Vad élmények a birtokon

Egy szép vasárnap reggelen éppen reggeliztünk, mikor megakadt a szemem egy számomra addig ismeretlen madárkán, aki az egyik fácskát körülvevő drótkerítésen üldögélt.

Azután az egy madárból kettő, majd ...

... három lett. Ha tippelnem kéne, akkor papa, mama és a gyerek, bár nemigen látszik méretbeli különbség.

Nálunk a távcső mindig kéz közelben van, mert bármikor szükség lehet rá. Így most is azon keresztül szemléltük meg reggeli vendégeinket. A korábban látott madarakhoz képest nagyobb testű, a szárnyai zebracsíkosak   és egy   érdekes   bóbita   is volt   a fején. Elég   hosszú,   enyhén   ívbe   hajló  csőrrel felszerelve.

Látszólag  reggelizni  jöttek  és  módszeresen  vizsgálták   át a  területet. Hosszú   csőrükkel  időnként lecsapva a zsákmányra, sétálgattak körbe-körbe.

Soha életünkben nem láttunk még ilyen madarat, ezért  először természetesen jól kibámészkodtuk magunkat. Utána került elő a fényképezőgép is és sikerült is jó néhány fotóval megörökíteni őket.

Azután persze rávetettük magunkat a számítógépre és Google ezúttal is a barátunk volt. Mert elég volt annyit beírni, hogy zebracsíkos szárny és bóbita és máris megjött a megfejtés: búbos bankák jöttek hozzánk reggelizni.

Sajnos azóta sem láttuk őket. Reméljük azonban még visszatérnek hozzánk, bár hamarosan - augusztus végén - útra kelnek Afrikába, ahol a telet töltik. 

Ha előbb nem is, de reméljük jövőre újból meglátogatnak minket. Mivel általában lomberdők szélén, legelők körül, galagonya - és kökénybokrokkal bővelkedő gyepen szeretnek élni. Ezek pedig mind megtalálhatók Málnáskertben.

A búbos banka család mellett még egy szép élményben volt részünk júliusban, mégpedig egy  gímszarvas csapat képében. Nagyobb vadakból is bőven akadnak látogatók a birtokon. Az első években leginkább csak dámvadakat láttunk. Vaddisznónak csak a nyomát: a feltúrt foltokat a legelőn. 

Az utóbbi időben azonban megjelentek a gímszarvasok is. Az alábbi képeken (sajnos nem a legjobb minőségűek, mert már sötétben készültek) egy népesebb csapat legelészik éppen a háztól kb. 100 méterre.

Éppen a teregetnivalót vittem ki a tornácra, amikor felfedeztem a csapatot. Mindjárt riasztottam életem párját. A sorrend természetesen itt is a távcső, fényképezőgép volt. 

Ahogy ezen a képen is látszik, volt köztük néhány igen termetes agganccsal felszerelt jószág. 

Mindenesetre megint csak áldottuk a szerencsénket, hogy a véletlen erre a vidékre sodort minket és hogy napi szinten van részünk ilyen látványban.

Egyszerre egyik képen sincs az összes, de ha jól számoltam, akkor egy nyolc fős kis csapat fogyasztotta vacsoráját a legelőn.

Az alábbi képek látnivalóan nem mostanában készültek, csak mivel a témába vág és emlékeztem rá, hogy vörös bundás "barátunk" is többször meglátogatott minket, kikerestem néhányat. Ezek pár éve télen készültek két különböző alkalommal.

Egyszer csak úgy keresztül bandukolt a legelőn az akácos irányába, ahol a kotorékja található.

Közben azért meg-megállt nézelődni.

A másik alkalommal egy igen hideg februári napon a konyhaablakból lett megörökítve. Valami elhullott madártetemet talált.

Abból lakomázik (jobb hijján, gondololm nemigen tudott válogatni).

Remélem tetszettek a képek és továbbra is maradjatok velem, mert ahogy ebben a hónapban sikerült tartanom az ígéretemet a heti rendszeres jelentkezéssel, úgy a következő hónapban is számíthattok a heti betevő olvasnivalóra Málnáskert mindennapjairól.

Mi történt még júliusban

A lakókocsi eladás körüli mizéria, a lekvárbefőzés, cefregyűjtés, a birtok kaszával és kapával történő rendben tartása mellett azért történt még egy s más. Ebben a bejegyzésben ezeket gyűjtöttem össze.

A lakókocsi eladásával kapcsolatosan annyira belejöttünk a pakolásba, hogy a ház körüli környezet további rendezése érdekében eltüntettünk még egy-két dolgot. Például ezeket a ház építéséből visszamaradt födémgerendákat. 

Ezek letakarva itt parkoltak már lassan négy éve. Gondoltuk most inkább beszállásoljuk őket az istálló teteje alá az itt ott összegyűjtött egyéb anyagokkal együtt.

A kicsomagoláskor a gazdát némi meglepetés érte méghozzá darazsak képében. A fekete fólia leple alatt jó pár darázsfészek lapult. A kicsomagoláskor persze rögtön támadásba lendültek és jó pár csípést ki is osztottak. A hagyma azonban nagyon hatásos darázscsípés ellen. Egy tízperces bedörzsölés után csökken a duzzanat és a fájdalom is.

A munkát azonban el kellett végezni és valami hatásos védekezésre volt szükség. Darázsirtó spré hiányában maradt a magasnyomású mosó. Azzal üldözte el a kis gonoszdi támadókat.

A tornácon is kicsit rendezettebb képre vágytunk. Meg persze a lábazat kőbalzsamozása miatt is útban voltak bizonyos dolgok. A gyalupadnak és ...

... a pinceajtó gyártásból megmaradt tölgyfa padlóknak is mennie kellett.

Menetkészen minden felpakolva az utánfutóra.

A rendrakás mellett jutott még idő egy 1 m3-es terménytároló összeállítására is. Ugyanis aratáskor 45 Ft/kg áron lehet hozzájutni a különféle gabonákhoz, míg a terményboltban most már 65 Ft/kg-os áron lehet megvenni. A terv az, hogy ilyen tárolóból készítünk még 2 darabot és így három fajta különböző gabonából nagyjából 20 mázsát be tudnánk tárolni. Ezzel jelentős összeget és ráadásul időt is megtakarítanánk, mert nem kellene olyan gyakran terményért beutazni a legközelebbi városba, ami körbe 40 km.

A láda oldalaihoz felpakoltuk a faanyagot.

Íme a kész doboz már csak a lábak hiányoznak. A teteje felhajtható lesz és majd készül még rá egy kis felhúzható ajtócska, amin keresztül hozzá lehet jutni a tartalmához.

Tovább folyt a ház lábazatának kőbalzsamozása is. Ehhez azonban a keleti oldalon egy kis takarításra volt szükség. Amikor két éve az agyagot hozták a födémszigeteléshez sajnos a szegélyre is jutott az agyagból. Így most 4-5 méteren kihamupipőkéztük a kavicsokat a sárból.

Majd a Sterimovval le is mosta a lábazatot és a tégla szegélyt.

Elég látványos lett a különbség. Előtte és ...

... utána.

Ezek után jöttem én a kis felszerelésemmel: drótkefe, porolóecset, kőbalzsam és leápoltam a lábazatot.

A keleti oldal immár kulturált állapotban.

Azóta már körbe értem az egész házon. Ami azért nem kis munka volt számomra. Nagyjából 50 folyómétert 60 cm magasan plusz a párkány végig drótkefézni, portalanítani és lefestegetni a védőcuccal.

Itt a déli oldalon. Eléggé látványos a különbség a kezelt és a még kezeletlen rész között. 

A következő lépcsőben a tornác burkolatának hibás tégláit kell kicserélni és akkor azt is le tudom majd kezelni.

Ez pedig itt a malacok munkálkodásának eredménye.

Mivel a lakókocsi eladása miatt a sátor nem állt meg magában, azt is ki kellett pakolni. A takarmányos hordók és a daráló a kerti konyha támfalához költözött. A malacok azonban nagyon szemfülesek és a daráló környékén kiszóródott szemeket és a darát minél alaposabban fel akarták takarítani, ezért nem voltak restek és szépen apránként elbontották a térkövet.

Ez még a kisebbik baj, de a darálót is kiborították a helyéről. A már így is toldozott-foldozott garat ripityomra tört. Még szerencse, hogy a szomszéd birtokról korábban már kaptunk néhány cserealkatrészt. Így a daráló most ép, viszont beköltözött a pincébe. Ahonnan csak a darálások idejére jön elő.

Az újra rakással viszont addig nem is foglalkozunk, amíg kincsiny kondánk szabadon garázdálkodhat. Ha leköltöztek a végleges helyükre, akkor majd foglalkozhatunk ezzel a témával.

Eddig jutottunk tehát júliusban. Az augusztusi események is érkeznek majd szépen sorban. Továbbra is próbálom magam tartani a 6-7 naponkénti beszámolókhoz.

Kasza és kapa

A gazdát  legutóbbi  hazatérésekor  ez  a  látvány  fogadta  a  ház  előtt valamint a gyümölcsöskertnek nevezett  (jelenleg  sajnos  csak  néhány fácska  lézeng  benne, majd újra kell telepítenünk)  területen. Meg persze nem csak itt.

Az igazság az, hogy a téli takarmány begyűjtése során megejtett nagy kaszáláskor arra számítottunk, hogy ezeket a területeket is lekaszálja a szomszéd. Csak ahogy már írtam a gép meghibásodott, javításra nem volt idő, mert a bálázásra és a begyűjtésre kellett koncentrálnunk.

Ezen a részen már annyira elöregedett a fű, hogy inkább a traktor után "kötötte" a szártépőt és végigrobogott a területen. Mivel az állatoknak már úgysem lett volna jó, így legalább hamarabb végzett vele.

Most már ilyen szépen néz ki a majdani gyümölcsös területe.

A ház előtt is kicsit konszolidáltabbak lettek a viszonyok.

A ház és a kerti konyha körül is elburjánzott a növényzet rendesen. Mivel itt már korábban is kaszáltunk, ez még alkalmas volt a kecskék etetésére.

A ház északi oldala és a pince közötti terület.

Ezért itt a lengőkaszát ragadta magához. Ez jóval lassabb és fáradságosabb, mint a traktoron zötyögni. De gyakorlatilag egész hónapban innen szénáztuk a kecskéket.

Így már mindjárt szebb a látvány, ha erre nézünk ... 

...  és ha arra nézünk.

A kerten belül is akadt egy nagy terület, ami kaszálásra várt. Egyébként itt a jövőben fóliasátrat és üvegházat tervezünk, azért nincs megművelve. Így viszont néhányszor kaszálni kell. Meg persze a hátsó lucernást is, ami inkább parlagfüves, kérdés, hogy a lucerna magához tér-e még. Sajnos kicsit elkéstünk a kaszálással.

Elkészült a kert is.

Összeségében úgy három napját vette igénybe ez a kaszálási hadművelet. Ez volt a történet kasza része és most jöjjön a kapa.

A kertben is szépen növögetnek a dolgok. Ahhoz képest, hogy tavaly pár darab ping-pong labda nagyságú hagymát szedtem ki ősszel. Idén már most öklömnyi fejű hagymáink vannak és nem is pár darab. Szerintem hagymából tudunk eltenni télire is. Répából is több lesz, mint tavaly, de azért télire nem elég. Gyökérzöldségek terén még van hova fejlődnünk, de tavalyhoz képest itt is javulás van.

Betakarítás volt a fűszernövényeknél is július közepén. Metélőhagyma és kövér porcsin ment a fagyasztóba.

Az uborka termés is szépen alakul.

Ebből az adagból kovászos uborka készült. Most már javában fogyasztjuk. Megint jól sikerült.

Sóskából is jutott a fagyasztóba és persze frissen is ettünk belőle. Mi imádjuk, egy kis főtt krumplival és tükörtojással isteni.

A mentából szárítottam teának, de jutott belőle a fagyasztóba is.

Ami idén nagy újdonság, hogy az 5 darab sütőtök magocskámból 3 kikelt, sőt nemhogy kikelt, de már szeretburjánzottak a palántázós terület nagy részén. Ahogy most számoltam jó 6-7 darab ekkora méretű már van rajtuk, meg még sok apróbb is.

A takarásos terület most a második fázisban van. Tehát 3 hét után egy hetet levegőzött, most jár le lassan a második három hét. Azóta sikerült egy kicsit nagyobb területet lefedni. Ezen a területen egyébként, ahogy látszik is, szintén tök növekszik. Méghozzá három hokkaido tök növény. Az olyan kis csúcsos, cuki tököcske. Mondjuk a vetőmagja is jó drága volt.  A 200 Ft-os csomagban volt összesen 5 darab magocska, amiből 3 kelt ki.

Most már ezen is megjelentek a kis tököcskék.Remélem ebből is lesz egy jó pár darab. Az az igazság, hogy nagy sütőtök rajongók vagyunk. Eddig már 4-5 féle recepttel próbálkoztunk, de szeretnénk tovább bővíteni a repertoárt.

Az egykori apró palántáim jócskán megnőttek. A paradicsomokat már megkaróztam.

A padlizsánok is szépen alakulnak. Idén eddig legalábbis nem lopta el az ismeretlen tettes a komplett növényeket, ahogy két évvel ezelőtt. Az egyiken már megjelentek a virágok is.

Lehet, hogy egy-két káposztafejet is sikerül kinevelnem. Ez itt egy lila példány.

Életem első lassan ehető karalábéja.

Íme kérem szépen a napraforgó erdőnk. Ezek azután nem azok az út mentén látható töpszli növénykék. Ezek hatalmasok, szerintem úgy 4 méter környékiek. Az alul már kicsit felkopasztottam őket, hogy a tányért növesszék, meg nagyon le is árnyékolták a kertet. Viszont így felfedeztem, hogy a malackáim szeretik a napraforgó levelét. Úgyhogy ez sem ment kárba.

Összességében tehát elégedett vagyok a kertünkkel. Habár a legtöbb kertész elszörnyülködne, ha látná. Ebben bizony van gaz bőven. Ha ki is kapálom nem hordom ki, had komposztálódjon bele a földbe, meg addig is takarja valamennyit. Sok növény nem is sorban van, hanem csak úgy össze -vissza. De ez a miénk és már eddig is sok mindennel ellátott minket és a java még csak ezután jön. Ha az égiek is úgy akarják. Minden kertészkedő olvasómnak elegendő csapadékot, napsütést és jégmentes további nyarat kívánok. A nem kertészkedőknek meg csak szimplán további kellemes nyarat.