Eredetileg szeptemberben akart elkészülni ez a beszámoló, hiszen időben akkor történt a címben szereplő cselekmény, csak hát a malacok bekavartak és teljesen elterelődött a figyelem a blogról. Utána meg annyira belepördültünk a birtokon való munkálatokba, hogy cseppnyi időm sem maradt a blogra. De azért most bepótolom az elmaradásomat.
Nézzük tehát, mi mindent tartogatott számunkra a kert még szeptemberben.
Először is betakarításra került a maradék padlizsán nagy része. Ezen kívül lett még 5-6 darab apróka is, amiből még a múlt héten csináltam egy jó kis paradicsomos-padlizsános ragut, amit penne tészával és jó adag reszelt sajttal fogyasztottunk.
Az interneten találtam egy jó kis oldalt 25 padlizsános recepttel, ami nagyon jól jött mert eddig a padlizsánkrémen és a muszakán kívül nem igen ismertem más receptet. Így a paradicsomos ragun kívül készült még két adag erdélyi rakott padlizsán is, ami szintén nagyon ízlett.
Idén nagyon bejött a száraz bab. Igaz, hogy ketten órákon keresztül fejtettük ki, de megérte a belefektetett munkát. Bő két kilónyi került a fagyasztóba (én a biztonság kedvéért ott tartom, bár állítólag elég két napig, hogy a zsizsik ne tudjon kárt tenni benne). A kidney babból készült már egy jó kis chili con carne, a tarkából pedig hamarosan bableves fog készülni jó kis házi sonkával, kolbásszal.
A napraforgók olyan szárakat növesztettek, hogy a fűkasza körfűrész lapjával lettek kivágva. A tönköket meg majd ásóval kiszedjük.
Itt a betakarított mennyiség. Azóta kiterítve szárad a padláson. Emberem előszeretettel fogyaszt belőle egy-egy adagot, amikor arra jár, plusz a malackák is szoktak kapni néha-néha néhány fejjel, amit szétszórok neki, hadd molyoljanak vele. Illetve a pipikék szemes takarmányához keverem, hogy kicsit változatosabban egyenek.
Lett még egy jó adag piros paradicsomom is, amiből készült néhány üveg lecsó.
A maradék napraforgó szárak pedig mehettek az állatoknak.
Minden kecske azonnal megrohamozta a friss szállítmányt. Másnapra csak a lecsupaszított botok maradtak. Száradás után kiválóan melegítik a sparherdet. Egy gazdaságban ez egy nagyon szép példája annak, hogy mindent megpróbálunk hasznosítani, hogy a lehető legkevesebb hulladék legyen.
Ezek a napraforgó tányérok viszont nem a kertben termettek. Ezt a pipik maguknak termesztették. Valamikor tavasszal kaptak az előző évi termésből és mivel kicsit hanyagok voltak, néhány magocskát nem találtak meg. Amelyek szépen kikeltek. Az egyikből egy olyan gigantikus növény növekedett, aminek a szára olyan vastag volt mint a csuklóm és jó 2,5 méter magasra megnőtt. Sajnos elkéstem a lefényképezésével, mert a sok súlyos tányér miatt, egyszer csak elfáradt és lekonyult. Végül ennyi tányért sikerült betakarítanom arról az egyetlen növényről.
Szeptember második felében bizony nálunk már beköszöntöttek az első fagyok. Mivel nem akartam úgy járni, mint tavaly, amikor a tornácon felsorakoztatott tökök részben megfagytak, ezért gyorsan neki láttam a betakarításnak és a pincébe való lehordásnak.
Messziről talán nem látszik de ezen a közelin jól megfigyelhetőek a lekonyult levelek, amelyek elfagytak az éjszaka, valamint a levéldzsungelben rejtőző óriásom.
A termés leszedése mellett magát a tök növényt is kiszedtem, gondoltam jó lesz ez is az állatoknak és nem tévedtem. Három ilyen talicskányit vittem nekik és másnapra szinte semmi nem maradt belöle.
Itt a végeredmény. Nem panaszkodom, a téli szezonra bőven elvagyunk látva sütőtökkel. Egyből már készült egy nagyon finom sütőtök krémleves. A másodikat a héten töröm meg és sütőtökös rizottó lesz belőle.
Zárásként pedig szeretnék eldicsekedni vele, hogy két évnyi próbálkozás után végre van saját tojás. Igaz, hogy a maradék öt tikocska közül egyelőre kettő-három tojogat, de végre valami elkezdődött. Ez két hét termése mínusz 3-4 darab, amit már megettünk.
Ma pedig sütős napot tartottam és készült egy szép kis vekni 0,5 kg lisztből.
Valamint ez a szép fonott kalács, szintén 0,5 kg lisztből. Plusz még bedagasztottam és meghajtogattam egy adag hájas tésztát, ami a jövő héten esedékes disznóvágásra fog készre sülni.
Ezzel búcsúzom egyelőre, de pár napon belül újból jelentkezem. Be szeretném hozni a lemaradásomat és beszámolni az októberi eseményekről, valamint az állatokról is.
Eszter nagyon szép padlizsánjaid vannak, én csak sütve fokhagymásan olíva-olajban, rántva, és krémnek csináltam, de nagyon szeretjük.
VálaszTörlésBabok is nagyon jól néznek ki.
Emlékszem rá, hogy falun a nagymamáméknál a kerítés a veteményest napraforgószárakból készült. Nagyon szerettem megbontani egy-egy szárat, mert a belseje jó puha volt.))
Eszter nálam a mángold nagyon sok csúnya, ehetetlen leveleket hoz, igaz szép nagyok, nem tudom mi az oka.
Azt a mindenét ez a kenyér..., hu milyen jó lenne lefejteni a ropogós héját és megenni..))) Na a fonottkalácsod is magáért beszél..))
Ügyes vagy nagyon!
Kedves Andrea! Köszönöm a kedves hozzászólást. A kenyér és a kalácsi is nagyon finom lett, nemcsak a szemnek szép. Nem tudom, mi lehet a gond a mángolddal, én idén vetettem először és nagyon sokszor ettünk belöle, sőt az állatoknak is jutott, mert nem győztük megenni. Ölelés Málnáskertböl!
VálaszTörlés