre sülni. 

Ezzel búcsúzom egyelőre, de pár napon belül újból jelentkezem. Be szeretném hozni a lemaradásomat és beszámolni az októberi eseményekről, valamint az állatokról is.