Totális nőuralom a birtokon

Régóta nem jelentkeztem, de az élet azért nem állt meg a birtokon. Csak a technika esküdött össze ellenünk, meg az idő, mármint annak a hiánya a blogírásra. Három hete tértünk haza külföldről, a fényképezőgépünket pedig már a kiutazás előtt be kellett adni szervizbe, mert szegényt megviselte a sok por és nem volt hajlandó kinyitni az optikáját. Múlt héten derült ki, hogy az optikáját ugyan sikerült megjavítani, de a kijelzője közben behalt, így nem érdemes megjavítani. Újat kellett venni. Ezért egy hónapja nem tudtunk képeket készíteni, anélkül meg nem akartam írogatni. Ráadásul a mobil internetünk is sztrájkba lépett. A legritkább esetben tudunk felcsatlakozni a hálóra, így a szöveg és a képek feltöltése is igencsak problémás.

De visszatérve a bejegyzés címére, ahogy már a legutóbbi bejegyzésben is említtettem, a már meglevő állatállományunk további bővítését terveztük. A tervből azóta valóság lett. Lilikénk két kicsi fia elköltözött tőlünk. A kis barna azóta kecskés barátunknál növekszik tovább és várja, hogy használatba vehesse háremét. Testvére a kis fekete meg azóta az égi legelőkön legelészik tovább.

Nehéz erről írnom, de hát ez a valóság. Őt bizony levágtuk és megesszük. Mivel nem állatmenhely vagyunk és az állatok korlátlan szaporodása káoszhoz vezetne, ráadásul nem vagyunk vegetáriánusok sem, a birtokon bizony időnként sor fog kerülni erre. Mondjuk különösen nehéz ez egy kis kecske esetében. Ahhoz, hogy a baromfit vagy a disznót levágják/uk többnyire hozzá vagyunk szokva. Egy kedves, ugri-bugri, mókás kis állat esetében ezt szörnyűségnek érezzük. De tudomásul kell venni, hogy ő nem egy kis házi kedvenc, hanem haszon állat, amit a tejéért, húsáért, tojásáért stb. tartunk. Ami viszont kicsit vigasztal, hogy amíg élt, jó élete volt. Boldog, kiegyensúlyozott kis jószág volt és egyetlen hang nélkül, fájdalommentesen ment el. 

Tehát maradt három kecske lány, akik kaptak még két új társat. Őket a már említett állatsimogatóból hoztuk el, ami sajnos felszámolásra kerül.

Zsófi

Mici

A lányok immár 3 hete nálunk vannak. Elég jól beilleszkedtek, az elején ugyan lemeccselték a sorrendet. Természetesen méretéből kifolyólag Lili a királynő, aki időnként rendet teremt a bandában, ha nem az igényeinek megfelelően viselkednek.

Mielőtt elhoztuk volna őket, tovább bővítettük ”kecskepoliszt” . Kellett ugyanis egy fedett hely, ahol fejhetjük őket, na és egy fejőasztal a kényelmesebb fejés érdekében. Barátunk már készített egy ilyet, így arról puskázva mi is összedobtunk egyet.

A kecskék elég tanulékonyak és pár nap idomítás után már egész jól megy, hogy meghatározott sorrendben az esti és a reggeli abrakot itt kapják meg és amíg ők falatoznak (az asztalra szépen felugranak) a gazdi szépen kicsalogatja a tejecskét belőlük.

Itt épp Lilikénk van soron.

A többiek a karámban várakoznak a sorukra. Miután fix sorrendet tartunk, a tülekedés is megszűnt egy idő után, most már tudják, hogy mindenki sorra kerül.

Átlagban napi 4-5 liter tejet kapunk tőlük, így tejből abszolút önellátók lettünk Sajtkészítéssel is kísérletezünk, egyelőre csak saját, rokonok és ismerősök részére. Beszereztünk már egy ezzel kapcsolatos szakkönyvet is, ennek tanulmányozása is folyik, a cél, hogy a lehető legtöbb tejterméket elő tudjuk állítani.

De nemcsak újabb kecskék érkeztek a birtokra, hanem ahogy egykori gazdijuk nevezte őket: ”a  szent család”is. Az elnevezés onnan jön, hogy esténként úgy alszanak, hogy a két nagyobb közre fogja a két kicsit, mint két gondos szülő.

Két vietnami csüngőhasú kocácska és az egyikük két kicsi malaca. Így összesen négy malacunk is van már, akik közül az egyik egy kis kan. Ezért is a bejegyzés címe. Míg korábban a nemek aránya 4:3 volt a lányok javára (ember+állat) ez mára 9:2 módosult, ahol életem értelme és a csöppnyi malacka képviseli az erősebbik nemet.

Íme a kis "család", a kis örvös malacka a fiúcska.

A sajtkészítés során visszamaradt savóba egy kis korpát keverünk és így isteni "malackaját" kapunk.

Itt épp ezt lefetyelik.

A malackák is nagyon cukik, csak kicsit félősek az első napokban visítva elrohantak, ha bementünk hozzájuk. Úgyhogy most a kis herceges taktikát folytatjuk és próbáljuk szelidítgetni őket. Mára annyira javult a helyzet, hogy a kismama már megszaglássza a kezünket, de egyelőre a simogatásig még nem jutottunk el.

Barátkozás folyamatban...

... azért a kukoricának nagy a vonzereje. Így az éhség legyőzi a félelmet.

A kicsik is eszegetnek mindenfélét, de azért még a szopizás a főfogás.

Egyébként együtt vannak a kecskékkel. Amit ők már nem esznek meg azt a malackák még kiturkálják. A kecskék bemennek az ő helyükre, ők a kecskeólba és teljes az egyetértés. Az új kecskelányoknak be lett mutatva a villanypásztor, azóta egyszer sem mentek neki. A malackák kicsit feledékenyebbek, ők még néha-néha nekimennek. Ezt csak a felhangzó visításból gondoljuk, de ki még egyszer sem jöttek. 

Az építkezés sem állt le teljesen, bár nem sokat haladtunk. Mindenesetre a vakolás végre elkészült, sőt a hétvégén már a villanyszerelők is meg kezdték a vezetékek behúzgálását. Most meg kell vennünk az összes kapcsolót és konnektort és a hétvégén be is szerelik őket. A pár hete megrendelt hajópadlót is legyártották, azóta már nálunk akklimatizálónak egy kicsit, mielőtt lerakjuk őket. Vettük a bátorságot és már az ágyunkat és a nappaliba való kanapét is megrendeltük. Reméljük lesz hova rakni őket, mire megjönnek.

Tulajdonképpen vissza van még  a mennyezet még egyszeri festése, a falak meszelése és a burkolatok. Illetve a párkányokat és a belső ajtókat kell legyártani és már költözhetünk is. 

Ahogy már írtam adódott egy lehetőség, hogy olcsón, gyakorlatilag tűzifa áron tudtunk erdei fenyő rönköket venni. Amire azért is csaptunk le, mert elég tetemes faanyagra lesz még szükségünk a további projektekhez: oromdeszka a házhoz, garázs, istálló, szénatároló stb.

Igen ám, de ahhoz, hogy használható faanyagunk legyen azt fel is kell fűrészelni. Ez meg is történt, egy helybéli vállalkozó a helyszínre kiszállva a kívánt fűrészárut legyártotta. A segédmunkát viszont nekünk kellett biztosítani. Így mind a ketten plusz még egy ember 1,5 héten keresztül csak fűrészeltünk, fűrészeltünk és  fűrészeltünk. Természetesen a legnagyobb hőségriadó idején is. Hát, mit mondjak, felért egy sivatagi kiképzéssel. Azt hittem, soha nem fogy el, de végül  elkészültünk és most kicsit Pál utcai fiús a díszlet a bejáratnál.

 

Van deszkánk, pallónk, oszlopaink különböző méretekben és még vagy 10-12 m3 tűzifa is maradt.

 

Ez itt a tűzifa egy része.

A veteményesünkkel nem nagyon dicsekedhetek. Az állatok ellátása, sajtozás, fafűrészelés, építkezés mellett nem igen van idő foglalkozni vele. A nyolc ládikóban saját vetésű paradicsomok, retek (már másod vetésű) , cukkini és egy csomó fűszernövény növekszik. 

A cukkini gőzerővel növekszik.

A nagy veteményesben meg tulajdonképpen Gábor elszórta a krumplit, elültettünk pár palántát és elszórtunk egynéhány magot, amiből egy csomó ki sem kelt. Ezután beszalmáztuk a területet és kész. Nem kapálunk, nem gazolunk, nem locsolunk. (mondjuk eddig szerencsénk volt az időjárással, majdnem minden héten van egy kiadós eső).

A takarmány kukoricánk viszont egész szépen alakul. A zabnak viszont nem elég, hogy csak elszórod, ennek a helyét kezdi visszafoglalni az eredeti növényzet és rengeteg parlagfű, ami a közhiedelemmel ellentétben nem veszélyes gyomnövény, hanem a felszaggatott földet ”gyógyítja be” azáltal, hogy lefedi. Most a legújabb kísérletünk, hogy ide takarmánytököt akarunk vetni, hogy az a nagy leveleivel lefedve a földet, visszaszorítsa a gyomnövényeket.

Hát most hirtelen ennyi jutott eszembe. Ja, még annyi, hogy a rozsdafarkú madárpár annyira jól érzi magát nálunk, hogy újabb költésbe kezdtek. Kb. egy hete épp a padláson dolgoztunk, amikor észrevettem, hogy megint van öt tojás a fészekben. Még aznap ki is keltek a fiókák. Mi ennek csak örülhetünk, hiszen nagyon sok gondot levesznek a vállunkról, hogy a mindenféle kukacot, hernyót összefogdosnak. 

További szép NYARAT mindenkinek!