Legutóbbi jelentkezésem óta elrohant az idő, Zizikénk lassan 3 hetes lesz és továbbra sem tudunk betelni vele. Egy kis mókamester, ha ránéz az ember muszáj nevetnie. Az alábbiakban szösszenetek következnek a kecskebirodalomból.
Ez a hármas sorozat úgy készült, hogy meglátták a kezemben a fényképezőgépet. Bármi, ami a kezedben van az nekik potenciális kaja.
Közel
Közelebb
Még közelebb. "Akkor ez most kaja vagy sem?"
Múltkor Gábor előhozta a motoros fűrészt, majd lerakta valahol, mert még visszament valamiért. Mire visszaért mindhárom csaj a fűrész körül álldogált vizsgálgatták, szagolgatták az ismeretlen cuccot.
Nálunk nem nyuszi ül a fűben (legalábbis egyelőre), hanem kecske a szalmában.
Zizi előtt nem létezik akadály, itt épp a talicskából szemezgeti a szénamaradványokat. De már a farakás megmászásával is próbálkozik.
Ugrálásban is nagyon ott van a szeren, bár természetesen a legjobb pillanatokat nem tudja az ember megörökíteni.
Itt pedig egy rövid kis bemutató, hogyan legelészik az ekkor még csak 2 hetes gida. A filmben felbukkanó gazdi a statikus kép megzavarása céljából történt.
Egyelőre tehát ennyit a kecskékről.
Az építkezés ha lassan is, de azért halad.
Január végére elkészültek a válaszfalak. A felemás fal oka, hogy maradt másfél raklap vályogtégla, amit nem akartunk veszni hagyni, így elhasználtuk a válaszfalakhoz, így jött létre a válaszfal küvé.
"Mélyre ás a szakkör" , amit már nagyon un, de a ház kapcsán lassan véget ér az áskálódás.
Körbe értünk a szigeteléssel is, itt még a zsaluelemek bebetonozása vissza van.
A déli és a nyugati oldalon már az is elkészült. Itt épp a "minőségellenőrök" szemléznek.
Szóval ha lassan is, de biztosan haladunk a cél felé. Holnap lesz egyébként pont 10 hónapja, hogy lakókocsi-lakók lettünk. Igazából a nehezén, a 40 fokos kánikulán, meg a -15 fokos téli éjszakákon túl vagyunk, így az előttünk álló pár hónap már sétagalopp lesz. Úgyhogy továbbra sem csüggedünk, sőt nagyon élvezzük az itteni életet.
