Kerti konyha folytatás meg egyebek

A hétvégén tervszerűen folytatódott a kerti konyha projekt. Most olyan látványos változás nem történt, csak a kémény készült el teljes magasságában. Ehhez viszont elég komoly állást kellett építeni, hogy a kőműves biztonságosan tudjon dolgozni. Ezzel együtt is egy nap alatt elkészült a kémény maradék része. A másik nap pedig a fugázással telt. Mivel az állást el kell majd  bontani a fa szerkezet építése miatt, így utólag már igen macerás lenne ez a művelet.

Délután a kőműves úgy gondolta, hogy a keverőben levő anyag nem lesz elég a fugázás befejezéséhez, ezért kicsit felszaporította. Olyan jól sikerült a szaporítás, hogy végül a fugázáson kívül nagyrészt a füstölő is ki lett vakolva. Igaz, hogy a munka végén már a párom világított neki a telefonja lámpájával, hogy lásson is valamit, mert addigra már koromsötét lett odakint.

A fa tartóoszlopok téglapillérei is elkészültek.

A tervek szerint a héten neki állunk a szerkezetnek is. Hétvégén meg folytatódik a falazásos művelet.

Múlt héten sikerült a pinceajtót is elkészíteni a műhelyben, amennyire lehetséges. A tok anyaga csak összeragasztásra és beépítésre vár. Az ajtólapokkal kicsit több munka van még. Ha a tok készen van, akkor tudunk pontos méretet venni a szélességére és az ívet is akkor lehet rá vágni. Meg persze le is kell festeni még a beépítés előtt. 

Egyelőre a házban várakoznak a különböző alkatrészek.

Sikerült végre időpontot egyeztetni a díszkováccsal is. Még a múlt héten leadtuk a megrendelésünket az összes vas alkatrészre. Bár nagyon el vannak havazva munkákkal azért ígéretet kaptunk, hogy a legsürgősebbeket: a pince ajtóra a pántokat és a kemence ajtót megpróbálja előre venni. Hiszen  hiába csináljuk készre az ajtót, pántok nélkül mit sem ér az egész. A kemence búbjának a megépítéséhez pedig elengedhetetlen az ajtó. A többit utólag is be lehet építeni.

Majdnem lett cserepünk is a majdani tetőre. Már le is volt beszélve, hogy múlt héten szerdán délután háromra megyünk megnézni és ha megfelel, mindjárt hozunk is egy adaggal. Reggel történt a megegyezés, fél egykor meg telefonált a hirdető, hogy a férje már eladta az összes cserepet egyben. Kétezret hirdettek és nekünk ugye csak kb. 800 darab kellene. Az a szerencse, hogy még nem indultunk el, amikor szólt, hogy mégis tárgytalan az ügy. Úgyhogy most tovább keresünk.

Egy aprócska, de látványos változás, hogy a két darab csupasz izzó helyett, három darab ilyen csodaszép lámpa világítja meg a tornácunkat immár egy hete.

Ilyesmi lámpa volt az elképzelés. Az interneten kigyűjtöttem tíz-egynéhány darabot, amiből utána közösen kiválasztottuk a befutó modellt. Megrendeltem, a futár meg ingyen majdnem házhoz szállította, azért csak majdnem, mert pont dolgunk volt a városban, így végül útközben találkoztunk vele. Bankkártyával lehetett fizetni. Hát komolyan mondom nem éri meg beutazni a városba csak ezért. A boltban is valószínűleg csak egy katalógust mutatnak, kiválasztod, megrendelik és mehetsz vissza még egyszer. Mikor oda-vissza 70 kilométert kell autóznod lehet, hogy kétszer is, akkor azért nem mindegy, hogy itthonról a meleg lakásból kényelmesen megrendeled a kívánt terméket és pár napon belül már meg is kapod.

A jószágok folyamatos készülésben vannak a télre. Egész nap szinte folyamat falatoznak. Újabban felfedezték az erdőt, a sok finom lehullott levelet eszegetik. Sajnos a kecskék a fákat sem kímélik, neki láttak a kérgelésnek. De mivel úgyis olyan sűrűen vannak a fák, hogy alapos ritkításra lesz szükség, így amelyik nem bírja a kiképzést, az majd ki lesz vágva.

Remélhetőleg már várandós kis kocánk hétvégén a kecskékkel bandázott. Az ura mindig lelép a "csavargyárba", csak sötétedésre vagy másnap reggel szokott előkerülni.

Cicapóz.

Ma a gazda beszerző és ügyintéző körúton járt. Mivel a mi meglevő szalmabáláink alomnak már nem jók, ezért hozott néhány bálát, amivel a telet remélhetőleg kihúzzuk. Bár kukoricából van még valamennyi, de hogy ne legyen annyira egyoldalú a táplálkozásuk a hízásba fogottaknak, hozott még árpát meg tritikálét (búza és rozs keresztezéséből lett takarmánynövény) meg búzakorpát is.

A macseszoknak természetesen mindent le kellett ellenőrizniük.




Miután a szalmát lepakoltuk a gyümölcsfás villanypásztoron belül átgurult az utánfutóval a sátorhoz. (A magokat ott tudjuk tárolni egy nagy műanyag hordóban.)

A cicák végig körülöttünk sertepertéltek, és én mindig félek, hogy pont a kerék alatt vannak, amikor a kocsi elindul. A szürke cicát felkaptam, de a kis vörit nem találtam.

Csak mikor megállt a kocsival a sátornál, akkor vettük észre, hogy őkelme bizony potyautasként az utánfutón utazott.

A zsákokban levő gabonát átöntöttük a hordóba, de közben azért szóródott valamennyi a földre. Miután a kaját biztonságba helyeztük, kijöhetett a banda legelészni.

A takarító brigád mindjárt felsorakozott és nekilátott a magok felkutatásának. Itt semmi sem vész kárba.

Még mindig takarítanak ezúttal halmazokba rendeződve. (rózsaszín-fekete).

Hétvégi menü: szalonnával és fokhagymával tüzdelt kecskecomb és gerinc rozmaringgal és borsikafűvel megszórva.

Sütés előtt és ....

... utána.

Nemcsak a látvány, az íze is isteni volt.

Kerti konyha készülődik

Az ez évi utolsó nagy projektünkbe, egy kerti konyha elkészítésébe is belevágtunk még október végén. Ez tulajdonképpen egy tetővel ellátott szabadtéri konyha lesz grillezővel, takaréktűzhellyel, kemencével és egy füstölővel.

Reményeink szerint ezeket a malackákat már itt fogjuk tudni feldolgozni. Nekik készült a külön karám és az ól a múlt hónap végén, úgyhogy immár két hete őrizetben vannak és kapják a bőséges kukorica darát reggel és este. El is kezdtek szépen gömbölyödni.

A pincén is elkészültek az utolsó simítások, legalábbis a kőműves részéről. A támfal és a feljárat fugázása is megvan. A hétvégén pedig a kijárat szintje is elkészült, ami azért fontos, hogy méretet tudjunk venni az ajtóhoz. Ezen a héten neki is láthatunk, anyag és műhely lebeszélve. Amint zárhatóvá válik szeretnénk is feltölteni ezzel-azzal (krumpli, hagyma, sütőtök, alma). Saját termés híján sajnos vásárolt termékekkel. Na, de majd jövőre.

Amíg a kőműves fugázott a gazda ráérő idejében kiásta a kerti konyha alapját. 

Majd megkezdődhettek az alapozási munkálatok, amelyek kissé elhúzódtak, mivel a saját kis utánfutónkkal fél köbméterenként tudta hozni a sódert, meszet, cementet. Kellett fordulnia vagy ötször. Persze kihozathattuk volna fuvarossal, de egyrészt nem tudtuk pontosan megbecsülni, mennyi kell, másrészt két-háromszor többe került volna a fuvar, mint így.

Volt még elfekvőben pár darab zsaluelemünk, azokat is végre el tudtuk használni. 

Miután a gödröt beöntötte betonnal készült körbe egy fa zsaluzat, hogy a szintet ki tudja alakítani.

Elkészült a konyha alapja, már csak a kémény alapja vár egy kis betonra.

A hátsó támfalon kívül négy darab fa oszlop fogja tartani a tetőt, azoknak is készült külön alap. (Biztos, ami biztos.)

Azután jöhetett rá a szigetelés, hogy a fal ne tudja felszívni a vizet.

És mivel ezzel elkészültünk már csütörtökön, a kőműves pedig csak szombat-vasárnap tudott jönni, hát pénteken nekiláttunk a falazásnak kettecskén.

Igaz, hogy nem haladtunk olyan gyorsan ....,

.... de azért végül ennyivel előrébb voltunk, mire szombaton megérkezett a kőművesünk. Aki meg volt elégedve az eddigi munkálatokkal.

Mondanom sem kell, hogy a tempó látványosan felgyorsult, igaz, hogy olyan is ritkán fordult elő, hogy ketten is tudtunk neki segíteni.

Az első nap végére a támfal 2/3-a elkészült plusz megrakta a füstöl falának nagy részét is.

Második nap vége: áll a támfal és a füstölő, a támfal mögött megbújva pedig 1,5 méternyi kémény.

Elölnézet:

Hátulnézet:

Innen folytatjuk a hétvégén.

Feladat még: intézni a kovácsoltvas ajtókat kemencére, sparheltre, füstölőre, cserepet is kell valahonnan szereznünk. Bontottat keresünk az újrahasznosítás jegyében. (Meg persze a pénztárca kímélete is fontos.) Faanyag szerencsére van még annyi, ami a szerkezethez kell. 

Amíg a gazdi a háttérben dolgozik a malackák szorgosan készülődnek a télre és csak falnak, falatoznak.

Na, meg persze eldőlnek mint a rohadt nád, amint elkezded vakargatni a hasikójukat.

Málna megtalálta kedvenc helyét, ahol gyakran időzik. Innen ugyanis kitűnően belátja a terepet és azonnal közbe tud lépni, ha szükséges.

Hihetetlen, hogy ez a csöpp kutya mennyire intelligens és ösztönös terelő. Ha a jószág tilosba téved, elég ha csak rájuk szólunk és Málna már ugrik is és hangos csaholással terelgeti arrébb őket. Az esti beterelésről nem is szólva, ahol a renitens malacokat egyesével, a fülüknél fogva húzza a karámhoz. A kecskék terelésénél is nagy segítség. Még a hozzá képest hatalmas bakkecskével is szembeszáll. Egyszerűen imádjuk és nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy hozzánk került ez a kis csodakutya.

Egy talicska macska.

Természetesen a másik sem maradhat ki a buliból. Mindkettőnek ki kellett próbálnia ezt a szerkezetet.

A cicuskáink is tündériek. Reggelente olyan ribilliót csapnak a kajáért, hogy zeng a ház. Bár egy-egy lépésnyire beóvakodnak (annyira türelmetlenek), de amint rájuk szólunk, máris visszakoznak. Továbbra is egerésznek, bár nyilván minden fogásnak nem vagyunk szemtanúi, de a ház környékén nemigen látunk cincogikat mostanában.

Őjózsisága most már kicsit lenyugodott. Lassan vége a kecskenásznak. Most megint olyan mint a kezesbárány. Bizony előfordult, hogy megpróbált keménykedni velünk és felágaskodott ránk. De a gazdi egy pofonnal helyretette, csakhogy tudja hol a helye.

Azért, ha felágaskodik igencsak fölém magasodik.

Az éhenkórász malac képes és leenné rólam a ruhát (ha hagynám.) Pedig olyan gömböcök, hogy majdnem gurulnak.

Lola még mindig kis vadóc, bár a karámon belül már tudom simogatni, de itt kint esély nincs rá, hogy ennél közelebb menjek hozzá.

Böbe több bizalommal van irántam, ma oda is jött, amíg kint voltam náluk és hagyta, hogy megvakargassam.

Jobbra Tündér, az első számú kecskénk és az ő lánykája. Teli hassal kérődznek. Nagyon készülnek a télre, esténként az összes úgy jön be, mintha lenyeltek volna egy görögdinnyét (fejenként legalább egyet, de néha mintha kettőt is.)

Megpróbálkoztam egy videó feltöltésével is. Remélem el tudjátok indítani.

Álomszép alomszék

Tudom ez kissé kényes téma, de úgy gondolom, hogy mivel számunkra fontos dologról van szó, ezért megosztom veletek az ezzel kapcsolatos nézeteinket.

Alomszék = komposzt toalett = vízöblítés nélküli WC. Szóval az a lényeg, hogy nálunk egy ilyen üzemel bent a házban is. A kintit, nem sokkal a kiköltözésünket követően megépítettük, a benti, kulturált változat kb. 1,5 hónapja üzemel.

Jöjjön néhány kép, hogyan is készült el ez a "bútordarab."

Ez maga a váz, amelyen egy napot dolgozott a mester, hogy a dongákat szépen egymáshoz tudja illeszteni.

Ebből a pentagonból lesz a levehető teteje, amihez majd az ülőket is rögzítjük.

Kanyarítófűrésszel kialakította a formát kívül és belül, utána még egy kis csiszolás következett.

Bádogossal leszabattunk két pántot és egy belső védő gyűrűt rozsdamentes acélból. A pántok nálunk inkább csak a csavarok eltakarására szolgálnak (a mintául szolgáló WC-n ez tartott össze a dongákat).

Itt már felrögzítve mindkét pánt. A WC mellett levő darab belülre került. 

A végső helyén, mellette az öblítőként szolgáló forgács.

A teteje egy mozdulattal leemelhető, kivesszük a rozsdamentes acél vödröt és lesétálunk vele a komposztálóig. 

A vödör mosás után kap egy forgács réteget és már mehet is vissza a helyére.

A tető meg rája és már újra használható is.

Sokaknál ez biztosan kiveri a biztosítékot, mert hát a mai, modern világban az angol WC a "normális". Akkor ezek szerint mi nem vagyunk azok, mégis felvállaljuk, hogy a környezet számára viszont ez a normális.

A döntés, hogy ilyen illemhelyünk lesz, már a Svédországból való hazaköltözésünk előtt megszületett. Egyrészt ott több helyen találkoztunk már ezzel, hiszen ahol nincsen vezetékes víz, csak így tudják megoldani. Azért nem ezt a házilag készített verziót kell elképzelni, lehet venni jó sok pénzért iparilag előállítottat is, aminek a kis tartályát kell időnként üríteni. Másrészt mivel készültünk a hazatérésünkre, nagyon sok filmet néztünk ökofalvakról, hagyományos építészetről és így bukkantunk rá a komposzt WC-k hasznát méltató filmekre, tájékoztatókra.

Mondjuk amikor egy nap hazaérve a munkából a párom közölte, hogy ilyent szeretne bent a házban, akkor az első reakcióm az volt, hogy "te nem vagy normális". Megépítjük a szép, új házunkat és akkor majd egy vödörrel rohangálunk, hogy kivigyük a vég-terméket. Azután nem tudom, mi történt, aludtam rá pár napot, emésztgettem a dolgot és mintha egy kapcsolót át állítottak volna a fejemben, egyszer csak arra ébredtem, hogy valóban ez teljesen rendben van, együtt tudok élni ezzel a dologgal. Hát akkor legyen ilyen.

Számunkra fontos a környezetünk védelme, ezért szelektíven gyűjtjük a szemetet. (Szintén svédországi hatás, hiszen ott ez mindenki számára természetes.) Amiből remélem egyre kevesebb lesz, ahogy egyre több élelmiszert magunk tudunk előállítani és nem hurcolunk haza egy csomó műanyag hulladékot csomagolóanyag formájában. Fenntartható gazdálkodást szeretnénk folytatni, ahol mindig csak annyit veszünk el a természettől, ami következő évre meg tud újulni. 

Azt tudtuk, hogy a falu, ahova költözünk nem rendelkezik csatornahálózattal, tehát a szennyvíz kezelésére megoldást kellett találni. 

Első lépés, hogy nem használunk vegyszereket. Mondjuk azt már kint elkezdtük, hogy magam készítettem a mosószerünket és a takarítást is megoldom szódabikarbónával és ecettel. Most már hajsampont és hajbalzsamot sem használok, helyettük szódabikarbónával tisztítom a hajamat és almaecetes öblítés van a végén. Cél, hogy házi szappan készítésével még kevesebb iparilag előállított tisztálkodószert használjunk. 

Második lépés, hogy a WC tartalmát komposztáljuk, így nem keletkezik évente több tíz köbéter veszélyes hulladék, amit vagy nem csekély pénzért el kell szállíttatni vagy helyben kell kezelni, az ilyen berendezések sem tíz fillérbe kerülnek. Sőt így nemhogy hulladék nem keletkezik, hanem a növények számára fontos, tápanyagban gazdag komposzt lesz belőle úgy két év leforgása alatt.

Így nálunk fekete víz egyáltalán nem keletkezik, csak úgynevezett szürke víz, amit egyszerűen kivezettünk a háztól nem messze lévő természetes nádgyökér-zónás területre, ahol ezek a növények szépen lebontják a vízben levő anyagokat.

Számunkra tehát ez a normális és azt tartjuk érthetetlennek, hogy az amúgy hasznos trágyából ivóvíz minőségű víz hozzáadásával országos szinten szerintem évi több millió köbméter veszélyes hulladékot gyártanak az emberek. Aminek a "kezeléséhez" milliárdokból vezetékhálózatot építenek, az elszállított anyagot meg kezelgetik, tisztítgatják.  Aminek a költségeit persze a lakosság fizeti meg a drága víz és csatorna díjakon keresztül.

Régen a parasztnak eszébe nem jutott, hogy úgymond beleszarjon az ivóvizébe. A II. világháborúig az úgynevezett pottyantós WC-ket használta a vidéken élő emberiség nagyon nagy része. Amikor megtelt akkor kilapátolták és kihordták a földre vagy odébb ástak egy új gödröt és elköltöztették a budit. A régi helyére meg ültettek egy gyümölcsfát. Itt a faluban például csak a nyolcvanas években lett vezetékes víz a házakban, addig mindenki kijárt az udvarra és ez alig 30 éve volt.

Mondjuk a komposzt WC ennél annyival jobb, hogy mivel lefeded  a produktumot forgáccsal, falombbal szóval valamilyen cellulóz tartalmú anyaggal, így abszolút semmi szaga nincs, tehát a lakásban is használható. Ami azért jelentősen növeli a komfortfokozatunkat. Amellett higiénikusabb, mint a vízöblítéses, ugyanis már bebizonyosodott, hogy az öblítéskor (hiába csukod le a tetejét) apró fekáliával fertőzött mikrószemcsék jutnak ki és landolnak a környezetben lévő tárgyakon (törülköző, fogkefe,  stb). 

Összefoglalva tehát, rengeteg vizet spórolunk vele, (a háztartások vízfogyasztásának  kb. 1/3-a megy el a WC öblítésére), nem keletkezik veszélyes szennyvíz, aminek a kezelése szintén pénzbe kerül és végül lesz egy csomó hasznos humusz, amivel a növényeinket tudjuk táplálni. Hátránya, hogy kb. 3 naponta el kell a vödörrel sétálni a komposztálóig és kiüríteni, de szerintünk ennyi "kellemetlenséget" megér ez az ügy.