Ez már tényleg az édes otthon

Ahogy ígértem, akkor jelentkezem, ha már elkészült a konyha. Igazából már egy hete összeraktuk, azóta várunk a vízvezetékszerelőre, hogy végre legyen mosogatónk és mosdónk a fürdőszobában. Nem volt egyszerű az elmúlt hónap sem, ahogy az előző 20 sem (bizony már ennyi idő eltelt, mióta ideköltöztünk), csak így a vége felé kicsit már nehezen viseltük az újabb és újabb akadályokat, azokból pedig akadt egy jó pár.

Ott hagytam abba, hogy végre leraktuk a hajópadlót a ház másik felében és már csak festeni és lakkozni kell. A fehér festéknél festékszórót alkalmaztunk, ez miatt körbe kellett ragasztanunk a bejárati ajtót, nehogy összefestékezzük. Ez pedig azzal járt, hogy pár napig a háztartási helyiség ablakán közlekedtünk (kétszeri festés + kétszeri lakkozás + száradási idők ennyi ideig tartott). Ebbe annyira belejöttünk, hogy már akkor is arra mentünk, amikor tulajdonképpen az ajtón is ki lehetett volna.  Egyik délután Gábor felvitte a második lakkréteget, majd másnap reggel (amikor már kopp száraz volt) az ablakon át távozott, én kb. 20 perc múlva követtem és már félig kint voltam, mire leesett, hogy miért is erre jöttem/ünk???

És most jöjjön a képes beszámoló az újabb fejleményekről.

Itt már kész a festés, lakkozás, a képen látszik, hogy a téglapilléreket is be kellett csomagolni alul, hogy elkerüljük a fehér pöttyöket. (már megint csomagolás, én már a csomagoló papír és a ragasztószalag látványától is kiütést kapok, ajándékozás esetén nálunk csak AJÁNDÉKZACSKÓ jöhet szóba ezek után)

Egyszeri festés után megállapítottuk, hogy kell még egy réteg. Igen ám, de a festékmennyiség egyszeri festésre lett kikalkulálva.

Akadály 1: Hívom az eladót csütörtök du. 15,30-kor, hogy kellene még. Mondja, hogy jövő hét eleje. Mondom az nagyon nagy baj, mert akkor csúszik az egész konyhaprojekt. Mondja, hívjam egy negyed óra múlva, próbál valamit intézni. De már nem is kellet hívnom, megelőzött és mondta, hogy másnap fél kilenckor elhozható az öt liter festék. (Pont jöttek le Pestről a festékszóró gépüket javítani és velük tudta lehozatni a festéket. Mázli, csak éppen 70 km-t kellet autózni érte.

Persze tudom, hogy itthon kicsit szokatlan a fehér hajópadló, de nekünk mindenesetre nagyon tetszik. Ez svédországi behatás, ott a hajópadló általában fehér. A sötét mennyezet miatt nem akartunk sötét padlót is, natúrban meg nem tetszik nekünk a hajópadló. Így maradt a fehér szín.




 A polcok itt még festésre várakozva.

 Itt pedig már lefestve és berögzítve a helyükre.



A szilárd talaj az étkezőben lehetővé tette, hogy végleg elhagyjuk a lakókocsit. Elhoztuk az előző házból   megmaradt összes bútorunkat: 1 db étkezőasztal + 6 db szék. Így végre áthurcolkodott a konyha is a lakókocsiból.

Íme a minimál konyhám kétmedencés mosogatóval és a nagymama stelázsijával, mint egyetlen bútorral. Pár hétig ezzel  a megoldással kellet, hogy beérjem. De már az is óriási előrelepés volt, hogy legalább kényelmesen, meleg helyen tudtunk étkezni.

Szerencsétlen sorsú kanapénk, mely 4 hónapos szobafogság után végre elfoglalhatta a helyét. Jó választásnak bizonyult, bár még nem sok időnk volt pihengetni rajta.

Itt már készül a végleges konyhabútor. Épp a lábak felszerelése folyik.

Akadály 2:  8 db szekrény, mindegyikre 4 láb, lábanként 4 csavar. Felszereljük az összeset, ahhoz a lábakat széttekerni, a talpacskákat felcsavarozni (128  db csavar) lábakat visszatekerni. És AKKOR derül ki, hogy rossz lábakat adtak. 10 cm-esek helyett 12 cm-eseket kaptunk.

Azért csak akkor tűnt fel, mert a lábak felszerelése után kihoztuk a szekrényeket a konyha részből, hogy elférjünk és csak az utolsó szekrény lett odaállítva a csempézett falrész mellé és akkor tűnt fel, hogy túl magas. Telefonálás, kiderül, hogy a szállítónál lettek összekeverve a cikkszámok és ők hibáztak. De ez minket igen kevéssé vigasztalt. 32 db lábat lecsavarni, 128 db csavart kitekerni, majd a 32 db lábat összecsavarni. Visszavinni az üzletbe, ahol kicserélték (120 km autókázás, még szerencse, hogy nem csak ezért kellett menni). Az új lábakkal a fenti lépéseket újra eljátszani és már ott is tartottunk, ahol három nappal ezelőtt. Na, ez a méreg, nem a CIÁN.

A lábak kicserélését összekötöttük a bútorbeszerzésekkel. Itt épp az új szerzeményünk, egy tálalószekrény egy antik bútorboltból és már az új lábak a szekrénykéken. Kissé kaotikusak még a viszonyok a konyha-étkezőben az egyik reggelen.

 Itt már beállítva a szekrények a helyükre, már csak a pult lap hiányzik.

 A "káosz" utáni nap reggelén már így álltunk. Kilátás az étkezőre ....

 
...  és a konyhára. Amint látszik végül megelégedtem egy medencés mosogatóval, az viszont óriási. Tulajdonképpen kisebb gyermekek fürdetésére is kiválóan alkalmas lenne.

Az ajtók még hiányoznak, meg még nyitott polcokat szeretnék a falra a mosogató  két oldalára. De azok majd csak valamikor jövőre. (Remélem).




Ezeket a cuki dobozkákat a kishúgomtól kaptam szülinapra. A kisfia tápszeres dobozaiból gyártotta őket. Most aszalt gyümölcsök, és csonthéjasok lakóhelyei.

Csendélet a konyhaablakban. A kis manócskák (tomte-k) Svédországból költöztek ide több társukkal együtt. Saját kezűleg raktam össze őket. Kis egységcsomagokban darabokban árulják őket, karácsony előtt jól  elmatat velük az ember (festeget, varrogat, ragasztgat) és közben lenyugszik.

Ez a másik szerzeményünk az antik boltból. A hallban kapott helyet. A saját és a vendégek kabátjai jól megférnek majd benne.




A konyha-étkezőben felszámoltuk a káoszt, helyette csináltunk káoszt a nappaliban. A komplett könyvtárunk, meg az egyéb holmijaink az apukámnál parkoltak dobozokban. Ezeket két fordulóval (a kocsit és az utánfutót megtömve) sikerült elhoznunk. Pechünkre ekkor is meg a szekrények szállításakor is elkapott minket az eső. A két fehér szekrény vakarhattuk ki a sárból. Szerencsére megúszták sérülés nélkül. A dobozaink meg eláztak meg besározódtak. Persze a szállításokat megelőzőleg  és az utáni napokon nem esett, csak pont azon a két napon.

A könyvek beköltöztek a helyükre.

Térjünk vissza ismét a konyhába. Végül tegnap ideért a vízvezetékszerelő és beüzemelte a mosogatót.

Én már egész nap spóroltam a mosogatnivalót, ahogy  a képen is látszik. Hát,  mit mondjak. 20 hónap után egy álom volt folyóvízben mosogatni. Mosogatógépre nincs is szükségem, vígan vállalom a  kézzel való mosogatást.

A mosdó szekrénykét is mi készítettük. Mondjuk a 6 cm-es pultot nem volt egyszerű átfúrni, de hát ez volt az elképzelés, hát megcsináltuk. A mosdót azért nem sikerült használatba helyezni a mosogatóval egyidejűleg. Akadály 3: Két biszbasz közcsavar hiányzik, ezért holnap újra jön a vizes, mivel ma beszereztük őket és összerakja végre.

 

Ja, itt volt még egy akadály 4: először mikor összeraktuk és odapróbáltuk, kiderült, hogy túl magas. Nem számoltunk azzal, hogy ráültetett mosdó lesz és azzal együtt már nekem kényelmetlen lenne. Úgyhogy a fiókrésznél és alul 3-3 cm-t le kellett vágnunk, így viszont a csempe sor alá került, ezért fel kellett rakni még egy sor csempét. Még szerencse, hogy volt annyi tartalékunk.

 

Egyébként ez még nem  a végleges állapot. A fal mellé támasztott anyagokból fiókocskák fognak készülni a mosdópulthoz. MAJD.

Ezt a ca. 120 éves komódot a Tisza-tó mellöl hoztuk. Szerencsére összetudtuk kötni egy másik úttal, Fehérvárig mindenképpen mennünk kellett. Viszont olyan kedvező áron volt, megérte addig elmenni érte. Hihetetlen mennyiségű ruhát tudott elnyelni.

Bent tehát idáig jutottunk. Holnap még jön a villanyszerelő és felrakja a lámpákat, az még sokat dob az összképen. A többi elmaradt dolog majd valamikor.

Jövőre ugyanis a gazdaság beindításara kell koncentrálnunk. Rendes konyhakertet kell csinálnunk és az állatok takarmányát is mi szeretnénk megtermelni. Újra kell építeni az istállót és bővíteni kell az állatállományt. Hiszen ebből szeretnénk élni.

Sajnos a kinti környezetet nem sikerült úgy rendbe tenni, ahogy szerettük volna. A hetek óta tartó fagyos idő miatt elmaradt a tereprendezés és a szemét elszállítása. Tegnap viszont megjött a jövő évi projektek alapanyaga: 4000 db bontott tégla. Egy részük a tornác burkolatába kell, a maradék meg a pincéhez (mert ugye arra is szükség van a zöldségek, gyümölcsök, sajtok tárolása miatt). Úgyhogy jövőre sem fogunk unatkozni.

Most egy kis pihenés következik, ami igencsak ránk fér. Bizonyos szempontból kényszerpihenő is. Tavaly ősszel derült ki (már az alapok elkészülte után), hogy a párom bal térdében a keresztszalag elszakadt, de már vagy 10 éve egy sportsérülés következtében, amit akkor nem vettek észre. Emiatt a térde egy rossz mozdulattól kiugrik a helyéről, iszonyatos fájdalmat okozva. Az első doki, aki megvizsgálta azt tanácsolta, hogy ne járjon egyenetlen talajon (hahaha, nálunk csak az van) és kímélje (megint hahaha, épphogy elkezdtünk építkezni) és műtétet javasolt. Most már eljutottunk odáig, hogy nem halogathatja tovább és a műtétre a tél a legalkalmasabb, mivel 3-4 hónap a rehabilitáció. Már november végére terveztük, de a fentebb felsorolt akadályok miatt, és mert minden tovább tartott, mint amennyit terveztünk rá, már nem fért be az időbe. Január elején viszont műtét. Szorítsatok nekünk!

Hihetetlenül büszke vagyok rá, hogy mindezek ellenére levezényelte az egész építkezést. Mert bár én is folyamat itt voltam és szinte mindent együtt csináltunk, de azért a felelősség az ő  vállát nyomta. Szakmáját tekintve ugyan bútorasztalos, de a vasbetonszereléstől kezdve, a burkolásig mindent csinált. Most eszembe jutott egy eset, amikor egy nap leforgása alatt nem is tudom hányszor váltott foglalkozást.

Reggel kezdet mint ÁLLATGONDOZÓ, ellátta az állatokat és megfejte, akiket lehetett. Majd átváltott FESTŐBE és kimeszelte a kisszobát, aminek kicsit befoltosodott a fala. Ezután ASZTALOSKODOTT kicsit és összerakta a mosdópultot. Míg az összeragasztott bútor száradt, gyorsan VILLANYSZERELT egyet, felrakott egy lámpát a fürdőszobába a tükör fölé. Mire ezzel is meglett, HIDEGBURKOLÓVÁ változott és felszórta a már fentebb említett pár csempét a fürdőbe. Este pedig visszaváltozott ÁLLATGONDOZÓVÁ. Na, ilyen egy emberem van nekem.

Végül zárásként jöjjön néhány kép a természetből.

Naplemente a birtokon. Persze a kép nem adja vissza, milyen gyönyörűséges volt valójában. (de azért megpróbáltuk megörökíteni)





 

Mintha lángolna az ég. Félelmetesen szép volt.
 

Ez pedig egy friss kép, ma kattintottam. Ilyen gyönyörű fehér minden nálunk. Ahogy gondolom nálatok is.

Ezekkel a záróképekkel kívánunk mindenkinek

BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET!

Maradjatok velünk jövőre is, újabb kalandok következnek.

Az Aranypart bezárt

Mint, ahogy a cím is mutatja a tengerparti hangulat végre megszűnt. Majdnem egy hónap után ismét szilárd talaj van a lábunk alatt az egész házban. De még a hajópadlózást megelőzően Gábor beszabta és megcsiszolta az összes polcot, hogy megellenőrizzük, hogyan állnak. Mivel bontott téglából épült, ezért néhány téglából flexelni kellett, hogy ne álljanak csálén a polcok. Gondoltuk, azt jobb még az előtt megejteni, hogy a fapadló le van rakva.

A polcokat már csak festeni kell és lehet berögzíteni a helyükre.

És ezek után belekezdtünk végre a padlózásba. Én mint jó asztalos feleség a leszabógépnél kaptam helyet. A négy méteres hajópadló szálakat méretre vágtam, miután a mester kikiabálta a pontos centit.

Mérés, rajzolás.

Vágás.

 

Nem volt egyszerű dolgunk, sok mindent kellett kerülgetni.

Itt éppen a csikótűzhelyet.

De az íves kályha megkerülése sem volt semmi. Hogy a téglapillérekről már ne is beszéljünk.

És íme, a kész padló.

Most jelenleg a csiszolás és a festés van folyamatban. Ha ez meglesz, akkor legalább már elhozhatjuk az asztalunkat és a székeinket és végre át tudjuk költöztetni a konyhát. Persze a konyhabútor még sehol, de főzni tudunk, a mosogatást meg megoldjuk valahogy.

Az utóbbi napokban gyönyörű idő volt és akadt egy fél órám, hogy kattintgassak az állatudvarban. A következőket sikerült elkövetnem.

Józsi itt éppen Micinek udvarol bőszen.

Itt is micizik.

És nem tágít a sarkából.

Azért Józsi is kecskéhez méltóan kíváncsi és megvizsgálja a kamerát.

Tündér élvezi a napocskát, háttérben a kislánya matat a maradékban.

 

Zsófi portré.

A malackák sokat nőttek, mióta nálunk laknak. A fekete picik lassan utolérik a rózsásakat.

Persze a cipőmet is meg kell kóstolni, hátha ehető.

Nálunk a malacok is legelnek.

A kis kan vizsgálódik, egyébként már a kecskéknél is próbálkozott. Mondanom sem kell, hogy nem sok sikerrel.

Vízszerelőnk kisfia termesztette ezeket  a gyönyörűséges tököket. Amiket a halloween időszak elmúltával megkaptunk ajándékba. Ez egy jó kis táplálékkiegészítő a malackáknak és a kecskéknek is.

Most ennyiről tudtam beszámolni. Legközelebb akkor szeretnék jelentkezni, ha már megfőztem az új konyhámban az első ebédet vagy vacsorát. Remélem nem kell sokáig várnotok.

Célegyenesben

Ismét jelenkezem, immár remélhetőleg a célegyenesből. Reményeink szerint kb. két hét és végleg elhagyhatjuk a lakókocsit, ami most már  csak (szerencsére) étkezőkocsi funkcióban üzemel.

Utolsó bejelentkezésem óta a homok szépen kiszáradt és már csak pár napig kell élveznünk a sivatagi fílinget. Persze azalatt a két hét alatt sem ültünk  a babérjainkon. Közben elkészítettük a mosdópult elemeit és a polcokat a nappaliba. 

A mosdópult összerakásra és festésre várakozik a fürdőszobában.

A polcokat is itt halmoztuk, hely hiányában. "Csak" 30 db-ot kellett legyártani, pár napig el voltunk a műhelyben a szabással, gyalulással és még két napig ragasztottuk őket itthon, de legalább már ezek is megvannak.

 A vakolás és az ablakdíszek is teljesen elkészültek.

 Az ajtó köré végül ilyen minta került. Az ív rímel a karpántok ívére.

És végre megkezdtük az előkészületeket a hajópadló lerakásához. Homok elsimítva.

 A párnafák már a homokágyban pihengetnek, legalábbis a konyha-étkező részben.

Számításaink szerint egy hét alatt meg lesz a padló, utána jöhet a konyhabútor. Már megterveztük és az anyagok is ki vannak választva. Holnap meg is kell rendelnünk, hogy megjöjjön, mire kész a padló.

Kint is zajlottak az események. A kertben elvégeztettük a talajelőkészítő munkákat.

Így nézett ki a munkálatok előtt. Előtérben a kukorica, háttérben pedig a parlagfű ültetvényünk.

 Előbb szártépőzés.

Szártépőzés befejezve, jöhet a szántás.




Kert felszántva.




Pár héttel ezelőtt sajnálatos esemény történt a birtokon.


A gyümölcsfák vásárlásakor ajándékba kaptunk három tűlevelű fácskát. Ez itt az egyik még az elültetése után márciusban.

Mára sajnos csak ez maradt belőle. A dámvadak egy éjjel megtalálták és teljesen lepusztították. Ezenkívül szőröstül-bőröstül felfalták az egyik gyümölcsfánkat is.

A tanulság, hogy  minden haszonnövényt el kell kerítenünk villanypásztorral. A lenti kertben ugyanis nem esett kár.

A legnagyobb szenzáció viszont, hogy szerdától újabb lakója van az állatudvarnak.

A "jól felkészült" állattartó egyelőre így tudta megoldani a szállítást. Két raklapból és bútorlapokból eszkábáltuk össze sietve. Lehet, hogy csúnya, de a célnak tökéletesen megfelelt.

Az előzményekről: ahhoz, hogy jövőre is legyen kecsketej, ahhoz gidák kellenek, a gidákhoz pedig egy apuka is. Eleinte nem akartunk bakot a lányok mellé, gondoltuk majd kölcsönkérünk. De ez nem olyan egyszerű, hogy biztos legyél a sikerben legalább két hónapig kellene. Annyi időre meg ki adja kölcsön? Meg minden évben eljátszani ezt a honnan szerezzünk bakot, meg hozni, vinni macerát.  Most meg kapóra jött, hogy a kőművesünk ismerősének két felesleges bakja is akadt és elhozhattuk ingyen őket. 

Persze nekünk is csak egyre van szükségünk és mivel az egyik egy testvér kapcsolatból született, így Józsika lett a befutó.

Józsika színre lép, a gazdi győzte visszafogni, olyan erővel indult meg a lányok felé.

 Azért van szarvberendezése, mi?

 Megtörténik a kapcsolatfelvétel. Lilikénk már csókolgatja a lovagot.

Egyelőre Lili és Tündér ivarzik, velük volt összezárva egy darabig. Bár a lányok egyelőre csak kényeskednek és nem engedték magukhoz. Azért reméljük azóta összejött a nász.

 Józsika szegény eddigi életében láncon volt tartva. Reggelente kivitték legelni egy lánchoz kötve. És mivel három bak is lakott az istállóban, ezért ott is meg voltak láncolva mindig. Két napig mi is csak a karámban tartottuk, de utána kiengedtük. Persze a villanypásztornak azért bemutattuk.

Szegény azt sem tudta mi van, nem is akart először kimenni. Azóta viszont egész jól megszokott.

 Hűségesen követi az ő háremét.

Bár kissé félelmetes a lányokhoz képest jóval nagyobb termetével és azokkal a hatalmas szarvakkal. De barátságos jószág, inkább kicsit félős. Az első napokban folyton kitért elölünk, ha közeledtünk, mára azért eljutottunk odáig, hogy az orra fölött meg tudjuk simogatni. Remélem a későbbiekben is tartja ezeket a jó szokásait.