Álomszép alomszék

Tudom ez kissé kényes téma, de úgy gondolom, hogy mivel számunkra fontos dologról van szó, ezért megosztom veletek az ezzel kapcsolatos nézeteinket.

Alomszék = komposzt toalett = vízöblítés nélküli WC. Szóval az a lényeg, hogy nálunk egy ilyen üzemel bent a házban is. A kintit, nem sokkal a kiköltözésünket követően megépítettük, a benti, kulturált változat kb. 1,5 hónapja üzemel.

Jöjjön néhány kép, hogyan is készült el ez a "bútordarab."

Ez maga a váz, amelyen egy napot dolgozott a mester, hogy a dongákat szépen egymáshoz tudja illeszteni.

Ebből a pentagonból lesz a levehető teteje, amihez majd az ülőket is rögzítjük.

Kanyarítófűrésszel kialakította a formát kívül és belül, utána még egy kis csiszolás következett.

Bádogossal leszabattunk két pántot és egy belső védő gyűrűt rozsdamentes acélból. A pántok nálunk inkább csak a csavarok eltakarására szolgálnak (a mintául szolgáló WC-n ez tartott össze a dongákat).

Itt már felrögzítve mindkét pánt. A WC mellett levő darab belülre került. 

A végső helyén, mellette az öblítőként szolgáló forgács.

A teteje egy mozdulattal leemelhető, kivesszük a rozsdamentes acél vödröt és lesétálunk vele a komposztálóig. 

A vödör mosás után kap egy forgács réteget és már mehet is vissza a helyére.

A tető meg rája és már újra használható is.

Sokaknál ez biztosan kiveri a biztosítékot, mert hát a mai, modern világban az angol WC a "normális". Akkor ezek szerint mi nem vagyunk azok, mégis felvállaljuk, hogy a környezet számára viszont ez a normális.

A döntés, hogy ilyen illemhelyünk lesz, már a Svédországból való hazaköltözésünk előtt megszületett. Egyrészt ott több helyen találkoztunk már ezzel, hiszen ahol nincsen vezetékes víz, csak így tudják megoldani. Azért nem ezt a házilag készített verziót kell elképzelni, lehet venni jó sok pénzért iparilag előállítottat is, aminek a kis tartályát kell időnként üríteni. Másrészt mivel készültünk a hazatérésünkre, nagyon sok filmet néztünk ökofalvakról, hagyományos építészetről és így bukkantunk rá a komposzt WC-k hasznát méltató filmekre, tájékoztatókra.

Mondjuk amikor egy nap hazaérve a munkából a párom közölte, hogy ilyent szeretne bent a házban, akkor az első reakcióm az volt, hogy "te nem vagy normális". Megépítjük a szép, új házunkat és akkor majd egy vödörrel rohangálunk, hogy kivigyük a vég-terméket. Azután nem tudom, mi történt, aludtam rá pár napot, emésztgettem a dolgot és mintha egy kapcsolót át állítottak volna a fejemben, egyszer csak arra ébredtem, hogy valóban ez teljesen rendben van, együtt tudok élni ezzel a dologgal. Hát akkor legyen ilyen.

Számunkra fontos a környezetünk védelme, ezért szelektíven gyűjtjük a szemetet. (Szintén svédországi hatás, hiszen ott ez mindenki számára természetes.) Amiből remélem egyre kevesebb lesz, ahogy egyre több élelmiszert magunk tudunk előállítani és nem hurcolunk haza egy csomó műanyag hulladékot csomagolóanyag formájában. Fenntartható gazdálkodást szeretnénk folytatni, ahol mindig csak annyit veszünk el a természettől, ami következő évre meg tud újulni. 

Azt tudtuk, hogy a falu, ahova költözünk nem rendelkezik csatornahálózattal, tehát a szennyvíz kezelésére megoldást kellett találni. 

Első lépés, hogy nem használunk vegyszereket. Mondjuk azt már kint elkezdtük, hogy magam készítettem a mosószerünket és a takarítást is megoldom szódabikarbónával és ecettel. Most már hajsampont és hajbalzsamot sem használok, helyettük szódabikarbónával tisztítom a hajamat és almaecetes öblítés van a végén. Cél, hogy házi szappan készítésével még kevesebb iparilag előállított tisztálkodószert használjunk. 

Második lépés, hogy a WC tartalmát komposztáljuk, így nem keletkezik évente több tíz köbéter veszélyes hulladék, amit vagy nem csekély pénzért el kell szállíttatni vagy helyben kell kezelni, az ilyen berendezések sem tíz fillérbe kerülnek. Sőt így nemhogy hulladék nem keletkezik, hanem a növények számára fontos, tápanyagban gazdag komposzt lesz belőle úgy két év leforgása alatt.

Így nálunk fekete víz egyáltalán nem keletkezik, csak úgynevezett szürke víz, amit egyszerűen kivezettünk a háztól nem messze lévő természetes nádgyökér-zónás területre, ahol ezek a növények szépen lebontják a vízben levő anyagokat.

Számunkra tehát ez a normális és azt tartjuk érthetetlennek, hogy az amúgy hasznos trágyából ivóvíz minőségű víz hozzáadásával országos szinten szerintem évi több millió köbméter veszélyes hulladékot gyártanak az emberek. Aminek a "kezeléséhez" milliárdokból vezetékhálózatot építenek, az elszállított anyagot meg kezelgetik, tisztítgatják.  Aminek a költségeit persze a lakosság fizeti meg a drága víz és csatorna díjakon keresztül.

Régen a parasztnak eszébe nem jutott, hogy úgymond beleszarjon az ivóvizébe. A II. világháborúig az úgynevezett pottyantós WC-ket használta a vidéken élő emberiség nagyon nagy része. Amikor megtelt akkor kilapátolták és kihordták a földre vagy odébb ástak egy új gödröt és elköltöztették a budit. A régi helyére meg ültettek egy gyümölcsfát. Itt a faluban például csak a nyolcvanas években lett vezetékes víz a házakban, addig mindenki kijárt az udvarra és ez alig 30 éve volt.

Mondjuk a komposzt WC ennél annyival jobb, hogy mivel lefeded  a produktumot forgáccsal, falombbal szóval valamilyen cellulóz tartalmú anyaggal, így abszolút semmi szaga nincs, tehát a lakásban is használható. Ami azért jelentősen növeli a komfortfokozatunkat. Amellett higiénikusabb, mint a vízöblítéses, ugyanis már bebizonyosodott, hogy az öblítéskor (hiába csukod le a tetejét) apró fekáliával fertőzött mikrószemcsék jutnak ki és landolnak a környezetben lévő tárgyakon (törülköző, fogkefe,  stb). 

Összefoglalva tehát, rengeteg vizet spórolunk vele, (a háztartások vízfogyasztásának  kb. 1/3-a megy el a WC öblítésére), nem keletkezik veszélyes szennyvíz, aminek a kezelése szintén pénzbe kerül és végül lesz egy csomó hasznos humusz, amivel a növényeinket tudjuk táplálni. Hátránya, hogy kb. 3 naponta el kell a vödörrel sétálni a komposztálóig és kiüríteni, de szerintünk ennyi "kellemetlenséget" megér ez az ügy.