Ebben a kis bejegyzésben összeszedtem még néhány dolgot, ami a nyár utolsó hónapjában történt a szénázáson és az istálló körüli munkálatokon kívül.
Többek között telipakoltuk takarmánnyal a másik hombárt is az augusztus elején meghozott második forduló tritikáléval. Így jelenleg nagyjából 12 mázsa takarmányt tudtunk betárolni télire.
Tervben van még egy harmadik hombár készítése is, amit majd kukoricával szeretnénk megtölteni. Így megspóroljuk majd a havi szinten takarmányboltba járkálást, valamint olcsóbban tudjuk beszerezni a szemes takarmányt, mivel közvetlenül a termelőtől vásárolunk.
Augusztus elején az ismerős gazda bebálázta a tritikálé szalmáját. Így ismételt szomszédi együttműködéssel sikerült két fordulóban behordani 100 darab bálát, amin testvériesen megosztoztunk, így végül nekünk maradt összesen nagyjából 90 db szalmabála, mivel anyukámék is igényeltek 30 darabot a kert takarásásra, amit azóta le is szállítottunk nekik.
Egyelőre a műhely betonján vannak felhalmozva. De azt már most látjuk, hogy a jövőben széna és szalmatárolására valószínűleg kell majd építenünk egy külön tárolót, mert az istálló épületében nem lesz hely erre a célra.
Sikerült szerencsésen megápolni a csemetést is. Ezúttal a gazda hamarabb végzett, mint májusban, mivel a nyári aszályban a "gaz" gazak sem nőttek olyan intenzitással.
Bár abban a hiszemben voltunk, hogy az összes csemete odalett ebben a nagy szárazságban, szerencsére azért akadnak túlélők is szép számban. Például ez a szép kis példány itt a képen.
Augusztus végén át is estünk az éves szemlén, amikor is az erdő felügyeleti hatóság megbízott embere meg nézi, hogy hogyan is áll a terület. Nagy mázli, hogy az érkezése előtt kb. egy héttel végzett az emberem a csemetésbeli kaszálással, így szép, ápolt terület fogadta az ellenőrt.
Azt ő is megállapította, hogy itt-ott hiányosan vannak és abban maradtunk, hogy ősszel újabb 1.000 darab csemetét kellene ültetnünk, ezenkívül vethetünk makkot is. Azt is elismerte -ami nagyon jól esett - hogy sokat dolgoztunk a területtel.
Időközben rókáék újabb lakot készítettek maguknak.
Ezúttal is sokbejáratos "ojjektumot", ami nincs is túl messze a korábbi laktól. Azt is a erdőfelügyelőtől tudtam meg, hogy a rókáék mindig újabb "lakásba" költöznek, ha az előző kotorék már nagyon elkoszolódott.
Öt hónap nyugi után augusztusban ismét sort kellett kerítenünk a vadkerítés javítására. Ezúttal 7-8 helyen volt szükség staflik felrögzítésére. Többségében vaddisznók hajtották fel a drótot alul, de akadt egy-két szakítás is, ami dámvadra, szarvasra utal.
Sajnos nem sokáig örülhettünk, mert a múlt hét végén (egy héttel a javítások után) fent járva ez a látvány fogadott.
Az egy héttel korábban legfelülre felrögzített stafli kettétörve, drót lenyomva, miután valaki vagy valakik bentről kifelé távozott/távoztak.
Ahogy folytattam a sétámat, meg is találtam a rést a pajzson. A területünkbe beékelődött temető felől jöttek be, majd gyakorlatilag egy egyenes vonalban haladva, nagyjából szemben távoztak.
Azt eddig is sejtettük, hogy itt lehet a probléma, ezért korábban már húztunk ki szögesdrótot is, de hát a látszat szerint ennek nem sok eredménye volt. A polgármesteri hivatallal már felvettem a kapcsolatot, hogy erre milyen megoldást tudnánk kitalálni. A probléma, hogy a temető felől rendszeresen bejáró szarvasok, dámvadak lelegelik az akáccsemetéket, amik így a büdös életben nem érik el a 1,5 méteres magasságot, ami ahhoz kell, hogy a hatóság késznek nyilvánítsa a telepítést. Szinte az összes meg van rágva, szerencsére nem tövig, de ki tudja mekkorák lennének már, ha békén hagynák őket. A bírságot meg természetesen mi kapjuk, ha nem tudjuk produkálni adott időre a megfelelő méretet. Szóval valamit tenni kell.
Sikerült még a pipiházikót is szépen felújítani. A tavaly télen megkapirgált gipszkarton le lett glettelve a kérdéses helyeken én pedig kétszer átmeszeltem. Így frissen várja az újabb állományt, melyet szeptemberben tervezünk beszerezni. Jókora csúszással ugyan, de végül megérkezett a baromfi villanypásztor is, de még nem volt időnk üzemebe helyezni.
Hát nagyjából ennyi fért bele ebbe a nyárba. Izgatottan várjuk az őszi hónapokat, amikor már nem abban a rettenet hőségben kell tenni-venni. Tenni-vennivaló ugyanis akad bőven, tehát ebben az évszakban sem fogunk unatkozni. Tartsatok velünk továbbra is.
