A korábbi bejegyzésekben a kert és a konyha volt terítéken, viszont az állatseregletről már régen készült beszámoló. Ezért a mostani bejegyzést nekik szentelem.
Kezdeném mindjárt Karcsikával, a legújabb lakónk bemutatásával. A szomszédos birtokkal ugyanis részleges lakosságcserét hajtottunk végre.
A nálunk a gyerekek (unokaöcsik és húgi) által Süti névre keresztelt kiscica ugyanis pontosan egy hete átköltözött a szomszédba, hogy ott a rágcsálóirtó csapatot (egy szem cica) erősítse.
Azóta kaptam az alábbi nagyon cuki kis videót, amin láthatólag nagyon jól érzi magát a kiscsaj.
A szomszédos birtokról pedig hozzánk költözött ez az igen jó kiállású kakas úrfi, aki nálunk Karcsika nevet kapta.
Kissé félénk a drága, de a tyukicákkal jól elvannak. Sőt a hölgyek már eltanulták tőle, hogyan kell az ülőrudakat birtokba venni. Eddig ugyanis a bejárattal átellenben lévő sarokba kuporodtak be esténként. Pár napja azonban már mindenki a magasban alszik.
A biztonság kedvéért pár napig csak a kis elkerített részen tartózkodott. Tegnap viszont már csatlakozhatott a lánycsapathoz a csellengésben. Ő még legalább kilátszik a fűből, a csajokat néha már nehéz felfedezni.
A két hét után hazatért gazda szerint nagyot nőttek a tikocskák. Én, aki minden nap láttam őket, ezt nem regisztráltam, de biztosan úgy van. Én legalábbis mindent megtettem a jólétükért. Kapnak darát (kukorica, árpa, korpa) és szinte minden nap jut valami konyhai hulladék (répa- , zöldséghéj, paradicsom maradék az eltevésből stb. stb). Ezenkívül persze a rendelkezésükre álló szép nagy területen szabadon jönnek-mennek, kapirgálnak, csipegetnek.
Kiskerten kívül, nagy kerten belül. Bár persze a villanypásztor nekik nem akadály, a tapasztalat azonban az, hogy nagyon-nagyon ritkán cselleng ki egy-egy pipi.
Immár 17 napja sikeresen őrizzük az állomány létszámát, ezért a következő hónapban további bővítését tervezünk.
A tavaly mikulásnapi kis lelenc gyerekünk, Miklóska, aki még mindig elég picike és egy kis hízelgőgép. Viszont már ő is vadászik, a mai zsákmánya egy gyík volt.
Egy szem lánycicánk, Jázmin a párkányon elnyúlva pihen. Szintén nagy vadász, rendszeresen egérrel a szájában látjuk.
A legfőbb vadász Báró Úr, aki a sajnálatos "baleset" (megfojtott egy pipit) óta messzire kerüli a szárnyasokat. Az ő kedvenc vadászterülete az istálló.
És végül az ötödik elem: Porthos a délelőtti portyázásból visszatérőben.
Málna az ominózus eset óta megtanulta, hogy a pipiket nem megenni, hanem őrizni kell. Azóta többször észrevettem, hogy vagy a tornácról, vagy a fűből figyeli őket. Sőt, ha kérdem, hogy mi van a pipikkel, akkor odaszalad a villanypásztor mellé és megnézi őket.
Málna pipi ellenőrzés után kocog vissza a tornácra.
Boróka még mindig egy kis túlmozgásos kamasz gyerek, de nem lehet őt nem szeretni. Reggelente tiszta extázisban van, amikor a gazdik megjelennek és addig nem nyugszik, míg meg nem kapja a simogatás adagját.
A legelő a kaszálás óta nagyon szépen kizöldült a kecskék legnagyobb örömére.
Még ezt az érdekes pozíciót is felveszi a gida, hogy a neki tetsző növényeket kiválogassa.
Folyik a kút körüli fűnyírás.
A délelőtti legelészés eredménye azt hiszem jól látszik Lilin és Tündéren, csak úgy dagadozik a hasuk.
Persze a többiek is nagyon jól néznek ki.
Miután jól tele ették magukat, árnyékba vonulnak és pihennek egy kicsit, majd újult erővel folytatják.
Elkészült a malac wellness.
Ő már bepanírozódott és átadta magát az édes pihenésnek.
Kancsika és a legkisebb csemete. Pont megkapta a csemege kukorica héját és néhány szár napraforgót. Mivel őt nem engedjük ki, viszont zöld területe sincs, ezért minden nap vágunk neki friss zöldet, hogy legyen neki egy kis táplálékkiegészítő, meg persze azzal jól el is foglalja magát.
Szerencsére tehát mind a kétlábú, mind a négylábú állomány nagyon jól van, és élik a minden napjaikat itt Málnáskertben.
Zárás képpen egy orrszarvú bogár csemete, akit sikerült lencsevégre kapnunk, amint a házunk mellett szambázott el éppen.
Készült néhány közeli is. Ez az egyik legjobb.
Fényképezkedés után azért macska hatótávolságon kívül helyeztük, mivel jobb híján ők a rovarokat sem vetik meg.
Remélem tetszett a beszámolóm. Jövő héten ismét jelentkezem, addig is legyetek jók.
Annyira lejön a fotókról, hogy lubickolsz a köztük való életben.
VálaszTörlésValóban így van. Igazából annyira imádjuk ezt az életet, hogy nem is igen vágyunk a kerítésen kívülre. Na jó, persze néha egy mozi vagy étterem az kell, de hogy nyaralásra vagy hosszabb elutazásra mikor fogunk vágyódni azt nem tudom.
VálaszTörlés