Sárgabarack és szilva te drága, te édes

Már évek óta készülök rá, hogy magam tegyem el a télire való sárgabarack dzsem adagunkat, de időhiány miatt mindezidáig édesapám gondoskodott a különböző gyümölcsökből készített lekvár adagunkról. Két éve tudtam elrakni pár üveg meggy lekvárt, tavaly pedig eperből készítettem egy kisebb adagot. Idén ezek elmaradtak. Most viszont nagyon rákészültem a kajszira, mert mindkettőnknek az a kedvence. 

Kedves rokonainknak van egy gyümölcsöse, ahol isteni kajszi terem. Tavaly sajnos a fagy elvitte a termést. Idén viszont bőségesen adott cserébe. Már áprilisban felvettük a kapcsolatot, ahol jeleztem, hogy egy nagyobb mennyiségre tartanék igényt.

Végül a júliusban érő nagyobb szeműből sikerült beszerezni 20 kilónyi ízletes, édes sárga gömböcöt.

Mivel az apukám által készített verziót esszük már évek óta, én is ezt szerettem volna előállítani.  Nem kevés mennyiségről volt szó, ezért egyedül nem mertem belevágni, így apukámmal együtt álltunk neki a feladatnak.

Apu igazából  dzsemet  készít. Ehhez   gyümölcsöt  meg  sem kellett  hámozni,  csak  magoztuk,  meg a nagyon kevés   hibát   kivágtuk   és   már    mehetett    is   a  fazékba. Ott   egy  krumplinyomóval   nagyjából összetörögettük, szeretjük, ha jó nagy darabok vannak benne. Apu a dzsemfixes verziót készíti, így én is ennél maradtam. Ment hozzá tehát a megadott mennyiségű cukor és a fix. Azután csak felfőztük, pár percig rotyogtattuk és már mehetett is az üvegekbe.

Igazság szerint először kint akartam csinálni az üstben, mivel 20 kilóról volt szó. Csak apu felhomályosított, hogy ha egyszerre felfőzünk ennyit, lehet, hogy az üstbe dermed, mire kimernénk az üvegekbe.

Így végül négy kilónként főztük a dzsemet. Itt már megy az üvegekbe az első adag. Nagyon előrelátóan beszereztem egy olyan tölcsért, ami lekvárokhoz jó, így nem csorgattam végig az összes üvegen a forró dzsemet.

Munkamegosztás volt, én töltöttem az üvegeket, apu meg rácsattintotta a fedőket és már mehetett is a fejenállás. (Az előírás szerint 5 percig így kell állniuk, gondolom, hogy a vákum jól rászívja a tetejét.)

Végül négy adagban főztük fel a teljes mennyiségét szerintem rekord idő alatt. Nyolc óra után álltunk neki és fél egykor már üvegben volt az utolsó csepp is és a konyhában minden elrámolva.

Íme a végső mennyiség. Több, mint 30 üvegnyi aranyló boldogság. Palacsintába, buktába, máglyrakásba vagy csak a kalácsra kenve. 

Azért készítettünk ennyit, mert okulva a tavalyi évből, úgy készültünk, hogy maradjon jövőre is egy pár üveggel, ha esetleg az időjárás megint kibabrál velünk és nem lesz jó a kajszi termés.

A barack magját is megtartottam és megszárítottam. Több helyen ugyanis említik jótékony hatását. Tele van több fajta B vitaminnal, nyomelemekkel. Kedvező hatása van az immunrendszerre, ha rendszeresen fogyasztja az ember. Most már csak egy jófajta diótörőt kell beszerezni.

A lekvárkészítés mellett beindítottam a pálinka ágazatot is. Van ugyanis a birtokon úgy 7-8 ringlófa. Aminek a többsége roskadozik a terméstől.  Valahogy úgy, mint a képen látható fa. Van ilyen piros és van sárga is.

Szintén évek óta beszélünk róla, hogy nem kéne veszni hagyni. Mert a vadak ugyan jól belakmároznak belőle, így végül is nem rohad a földön, csak hát jó lenne, ha mi is tudnánk hasznosítani. Na, az ötödik évre végre eljutottunk odáig, hogy mi magunk takarítsuk be a termést.

Az első, legkisebb fáról ennyit sikerült leszednem. Ez kb. 9 kilónyi gyümölcs.

Mosás után kézzel pürésítünk.

Irány a cefrés hordó.

Anyukáméktól kaptunk egy 120 literes hordót kölcsönbe, egyelőre ebbe gyűlik az anyag. Jelenleg félig van és eddig három kisebb fáról gyűjtöttük be a termést.

Ez a mai nap feladata. Ahogy látszik is tele van a kis sárga golyókkal, csak majd valahogy le kell varázsolnunk a fáról. Ami azért nem egyszerű, tekintve, hogy nagyon sűrű mászni nem lehet, marad a rázás és a szemmel verés helyett a bottal verés.

Én is utána olvastam a pálinka készítésnek. Persze tudom, hogy ez külön tudomány, de hát régen minden jóravaló családban volt egy pálinkafőző üst. A nagyszüleim is főzték, a szüleim is főzték, rokonok, barátok most is főzik. Hát akkor csak ki tudjuk mi is tanulni, hiszen van kitől tanácsot kérni.

Egyelőre tehát a gyűjtögetés fázisában vagyunk, később majd beszámolok a további fejleményekről is.