Örömmel jelenthetem, hogy december 7-vel végre pontot tehettünk az idei kerti munkák végére és téli pihenésre küldtük a kis konyhakertünket. Több lépcsőben történtek meg a munkálatok, amíg idáig eljutottunk, erről készültem most egy kis képes beszámolóval. Október végén ott tartottunk, hogy kb. a kert 1/3-a lett kigyomlálva, megtrágyázva, szalmával visszatakarva. Ezen kívül a három darab eperágyást is sikerült gyom mentesítenem.
November első felében elkészültünk a 2. harmaddal. Itt szintén szalma le, gyom ki, trágya rá, majd szalma vissza volt a menetrend.
A kert felső részéből is elmaradt még a múltkor egy kis darab. Itt néhány cékla csücsül a kép közepén, amit jobbról-balról egy-egy répasor szegélyez.
Az alsó rész jobb oldala is immár kitisztítva, megtrágyázva. A büdöskék még novemberben is olyan szépek voltak, hogy sajnáltam kiszedni őket, úgyhogy az díszítette a kertet még az első komolyabb fagyig.
A gazda azután újból eltűnt a képből munkaügyből kifolyólag és a visszaszalmázást megint egyedül csináltam. Olyan jó, hogy a kis traktorunkkal már önállóan tudok közlekedni. Így csak felpattantam rá, lezötyögtem az istállóig, ott felküzdöttem magam a műhely padlására létra nélkül (ahol a szalmabálák tartózkodtak), majd ledobáltam a megfelelő mennyiséget. Mondjuk a lefele út kicsit érdekes volt, de megúsztam épp bőrrel. Bálákat ráhordtam a pótkocsira, majd irány vissza a házhoz.
Céklák, répák megkapták a takarást.
Közben november közepén örömmel konstatáltam, hogy az október közepén elbújtatott fokhagymáim gyönyörűen kibújtak. Azóta őket is szépen betakargattam.
Átzötyögtem az alsó részhez, hogy minél kevesebbet kelljen cipekedni. Aznap éppen ilyen szép ködös idő volt, azért tűnik kissé homályosnak a kép.
Alsó rész is szépen betakargatva.
Visszamaradt a "legmumusabb" rész, ami olyan vállalhatatlanul nézett ki, hogy egyedül nem is volt lelkierőm neki állni. Erre a hónap utolsó napjaiban került végül sor.
Akkor azután ketten neki ugrottunk és kb. 5-6 óra alatt rendbe is tettük. Itt még az elején a gazda küzd a szalma leszedésével, ami ilyen elgazosodott állapotban bizony nem volt egyszerű.
Miután elég nagy területen leszedte a szalmát, beszálltam én is a visszamaradt gyomok kihúzgálásába.
Ehhez a munkafolyamathoz csatlakozott azután egyetlenem is, miután az összes szalma lekerült.
A kert 3. harmada végre megtisztítva visszaszalmázásra várva. Mivel ez a terület idén tavasszal bőségesen kapott szerves trágyát, így legalább ezt a részt most nem kellett trágyázni.
December első napján viszont az eperágyások megkapták a szükséges tápanyagutánpótlást az egyik komposzt ládából.
A visszaszalmázást illetően most annyi segítséget kaptam, hogy a gazda felszállította a maradék szalmabálákat a kert mellé, így nekem csak a ráhordás szétterítés maradt.
Eperágyások betakargatva.
A kert 3. harmada is megkapta a friss szalmatakarást. Na, ez volt a munka könnyebbik része.
Ugyanis ezt követően kellett a jól átnedvesedett, korábban leszedett szalmát visszavilláznom rá. De végül nagyjából egy óra alatt meg is voltam vele.
Mostanra szembesültünk vele, hogy bizony túl kevés szalmabálát tároltunk be a nyáron. Mert olyan sok elment a kertre, hogy almozásra alig maradt. Viszont érdeklődtünk a környéken és sikerült is nagy guriga szalmabálát találnunk, csak sajnos olyan helyen van, ahonnan a tulaj egyelőre nem tudja kihozni a nagy esőzések miatt. Mindenesetre két darabot lefoglaltunk. Ebből még akarunk a kertre is teríteni, hogy vastagabb legyen a mulcs réteg, plusz jut az állatoknak enni (igen a kecskék a szalmát is imádják) és almozni.
Közben az elsőként beszalmázott terület ilyen szépen kizöldellt. Gábor bosszúsan meg is jegyezte, hogy ezen meg már átnőtt a gaz.
Azután közelebbről is megnézve kiderült, hogy dehogy is gaz. Az aratáskor bent maradt szemek az októberi melegben egyszerűen kicsíráztak.
Jelenleg ott tartunk, hogy december elején van még a kertben: sóska,
néhány darab másodvetésű cékla (ezt mondjuk hamarosan kiszedem),
tekintélyes mennyiségű répa, (ez meg még egy sor),
valamint mángold.
Azért ez ilyen amatőr kertészekhez képest, amilyenek mi vagyunk nem is rossz.
A tavasszal, nyáron elmaradt csapadék most novemberben azután bepótolja magát. Tegnap délelőtti kép, amikor már az úton is így áll a víz, pláne dombnak felfelé, az már nem csekély mennyiséget jelent.
A ház mögött pedig így nézett ki a terület: Málnáskert eső vízgyűjtő területe. A mennyiség alapján , ami az állatok etetőiben, itatóiban felgyűlt nagyjából úgy 70 mm csapadék esett le úgy 24 óra alatt.
Mára szerencsére már elállt, mert azért jóból is megárt a sok. Az állatoknál így is sárcsolyázhatok, annyira durva a helyzet.
