Pipi tulajdonosok lettünk (végre!)

Tizenkét napja végre elmondhattuk, hogy beköltöztek az első lakók a luxus pipi otthonba. A pécsi vásárban sikerült beszerezni 8 darab kettős hasznú, táppal nevelt jércét. Mi persze valami régi, őshonos, magyar fajtát szerettünk volna, nem táposakat, de már nem győztünk tovább várni. Végül vettünk 3 nagyobbacskát, amiről az eladó azt mondta, hogy már október környékén tojni fognak és 5 kisebbet, amik majd tavasszal kezdenek.

Az első pár napban csak a házikóban tartottuk őket, ezért került be az etető és az itató.

A kiengedés pillanatai.

Az első lakó érdeklődve tekint körül "Hova is kerültem?"

Az első öt napban csak a házikóban voltak, egyrészt, hogy szokják a helyet, másrészt, mert akkoriban sokat kellett rohangálnunk és nem mertük volna felügyelet nélkül hagyni őket. A képen a nyolcból hét lakó.

Múlt hét pénteken viszont elérkezett az ideje, hogy kicsalogassuk őket. Egyszerű volt a történet: végig szórtuk  a feljárójukat darával és szépen kitipegett mind a nyolc.

Már majdnem kint van az összes.

Az örömünk sajnos nem sokáig tartott. Még aznap este a gyönyörű kandúrunk levadászta az egyik kicsit. Ebből is látszik, hogy mennyire kezdők vagyunk baromfi téren. A rókára gondoltunk, de hogy a saját macskáink jelentenek veszélyt arra nem. Persze a macska elkapja a verebet, cinkét, de hát itt a kisebbek is 4-5-ször nagyobbak, mint egy ilyen madárka.

Esti bezárás előtt történt. Pár perce kaphatta csak el, mert enni még nem tudott neki állni.

A következmény nem maradt el. Nagyon el lett verve a kandúr, meg megelőzésképpen a többi macska  és a kutyák is kaptak  az orrukra, miközben a holt pipihez dugtuk az orrukat.

Másnap és harmadnap külön "érzékenyítő" foglalkozásokat tartottunk. A gazdi kiült egy pipivel a tornácra én meg vittem oda az állatokat és "szelíden" okítottam őket az orrukat ütögetve és a "NEM" szót ismételgetve. A kandúr a másik széken ült éppen, de ahogy meglátta a gazdit közeledni a pipivel már le is ugrott.

Málna is nagyon aranyos volt, meg is nyalogatta a kis szárnyast. Gondoltuk, hogy innentől minden rendben lesz.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettünk volna. Kedden este (a kint tartózkodás ötödik napján) Málna kutyánk széttépte a második csirkét. 

Amint látszik a pipik kibújtak valahogy a kerítés alatt, sőt az újabb áldozat szerintem a villanypásztor alatt is, mivel üzemben volt és a kutyák nem mennek be olyankor. A kandúrra még nem is tudtam annyira haragudni, hiszen ragadozó, a madár meg ott volt, neki nem szólt senki, hogy ezt nem kéne. Málnában viszont őrületeset csalódtam, Persze ő  is ragadozó, de ő  már tudta, hogy a csirke tilos. 

Természetesen ő és megelőzésképpen Boróka is megkapta a maga adagját, többször is. Muszáj megtanulniuk, hogy tyúkok nem az ő zsákmányállataik. Ha olvastátok Fekete Istvántól a Bogáncsot, akkor tudjátok, hogy ott is megkapta a magáét a kiskutya, mikor a kisbárányt elkapta. Ha csak ejnye-bejnyézik az ember, abból nem fogja megtanulni.

Azóta is kissé hűvös a viszonyunk. Nem tudom mikor évül el a bűncselekménye. Bár jön mindig hízelegni, egyelőre nem tudok túllendülni a dolgon.

Így tehát mára hatan maradtak. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy két kisebbet veszítettünk el. 

A fenti képre visszatérve, a palát árnyékolástechnikának támasztottuk oda, de nyilván ez sem volt elég, a drót alatt kibújva a házikó alatt kerestek árnyékot, meg hát ugye "a szomszéd fűje mindig zöldebb".

A többiek köszönik szépen jól vannak. Reggel megkapják a kis darájukat és az ivóvizüket, azután elvannak egész nap.

Itt éppen két kint tébláboló igyekszik befelé, mert valami új kaja érkezett.

Szinte minden napra jut valami extra zöld a meglevő mellé. Folyamatosan jönnek a kertből a termények, így krumpli, répa, borsó héj, fűszernövények zöld szára, megrágott paradicsom is jut a pipikéinknek. 

Bár táposak voltak az eladó azt mondta, hogy túlélik, ha megvonjuk tőlük, csak legfeljebb nem fejlődnek olyan gyorsan. Vitamint azért kapnak időnként az ivóvizükbe, de szerint a rengeteg zöld növény is jót tesz nekik. Hiszen azokban rengeteg vitamin, nyomelem található.

Este szépen maguktól elülnek, csak ki kell várni a napnyugtát. Ahogy lemegy a nap, utána kb. 10 perc múlva szépen be is vonulnak a helyükre. Sok munka egyelőre nincsen velük, inkább a magam megnyugtatása véget nézek ki hozzájuk naponta többször is. Hiszen jelenleg a  legfontosabb célom, hogy sikeresen életben tartsam őket.