Állatságok

A korábbi bejegyzésekben a kert és a konyha volt terítéken, viszont az állatseregletről már régen készült beszámoló. Ezért a mostani bejegyzést nekik szentelem.

Kezdeném mindjárt Karcsikával, a legújabb lakónk bemutatásával. A szomszédos birtokkal ugyanis részleges lakosságcserét hajtottunk végre.

A nálunk a gyerekek (unokaöcsik és húgi) által Süti névre keresztelt kiscica ugyanis pontosan egy hete átköltözött a szomszédba, hogy ott a rágcsálóirtó csapatot (egy szem cica) erősítse.

Azóta kaptam az alábbi nagyon cuki kis videót, amin láthatólag nagyon jól  érzi magát a kiscsaj.

A szomszédos birtokról pedig hozzánk költözött ez az igen jó kiállású kakas úrfi, aki nálunk Karcsika nevet kapta.

Kissé félénk a drága, de a tyukicákkal jól elvannak. Sőt a hölgyek már eltanulták tőle, hogyan kell az ülőrudakat birtokba venni. Eddig ugyanis a bejárattal átellenben lévő sarokba kuporodtak be esténként. Pár napja azonban már mindenki a magasban alszik.

A biztonság kedvéért pár napig csak a kis elkerített részen tartózkodott. Tegnap viszont már csatlakozhatott a lánycsapathoz a csellengésben. Ő még legalább kilátszik a fűből,  a csajokat néha már nehéz felfedezni.

A két hét után hazatért gazda szerint nagyot nőttek a tikocskák. Én, aki minden nap láttam őket, ezt nem regisztráltam, de biztosan úgy van. Én legalábbis mindent megtettem a jólétükért. Kapnak darát (kukorica, árpa, korpa) és szinte minden nap jut valami konyhai hulladék (répa- , zöldséghéj, paradicsom maradék az eltevésből stb. stb). Ezenkívül persze a rendelkezésükre álló szép nagy területen szabadon jönnek-mennek, kapirgálnak, csipegetnek.

Kiskerten kívül, nagy kerten belül. Bár persze a villanypásztor nekik nem akadály, a tapasztalat azonban  az, hogy nagyon-nagyon ritkán cselleng ki egy-egy pipi.

Immár 17 napja sikeresen őrizzük az állomány létszámát, ezért a következő hónapban további bővítését tervezünk.

A cicacsapat Süti elköltözésével tehát ismét öt főre csökkent. Itt éppen D`Artagnan kelleti magát.

A tavaly mikulásnapi kis lelenc gyerekünk, Miklóska, aki még mindig elég picike és egy kis hízelgőgép. Viszont már ő  is vadászik, a mai zsákmánya egy gyík volt.

Egy szem lánycicánk, Jázmin a párkányon elnyúlva pihen. Szintén nagy vadász, rendszeresen egérrel a szájában látjuk.

A legfőbb vadász Báró Úr, aki  a sajnálatos "baleset" (megfojtott egy pipit) óta messzire kerüli a szárnyasokat. Az ő kedvenc vadászterülete az istálló. 

És végül az ötödik elem: Porthos a délelőtti portyázásból visszatérőben.

Málna az ominózus eset óta megtanulta, hogy a pipiket nem megenni, hanem őrizni kell. Azóta többször észrevettem, hogy vagy a tornácról, vagy a fűből figyeli őket. Sőt, ha kérdem, hogy mi van a pipikkel, akkor odaszalad a villanypásztor mellé és megnézi őket.

Málna pipi ellenőrzés után kocog vissza a tornácra.

Boróka még mindig egy kis túlmozgásos kamasz gyerek, de nem lehet őt nem szeretni. Reggelente tiszta extázisban van, amikor a gazdik megjelennek és addig nem nyugszik, míg meg nem kapja a simogatás adagját.

A legelő a kaszálás óta nagyon szépen kizöldült a kecskék legnagyobb örömére.



Még ezt az érdekes pozíciót is felveszi a gida, hogy a neki tetsző növényeket kiválogassa.

Folyik a kút körüli fűnyírás.

A délelőtti legelészés eredménye azt hiszem jól látszik Lilin és Tündéren, csak úgy dagadozik a hasuk.

Persze a többiek is nagyon jól néznek ki.

Miután jól tele ették magukat, árnyékba vonulnak és pihennek egy kicsit, majd újult erővel folytatják. 

Elkészült a malac wellness.

Ő  már bepanírozódott és átadta magát az édes pihenésnek.

Kancsika és a legkisebb csemete. Pont megkapta a csemege kukorica héját és néhány szár napraforgót. Mivel őt nem engedjük ki, viszont zöld területe sincs, ezért minden nap vágunk neki friss zöldet, hogy legyen neki egy kis táplálékkiegészítő, meg persze azzal jól el is foglalja magát.

Szerencsére tehát mind a kétlábú, mind a négylábú állomány nagyon jól van, és élik a minden napjaikat itt Málnáskertben.

Zárás képpen egy orrszarvú bogár csemete, akit sikerült lencsevégre kapnunk, amint a házunk mellett szambázott el éppen.

Készült néhány közeli is. Ez az egyik legjobb.



Fényképezkedés után azért macska hatótávolságon kívül helyeztük, mivel jobb híján ők a rovarokat sem vetik meg.

Remélem tetszett a beszámolóm. Jövő héten ismét jelentkezem, addig is legyetek jók. 

Boszorkánykonyha

Legutóbb a kertet mutattam be, most pedig a kert és a birtok "gyümölcseiből" készülő finomságok bemutatója következik.

Az uborkaterméssel nem különösebben dicsekedhetek, de azért egy 4 literes dunsztosüveg majdnem tele lett. Szerencsére volt egyetlen szál kaprom is a kertben,  a tavaly veteményezettek gyereke, mivel idén nem vetettem és saját fokhagyma is került bele.

Miután szépen összeállítottam, mehetett érni a tornácra.

Csendélet muskátlival és a készülő kovászos ubival.

Azóta már elkészült és tegnap meg is kóstolhattuk a frissen sült hurka, kolbász mellé. (Tudom, nem egy tipikus nyári étel, de még mindig van egy jó pár csomaggal a fagyasztóban, a helyre meg szükség volna.)

Kedves méhészkedő szomszédomtól sikerült vennem jó fajta akácmézet, aminek egy részét köhögés elleni gyógyméz készítésére használtam.  A recept alapján 500 g mézbe bele kell keverni 4-4 teáskanál apróra vágott friss bazsalikomot, kakukkfüvet és oregánót (mindegyik a saját fűszereskertből), majd négy hétig áztatni.

A négy hét pont tegnap járt le, le is szűrtem és mehetett a hűtőbe. Köhögés esetén naponta 3-6 alkalommal egy-egy teáskanálnyit kell fogyasztani belőle. Nekem a köhögés a mumusom, ugyanis, ha elkezdem 4-5 hétig nem lábalok ki belőle. Ezért gondoltam jobb felkészülni.

Ahogy legutóbbi bejegyzésemben említettem, egyes fűszerekből már ipari mennyiség termett. Ennyit már nem győzök szárítani és fagyasztani, ezért új felhasználási módot kellett találnom. Citromfűből és mentából ezért készült egy-egy adag szörp. A megmosott letépkedett leveleket citromkarikákkal és vízzel áztattam egy napig.

De még így is maradt egy-egy tálcányi száradásra váró levél, amiből a tél folyamán finom gyógyteát tudunk majd főzni.

Egy napi áztatás után némi cukorral és citromsavval felfőztem a leveleket, majd palackozás után mehettek a száraz dunsztba. Így tartósítószer mentesen jó darabig elállnak a szörpök.

Itt már a pincében a polcon szép katonásan. Jobb híján hópelyhes matricával jelöltem a citromfüveseket, kis cimkéim nem lévén itthon.

Mivel az istálló még mindig nem készült el, így az anyák és a gidák teljes különválasztását nem tudjuk megoldani. Viszont a karámot gidabiztossá tudtuk tenni, tehát nincs ki-bemászkálás. Ezért az anyákat éjszakára bezárva, reggelre van napi 2-3 liter tejecském. Ez viszont már olyan mennyiség, amit nem győzünk meginni. Így két-három naponta készül valamilyen sajtocska. 

Ez itt éppen egy bazsalikomos, de bent pihenget a hűtőben még egy diós is.

Mivel kis mennyiségekről van szó, ezért az egyszerűbb almaecetes verzióval készülnek, ezek az indiai házi sajtok(paneer).

A legutóbb megkezdett sonkát úgy felfaltuk, hogy már csak egy jó nagy húsos csont maradt, amit már nem akartunk tovább farigcsálni. Így ment a legnagyobb edénybe bele, az meg a kinti sparherdre. Ment még utána jó sok saját répa, fehérrépa, krumpli, hagyma, fokhagyma és persze egy jó nagy adag szárazbab. (Ez utóbbi is lehetett volna saját, csak pont a főzés időpontjában fejtettem ki a babot.)

Pár napja vadkerítés ellenőrzést tartottam, amikor is felfedeztem, hogy van egy jófajta kis szederbokor bent a csemetésben, amit mindjárt jól le is szüreteltem. Visszafelé jövet eszembe jutott, hogy a gyümölcsös mögött is van egy szedresünk, így azt is jól megkopasztottam. Több, mint fél kiló lett a zsákmány. Mosás után egy tálcán szétterítettem egy adagot, ez ment a fagyasztóba. A maradékot meg jóízűen elfogyasztottam.

Legutóbb szintén emlegettem az óriás cukkini növényemet. Itt az egyik termés felszeletelve, bepanírozva. Egy adagot megsütöttem ebédre, ez a tálcányi meg megy a fagyasztóba.

Ha így tálcán fagyasztja le az ember, akkor utána zacskóba téve nem fagynak össze és később bármennyit ki lehet venni belőle.

Két napja megint sikerült leszednem egy szép példányt. Ebből viszont főzőtök híján tökfőzelék fog készülni a télen. Meghámozva, reszelve ment a fagyasztóba.

Itt pedig a jövőheti programom. Kénytelen voltam a termés egy részét még éretlenül leszedni, mert roskadoznak a bokrok. Így viszont kell még nekik pár nap.

A két óriás amorf paradicsomom, szerintem darabonként biztos van vagy fél kiló.

Záróképnek az augusztus 20-i ebédem első felvonása. Paradicsom leves svéd recept alapján rizzsel, feta sajt helyett saját bazsalikomos sajttal és friss bazsalikommal.

További kellemes hosszú hétvégét kívánok Mindenkinek!

UI. A hat leendő tyúkanyó továbbra is boldogan kapirgál a birtokon, plusz tegnap beköltözött a "férj" is.További részletek legközelebb.

Kerti örömök

Július utolsó és augusztus első hetében annyira besűrűsödtek a családi események, hogy a kertre nem jutott elég időm. Csak tűzoltás volt: gyorsan leszedni, ami beérett, azzal kezdeni valamit, átnézni a a növényeket és a kártevőket likvidálni. Közben augusztus 4-től kezdve igen rendszeres, nagy mennyiségű csapadék esett, aminek nem maradt el a hatása.

Augusztus 13-án reggel ez a látvány fogadott: itt bab, borsó, krumpli, uborka, sóska található. Persze csak, ha elég közel mész annyira, hogy a gaztengerben felfedezd őket.

Azóta persze már javult a helyzet. Többeket sikerült kiszabadítanom a gyomok fogságából.

Elsőként a babokat, ahonnan is sikerült betakarítani életem első adag szárazbabját.

Kifejtés közben. 

Szintén ugyanerről a helyről a kora tavasszal vetett krumpli maradékát is kiszedtem. 

Az eddig kiszedett krumplitermés lepucolva szortírozva: balra a vető, apró és sérült gumók, középen a közepesek, jobbra a legszebb példányok. 

Kiszabadult a másodvetésű borsó is és már szedtem is róla egy kis termést is.

 

A mélymulcsos ágyásban közben elburjánoztak a haszon növények. Nem mondom, itt is van gaz, de összehasonlíthatatlanul kevesebb, mint a szabad földön. Itt inkább a haszonnövények nőttek gigászira.

Petrezselyem és répa dzsungel a mélymulcsos ágyásban.

És kérem szépen ilyen répákat szedek ki belőle. Lassan jöhet az anyóka húzza a répát, apóka húzza anyókát és így tovább és így tovább.

Kíváncsiságképpen mindenféle méréseket eszközöltem. Ebben a méretben nem látszik, de szárastul kb. 70 cm-es a növény. A gyökér 20 cm felett van.

Három darab répa kiad majdnem egy kilót.

Ilyen hatalmas krumplinövényeket sem láttam még, remélem, hogy a szalma alatt jókora gumócskák lapulnak.

A paradicsomok is óriásira nőttek két karral alig értek át őket, amikor karózásnál kötöznöm kellett. Rengeteg gyümölcs van szinte minden bokron, de még csak most kezdenek pirosodni. Az eltevésre még várni kell egy kicsit, viszont étkezéshez már tudtam szedni belőlük.

Roskadásig van terméssel.

Az egyetlen szem cukkini növényem is gigantikusra nőtt, megszámoltam egyszerre vagy kilenc bébit nevelget.

A magról vetett padlizsánjaim egyike.  Ezen éppen három darab szép lila gyümölcs érik. A többin is van már egy-két darab.

Amik még nagyon beindultak az elmúlt két hétben, azok  a fűszernövények. Balra menta, bazsalikom, jobbra zsálya, oregáno.

Itt a tavasszal ültetett Lidl-is citromfüvem, kb. ötszörösére terebélyesedve, meg  a metélőhagymám kókadozik ollóra várva.

A betakarított bazsalikom. Némely levele féltenyérnyi.

Közben a gazokkal folytatott küzdelmem, mellett veteményeztem is. Másodvetésben  cékla és fekete retek került a földbe. A retek szépen alakul, a cékla viszont nem.

Azzal küzdök. Elsőre egyetlen egy mag sem kelt ki, most az erdőből hoztam fekete földet abba vetettem el, hátha a homok talajjal van gondja. Most reménykedem.

Az egyik munkás reggel utáni betakarítás eredménye.

Tavaly ősszel kísérletképpen egy sor fokhagymát duggattam és végre lett is belőle valami. Az előző években tavasszal ültettem és egyetlen gumó sem lett soha. 

Nem mondom, hogy ez az egy sor olyan hű de fantasztikus lett, de azért látni közöttük néhány fejet, ami már megüti a mércét. Igaz, hogy tavasszal nagy volt a szárazság, mi meg a házi vízmű probléma miatt nem nagyon tudtunk locsolni.

A hagymákkal sem nagyon dicsekedhetek, lett ugyan egy ládányi, meg még egy sor bent van a földben. A méretüktől azonban nem vagyok elájulva.

Összességében nézve azonban sikeresebbnek érzem az idei évet.

- a krumplitermés több és szebb lett, 

- paradicsom idén bőven lesz (ha beérnek), tavaly egy szem se volt, 

- a  répa, fehérrépa termés messze meghaladja a tavalyit, 

- idén sikerül először fokhagymát és szárazbabot termeszteni (itt  a mennyiséget kell még növelni),

- sóskával Dunát lehet rekeszteni, hetente esszük és a fagyasztóban is van már néhány adagnyi,

- fűszernövényeket már ipari mennyiségben szedem le, alig győzöm feldolgozni,

- idén padlizsánból is jóval több lesz (tavaly októberben tudtam három darabot betakarítani).

Persze kudarcok is vannak. Idén pl. valószínűleg nem lesz sütőtökünk, mert rossz helyre ültettük. A napraforgók sem fejlődtek rendesen az átültetés után. A céklával folyamatosan küzdök, mégis alig van termés, pedig nagyon szeretjük. 

Mindez azonban nem szegi a kedvünket. Jövőre meg próbáljuk még jobban csinálni, a tapasztalatok meg folyamatosan gyűlnek és így remélem évről évre eredményesebb kertészek leszünk.

U.I. A pipik létszáma múlt hét kedd óta változatlan. Tehát egyelőre él és virul mind a 6 madárkám.